A bankszámlák költségei hazánkban ötször gyorsabban nőttek, mint az euróövezet tagállamaiban.

A hazai pénzügyi szolgáltatások költségei 2001 és 2024 áprilisa között drámai mértékben, 280,2 százalékkal emelkedtek. Ez a szám figyelembe véve a helyzetet, több mint négyszerese az euróövezetben tapasztalt 59,3 százalékos növekedésnek. Érdekesség, hogy a hazai infláció mértéke is alacsonyabb volt az említett időszak alatt, ami még inkább kiemeli a pénzügyi szolgáltatások árainak kiugró emelkedését. De vajon mi állhat e jelentős drágulás hátterében? Milyen lépéseket tehetnénk a költségek csökkentése, vagy legalább az áremelkedés mérséklése érdekében?

Az utóbbi időszakban különös figyelmet kaptak a bankszámlák és a hozzájuk tartozó díjak. Nagy Márton, a nemzetgazdasági miniszter, határozottan megjegyezte, hogy a számlaköltségek drasztikusan, sőt, az ésszerű határokon túl nőtt.

A miniszter kérte a bankokat új a nyugdíjasoknak, családoknak szóló alapszámla kidolgozásra. Illetve végső megoldásként kilátásba helyezték a számlákra érvényes egyfajta díjstop bevezetését is.

Fontos alaposan megvizsgálni, hogy miként változtak a számlaköltségek az utóbbi időszakban. Valóban akkora mértékű a drágulás, mint azt sokan állítják? Mi állhat a háttérben, és milyen alternatív megoldások létezhetnek a helyzet kezelésére?

Nagy Márton nyilatkozata szerint az éves számladíjak 2025. februárjában átlagosan 13 százalékkal voltak magasabbak, mint egy évvel korábban. Ez tényleg egy jelentős drágulásnak tűnik a jelenlegi piaci, inflációs környezetben.

Fontos hangsúlyozni, hogy a bankok a korábbi év árfolyam-ingadozásait figyelembe véve szokták tavasszal módosítani a számladíjakat. Ennek megfelelően 2024 tavaszán a 2023-as, 17,6%-os inflációra alapozva került sor a díjak emelésére. E változás hatása már februárban, az év/év alapú ár-összehasonlítások során is jól látható, hiszen jelentős mértékben befolyásolja az aktuális árakat.

Ez alapján azt is mondhatnánk, hogy a bankok infláció alatt emelték az árakat. Ami jelen esetben igaz is lehet, de jóval hosszabb távot vizsgálva már teljesen más a helyzet. Az MNB tanulmánya alapján 2001. és 2024. áprilisa között a pénzügyi szolgáltatások ára 280,2 százalékkal emelkedett hazánkban. Ezzel szemben a kérdéses időszakban az általános áremelkedés, azaz az infláció valamivel 200% alatt volt. (Azt tudni kell, hogy a pénzügyi szolgáltatások a bankszámla díjak mellett más elemeket is tartalmaznak.)

Fontos megjegyezni, hogy a pénzügyi szolgáltatások árai 2013-ig nagyrészt az inflációval párhuzamosan változtak. Ebben az időszakban vezették be Magyarországon a tranzakciós illetéket és a bankokat érintő új adókat. Az ábrát szemlélve megállapítható, hogy a pénzintézetek valószínűleg legalább részben áthárították ezeket a többletterheket. Ez pedig arra utal, hogy végső soron a fogyasztók is hozzájárulnak az ilyen típusú adók költségeihez.

Magyarországon a bankok számladíjaik módosítására szigorú keretek között kerülhet sor. A díjak változtatásához előzetes bejelentés szükséges, ahol a konkrét indokokat is meg kell határozniuk. Emellett kötelező, hogy az üzletszabályzatukban feltüntessék azokat a lehetséges okokat, amelyek alapján a díjak emelkedhetnek. Fontos megjegyezni, hogy az okok között szerepelnek olyan tényezők is, mint az infláció, valamint a jogi és adózási környezet alakulása.

A korábbi grafikonon a magyar pénzügyi szolgáltatások árváltozása mellett az euróövezetben tapasztalt áremelkedés is megfigyelhető. Itt az emelkedés mértéke érdemben kisebb, mindössze 59,3 százalékkal nőtt a vizsgált szolgáltatás ára.

Ezen folyamat mögött nem kis részben az infláció húzódik meg. Az euróövezetben ugyanis a pénzügyi szolgáltatások árváltozása nagyjából az ott mért inflációval együtt mozgott. A magyar áremelkedés azonban ezen időszakban érdemben magasabb volt, vagyis a pénzügyi szolgáltatások hazai extra drágulás nem kis mértékben az inflációnak köszönhető. Az infláció feletti drágulásról pedig korábban esett szó.

A hazai és külföldi árváltozás értékelésekor nem szabad megfeledkezni a forint árfolyamának alakulásáról sem. A hazai fizetőeszköz 2001. január 1. és 2024. április 30. között 47,8 százalékkal gyengült az euróval szemben. (Az MNB középárfolyam 264,58 Ft/EUR és 391,04 Ft/EUR volt a vizsgált két időpontban.) Ennyivel többet kellett volna kifizetnie ugyanazon euróban kifejezett díjért cserébe a magyaroknak forintban. Ezzel is kalkulálva az euróövezet pénzügyi szolgáltatásainak díja forintban kifejezve 135,44 százalékkal emelkedett. Persze még így is messze elmaradt a hazánkban látott emelkedéstől.

