A túlsúly jelentősen csökkentheti a transzplantációs beavatkozások sikerességét és a betegek esélyeit.

Ahogyan korábban említettük, tavaly májusban életbe lépett egy új irányelv a csípő- és térdprotézis-műtétek állami várólistáján, amely szerint a jövőben átmenetileg nem végzik el a műtéteket a súlyosan elhízott páciensek esetében. Az egészségügyi hivatal (NEAK) áprilisi tájékoztatása szerint a protokoll keretein belül a 35-40 közötti testtömegindexet magas, illetve súlyos elhízásnak tekintik, amely eddig is szerepelt a műtéti ellenjavallatok között. Az új szabályozás célja, hogy egységes keretet biztosítson, de hangsúlyozza, hogy minden egyes beteget egyénileg kell értékelni. Az irányelvektől a beteg érdekében, figyelembe véve az egyéni körülményeket és állapotokat, lehetőség van eltérésre.

Egy dolog biztos: ha az elhízott pácienseket eltávolítják a várólistáról, azzal csökkenhet a várakozási idő, és úgy tűnik, hogy ez a veseátültetések esetében is így van. A cikk kezdetén említett, nevét titokban tartó vesebeteg arról számolt be, hogy legutóbbi dialízis-kezelése során a főorvos több betegtársával együtt közölte, hogy túlsúlyuk miatt kizárják őket a vesetranszplantációs várólistáról. Az érintettnek 31-es a testtömegindexe, ami életkorát tekintve túlsúlyosnak számít, de nem annyira magas, hogy azt mondhassuk, nagyon súlyos problémáról van szó.

Szeretnénk felfedezni:

Az interneten meg is találtuk a Belügyminisztérium Egészségügyi Szakmai Kollégiumának erre vonatkozó irányelvét, amely tavaly augusztusban jelent meg, tehát közel egy időben a csípő- és térdprotézisek új váróslista-protokolljával. A dokumentumból az is kiderül, hogy korábban nem létezett egységes szakmai irányelv a veseátültetés indikációról és kontraindikációiról.

Az alábbiakban olvasható ajánlások a legfrissebb kutatásokra és bizonyítékokra épülnek, és a legjobb gyakorlatokat tükrözik. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy ezek nem helyettesítik az egészségügyi szakemberek szakmai döntéseit. Indokolt esetekben tehát lehetőség van a dokumentált eltérésre.

A dokumentum összesen 25 ajánlást tartalmaz, és ezek közül az egyik kiemelten foglalkozik a testsúly kérdésével. Az ajánlás szerint a klinikai döntéshozatal során fontos figyelembe venni, hogy a műtétek és a posztoperatív időszak során a súlyos morbid elhízás, azaz a 40 kg/m² feletti testtömegindex jelentős mértékben növelheti az eljárások kockázatát. Egyszerűbben fogalmazva: ha valakinek a testtömegindexe 40 fölött van, az a műtét és a gyógyulás szempontjából komoly problémát jelenthet.

A szakmai irányelvből az is kiderül, hogy az idült végállapotú vesebetegség egyre gyakrabban fordul elő a lakosság körében, ezért "fokozott népegészségügyi jelentőséggel bír." A választható vesepótló kezelések közül az egyik a veseátültetés, amely hosszú távon a legjobb betegtúlélést és a legmagasabb életminőséget tudja biztosítani.

Magyarországon a veseátültetés folyamata 1973 óta szervezett keretek között zajlik, és ezt a négy orvosi egyetem sebészeti klinikái végzik. Az irányelv kidolgozása kiemelkedően fontos, mivel célja, hogy az idült végállapotú vesebetegségben szenvedők minél előbb felkerüljenek a várólistára. Az időfaktor ugyanis kulcsszerepet játszik a hosszú távú gyógyulási eredmények alakulásában.

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) szerint súlyos elhízással - 40 feletti BMI-vel - csak a lakosság 1,6 százaléka él. Igyekeztünk kideríteni, vajon tényleg csak őket, vagy az enyhébben ducikat ér fenyegeti, hogy lekerülnek a váróslistáról vagy fel sem kerülhetnek rá.

A kérdéseinkkel első körben a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőhöz fordultunk, amely az Országos Vérellátó Szolgálathoz (OVSZ) irányított.

Az OVSZ transzplantációs igazgatóságának vezetője, dr. Mihály Sándor tájékoztatása szerint a vesetranszplantációs várólistán jelenleg 1 044 beteg várja a lehetőséget. Tavaly év végén az átlagos várakozási idő 3,61 év volt, míg 2024-ben a vesetranszplantációra került páciensek átlagosan 3,66 évet töltöttek a lista váróoldalán.

A testtömegindex-szel kapcsolatos kérdéseinkre viszont nem válaszolt, vagyis

Nem zárta ki, de nem is erősítette meg, hogy a szóban forgó konkrét esemény valóban megtörténhetett.

