Tizennyolc év telt el azóta, hogy Kádár János koponyája nyomtalanul eltűnt, ám a kegyeleti szempontok miatt soha nem indult vizsgálat az ügyben.

Tizennyolc évvel ezelőtt történt, hogy ismeretlen elkövetők megrázó módon megrongálták a Fiumei úti sírkertet, elhurcolva Kádár János koponyáját és felesége arany urnáját. A hatóságok számára azonban a cselekmény büntetőjogi szempontból nem számított kegyeletsértésnek, mivel a házaspárnak nem voltak közvetlen leszármazottai, így a bűncselekmény magánindítványhoz kötött. A rongálás ügyében indított nyomozás fél év alatt leállt, a kitűzött kétmilliós nyomravezetői díjat pedig visszavonták. A sír helyreállítása és védetté nyilvánítása megtörtént, de a koponyát eltulajdonító elkövetőket, akiknek tette már elévült, azóta sem sikerült kézre keríteni.

Kádár János, aki több mint harminc évig vezette az országot, 1989. július 14-én kapott állami temetést a Kerepesi úti (jelenleg Fiumei úti) temetőben, a Munkásmozgalmi Pantheon szomszédságában. Felesége, Kádár Jánosné Tamáska Mária urnáját másfél évvel később, férje végakaratának megfelelően, az ő sírjánál helyezték el.

Megdöbbentette a közvéleményt, amikor 2007. május 2-án arról adott hírt a Magyar Távirati Iroda, hogy az éjszaka leple alatt ismeretlenek a Fiumei úti sírkertben feldúlták Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt egykori első emberének sírját. A tettesek elvitték a néhai főtitkár koponyáját, csontvázának egy részét, valamint Kádár Jánosné Tamáska Mária urnáját. A közeli Munkásmozgalmi Pantheon falára fekete festékkel a következő szöveget írták fel: "Gyilkos és áruló szent földben nem nyugodhat 1956-2006". Ez a szöveg egyébként a Kárpátia együttes Neveket akarok hallani című számának egyik strófája. A sír eltávolított fedelére pedig a "Gyilkosok, 56" feliratot fújták festékszóróból.

Ez nem volt az első eset, hogy valaki kifejezte véleményét a múlt árnyairól. 2000 novemberében egy 69 éves nő zöld festékkel vonta be a Munkásmozgalmi Pantheon falait, valamint több kommunista vezető, köztük a volt főtitkár síremlékét is. Azt nyilatkozta, hogy cselekedetével a kommunista rezsim és Kádár felelősségére kívánta felhívni a figyelmet, hiszen sok ártatlan ember halála terheli a lelküket.

Negyvenkét esztendeje, 1983 nyarán, a magyar-román határ közelében elhelyezkedő kis zsákfaluban, Geszten egy rejtélyes esemény rázta meg a helyi közösséget: feltörték a Tisza-kastélyhoz közeli családi kriptát. Az ismeretlen elkövetők merészen felnyitották az 1918-ban meggyilkolt Tisza István egykori miniszterelnök koporsóját, és eltulajdonították a koponyáját. A tettesek kilétére sohasem derült fény, és a titokzatosan eltűnt koponya sorsa máig megoldatlan rejtély maradt.

Visszatérve a néhai pártfőtitkár ügyére, kegyeletsértés miatt azért nem indulhatott nyomozás, mert ez a vétség kizárólag az elhunyt hozzátartozójának vagy örökösének a magánindítványára üldözhető, márpedig Kádáréknak nem voltak rokonai. Így a büntetőeljárás rongálás vétségének alapos gyanúja miatt indult el. Az akkori Büntető törvénykönyv a kegyeletsértést legfeljebb egy évi, míg a rongálást három évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegette.

Az ügyben a VIII. kerületi rendőrkapitányság indított eljárást, de a nyomozást május 4-étől a Budapesti Rendőr-főkapitányság erre a célra felállított, tíz főből álló nyomozócsoportja vette át. Budapest rendőrfőkapitánya az elkövetők felkutatása érdekében bruttó kétmillió forint nyomravezetői díjat tűzött ki.

A nyomozás során kiderült, hogy a tettesek eltávolították a síremlék vörösgránit fedőlapját, és a földet nagyjából másfél méteres mélységig kihányták a sírgödörből. Kádár fémkoporsójának alsó részén egy 30×30 cm-es nyílást vágtak, és ezen keresztül emelték ki a csontokat, köztük a koponyáját.

A nyomozók gyorsan megállapították, hogy a sír feltárása május elsején, hajnalban, egy óra után történt. Ezt onnan dedukálták, hogy a temetőőrök éjjel egykor átvizsgálták a területet, a közelgő ünnep alkalmából elhelyezett égő mécsesek miatt, és akkor még sértetlennek találták Kádár sírját.

Május 2-án délelőtt egy sírhoz látogató csoport felfedezte a sírgyalázás nyomait.

A rendőrök négyzetméterről négyzetméterre átkutatták a temető területét csontok után kutatva, és találtak is ujj- és lábnyomokat a környéken. A sírból DNS-mintákat is vettek. A nyomozók az adatokból arra a következtetésre jutottak, hogy az elkövetők hárman voltak, és egyikőjük nem először végezhetett exhumálást, sőt szemtanúk a bűnözők autóját is látni vélték.

A nyomozócsoport ezt követően "vidéken hajtott végre különböző halaszthatatlan nyomozati cselekményeket", továbbá titkosszolgálati módszerekkel szerzett információk alapján olyan szélsőséges szervezetek között is vizsgálódott, amelyek állítólag valamilyen "nagy durranásra készültek".

Összesen hatszáz embert hallgattak ki, haemogenetikai, vegyész, igazságügyi antropológiai és nyomszakértő segítségét is igénybe vették, mégsem akadtak az elkövetők nyomára.

A kezdetben izgalmasan alakuló nyomozás hirtelen megakadt, így 2007. november 29-én a Budapesti Rendőr-főkapitányság hivatalos közleményben tájékoztatta a közvéleményt:

A szakértői vélemények és a tanúk által tett vallomások tükrében – a részletes és alapos nyomozás ellenére – nem bukkant fel olyan információ, tény vagy egyéb bizonyíték, amely segíthette volna a rongáló azonosítását. Ennek következtében a hatóság, mivel az elkövető személye a nyomozás során nem vált egyértelművé, kénytelen volt megszüntetni az eljárást.

Valódi tettesek híján így - mint már annyiszor a kriminalisztika történetében - maradtak a konspirációk, összeesküvés-elméletek és legvadabb teóriák:

Több mint egy évtizede merült fel a lehetőség, hogy Kádár János sírját esetleg eltüntetik. A temetés óta eltelt 25 év alatt lejárt a sírhely fenntartási szerződése, amelyet sürgősen meg kellett hosszabbítani, különben a sír sorsa megpecsételődött volna. Végül azonban ez a fenyegetés nem vált valóra: néhány nappal később a Boross Péter által vezetett Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság lépett akcióba.

A 2007-es rongálás ügyében, mind a régi, mind az új Büntető törvénykönyv rendelkezései alapján a tettesek büntethetősége már elévült. Alapvetően a bűncselekmények elévülési ideje összhangban áll a kiszabható büntetés legmagasabb mértékével, de minimum öt év. Ezért a koponyatolvajok esetében már nem lehetséges - legalábbis a büntetőjog keretein belül - a felelősségre vonás.