Németország a világ figyelmének középpontjában áll, különösen a magyar kormány számára.
A vasárnapi előrehozott választások Németországban váratlan fordulatokat ígérnek. Az AfD felemelkedése új kihívások elé állítja az eddig a radikális jobboldali párt ellen összefogó politikai középet, és jelentős hatással bír a leendő kormány összetételére is. A választás kimenetele szoros összefonódásban áll a kisebb pártok teljesítményével, amelyek szerepe kulcsfontosságú lehet. A várhatóan győztes CDU/CSU és kancellárjelöltjük, Friedrich Merz leendő kormánya sokkal inkább a kis pártok eredményeitől függ, mint a saját választási teljesítményüktől.
Február 23-án, vasárnap tartanak előrehozott parlamenti választásokat Németországban, miután az Olaf Scholz vezette szociáldemokrata SPD, ökobaloldali Zöldek és liberális Szabaddemokraták (FDP) alkotta kormánya a folyamatos belső feszültségek után végül november 6-án feladta a közös kormányzást.
Miután Scholz elveszítette parlamenti többségét, a kormánypártok hosszú éveken át tartó, belső feszültségekkel terhelt zűrzavaros irányítása után a kormányzat viszonylag simán omlott össze. A Scholz ellen benyújtott bizalmatlansági indítványt megelőzően már világossá vált, mikor kerülnek sorra a választások. A szavazás hetére pedig több párt is bemutatta kancellárjelöltjeit és kampányprogramjait, ami azt jelezte, hogy a politikai élet új irányba fordul.
Bár a kereszténydemokrata CDU/CSU uniópártok győzelme szinte biztosra vehető, a német politikai táj a korábbi, kiszámítható, sőt érzelemmentes stílusától eltérően most egy új, zavaros időszakba lépett. Ez a változás a bizonytalanság és a német politikai élet jelentős átalakulásának jeleit mutatja, amely a francia vagy olasz politikai hagyományokhoz képest meglepő fordulatot jelent.
Vasárnap este vélhetően nagy tapsok és éljenzések közepette fog színpadra állni Friedrich Merz, az uniópártok kancellárjelöltje, miután az általa vezetett kereszténydemokraták a közvélemény-kutatások szerint egy nagyon magabiztos, országosan tíz százalékpontos előnnyel várja a választások végét.
Az uniópártok győzelme biztos, amivel az egykoron még Angela Merkel által kitaszított Merz felér a német politika legfelsőbb fokára. Ugyanakkor öröme nem lesz túl sokáig őszinte,
A CDU pártelnöke valóban nehéz helyzetben találja magát, amelyet részben az ország aktuális állapota, részben pedig a jövőbeli kormány előtt álló kihívások sokasága magyaráz. Emellett a koalíciós lehetőségek körüli bizonytalanság tovább fokozza a komplexitást, így a döntések meghozatala nem ígérkezik egyszerű feladatnak.
A kereszténydemokraták konzervatív szárnyához tartozó Merz kampánya során a hangsúlyt a migráció elleni keményebb fellépésre, az immáron két éve recesszióban lévő német gazdaság újjáélesztésére, valamint az ország versenyképességének helyreállítására helyezte.
Az Európai Unióban Németország határozottan és energikusan vállalta a vezető szerepet, miközben elkötelezte magát Ukrajna folyamatos támogatása mellett is.
A gazdaságról és a migrációról alkotott véleményei leginkább az FDP, illetve az AfD politikai irányvonalához állnak közel. Ugyanakkor egy CDU/CSU és FDP koalíció valószínűleg nem tudna többséget kialakítani, míg Merz világosan kijelentette, hogy az AfD nem lehet része az általa irányított kormányzati struktúrának.
Ennek következtében a tévés viták során az SPD és a Zöldek irányába is egyre inkább érdeklődő tekinteteket vetnek, azonban Scholz, az SPD kancellárjelöltje, valamint Robert Habeck, a Zöldek jelenlegi alkancellárja eltérő megközelítést alkalmaznának a migrációval és a recesszió által felvetett kihívásokkal kapcsolatban, mint ahogyan Merz tenné.
