Európát egy hatalmas szupervulkán árnyéka fenyegeti.
Egy szupervulkán kitörése olyan globális hatásokat generálhat, amelyek messze túlmutatnak a helyi eseményeken, de talán még ennél is figyelemreméltóbb, hogy a legutóbbi fenyegetés mindössze körülbelül hétszáz kilométerre található Magyarország határaitól.
A tudomány képviselői aggasztónak találják, hogy az adatok szerint ébredezik a Dél-Olaszországban található Solfatara kráter és a körülötte húzódó Flegrei-mezők.
A Nápolytól északnyugatra elhelyezkedő Flegrei-mezők, melyek a Campaniai vulkáni ív szerves részét képezik, jelenleg egyetlen szupervulkánként van számontartva. Ez a terület már körülbelül 40 ezer éve aktív, és titkokat rejt magában. Az utolsó jelentős vulkáni kitörés 1538-ban zajlott, melynek során mindössze nyolc nap alatt egy 135 méter magas új hegy, a Monte Nuovo, emelkedett ki a földből. Érdekesség, hogy a Solfatara kráter az ókori római mitológiában Vulcanus, a tűzisten otthonaként volt ismert, így a hely nemcsak geológiai, hanem kulturális szempontból is különleges jelentőséggel bír.
A szakemberek szerint a helyzet szupervulkáni aktivitással fenyeget. A gond, hogy a szupervulkán olyan, mint egy vulkán,
A kilökődő anyag mennyisége akár ezer köbkilométert is elérhet, ami évekig tartó globális lehűlést idézhet elő, amit gyakran kis jégkorszaknak neveznek. Ez a jelenség környezeti katasztrófák sorát vonhatja maga után. Bár nem minden szupervulkáni kitörés vezet tömeges kihaláshoz, a Föld történetében már történt példa arra, hogy 252 millió évvel ezelőtt egy ilyen esemény következtében az élővilág 90 százaléka eltűnt. Ha valaki a rémisztő történetek kedvelője, ez a szám valóban megdöbbentő!
A szupervulkánok közül kiemelkedik az Egyesült Államokban található Yellowstone, az Új-Zélandon fekvő Taupō, valamint az indonéziai Toba. E három helyszín nem csupán geológiai érdekességekkel bír, hanem a földtörténet során bekövetkezett hatalmas vulkánkitörések nyomait is magukon hordozzák.
A Solfatara kráter 2005 óta egyre több gázt bocsát ki. Környéke a világ nyolc legnagyobb vulkáni szén-dioxid kibocsátója közé tartozik.
A figyelmeztetés Gianmarco Buono, az Olasz Geofizikai és Vulkanológiai Intézet (INGV) munkatársának legújabb tudományos publikációjából ered. Az INGV 1983 óta folyamatosan figyelemmel kíséri a feltörő gázok mennyiségét, és Buono, valamint csapata jelenleg egy innovatív eljárás kifejlesztésén dolgozik, amely lehetővé teszi a szén-dioxid forrásának pontos meghatározását.
A Solfatarából naponta 4-5000 tonna szén-dioxid szabadul fel, ami körülbelül kétmillió liter benzin elégetésével egyenértékű. Egy nemrégiben végzett kutatás kimutatta, hogy a kibocsátott gáz 20-40%-a a környező kalcit kőzet olvadásának eredményeként keletkezik, míg a fennmaradó 60-80%-a a föld mélyén lévő magmából származik.
A kutatók a vulkáni aktivitás mértékét a földmozgások, a talaj alakváltozásai és a felszínre emelkedő gázok megfigyelésével határozzák meg. Amikor a magma közelít a felszínhez, a környezeti nyomás csökken, ami gázok, például gőz, szén-dioxid és kén-dioxid keletkezéséhez vezet, valamint más komponensek is felszabadulnak.
A geokémiai változatosság mélyreható tanulmányozására összpontosítunk, kiemelten a szén-dioxid, nitrogén és hélium elemekre, amelyek különösen érdekesek, mivel nem reagálnak más anyagokkal. Ezek az elemek értékes információkat hordoznak a magmás folyamatokkal kapcsolatban, segítve megérteni, mi zajlik a Föld mélyében.
„Ez így van, de fontos, hogy a dolgokat a saját szemszögünkből lássuk” - fejtette ki Buono.
A helyzet 2005-ben kezdett drámai fordulatot venni, amikor egyértelmű jelei mutatkoztak a kémiai összetevők átalakulásának, valamint a sekély hidrotermális rendszerek hőmérsékletének emelkedésének. Ezen kívül kisebb földrengések és a talaj alakváltozása is észlelhetővé vált.
2012-től a régió geológiai fenyegetettségét mutató jelzést zöldről sárgára váltották. Ez annyit jelent, hogy fokozódik a vulkáni aktivitás, de még nem fenyeget kitörés.
Buono és társainak mérései segítenek megérteni, mi történik a Föld felszíne alatt, egyelőre annyi világos, hogy a magma a mészkövet olvasztva a felszín felé tart.
