Spiró György: A hívő vadállat, aki félelmében mindent lerombol A műben egy olyan vadállatot ismerhetünk meg, aki a vallásos hit terhe alatt szenved. Ez a lény, akit a belső feszültség és a rettegés hajt, képes arra, hogy mindent, ami körülötte van, tönkr
Ha nem lennénk genetikailag predesztinálva a vakhit elfogadására, a diktatúrák nem tudnának megvalósulni. Miért ne történhetne meg, hogy egy köztársaság, amely eredetileg királyságból fejlődött ki, császársággá alakuljon, ahogyan az Róma esetében is megtörtént? Spiró György író esszéjében történelmi párhuzamokkal festi le a mai világ sötét valóságát.
Louis Blanc véleménye szerint a tudományos felfedezések – mint például a gőzgép, a hengermalom és a vasút – nem csupán izgalmas újításokat hoztak, hanem a gazdagok számára az elnyomás egy új, rendkívül hatékony eszközévé is váltak. A felvilágosodás és a technológiai fejlődés nem mindig kéz a kézben jár, sőt, a mai társadalmi viszonyok között a zsarnokságot a technikai előrelépés inkább felerősíti, s ezzel tovább mélyíti a gazdagok és a szegények közötti szakadékot.
Nem tudom pontosan, hogyan formálódott az egyiptomi rabszolgatartó társadalom, de kétségtelen, hogy hasonlít a mai világunk minden diktatúrájára és demokráciájára. A piramisok célja csupán a presztízs megtestesülése, akárcsak a jelenlegi Mars-utazásra kikiáltott sikkasztás. Az emberi ostobaság monumentális példái, mint a névadó aranyozott Néró-szobor, amely a Colosseum szomszédságában áll, valóban a piramisokban is megtestesülnek. Tadeusz Borowski, a XX. század neves írója különösen ellenszenvvel viseltetett irántuk. Valóban, ezekre a monumentális építményekre semmi szükség nem volt, szemben a bazilikákkal, amelyek eredeti funkciójuk szerint vásárcsarnokoknak készültek. A vásárlásnak van értelme, míg a hihetetlen mérnöki precizitással megalkotott síremlékek értelmetlenek. Az élőknek érdemes csencselniük, míg élnek, de a halottak ne birtokoljanak pénzt.
Nem különbözünk a múltunktól, akár ötezer, akár százezer év telt el. Jövőnk is hasonló lesz. Minden egyes csodálkozás számomra újra és újra meglepetést okoz.
Az elmúlt két évszázad babonái, amelyekből a mai hiedelmeink táplálkoznak, nem különböznek lényegesen az ezer vagy akár százezer évvel ezelőttiektől, például az emberáldozatokkal kapcsolatos hiedelmektől. A nacionalizmus nem csupán egy alternatív hitrendszer, ahogy sokáig gondoltuk, hanem valódi vallás, akárcsak a kommunizmus. Ezek nem csupán valláspótlékok, hanem olyan fundamentális eszmék, amelyekbe a tömeg emberei mélyen belemerülnek és hisznek.
Ha nem volnánk a vakhitre genetikailag előkészítve, a diktatúrákat nem lehetne létrehozni és fenntartani. Az ember vallásos vadállat, és amikor hagyják, rettegésében és tudatlanságában mindent tönkretesz.
Elképzelhető, hogy az emberi ostobaságnak volt némi evolúciós előnye, hiszen akik képesek voltak belátni a veszélyt, gyakran vagy elmenekültek, vagy annyira megdöbbentek, hogy szinte megkövesedtek a rémülettől. Így végül csak a legnagyobb butasággal rendelkező egyedek maradtak életben, és néhányan még a legborzalmasabb helyzeteket is túlélhették.