A német kutatások, amelyek általában megbízhatónak számítanak, azt mutatják, hogy a pártszövetség támogatottsága stabilan 30 százalékpont környékén mozog. Ugyanakkor az SPD népszerűsége 15 százalékra, míg a Zöldeké 12,5 százalékra csökkent. Ez azt jelenti, hogy lehet, hogy az uniópártoknak sem az SPD-vel, sem a Zöldekkel nem lenne elegendő támogatásuk a parlamenti többséghez. Az eredmények erősen függnek a többi párt teljesítményétől, de erről bővebben később beszélünk.
Merkel politikai öröksége abban rejlik, hogy kancellársága idején sikerült egyesítenie a balközép és jobbközép politikai erőket, hogy közösen lépjenek fel a német politikai spektrum szélsőségei ellen. Ezzel a lépéssel a szélsőbaloldali Die Linke és a szélsőjobboldali Alternative für Deutschland (AfD) által képviselt veszélyekkel szemben próbált stabilitást biztosítani, és megóvni a demokratikus értékeket.
Ugyan azóta a német politikában tűzfalnak nevezett politikai karantén megszűnt az egykori NDK-pártállam utódpártját is sorai között tudó die LInkével szemben, de az AfD-vel szemben még továbbra is áll, még ha már az meg is repedt.
Ennek következtében, bár a kutatások már hosszú ideje a második helyre rangsorolják az AfD-t, és noha a párt programja jelentős átfedéseket mutat az uniópártokéval,
Ennek ellenére így sem lehet elégedetlen az Alice Weidel és Tino Chrupalla társelnökök vezette párt: az AfD már régóta a második legnépszerűbb párt Németországban, ami nagyban köszönhető a migráció kapcsán vallott keményvonalas politikájuknak, valamint annak, hogy a koronavírus-járvány alatt szinte csak az AfD ellenezte a lezárásokat.
Ennek ellenére a jelenlegi választás még mindig sikernek számít a párt számára, ha a tavalyi EP-választások után ismét a második helyet szerzik meg. Az AfD mára már nem pusztán egy rendszeren kívüli párt, mint ahogyan az a legutóbbi választások idején volt.
Idén új fejezet nyílt a Bundestag történetében, hiszen először fordult elő, hogy egy javaslat elfogadásához a szélsőjobboldali párt szavazatai is szükségesek voltak. Ráadásul a párt kancellárjelöltjét, Alice Weidelt, szintén először hívták meg a tévés vitára. Érdekesség, hogy a párt eddig soha nem állított kancellárjelöltet, így ez a lépés különösen figyelemre méltó. A vitán a többi jelölt kezet fogott Weidellel, és számos esetben tartalmas diskurzusok zajlottak, például a migrációs kérdések és a gazdaság állapota kapcsán.
A tavalyi EP-választáson elért figyelemre méltó, 15,89 százalékos eredmény mellett az is kiemelkedő, hogy szeptemberben a párt történetében először sikerült áttörni az üvegplafont, ezzel a legtöbb szavazatot megszerezve egy tartományi választáson.
Egy figyelemre méltó kampányinnovációt emelhetünk ki, amely a radikális jobboldali AfD párthoz kötődik. A párt nem csupán hagyományos kampányrendezvényeket tart, plakátokat helyez ki és Facebook-hirdetésekre költ, hanem a TikTok platformot is kihasználva mesterséges intelligenciával készült videókkal bombázta a fiatal közönséget. Ezek a tartalmak azonban nemcsak figyelemfelkeltőek, hanem sok esetben álinformációkat is terjesztenek, ami komoly vitákat generált a kampány finanszírozásának hátteréről is. Kérdés, honnan származik a forrás, amely lehetővé tette számukra ezt a különleges és provokatív megközelítést.
A legfrissebb kutatások alapján a párt támogatottsága 17-21 százalékpont között mozog, ami arra utal, hogy valószínűleg jelentős növekedést könyvelhetnek el a négy évvel ezelőtti 10,4 százalékos eredményükhöz képest.
