Nagypéntek: Jézus utolsó szavai és azok jelentősége A nagypéntek, a keresztény naptár egyik legfontosabb eseménye, arra a napra emlékeztet, amikor Jézus Krisztus kereszthalált szenvedett. Ezen a napon Jézus utolsó szavai különös súllyal bírnak, hiszen tü
Húsvét a kereszténység legkiemelkedőbb ünnepe, amely a megváltás titkát ünnepli. Az ünnepség hamvazószerdával kezdődik (idén március 5-én), és pünkösd vasárnappal zárul (2025-ben június 8-án). A húsvéti időszak csúcspontját a híres "szent három nap" képezi, amely nem a mai értelemben vett 24 órás időszakot jelenti. A bibliai időszakban a napokat a napnyugtától a következő napnyugtáig számolták, így tehát:
A húsvét egy különleges, mozgó ünnep, amelynek időpontját a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte határozza meg. Ezért a húsvétvasárnap minden évben eltérő dátumra esik, a legkorábbi időpont március 22., míg a legkésőbbi április 25. Idén április 20-án ünnepeljük a húsvétvasárnapot, és ma, április 18-án, nagypéntek van. Ezen a napon a keresztény hagyomány szerint Jézus keresztre feszítésének és halálának emlékére emlékezünk, amely a húsvéti ünnepkör legfontosabb eseményei közé tartozik. Nagypéntek a bűnbánat és a megemlékezés napja, amikor sokan csendben és mély gondolatokkal töltenek el időt, hogy reflektáljanak a megváltásra és a feltámadásra.
Miután a nép szavára hallgatva a római helytartó, Pilatus átadta Jézust a katonáknak, hogy feszítsék keresztre, Máté evangéliuma szerint megfosztották ruhájától, bíborszínű köntöst adtak rá, tövisből font koszorút tettek a fejére, kezébe nádszálat adtak. Térdet hajtottak előtte, és gúnyolták: "Üdvözlégy, zsidók királya!" Közben leköpdösték, a náddal verték a fejét, majd visszaadták rá a saját ruháját, és elvezették.
A Golgotára érkezve Jézust keresztre feszítették, miközben a katonák sorsot vetettek, hogy megosszanak egymás között a ruháit. Ezután leheveredtek, hogy vigyázzanak rá. Feje fölé egy táblát helyeztek, amelyen az állt: "Ez Jézus, a zsidók királya". Az arra járók fejüket csóválva gúnyolódtak rajta: "Te, aki képes vagy lebontani a templomot és harmadnapra újra fölépíteni, mentsd meg magad! Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!"
A főpapok, akárcsak az írástudók és a vének, gúnyos szavakkal illették őt: "Másokat megmentett, de magát nem képes megmenteni. Ha valóban Izrael királya, akkor szálljon le a keresztről, és majd akkor hiszünk neki. Az Istenbe helyezte a bizalmát, hát mentse meg magát, ha tényleg akarja! Hiszen azt hirdette, hogy ő Isten Fia." A két gonosztevő, aki szintén a kereszten szenvedett, ugyancsak gúnyolódott rajta, megpecsételve ezzel sorsukat.
Ezen a napon, a hatodik órától egészen a kilencedik óráig sötétség leple borult a föld színére. Kilenc óra körül Jézus hangját hallották, ahogy fájdalmakkal telve kiáltotta: "Éli, Éli, lamma szabaktani?" ami annyit jelent: "Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?"
Ezután egy utolsó, erőteljes kiáltás hagyta el a torkát, majd a csend sötét fátyla borult rá.
A templom függönye hirtelen kettéhasadt, a hasadás felülről indult, és egészen a talapzatig terjedt. A föld mélyen megmozdult, sziklák repedtek meg, és sírok nyíltak meg, ahonnan sok szent, aki már régóta pihent, feltámadt. E feltámadottak előléptek a sírokból, beléptek a szent város területére, és többeknek megmutatkoztak. A százados és a Jézust őrző katonák, mikor tanúi lettek a földrengésnek és az eseményeknek, mély félelem fogta el őket: "Ez valóban Isten Fia volt" – mormolták egymás között.
