Csendes elszántsággal az Európai Unió akár Kínát is túlszárnyaló katonai potenciálra tehet szert.

Az unió egy újabb fontos lépést tett a közös fegyverbeszerzés irányába, ami potenciálisan a legmeghatározóbb tényezővé válhat a kontinens védelmi képességeinek fejlesztésében. Az Európai Parlament szakbizottságai strukturális javaslatokat fogadtak el, így most a tagállamok együttműködésén múlik, hogy sikerül-e közös nevezőre jutniuk az eszközarzenál egységesítésében. Ha ez a törekvés megvalósul, akkor az EU a közeljövőben akár a katonai nagyhatalmak szintjére emelkedhet.

Az Európai Parlament Ipari, Kutatási és Energiaügyi (ITRE), valamint a Biztonság- és Védelempolitikai (SEDE) bizottságai csütörtökön megszavazták közös álláspontjukat az Európai Védelmi Ipari Programra (EDIP) vonatkozó javaslataikról. A képviselők határozottabb és átfogóbb támogatást szeretnének biztosítani az európai védelmi iparnak, különösen a gyorsuló geopolitikai kihívások tükrében.

Az Európai Bizottság által kidolgozott kezdeti javaslat szerint az EDIP célja, hogy fokozza a technológiai és ipari alap versenyképességét és reagáló képességét. Ezen kívül biztosítja a szükséges eszközök hozzáférhetőségét, valamint támogatja Ukrajnát nem csupán a fegyverarzenál modernizálásában, hanem az ország újjáépítési folyamataiban is.

A tervek szerint a programot 2025 és 2027 között 1,5 milliárd eurós (több mint 600 ezer milliárd forintos) támogatással kívánja segíteni az EU közös költségvetése.

Elsősorban a közös fejlesztések, a koordinált beszerzések és a védelmi gyártókapacitás fokozása terén nyújtana segítséget.

Most a szakbizottságok a még szorosabb integráció, és a tagállamok hozzájárulásainak növelése mellett is állást foglaltak, amelyek akkor fejthetik ki igazán a hatásukat, hogyha az országok aggregálni tudják megrendeléseiket, és ezekkel a közös beszerzésekkel jobb áron tudnak majd hozzájutni a szükséges eszközökhöz.

E cél megvalósításához öt specifikus követelmény került megfogalmazásra:

Mindez nagyon ígéretesen cseng, de folyamatosan felmerül a kérdés, hogy a tagállami kormányok milyen további terheket hajlandók elvállalni. Ha a Parlament is jóváhagyja az állásfoglalást, akkor a döntéshozatal már az ő kezükbe kerül.

A különböző tagállamok együttműködésére épülő projektek már számos alkalommal terítékre kerültek, és a jelenlegi geopolitikai helyzet talán képes volt elősegíteni a nemzeti kormányok közötti szorosabb együttműködést. Ez a jelenség lehetőséget teremt arra, hogy az EDIP számára egy valós, előremutató irányt képviseljen, akárcsak az önkéntes fejlesztési stratégiák keretében zajló együttműködések.

Az eredeti elképzelések megvalósítása szempontjából a legnagyobb hatást az értékesítési mechanizmus felépítése gyakorolja. A 27 tagállamban alkalmazott eltérő fegyverrendszerek és lőszerek miatt ezek beszerzése csak apró tételekben lehetséges, ami mindig jelentősen drágább megoldást jelent. Ezzel szemben, ha az EU egységesítése érdekében sztenderdizálná a meglévő eszközöket, akkor lehetőség nyílna nagyobb volumenű megrendelések lebonyolítására, ami költséghatékonyabb megoldásokat eredményezhetne.

Jó példa erre a ma már nem gyártott, első generációs francia Leclerc tankok - a megrendelés méretétől függően - akár 20 vagy 50%-kal is drágábbak lehetnek, mint a napjainkban is kelendő amerikai Abramsek, pedig modern eszközökkel felszerelve viszonylag marginálisak lennének a különbségek a harctéren elvárható teljesítményben.

A német Leopard II-es tank is hasonló teljesítményre képes, mint az amerikai Abrams, mégis a lengyel fegyverkezési versenyben a Dél-Koreából beszerzett tankok irányába mozdulnak el. A modern nyugati fegyverplatformok között valójában minimális a különbség anyagi szempontból, ezért a közös típusválasztás és beszerzés jelentős pozitív hatással lenne az európai védelmi képességek fejlesztésére - állapítja meg a Center for European Policy Analysis (CEPA) legújabb elemzése.

A szöveget egyedivé téve: A téma nem csupán az EU tagállamaira korlátozódik, hiszen a szakbizottságok által is hangsúlyozott partneri viszonyok mellett a CEPA külön figyelmet szentel az Egyesült Királyság haditengerészeti képességeinek is.

Akik a csütörtöki energiabiztonsági csúcstalálkozó után szinte biztosan részt vesznek a 150 milliárd eurós fegyverkezési programban.

Hasonlóképpen, Törökország, mint a NATO tagja, kulcsfontosságú szövetséges lehet a drónhadviselés terén. Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy az Egyesült Államokat milyen mértékben lehet tényleges partnerként tekinteni ebben az együttműködésben, hiszen Európa éppen az ő hatásaik miatt érzi a függetlenedés igényét.

