Sokan nincsenek ismeretében, pedig már 1700 éve tartja fogva a világ figyelmét.
Január hatodika az új év egyik kulcsfontosságú napja, és nem csupán azért, mert sokan ezen a hétfői napon térnek vissza először a munkába 2025-ben. Ez a nap egyrészt a vízkereszt ünnepe, másrészt a farsang kezdetét jelzi. Sok helyen ekkor bontják el a karácsonyfát, míg az ortodox közösségek számára ez a karácsonyvárás utolsó, varázslatos pillanata.
A vízkereszt, amelyet epifániaként vagy a háromkirályok ünnepeként is ismerünk, a keresztény hagyományok egyik legősibb és legkiemelkedőbb eseménye, melyet január 6-án ünnepelnek világszerte. Ez a különleges nap három jelentős esemény egyesítését jelenti Jézus életében:
A nyugati kereszténységben január 6. vízkereszt, avagy a háromkirályok, másképpen a napkeleti bölcsek ünnepe. Krisztus keresztségének emlékére a vízkereszt volt az ünnepi keresztelések napja, a katolikus egyház tömjént és vizet szentelt, innen származik az elnevezés. Ezen a napon megszokott volt a szentelmények hazavitele is: a szenteltvíznek gyógyító hatást tulajdonítottak, és minden betegségre használták, de hintettek belőle a bölcsőre, a menyasszony koszorújára és a halott koporsójára is.
A IV. század elején január 6. liturgikus ünneppé vált, és ennek hagyománya gyorsan elterjedt, először a keleti egyházakban, majd a nyugatiakban is. A keresztény közösségek 312 és 325 között kezdték meg Jézus Krisztus születésének, keresztségének, a kánai menyegző eseményének, valamint a Háromkirályok, vagyis a napkeleti bölcsek látogatásának megünneplését ezen a napon. Az ünnep görög elnevezése epifánia, amely a megjelenést, megnyilvánulást jelenti.
A keleti egyházak hagyományában hosszú időn át a születés és az epifánia ünnepe szoros összefonódásban állt egymással. Jézus születésével Isten megnyilvánult a világban – emeli ki a katolikus.hu írása. A napkeleti bölcsek révén pedig a Megváltó születésének örömhíre a pogány népekhez is eljutott, ezzel még szélesebb körben hirdetve az üdvösség üzenetét.
Máté evangéliuma (Mt 2,1-12) szerint a háromkirályok, akik a betlehemi csillag fénye által irányítva érkeztek keletről Júdeába, azért jöttek, hogy hódolatukat kifejezzék az újszülött Jézus előtt. Az ajándékaik szimbolikus jelentőséggel bírnak: aranyat hoztak a Királynak, tömjént az Istennek, és mirhát az Embernek. Az evangélium mágusokként említi őket, de nevüket nem árulja el. A hagyomány azonban úgy tartja, hogy hárman voltak, és a 8. században élt Beda Venerabilis említi nevüket: Caspar, Melchior és Balthasar, azaz Gáspár, Menyhért és Boldizsár.
Az Egyház nemcsak Jézus Krisztus megkeresztelkedéséről emlékezik meg január 6-án, hanem annak hatásairól is, amelyek között a víz megszentelése is fontos helyet kap. Vízkeresztkor hagyományosan vizet szentel a szentmise elején szertartást végző püspök vagy pap.
Ezt a szent hagyományt a bizánci egyház is ápolja, méghozzá két különböző módon. A vízszentelés nem csupán a január 5-én, a nagy alkonyati zsolozsmával végzett Szent Bazil Liturgiájának zárásához kötődik, hanem a január 6-i Szent Liturgiához is. Az előesti vízszentelés a görögkatolikus templomokban zajlik, míg január 6-án a papok és püspökök csoportja a folyókhoz is ellátogat, hogy megszenteljék azok vizét. Ezzel a cselekedettel még inkább részesednek Jézus Krisztus megkeresztelkedésének szent pillanataiban.
Vízkeresztkor kezdődik meg a házszentelések időszaka, amely a 15. századtól kialakult szokás, amely az úgynevezett szentelmények körébe tartozik: olyan szent jelek és hozzájuk kötődő imák ezek, amelyek jelzik Isten cselekvését, és előkészítik a hívő ember lekét annak befogadására különböző élethelyzetekben. Magyarországon a házszenteléssel egyre keveseben élnek, de a hagyományok még sok településen élnek: a gyermekek beöltözve három királyoknak a pappal járják a házakat és áldják meg a hajlékokat, adományokat gyűjtve, majd rövid agapé után mentek tovább házról-házra.
A házszentelés eseménye sok helyen ma is különleges alkalmat teremt a család és a plébánia papja közötti baráti találkozásra. Ilyenkor a pap nem csupán szakrális szerepét tölti be, hanem lehetősége nyílik arra is, hogy más aspektusból mutatkozzon be, miközben közvetlen közelről tapasztalhatja meg egy keresztény család mindennapjait. Ez a találkozás a lelkipásztor számára rendkívül fontos kapcsolatépítési lehetőséget kínál, hiszen a családok a keresztény közösség alapvető pillérei. A házszentelés során kialakuló szorosabb kötelék nemcsak azt üzeni, hogy Isten gondoskodik az otthonokról, hanem azt is hangsúlyozza, hogy az egyház számára lényeges a családok, a közösség minden egyes tagja és az ő otthonaik védelme.