Az kiderült, hogy hogyan változtak az árak ezen időszak alatt, azt azonban nem lehet tudni, hogy a kérdés szolgáltatás drága-e vagy sem.

A kérdéses ábra sajnos nem tartalmaz információt az induló árakról, így tényleges árkülönbségeket nem tudunk belőle megállapítani. Azonban egy nyilvánvaló következtetést levonhatunk: ha egy szolgáltatás ára ötször gyorsabban emelkedik, mint egy másiké, akkor valószínű, hogy az drágábbá válik. Tavaly egy átlagos számlatulajdonos körülbelül 50 ezer forint körüli összeget fizetett a számlája rendezéséért.

Érdekes kérdés, hogy ilyen drágulás mellett a magyaroknak évente csupán a 4%-a vált bankszámlát. Ez igen alacsony arány. De miből ered ez a passzivitás?

A megszokás és a számlaváltás "terhe" sokakat visszatart attól, hogy változtassanak. Különösen a hitellel rendelkező ügyfelek számára a helyzet még bonyolultabbá válik, mivel gyakran a kölcsönhöz kapcsolódó kamatkedvezmények eléréséhez elengedhetetlen egy aktívan használt bankszámla fenntartása. Ez a korlátozás sokak számára megnehezíti a pénzügyi döntések átgondolását és a bankváltást.

Egy másik, figyelemre méltó tényező is hozzájárul az emberek érdektelenségéhez. 2001 és 2024 áprilisa között a pénzügyi szolgáltatások költségei 280,2%-kal nőttek. Ezzel párhuzamosan a bruttó átlagbér ennek az időszaknak a során 524,6%-kal emelkedett. Ez azt jelenti, hogy a jövedelem egyre kisebb hányadát teszi ki a számlák fedezése. Nem meglepő tehát, hogy a költségek már egyre kevésbé keltik fel az emberek figyelmét.

Ugyanakkor arról nem szabad megfeledkezni, hogy egy arányaiban kisebb, de számszakilag gyorsan emelkedő ilyen költségelem megfékezésével is érdemben javulhat a lakosság helyzete.

A kormány legújabb javaslatai révén a közbeszéd középpontjába kerültek a számlaköltségek és azok csökkentésének kérdése. Számos megoldás merült fel a kormány részéről, amelyek érdemesek a részletes áttekintésre.

A díjstop lényegében az árak befagyasztását jelentené. Nagy Márton szerint ez a lépés lehetőséget adna arra, hogy a tavaly év végi és idei januári díjak visszatérjenek. Ez annyit jelent, hogy a lakosság számára a tranzakciós illeték miatt bekövetkezett áremelkedés, valamint az idei inflációval összefüggő árváltozások előtti állapot újraéledne.

Ezek a tételek valóban jelentős súlyúak voltak, azonban ha a hosszú távú árváltozásokra tekintünk, látható, hogy ez nem lenne elegendő a probléma alapjának megoldására. E lépéssel csupán a drágább szolgáltatások további áremelkedését tudnák megfékezni, de attól még nem várhatnánk, hogy ezek a szolgáltatások olcsóbbá váljanak.

Felmerült egy érdekes javaslat az alapszámla kiterjesztésére és átalakítására, amely a nyugdíjasok és családosok igényeit célozná meg. Jelenleg az alapszámla havi díja az előző év minimálbérének fél százalékát teszi ki, ami 1334 forintot jelent. Ez éves szinten összesen 16 008 forintért kínál egy sor szolgáltatást, amelyet az érintettek ingyenesen vehetnek igénybe. Az ötlet célja, hogy még szélesebb körű támogatást nyújtson a rászoruló csoportok számára, lehetővé téve számukra, hogy kedvezőbb feltételek mellett férjenek hozzá a banki szolgáltatásokhoz.

Ezen a ponton a bank már díjat kérhet az ezek feletti tételekért.

A kérdéses csomag választásával a legtöbb lakossági ügyfél számára ténylegesen csökkenhetne a számlaköltsége. Ugyanakkor előírás, hogy a csomag mellett nem lehet más normál bankszámla. Emiatt nehezebben hozzáférhető ez a csomag. Ráadásul piaci alapon, a normál számlák között lehet találni még ennél kedvezőbbeket is.

Valóban, a folyamatosan emelkedő bankszámladíjak között felfedezhetünk néhány olyan csomagot, amelyek kedvezőbb áron kínálják a szolgáltatásokat, mint az alapszámlák. Sőt, bizonyos bankoknál akár teljesen ingyenes számlák is elérhetők, ahol nemcsak a számlavezetés, hanem az alapvető tranzakciók is díjmentesen végezhetők.

Az ingyenesség általában magával hoz bizonyos kötelezettségeket: például elvárják, hogy havonta egy konkrét összegű jóváírást elérj, vagy meghatározott mértékű bankkártyás tranzakciót végezz.

Ugyanakkor még igen alacsony 150 ezer forintos havi jóváírás mellett is találni 3 bankot, amely az alapszámlánál kedvezőbb kondíciókkal kínál bankszámlát. (Az viszont tény, hogy ezek még nem teljesen ingyenesek.)

A számlaköltségek mérséklésében jelentős lépéseket tehet az is, aki vonakodik a számlák vagy bankok váltásától. Számukra javasolt alaposan áttekinteniük bankolási szokásaikat: akár egy kis finomítás is elegendő lehet ahhoz, hogy havonta több ezer forintot spóroljanak meg.