Nincsenek "rossz" gyerekek, csupán olyanok, akiknek a szükségletei nincsenek megfelelően kielégítve.
Az élménypedagógiai megközelítések révén a traumák feldolgozása is lehetővé válik, és ennek következtében az iskolákban jelentős mértékben csökkent a diákok lemorzsolódása és a fegyelmi esetek előfordulása. Ráadásul a tanulmányi teljesítmény is pozitív irányba változott.
Készítettem egy összefoglalót a magyar fiatalok mentális és érzelmi állapotáról, valamint arról, hogy az oktatási rendszer hogyan reagál erre a helyzetre. A lényeg: a fiatalok helyzete aggasztó, és az oktatásban alig történik valami a javítás érdekében. Ha valakit bővebben érdekel a téma, itt találja a részletes cikket.
A problémák kezelésére és a súlyosbító hatások ellensúlyozására számos civil kezdeményezés létezik, amelyek célja a poroszos iskolarendszer megújítása. Az Arany Iránytű program, amelyet a közelmúltban podcast formájában is bemutattunk, csupán egy példa a lehetséges megoldásokra. Most egy másik, hasonló elvekre épülő, rendkívül innovatív iskolai programot szeretnénk a figyelmetekbe ajánlani, amely már évek óta sikeresen működik több magyar iskola falai között. Ez a program a Pressley Ridge Magyarország Alapítványhoz kapcsolódik, amelynek mottója: „nincsenek 'rossz gyerekek' (NoBadKid), csupán meg nem értettek.”
Képzeljünk el egy iskolát, ahova rengeteg hátrányos helyzetű gyerek jár. Sokszor rossz családi háttérből és anyagi körülményekből érkező gyerekek, akiknek nem a legfőbb erényük a tanulás, de a magatartásukkal is rengeteg probléma van.
Gruber Andrea, az alapítvány ügyvezetője, így fogalmaz: „Az angol nyelvben a 'troubled' és 'troubling kids' kifejezéseket használjuk azokra a gyerekekre, akik bajban vannak vagy éppen problémás magatartást mutatnak. Itt nem a diagnózis a lényeg, hanem az a zavaró viselkedés, amit mások nehezen tudnak elviselni. Célunk, hogy ezek a fiatalok megtanulják, hogyan kezeljék a saját viselkedésüket, és elérjenek egy olyan szintet, ahol már nem zavarják a körülöttük lévőket.”
A Pressley Ridge Alapítvány az Egyesült Államokból származó modellel dolgozik. Az amerikai szervezet 1832-ben árvaházként kezdte a működését, de az 1960-as években adoptálták Dr. Nicholas Hobbs Re-ED szemléletét, Re-EDucation of Emotionally Disturbed Children, aminek a keretében foglalkoznak a zavaró viselkedésű gyerekekkel.
Gruber Andrea mindig is a fiatalok támogatására és fejlesztésére összpontosított, amikor az Egyesült Államokban találkozott egy különleges szervezettel. Az itt eltöltött évek során megszerzett tapasztalatai alapján felkérték, hogy hozza el ezt a sikeres modellt Magyarországra. A Pressley Ridge Magyarország Alapítvány célja az volt, hogy olyan iskolákat támogasson, amelyek már számos módszert kipróbáltak a problémás gyermekek kezelésére, de eddig nem találtak hatékony megoldást. 2004-ben a Pressley csapata egy ferencvárosi iskolában kezdte meg a munkát, és azóta négy különböző intézményben valósítják meg a programot. Ezek között található a Kecskeméti Belvárosi Zrínyi Ilona Általános Iskola, a Tóth László Általános Iskola, a Győri Kossuth Lajos Általános Iskola, valamint a Salgótarjáni Általános Iskola és Kollégium.
De az elméleti keretek előtt kezdjük a gyakorlattal. Gruber Andrea a Kecskeméti Belvárosi Zrínyi Ilona Általános Iskola Tóth László Általános Iskoláját hozza fel példának, ahol óriási sikereket értek el. Gruber Andrea úgy fogalmaz, hogy az alapítvány munkája előtt ez szinte egy "gettóiskola" volt, ahol rendszeresek voltak a verekedések, a bandaháborúk, a rongálás, a rendőrségi ügyek, fegyelmi eljárások és természetesen a lemorzsolódás.
