Stark Tamás történész véleménye szerint Schmidt Mária a történelemkutatás hagyományos módszereit figyelmen kívül hagyta.
Stark Tamás történész a Magyar Hangban arra figyelmeztet, hogy a bucsai tömegmészárlással kapcsolatosan csupán sajtóhírek és közvetett források állnak rendelkezésre, amelyek nem elegendőek ahhoz, hogy szakmai véleményt alkothassunk az elkövetőkről és a bűncselekmény módjáról. Ezzel kapcsolatban reagált arra, hogy a kormányhoz közel álló történész, Schmidt Mária az ukránok által rendezett színjátéknak minősítette az oroszok által elkövetett gyilkosságokat, amelyeket a rendelkezésre álló adatok világosan dokumentálnak.
A történelmi elemzés egyik legfontosabb pillére a forráskritika, hangsúlyozza Stark Tamás. Egyetlen forrást figyelembe véve nem lehet megalapozott véleményt formálni egy eseményről. Ezt a gondolatot érdemes szem előtt tartani, amikor Schmidt Mária a Látószög blogján egy bizonyos Adrien Bocquet francia "felcser" tanúvallomására hivatkozva azt állítja, hogy a bucsai tömegmészárlás helyszínét az ukránok manipulálták, holttesteket hozva be más helyszínekről.
Az egyforrásos tájékozódás már önmagában is komoly kihívást jelentene, ami elegendő indok lenne ahhoz, hogy egy ilyen írás a történettudomány szigorú kritériumain megbukjon. Ezen felül oknyomozók arra is fényt derítettek, hogy a "koronatnú" valójában sosem tartózkodott Bucsában a vizsgált időszakban.
Szavainak a hitelességét pedig az is erősen megkérdőjelezi, hogy az ukránokra terhelő nyilatkozata után, 2023 márciusában orosz állampolgárságot kapott.
Stark véleménye szerint Schmidt Mária írása nem más, mint politikai irányultságú véleménycikk, amely nem "leleplezés", hanem inkább a kormányzat narratíváját erősíti, sőt, időnként még annál is radikálisabb érveket vonultat fel. Ezt a megközelítést legutóbb az MTA ellen irányuló támadással is megerősítette.
Amit a bucsai tömeggyilkosságról megfogalmazott, az szoros összhangban áll azzal a kormányzati állásponttal, amely kritikusan viszonyul az ukránokhoz, míg Putyin elnök politikáját inkább megértő szemmel nézi. Stark újabb rejtélyt vet fel, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy ez már csak a saját spekulációinak területe.
Schmidt Mária vajon milyen okból választotta éppen az európai ügyekért felelős ukrán miniszterelnök-helyettes, Olha Sztefanyisina budapesti látogatását, hogy elérje írásának megjelenését?
Amelyet mindkét fél sikeresnek tartott.
Természetesen politikai véleménycikket is szembe lehet állítani közismert tényekkel. Ilyen tény, hogy Oroszország, több, korábbi szerződésben vállalt kötelezettségét megszegve 2014-ben és 2022-ben is megtámadta Ukrajnát. Az orosz vezetés 2014-ben sokáig tagadta, hogy katonái foglalták el a Krímet és még 2022 januárjában is tagadták, hogy teljes körű invázióra készülnek. "Egyéni döntés kérdése, hogy az orosz vagy a nyugati médiumokat tekintjük hitelesebb forrásnak. Ez a döntés nyilvánvalóan függ történelmi és politikai ismereteinktől és tapasztalatainktól" - írja a történész, aki az egyik szervezője volt a nemrég Ukrajnában megtartott ukrán-magyar történész konferenciának.
Írását Stark Tamás azzal zárja, az Ukrajna elleni agresszió értékelésében lehetnek különböző álláspontok, de az kimondható, hogy Ukrajna függetlensége, sikeres fejlődése és az ukrán állammal való jó kapcsolat magyar nemzeti érdek.
Nyitóképen látható Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum vezetője, valamint a "szuverenitás védelmének" elkötelezett híve, Lánczi Tamás.
