Itt a lehetőség, hogy megőrizzük a Makovecz Imre által tervezett ikonikus Sió Csárda emlékét, amely a múlt varázsát idézi. Az épület nem csupán egy étkezde, hanem a helyi kultúra és hagyományok szimbóluma is, amely a természet szépségében és a magyar népi

A Sió Csárda egykor a szekszárdi borvidék és a magyar vendéglátás igazi gyöngyszeme volt, amely a helyi kultúra és gasztronómia szívében foglalt helyet.

A szekszárdi Erőhegy lábánál, a 6-os főút mellett áll egy különleges épület, amely valaha pezsgő élet színtere volt, ma azonban csak a múlt emlékeit őrzi. A Sió Csárda nem csupán egy egyszerű vendéglő volt, hanem a magyar organikus építészet egyik kiemelkedő alkotása, amelyet Makovecz Imre tervezett. Bár műemléki védettséget kapott, az évtizedek óta elhagyatott csárda jövője továbbra is bizonytalan.

A csárda 1965-ben készült el, és azonnal felismerhetővé vált egyedi stílusával, amely a hagyományos népi építészeti elemeket ötvözi. E különleges épület hamarosan a környék egyik meghatározó látványosságává nőtte ki magát. Belső tere és külső megjelenése a borvidékre jellemző présházak hangulatát idézi, miközben modern építészeti megoldásokat is alkalmaz. Makovecz Imrének a csárda különleges formavilága Ybl-díjat is hozott, így az organikus építészet egyik kiemelkedő remekművévé vált.

Az évek folyamán a Sió Csárda nem csupán a helyi lakosok, hanem az arra járó utazók számára is kedvelt megállóhely lett. A 6-os főút forgalma folyamatosan biztosította a vendégek áramlását, akik szívesen álltak meg egy ízletes ebédre vagy vacsorára. Az épület népszerűsége azonban nem bizonyult elegendőnek a hosszú távú fennmaradáshoz, és 2001-ben végleg bezárta kapuit.

Így nézett ki egykor a Sió Csárda

A csárda 2011-ben műemléki védettséget nyert el, ami kezdetben bizakodást keltett abban, hogy az épület egyedi karaktere és szellemisége fennmaradhat. Azonban a műemlékvédelem szigorú szabályai komoly kihívások elé állították a felújítás és az újrahasznosítás folyamatát.

A csárda akkori gazdája, Czakó Gábor 2013-ban kifejtette, hogy a műemléki védelem valójában az épület "halálos ítélete" lett. A szigorú előírások miatt lehetetlenné vált a korszerűsítés, így az épület hosszú ideig elhagyatottan állt, és állapota folyamatosan romlott.

2016-ban új gazdára talált a csárda, akinek ambiciózus elképzelései voltak az épület felújítására. A célja az volt, hogy megőrizze az eredeti arculatot, miközben friss életet lehelt az ikonikus vendéglátóhely falai közé. Az építészeti terveket kidolgozták, ám a kedvezőtlen gazdasági környezet és a finanszírozási gondok miatt a rekonstrukció végül nem kezdődött el.

A műemléki védettség miatt a felújítás során kizárólag az eredeti anyagokat lehetne használni, és a bővítés is szigorú feltételekhez kötött. Ez jelentősen megnehezíti a munkálatokat és növeli a költségeket, így az évek óta tartó bizonytalanság továbbra is fennáll.

Bár az épület jelenlegi állapotában is lenyűgöző szépséggel bír, sajnos folyamatosan romlásnak van kitéve. Az a kérdés merül fel, hogy akad-e olyan befektető, aki hajlandó magára vállalni a felújítás jelentős anyagi terheit, vagy végleg eltűnik a történelem süllyesztőjében Makovecz Imre egyik emblematikus műve.

A TEOL újságíróját a tulajdonos beengedte az épületbe, ő készítette a szomorú felvételeket.