Miután az iskola frissen kinevezett igazgatója megkereste Grubert a támogatásával, a következő három évben szinte kizárólag a tanárok szemléletmódjának átalakítására összpontosítottak, elhagyva a poroszos iskolarendszer rigid megközelítését. Újra fellapozták a fejlődéslélektan szakkönyveit, és felfedezték, hogy mi az, ami valóban működik a gyerekekkel, és mi az, ami nem. Gruber úgy érezte, hogy ez az egész folyamat szinte olyan, mint egy agymosás; a tanároknak új perspektívából kellett szemlélnie a diákokat, hogy megértsék igazi szükségleteiket és potenciáljaikat.
Gruber Andrea kifejti, hogy az oktatási folyamat hossza nem csupán a szemléletváltás szükségességéből adódik, hanem abból is, hogy a pedagógusoknak tudatosan kell reagálniuk különféle helyzetekre. Például, amikor egy diák agresszív módon viselkedik, vagy szexuális tartalmú megjegyzést tesz a tanárára, a pedagógusnak el kell kerülnie az ösztönös reakciókat, még akkor is, ha a helyzet számára kényelmetlen. Fontos, hogy a tanár tisztában legyen azzal, hogy az események nem róla szólnak, és inkább a diák viselkedésének mögöttes okait kell feltárnia, hogy megértse, milyen kielégítetlen szükségletek állhatnak a háttérben, amelyekre választ kell adnia.
Az egyik legelső lépés, amit bevezettek a kecskeméti iskolában, a reggeli beszélgetőkör, amely a tanítási nap kezdetét jelenti. Ezen a közösségi fórumon a gyerekek megosztják egymással, hogyan érzik magukat, van-e valamilyen problémájuk, és a pedagógusok is felajánlják segítségüket. Emellett a napra tervezett programot is átbeszélik, figyelembe véve a napirend esetleges módosításait. Ez a szokás nemcsak a diákok közötti kapcsolatok erősítésére szolgál, hanem a pedagógusok és a tanulók közötti kommunikáció javítását is célozza.
A pedagógusok a válaszok alapján képesek azonosítani, hogy a felmerült probléma azonnali beavatkozást igényel-e, vagy elegendő később foglalkozni vele. Ez az információ fontos szerepet játszik abban is, hogy a tanárok egymással megosszák a tapasztalataikat, így a felsős diákok esetében a következő órán a következő tanár is figyelemmel kísérheti azt a gyereket, aki valamilyen nehézséggel érkezett. Így nem csupán a tananyag átadására készülnek, hanem arra is, hogy a diákok valódi helyzetét figyelembe vegyék. Előfordulhat, hogy a pedagógusnak nem az óratervet kell követnie, hanem inkább egy problémamegoldó körre van szükség, ahol közösen dolgozhatnak a diákok feszültségeinek feloldásán.
E keretrendszer egyik kulcsfontosságú eleme a pontrendszer, amely színesíti a gyerekek élményeit. A gyerekek képzeletbeli pénzt, úgynevezett dabrákat gyűjthetnek, melyek elnevezése az "abrakadabra" varázslatos kifejezésből ered. Ezeket a dabrákat különféle módokon lehet megszerezni, ugyanakkor vigyázniuk is kell, mert akár el is veszíthetik őket. Ráadásul, a dabrák nem csupán a vásárlásra szolgálnak, hanem rezsit is kell fizetniük belőlük, így a gyerekek megtanulhatják a pénzkezelést és a felelősséget is. Az iskolaboltban pedig igazán menő dolgok várnak rájuk, amik még izgalmasabbá teszik a gyűjtögetést!