Egy egyszerűsített modell alapján, amennyiben az EU védelmi költségvetése a vásárlóerő-paritás alapján számolt GDP-jének 3%-ára emelkedik, a kontinens képes lenne fenntartani 5000 modern tankot, több mint 2000 fejlett harci repülőgépet, 9-10 repülőgép-anyahajót, valamint körülbelül 50-70 atom-tengeralattjárót. Mindezt abban az esetben, ha az EU hasonló stratégiát követne, mint az Egyesült Államok, azaz kevesebb típusú haditechnikát vásárolna, de nagyobb mennyiségben.

Ez viszont már számos szempontból Kína harci erejét is felülmúlná.

Az Európai Parlament által javasolt szűkebb tagállami együttműködések számos területet érinthetnek, többek között a gyártási kapacitások stratégiai elhelyezését is. Ezek a lépések nem csupán új munkahelyek teremtését segíthetnék elő, hanem hozzájárulnának a képességek mobilizálásához és a kutatás-fejlesztési folyamatok dinamizálásához is.

A szakbizottságok döntése kétségtelenül pozitív irányt mutat, mivel több szempontból is összhangban van nemcsak a CEPA által bemutatott ajánlásokkal, hanem a korábban megjelent CEPS-tanulmány főbb megállapításaival is. Ennek elsődleges üzenete az volt, hogy a Parlamentnek és a Tanácsnak sürgősen foglalkoznia kell az EDIP-tervezettel, hogy azt mielőbb vissza tudják juttatni a Bizottsághoz a megvalósítás érdekében.

Az Európai Parlament május elején fog dönteni a bizottságai által kidolgozott javaslat elfogadásáról. Ezt követően a kormányfők elé kerül a jóváhagyás kérdése. Mindazonáltal van néhány fontos szempont, amelyeket érdemes figyelembe venni egy hatékony és koherens fegyverbeszerzési stratégia kialakítása során.

A CEPS szerint például elengedhetetlen, hogy elválasszák egymástól a kritikus szükségleteket és a hosszú távú célokat, ami már részben az EP-javaslatnak is része, a lőszergyártási kapacitások mielőbbi felfejlesztésével. Ugyanakkor abban széles a konszenzus, hogy az amerikaiak által biztosított kapacitásokról csak közép- vagy hosszú távon lehet leválni.

Míg a ReArm Europe részeként védelemre költhető 1,5%-os tagállami plusz költségvetési deficit elég ahhoz, hogy ezek a folyamatok elinduljanak, az szinte biztos, hogy vagy meglévő forrásokat kell majd átterelni (például a kohéziós politikából), vagy új pénzügyi eszközöket létrehozni a fegyverkezéshez.

A költségvetési aspektusok tekintetében fontos, hogy világosan lássuk, milyen mértékben támaszkodhatunk a köz- és a magánszektor beruházásaira ezen a területen.

A CEPS szerint ugyanis az EU túlbecsüli az Európai Központi Bank és az esetleges Tőkepiaci Unió képességét arra, hogy magánbefektetőket vonzzon be.

Ahhoz, hogy a tagállamok optimálisan tudják finanszírozni a fegyverkezést, az EU vezetőinek meg kell találniuk, hol miben tud a legjobb lenni. Ennek realizálásában jó eszköz lehet az országok közti együttműködések előírása, de a CEPS arra is felhívja a figyelmet, hogy el kell kerülni a folyóköltségekre való felhasználást, és a meglévő eszközök, illetve személyzet fenntartása helyett, amennyire lehet, a katonai képességek fejlesztéséről kell szólnia az ilyen projekteknek.

A transzatlanti kapcsolatok újraértékelése kulcsfontosságú kérdés lehet a jelenlegi bizonytalan geopolitikai helyzetben, ahol a stabilitás nehezen elérhető. Ebből kifolyólag, érdemes lenne fokozatosan a függetlenség irányába lépni, és szorosabb együttműködést kialakítani az Európai Unióhoz közeli partnerekkel, a szükséges védelmi kapacitások biztosítása érdekében.

A CEPS irányelvei szerint a gazdasági koherencia kulcsfontosságú ahhoz, hogy a védelem hatékonyan működjön. A védelmi költségeket nem lehet csupán költségvetési sürgősségi intézkedésekkel fedezni, és nem bízhatjuk egyszerűen a magánszektorra sem.

Egy hatékony stratégia kulcsfontosságú összetevője, hogy az új beruházások prioritást élvezzenek a meglévő kiadásokkal szemben. Fontos, hogy a tagállamok saját ipari erősségeikre építve koordinálják tevékenységeiket, továbbá elengedhetetlen, hogy az Európai Unió fenntartható pénzügyi eszközöket alkalmazzon a folyamatok támogatására.

A stratégiai célok eléréséhez elengedhetetlen a politikai érettség. Ahhoz, hogy az EU valóban hiteles biztonsági szereplővé váljon, a tagállamoknak felül kell emelkedniük saját széttagolt érdekeiken, és közös nézetet kell kialakítaniuk a védelemről, amelyet az európai közjó részeként kellene szemlélni. E nélkül a kontinens újrafelfegyverzési törekvései könnyen csupán felszínes próbálkozások maradhatnak.