Nőként élni Magyarországon: nem csupán kihívásokkal teli, hanem sokszor fájdalmas tapasztalatokat is hordoz.
Milyen ma nőnek lenni Magyarországon? Az élet sok színét magában hordozza, tele kihívásokkal és lehetőségekkel. A nők egyre inkább szerepet vállalnak a társadalomban, a munkaerőpiacon és a közéletben, ugyanakkor számos régi beidegződéssel is meg kell küzdeniük. A családi és karrierbeli elvárások sokszor ütköznek, ami extra terhet jelent. De a nők ereje és kitartása mindig is példaértékű volt. A mai fiatalok számára fontos, hogy minta legyenek egymás számára, és támogassák egymást a céljaik elérésében.
Ez a furcsa vicc valójában remekül tükrözi a helyzetünket. Magyarországon szerencsére nem kell attól tartanunk, hogy bombák hullanak ránk, mint Ukrajnában, és nem kell szembenéznünk erőszakos cselekményekkel, mint Indiában. Nálunk nem kötelező a burka viselése, és nem zárnak ki minket az egyetemek világából, ahogy azt Afganisztánban tapasztalják. Sőt, nálunk nem fenyeget az a rémisztő lehetőség sem, hogy a nőiességünket ilyen brutálisan elnyomják, mint Jemenben.
Csak hát, a 21. században élünk, Európa közepén, így az élettől kicsit többet várnánk, mint a puszta létbiztonságot. Ne a szar legyen már az etalon, ahogy az öntudatos leánygyerekem szokta mondani, és tökéletesen igaza van.
Egyébként, a magam részéről kifejezetten szeretem a mostani fiatalok és a kamaszok világlátását. Ők azok, akiket már nem lehet gázlángozni, mert rögtön felismerik és kikérik maguknak. Ahogy kikérik maguknak és visszapattintják a küldőnek az összes soft alázást, megszégyenítést, elnyomást és bántalmazást, amit a mi generációnk, az X-esek, és kicsit még az Y-osok is, a világ velejárójának tartanak. A tízen- és huszonévesek már úgy nőttek fel, hogy joguk van az érzéseikhez, és ha rosszul érzik magukat egy helyzetben, tudják, hogy az nem feltétlenül az ő hibájuk. A "tűrjél lányom, asszonysors" ugyanolyan távol áll tőlük, mint tőlünk a burka viselés, és ez jó. Minden reményünk bennük van, hogy a maguk természetes módján olyan világot hoznak majd létre, ahol nőnek lenni nem hátrány. Ők már nem a felmenőiktől tanulják a tehetetlenséget és az emberi jogokat, hanem angol nyelvű TikTok videókból.
Ma még messze nem állunk jól ezen a téren. Magyarországon a nők helyzete sajnos nem kedvező, és ez nem csupán egyéni vélemény, hanem mérhető tények is támasztják alá. Az Európai Unió nemek közötti egyenlőségért felelős intézetének friss jelentése alapján hazánk a második legnagyobb egyenlőtlenséggel küzd az EU-n belül. Örömhír, hogy sikerült Romániát megelőznünk, bár mindössze 0,3 ponttal. A jelentés számos területet vizsgál, beleértve az egészségügyet, a gazdaságot, a munkaerőpiacot, a tudáshoz, a szabadidőhöz és a hatalomhoz való hozzáférést. A legszomorúbb eredményt azonban a hatalom területén értük el: Magyarországon a női kormánytagok száma egyszerűen nulla. Ennyi.
Valóban számos sürgető probléma létezik, és nem mindenki ambicionálja a miniszteri posztot. Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy a nők elleni erőszak kérdése is rendkívül súlyos: a nők közel fele tapasztalt már fizikai vagy szexuális erőszakot, és a lelki bántalmazás áldozatai között is a legmagasabb a számunkra az Európai Unióban. Magyarországon a nők 40%-a élt már át munkahelyi zaklatást, ami azt jelenti, hogy szinte minden második nő érintett ebben a problémában. Ez pedig nem csupán statisztika, hanem egy valóság, amely mélyen befolyásolja az érintettek életét.