A dabra rendszer egyedi megközelítést igényel, hiszen a gyerekek céljai változóak lehetnek, attól függően, hogy milyen területeken szeretnének fejlődni. Például, egy olyan diák, aki gyakran elfelejti a szükséges felszerelését vagy rendszeresen megzavarja az órát, kitűzheti célul, hogy mindig magánál tartja a szükséges eszközöket, vagy, hogy csendben figyel az órák alatt. Amikor ezeket a célokat sikerül megvalósítania, a tanárok dabrával ismerik el erőfeszítéseit. Ezzel szemben, ha a diák figyelmeztetés ellenére továbbra is zavarja az órát, akkor az adott órán nem kap dabráját. Fontos megjegyezni, hogy a levonás csak a legkomolyabb iskolai szabályszegések esetén történik, mint például a rongálás vagy verekedés, ami a rendszer stabilitását és a tanulási környezet védelmét szolgálja. Ez a rendszer tehát nem csupán jutalmazásra, hanem a felelősségvállalásra és a pozitív viselkedés erősítésére is fókuszál.
Ezen túlmenően, hogy a gyerekeket az életre is felkészítsék, havonta állandóan 80 dabrát kell "befizetni" az iskola fenntartási költségeire. Amennyiben a diákok hiányoznak, "táppénz" csak akkor jár, ha orvosi igazolást tudnak bemutatni.
De nem csak jó viselkedéssel, dicsérettel lehet dabrákat szerezni, az iskola a folyosói falitábláin különböző pályázatokat és álláshirdetéseket tesz ki, amiket a gyerekek elvállalhatnak. Ilyen pályázat lehet például a folyosó feldíszítése karácsonyra, de lehet kalandparkba való kirándulásra is pályázni. Ezeket valódi pályázatként kell elképzelni, akárcsak az álláshirdetéseket. Például, ha az iskola gondnokának avarszedésben van szüksége segítségre, akkor kiírnak egy álláshirdetést, amire a gyerek egy formanyomtatvány kitöltésével tud jelentkezni. Ezután részt vesz egy interjún, ahol meg kell indokolnia, hogy miért szeretné ezt a munkát és miért tartja magát alkalmasnak. Majd a fizetésére is ajánlatot kell tennie és megegyezni az állást adó tanárral, hogy mennyi dabrát fizet. Ez elképesztően hasznos lesz a gyerekeknek a későbbi munkavállalás során.
A gyerekek számára a dabrázás egy olyan módszer, amely világosan meghatározza a megfelelő viselkedést, így tudják, hogy milyen cselekedetekért jár jutalom, és melyek azok, amelyekért levonás jár. Az, hogy milyen mértékű levonásokat alkalmaznak, a tantestület havi megbeszélésein dől el, ahol a leggyakoribb problémákra összpontosítanak. Például korábban gondot okozott, hogy a gyerekek nem szívesen öltözködtek ünneplőbe az iskolai rendezvényekre. Azonban miután rendszeres jutalmakat kaptak azért, hogy ünneplőben érkeztek, elkezdték komolyan venni ezt a szabályt. Ennek eredményeként a tantestület végül megszüntette a jutalmazás szükségességét, mivel már csak ritkán fordult elő, hogy valaki ne tartsa be ezt a szabályt.
A köpködésért járó levonás viszont nem maradt el, hiszen ez egy olyan probléma, amely az egész iskolát érintette korábban. Az egyik legelterjedtebb nehézség pedig továbbra is az órák megszakítása.
A tanárok folyamatosan figyelemmel kísérik a diákok előrehaladását, és ezt százalékos grafikonok segítségével dokumentálják, hogy ki hol tart a kitűzött célok elérésében. Amikor egy diák eléri a 80-90 százalékos szintet, a pedagógusok közösen a gyerekkel és a szülőkkel új célokat fogalmaznak meg, amelyekre a következő időszakban fókuszálniuk kell. Ez a teljesítményszint arra utal, hogy a kitűzött cél már integrálódott a gyermek mindennapi viselkedésébe. A tanárok emellett táblázatokban is nyomon követik, hogy melyik diák hány dabrával rendelkezik, hol tapasztalnak visszaeséseket, és mely területeken szükséges a fejlesztés. Ezek a visszaesések gyakran levonások formájában jelennek meg, amelyeket rendszeresen rögzítenek. Minden pénteken a pedagógus zárja le a hét eredményeit, és közzéteszi, hogy kinek hány dabrája van, ezt a tantermekben a diákok neve mellett hirdetik ki. A diákok azonban csak a következő héten tudják felhasználni a dabráikat, abban az időszakban, amikor a bolt nyitva tart.