Ehelyett azt javasolta, hogy kérdezzük az illetékes regionális vesetranszplantációs bizottságot.

Mivel a lapunkhoz segítségért forduló vesebeteg hölgy Budapesten él, megkerestük a Budapesti Regionális Vese Transzplantációs Bizottságot. Sajnos csak egy vezetékes telefonszám állt rendelkezésünkre, amelyet többszöri próbálkozás ellenére sem sikerült elérnünk.

Ezután a Magyar Szervátültetettek Szövetségéhez fordultunk, ahol az igazgató nem kívánta megvitatni a testsúly kérdését. Ehelyett azt tanácsolta, hogy vegyük fel a kapcsolatot a Semmelweis Egyetem Sebészeti, Transzplantációs és Gasztroenterológiai Klinikájával, közismertebb nevén a STÉG-gel. Ennek megfelelően levelet írtunk dr. Szijártó Attila igazgatónak.

A SOTE Kommunikációs Igazgatóságától kapott információt az alábbiakban, a kérésüknek megfelelően, szó szerint idézzük. Érdemes megjegyezni, hogy az orvosi szaknyelvben az elhízást obezitásnak hívják.

A szakmai várólista-bizottságok több évtizede az Egészségügyi Szakmai Kollégium irányelveit követve, szigorú kritériumrendszeren, folyamatos betegmonitoringon és az előírt vizsgálatok eredményein alapulva hozzák meg döntéseiket arról, hogy egy beteg aktuális egészségi állapota alapján felkerülhet-e a transzplantációs várólistára. A magas progresszivitású műtétek sikerét jelentősen befolyásolja a túlsúly, amely nagymértékben csökkenti a túlélési esélyeket. A Semmelweis Egyetem Sebészeti, Transzplantációs és Gasztroenterológiai Klinikájához tartozó, krónikus betegségekkel küzdő, túlsúlyos vagy obez páciensek számára elérhető az orvosi felügyelet mellett működő dietetikai tanácsadás, amely segíthet a fogyásban.

Mivel továbbra sem kaptunk választ, hogy változott-e a várólista-protokoll az utóbbi időben, és milyen fokú elhízás lehet már akadálya a felkerülésnek, kértük, hogy telefonon vagy személyesen beszélhessünk erről egy olyan szakemberrel, aki el tudja mondani a részleteket orvosi és szabályozási oldalról is. Erre azt a választ kaptuk, hogy

Az érintett orvosok jelenleg úgy döntöttek, hogy nem élnek a felkínált lehetőséggel.

Az Országos Vérellátó Szolgálat sajtóközleménye szerint a transzplantációs várólistán 2024-ben összesen 1 859 beteg fordult meg, amely 3,8 százalékkal több az előző évnél. 611 új beteg került fel, ami 14 százalékkal haladja meg az előző évet. Az év végén 1 304 beteg várakozott életmentő szervátültetésre, ami 4,5 százalékos növekedés. A várakozási idő a legtöbb szerv tekintetében csökkent. Szívátültetésre átlagosan 0,36, tüdőátültetésre 0,57, májátültetésre 1,06 évig kellett várakozni tavaly. A kombinált vese- és hasnyálmirigy átültetése esetén 1,38 év volt a várakozási idő. Az egyetlen átültetés, amire némiképp nőtt az átlagos várakozási idő, éppen a vesetranszplantáció volt. Erre 2023-ban átlagosan 3,16, míg 2024-ben 3,66 évet kellett várni.

Országosan 273 vesetranszplantációt végeztek tavaly, ami 3 százalékkal több az előző évinél. 221 esetben elhunyt, 52 esetben élő donorból származott a beültetett szerv. Budapesten 10,83 százalékkal csökkent, Debrecenben 14,81 százalékkal nőtt, Pécsett 44,83 százalékkal nőtt, Szegeden pedig 8,89 százalékkal csökkent az elvégzett műtétek száma.

A nemzetközi szakmai ajánlások szerint az elhízás viszonylagosan ellenjavallatnak számít a vesetranszplantációs eljárások során, ami azt jelenti, hogy csupán emiatt nem utasítják el a beteget - mondta el egy, névtelenséget kérő magyar orvos. Vannak olyan egészségügyi központok, ahol már 35-ös BMI (testtömegindex) esetén is javasolják a testsúly csökkentését, míg más intézmények ennél magasabb, 40-es BMI-t tekintenek határvonalnak. Azonban a döntés a komorbiditás, vagyis a társuló betegségek jelenlététől is függ. Nincsenek szigorú nemzetközi előírások arra vonatkozóan, hogy egy adott BMI érték felett automatikusan lekerülne valaki a várólistáról. A klinikusok a különböző irányelveket figyelembe véve mérlegelik az egyes helyzeteket. Egyes külföldi központokban pedig CT-vizsgálattal mérik fel a zsírréteg vastagságát a has bőre és a vesét ellátó erek között, és ennek fényében hozzák meg a szükséges döntéseket.