Hogy miért lehet ezt megtenni velünk? A nők bántalmazása ugyanolyan, mint az iskolai bullying: csak ott lehet csinálni, ahol hagyják. Magyarországon pedig hagyják: a nők alázása, bántalmazása gyakorlatilag kormányzati politika. Idén először lett egy nőbántalmazó esetnek következménye, amikor az Agrárkamara elnöke ittasan megvert egy nőt, és másnap le kellett mondania. Ezzel el is intézték az ügyet, nem határolódtak el tőle, nem szégyenítették meg az illetőt és nem hirdették fennhangon, hogy ilyet ebben az országban nem lehet csinálni. Levették a nőverőt a tábláról, és kész. A fülöpházi vak komondoros ugyanakkor jelenleg is polgármester, simán indulhatott a pozícióért, meg is választották, és nem érzik, hogy ezt azért nem kéne.
Mitől is éreznék? Az Isztambuli Egyezmény kapcsán a kormány álláspontja az, hogy nincs rá szükség, hiszen mi magunk is megoldjuk a nőbántalmazás problémáját a saját törvényeinkkel. Hát, nem éppen így történt. Azóta is rendszeresen gyilkosságok történnek, ahol a nőket a saját partnereik szedik áldozatul – és ezt a valóságot nemcsak politikai szinten próbálják eltakarni, hanem a közvélemény is tükrözi ezt. A Facebook kommentek egyértelműen mutatják, hogy sokan nem értik, miért tiltakozunk, miért emlegetjük a feminista ügyeket, mikor Magyarországon állítólag jogegyenlőség van. De nem lehet minden "vak komondor" és feleséggyilkos mellé rendőrt állítani. Akkor sem, ha az áldozat már többször is segítséget kért a rendőrségtől a tragédia előtt. Sőt, a bátor kétharmad még a tragédia után is elutasította, hogy távoltartási végzésekkel védjék meg a családon belüli erőszak áldozatait. Pedig a családirtások nem véletlenszerűen történnek; mindegyik mögött hosszú, fájdalmas előzmények húzódnak.
Az, hogy alig vannak Magyarországon nők politikai és gazdasági vezető pozícióban, szerintük jól van így, a férfiak egyszerűen rátermettebbek, és nehogy már valami kvótanő kerüljön az igazgatói székbe! Mert bizonyos pozíció felett szerintük csak kvótanő lehet valaki, kiváló szakember semmiképp. Tagadják, hogy a nők átlagosan 17-18 százalékkal kevesebbet keresnek - holott sokkal több köztük a felsőfokú végzettségű, mint a férfiak között. Természetesnek veszik, hogy a jól fizető munkákat a férfiak végzik, a hagyományosan női foglalkozásokat pedig alulfizetik. Jól van az úgy, hogy a láthatatlan és fizetetlen munkát, a bevásárlást, a takarítást, a gyerekkel tanulást, az idős hozzátartozók gondozását és mindenki lelkének az ápolását a nők végzik szabadidejükben, végül is a nők a másokról való gondoskodásra születtek.
Amíg a döntéshozók nemcsak elfogadják ezt a helyzetet, hanem elégedettek is vele, addig sem a gondolkodásmódokban, sem a tényleges környezetben nem várható semmilyen változás.
A legnagyobb baj pedig az, hogy nem, nem és nem értik. "Virággal és puszival köszöntötték a hölgydolgozókat a városi rendőrkapitányságon" - szól a helyi tévé tudósítása. És egy pillanatig sem fordul meg a fejükben, hogy a nőnap nem a pusziról meg a virágról szól, nem azt kéne ünnepelni, hogy cukik vagyunk. A nőnap arról szól, hogy mindenki emlékeztesse magát: nem érhet valakit semmiféle hátrány azért, mert nő. De ettől még nagyon, nagyon messze vagyunk.
Nőnek lenni Magyarországon manapság nem könnyű, és ha még nem tudtad volna megérteni ennek okait, itt van egy újabb súlyos érv: szabadlábra helyezik a lúgos orvost.