Ugyan Olaf Scholz vezetésével az SPD, valamint Robert Habeck vezetésével ökobaloldali Zöldek leginkább az AfD jelentette vélt vagy valós veszéllyel, a környezetvédelemmel és a minimálbér megemelésének ígéretével foglalkoztak a kampány során - megismételve lényegében a négy évvel ezelőtti, valamint az EP-választások alatti kampányaikat -, majd pedig a tévévitákon elkezdték valamelyest keresni Merz kegyeit mint leendő koalíciós partner, ez leginkább nem is rajtuk fog múlni.
A jövőbeli kormány összetételét nem csupán a négy fő párt teljesítménye befolyásolja, hanem ennél is lényegesebb tényezők játszanak szerepet abban, hogy milyen irányba fejlődik a politikai táj.
Ez lesz az első választás, amelyet a Scholz kormány által jóváhagyott új választási törvény keretein belül tartanak. Ennek értelmében a választások után garantáltan 650 képviselő jut mandátumhoz. A régi és az új rendszer részleteit egy korábbi cikkünkben ismertettük. Jelenleg három párt is a ötszázalékos küszöb közelében helyezkedik el a közvélemény-kutatások szerint.
Közülük a legnagyobb meglepetést a tavalyi pártszakadása miatt sokak által már leírt szélsőbaloldali-progresszív die Linke okozza, amely a választási hajrára fordulva váratlanul felfelé ívelő tendenciát mutat. Ennek hátterében részben a TikTok kreatív használata áll, másrészt pedig az, hogy ők a legautentikusabban tudják kifejezni álláspontjukat az AfD-vel szemben.
A korábban amorf módon, a berlini progresszívok és a keletnémet munkásosztály érdekeit egyszerre próbáló pártot jelenlegi mérések szerint 5-8 százalékra becsülik. Ez a helyzet különösen figyelemre méltó, mivel tavaly a párt egyik meghatározó figurája, Sahra Wagenknecht kilépett, majd megalapította saját politikai formációját, a Sahra Wagenknecht Szövetségét (BSW). Az új párt az Európai Parlament választásain 6,1 százalékos támogatottságot ért el, és három tartományban is 10 százalék fölötti eredményeket produkált.
A BSW eleve inkább a die Linke addigi öreg szavazóit vitte magával, ráadásul Wagenknecht két fő kampánytémáját elvesztette: míg a migrációban vallott keményvonalas nézeteit a CDU sajátította ki, addig az ukrajnai háború kapcsán képviselt békepártisága jelentéktelenné vált, miután a német választók rájöttek: ebben a kérdésben, nemhogy a BSW-nek, de elképzelhető, hogy még csak Németországnak sem osztanak lapot - az EP-választáson elért 6,1 százalék után jelenleg 4,5-5,5 százalékpontra mérik a támogatottságát.
Azonban nemcsak e két párt billeg a bejutási küszöbön, hanem a Scholz-kormányt robbantó Christian Lindner pártja, a neoliberális FDP is. Lindner már a kormányt is részint amiatt buktatta meg - valamint volt annak belső kritikusa is -, hiszen 2021-es kormányra lépése óta a párt zuhanórepülésben: míg négy évvel ezelőtt a németek 11,4 százaléka szavazott Lindnerékre, addigra ma már 3,5-5 százalékra mérik és ezidő alatt 7 (!) tartományi választás során se ugrotta meg az ötszázalékos küszöböt a párt.
Kampánya továbbra is a jómódú németeket célozza: adócsökkentések mellett az állami kiadások csökkentését tűzte zászlajára, mint négy évvel ezelőtt is, valamint visszavezetnék az adósságféket is, ami az államadósság csökkentését célozza.
E három párt bejutása különösen lényeges, mivel ha sikerül nekik, az arányos választási rendszer következtében mindegyikük számára legalább 30 képviselői helyet biztosít.
Nem meglepő, hogy Merz azon német választókat, akik az FDP-re akarták leadni szavazatukat, arra ösztönzi, hogy inkább az ő pártjára voksoljanak. Ennek oka, hogy a két politikai erő programja jelentős átfedéseket mutat, és gazdaságpolitikájuk is hasonló irányvonalat képviselne.
