"Sör és korcsolya, minden jöhet, de a vodkát messze tartsuk: az atom meg elmehet a francba!"

A NAÜ (Nemzetközi Atomenergia-ügynökség) panaszkezelő mechanizmusa egy olyan platform, ahol a tagállamok és más érdekelt felek kifejezhetik aggályaikat és észrevételeiket az atomenergiával kapcsolatos ügyekben. E rendszer célja, hogy biztosítsa a világ atomenergiájának biztonságos és felelősségteljes használatát, valamint hogy elősegítse a nyílt párbeszédet a nukleáris politikák és gyakorlatok körül. A panaszládán keresztül a résztvevők lehetőséget kapnak arra, hogy hangot adjanak problémáiknak, kérdéseiknek vagy javaslataiknak, így hozzájárulva a globális nukleáris biztonság javításához.

1986. április 26-án bekövetkezett a csernobili atomerőmű tragédiája, amelyet a Szovjetunió hatóságai mindent elkövettek, hogy elrejtsenek a nyilvánosság elől. Ám a hallgatás falai mögött a folklór ereje utat tört magának: népköltészet, anekdoták és mesék születtek, amelyek az emberek száján terjedtek. Ekkor én Kijevben éltem, és édesanyám, Olekszandra Jaroscsuk, Csernobilban dolgozott. Barátai gyakran látogattak el hozzánk, és a robbanás után egy különös találkozás is várt rám. Marija Docenkó, Pripjaty főépítésze, akinek otthona a tragédia középpontjában állt, mesélt nekem az ottani életről. Emellett a csernobili atomerőmű egykori igazgatójával, Viktor Brjuhanovval is megismerkedtem, akit később "hanyagság bűntette" miatt ítéltek el. Ezek az emlékek és találkozások mélyen belém ivódtak, és a múlt árnyai között élik saját életüket.

A jelenlegi orosz-ukrán konfliktus közepette a paramedicinával foglalkozó kézikönyvekben meglepő tanácsokat olvashatunk, mint például: "Ne féljen tréfálkozni, hiszen a nevetés segíthet enyhíteni a feszültséget." A csernobili katasztrófa után a hivatalos propaganda sűrű köde mögött hatalmas sugárdózisok rejtőztek, de az emberek - akár tudatosan, akár ösztönösen - felfedezték a humor kompenzáló erejét. A nevetés nem csupán szórakozás, hanem egyfajta védekezési mechanizmus is a megpróbáltatásokkal teli világban.

Erős a mi ukrán népünk:

Védjük meg egészségünket!

Sör és korcsolya találkozik a vodkával:

Az atom menjen a fenébe!

A bátorság helyét átvette a szarkazmus. A poéták a sugárzás és a potenciál furcsa kapcsolatáról írtak tréfás versikéket: "Ha már a férfiasságod egy szót sem szól, a NAÜ majd segít, hogy visszanyerd az erőt! Na, mit szólsz hozzá?"

A csernobili katasztrófa felgyorsította a Szovjetunió felbomlását. A kommunisták Kijevben szervezett, 1986. május elsejei hatalmas népünnepségéről szóló viccekből is tiszttán kihallatszik a szarkazmus:

Részt vesznek-e a kijeviek a május elsejei ünnepségen?

Nagyon is aktívan. A tribünök és a felvonuló menetoszlopok tele lesznek radioaktív kijeviekkel! Az utcákat nagy energiával sugározza be az SZKP iránti szeretet.

A szovjet ötéves tervekről szóló vicc valójában a kommunista rendszer iróniáját tükrözi, és nem csupán a paródia szintjén mozog: "A csernobili atomerőmű csupán két ezredmásodperc alatt teljesítette az ötéves energiatermelési tervet." Ezzel a mondattal a rendszer abszurditását és a tervek megvalósíthatatlanságát állítják pellengérre.

Az ukrán nemzeti öntudat szempontjából kulcsfontosságúvá vált egy különös fenyőfa, amely a háromágú ukrán címer szigonyára emlékeztet. Ezt a fát a csernobili likvidátorok fedezték fel a Vörös-erdőben, pontosan ott, ahol 36 évvel később az orosz megszállók lövészárkokat kezdtek ásni. Az emberek ebben a különleges koronájú fában Ukrajna függetlensége iránti ígéretet láttak, szimbolizálva a reményt és az ellenállást.