Tudtad, hogy Bajor Imre igazi neve egészen más volt? Ezt csak kevesen tudják!
Nevetni tanított bennünket, de a mosolya mögött néha csend és melankólia rejtőzött. Bajor Imre, a Heti Hetes és a Szomszédok ikonikus figurája, a magyar kabaré utolsó nagyjai közé emelkedett - egy színész, aki már élete során legendává vált. Azonban volt egy titok, amit még a legszorosabb barátai is csak sejtettek, de sosem tudtak igazán megérteni.
Bajor Imrét senkinek sem kell bemutatni, hiszen ő nem csupán egy népszerű figura, hanem a magyar humor igazi ikonja. A Heti Hetes emlékezetes karaktere és a Szomszédok legendás Oli-ja révén sokak szívébe belopta magát. Olyan egyéniség volt, akinek szavai ma is visszhangzanak a gondolatainkban. "Én, a Gyula, meg az Ottó, a Tóth Ottó" – ez a mondat már szinte közmondássá vált, és azok is ismerik, akik soha nem hallgatták a rádiókabarét. Néhányan csak a nevetését őrzik emlékeikben, míg mások a csendesebb, elmélkedő pillanatait is tiszteletben tartják: amikor hosszú szünet után, izzadó tenyérrel, de tökéletes szakmai felkészültséggel lépett újra a reflektorfénybe.
Az igazi színészek nemcsak szerepeket formálnak meg - jelenlétük, kisugárzásuk életre kelti őket. Aki látta őt a Hyppolit, a lakáj színpadi változatában, biztosan nem felejti el. Aki meg nem látta, az is hallott róla - mert ő már életében legenda lett. Ott volt mindenhol: színházban, filmen, tévében, rádióban. Még egy éttermet is nyitott, a sajátos stílusához illően Kicsihuszár néven.
Nem töltött el sok időt a vendéglátás világában, de legalább megpróbálta. Olyan volt, mint egy lángra kapó szikra: szenvedélyes, kíváncsi és kísérletező. Mindig emberek között mozgott, életet lehelt a pillanatokba, és színt vitt a hétköznapokba.
De a nevetés mélyén néha egy titkos csend rejtőzik. Bajor Imre iránt érzett szeretet szinte elkerülhetetlen volt. Nehezen tudta volna bárki is figyelmen kívül hagyni őt – még akkor is, ha csupán a Heti Hetes díszletei között fedezte fel a személyiségét. Akkor sem, ha egy régi kabaré CD-n hallotta meg először az ikonikus hangját. És főleg nem, ha valaha is alkalma adódott élőben találkozni vele – legyen az egy színházi előadás után, egy baráti diskurzus közben, vagy akár egy kellemes, meleg nyári estén Füle határában.
Bár Bajor Imre mindig is nyitott, közvetlen és őszinte személyiség volt, egy apró, ám jelentős részletet mégis elhallgatott – vagy talán egyszerűen csak nem tartotta lényegesnek. A Promotions cikke szerint érdekes háttér információ kiderülhet róla, ha valaki alaposan átnézi a színháztörténeti kutatásokat. A hivatalos dokumentumok között felfedezhető a születési anyakönyv, amelyben egy másik név szerepel:
Ez volt az eredeti neve. 1957. március 9-én látta meg a napvilágot, Bajor Rezső és Hodálik Judit fiaként. Bár az "Imre" csak a második keresztneve volt, az első pedig "Rezső", mindenki Imrének, vagy éppen Kicsihuszárnak szólította. Így mutatkozott be, így nyert el minket, és így őrizzük emlékeinkben a nevét.