A vízkereszti liturgiában megszentelt vizet hinti a pap vagy a családfő a ház vagy lakás minden egyes helyiségébe. A szenteltvizet hintő, a ház legeldugottabb zugaiba is eljuthat ilyenkor, sőt sok helyütt a kis házi körmenet alatt a gyermekek kisállataikat, vagy éppen karácsonyra kapott játékaikat is áldásra nyújthatják.
Sokan az ilyen különleges alkalmak során otthonukba is kérnek a vízkeresztkor megszentelt vízből, hiszen ez a szentelt víz a megtisztulás szimbólumaként szolgál, és rendszeresen része imáiknak. Sok régi családi ház falán található szenteltvíztartó, mely egyfajta szentélyt képvisel a mindennapi életben.
Végül, a szentelés befejező gesztusaként a bejárati ajtó szemöldökfájára felírják az évszámot, valamint a C + M + B betűket, amelyek a latin mondatot rövidítik: "Christus Mansionem Benedicat", vagyis "Krisztus áldja meg e hajlékot!". Ez a néhány betű egész évben, nehéz és szép pillanatokban, örömben és gyászban emlékeztethet arra, hogy Krisztus áldó keze minden körülmények között jelen van. (A népi értelmezés szerint a Háromkirályok nevének (Gáspár, Menyhért, Boldizsár) kezdőbetűit: 20 + G + M + B + 25. írják fel).
Azok számára, akik követik a hagyományokat, január hatodika a karácsonyfa lecsupaszításának időpontja is. A babona régen úgy tartotta, hogy ennek elmulasztása szerencsétlenséget hoz, ha pedig vízkereszt éjjelén még fent vannak a díszek, a karácsonyfának egész évben így kell maradnia - emlékeztet a Dívány.
Persze teljesen érthető, hogy sokan ragaszkodnak a nagy műgonddal feldíszített, a közösségi platformokon istenített szépséges karácsonyfájukhoz, ami egy kicsit még őrzi a kedves, meghitt decemberi hangulatot a lakásban. Ugyanakkor vízkeresztkor, vagyis január 6-án azért is kell leszedni a fát, a díszeket visszadobozolni, mert kezdődik a farsangi időszak, amikor a meghittség helyébe a vidámság lép. A népi babona szerint el kell engedni az óévet, és ünnepelni az újat, hogy ne hagyjon el minket a szerencse.
Régen, ezen a napon a bolondozás szelleme már eluralkodott, amikor is elkezdődött a vízkereszttorta készítése. De ne tévesszen meg a név, hiszen ez valójában nem egy igazi torta, hanem egy ízletes kalács, amelybe egy különleges babszemet rejtettek. Miután a kalács elkészült, felvágták, és az ínycsiklandó falatokat elköltötték. Az volt a szokás, hogy akihez a babszem került, azt egy teljes napon át királyként tisztelték. E jeles süteményt sokan csak háromkirályok kalácsának hívják, és a vidámság, valamint a játékosság szimbóluma lett.
Magyarországon a vízkereszt ünnepe köré számos különleges népszokás fonódott össze az évszázadok során. Tradicionálisan ez az időszak jelzi a farsang kezdetét, amely egészen a húshagyó keddig tart, tehát hamvazószerda előestéjéig. Idén január 6-tól március 5-ig terjed ez a mulatságokkal teli időszak. A farsang lényege a tél búcsúztatása, az öröm és a vidámság ünneplése, amikor az emberek színes jelmezekkel és bőséges lakomákkal készülnek a tavasz érkezésére. E hagyomány gyökerei a pogány téltemetési rituálékig vezetnek vissza, amelyeket később a keresztény kultúra elemeivel gazdagítottak.
A farsang egyedülálló szerepet játszik a magyar népi kultúrában, tele színes hagyományokkal és élményekkel. Az ünnep elengedhetetlen részei a vibráló jelmezek, a maskarás felvonulások és a zenés-táncos mulatságok, amelyek mind hozzájárulnak a vidám légkör megteremtéséhez. A legismertebb esemény a mohácsi busójárás, amely már az UNESCO szellemi kulturális örökség listáján is szerepel. Az Index tavalyi helyszíni riportja rávilágított, hogy ez a hungarikummá emelkedett rendezvény sokak számára még mindig rejtélyt jelent. Kollégánk megfigyelése szerint "a külföldi turisták számára szinte ismeretlen a hagyomány, de a hazai látogatók körében sincs nagyobb tudás a busójárás jelentéséről." Felmerül a kérdés, hogy a népszokásból fesztivál válik, és a busók hűtőmágnesekké alakulnak. Számunkra világos, hogy ha a népszokások fesztiválokká alakulnak, sokan megelégszenek a pénisz formájú nyalókákkal, a kuruzslók által árusított gyógyító kövekkel, és a drága kürtőskaláccsal, miközben a hagyományok mélysége talán háttérbe szorul.
Pedig a rendkívül sokszínű farsangi ünnepek, télűző báli esték valaha az öröm és a kreativitás ünnepei voltak. Már az ókori népekre is jellemző volt, hogy a tél végét és a tavasz kezdetét nagy ünnepélyekkel köszöntötték, ilyenkor szívesen bújtak különféle maskarákba. A kereszténység elterjedésével azonban Európában az ilyen típusú szokások szinte teljesen eltűntek, és csak jóval később, a középkor végétől jelentek meg újra. Miután az egyház az ősi pogány ünnepet keresztény tartalommal töltötte meg, a farsang népszerűsége visszaállt, s az ünnep - gyakori bóvlivá válása ellenére, vagy éppen ezért - ma is nagyon népszerű.
Az ünnepi időszak végén, a "farsang farkán", a legnagyobb mulatságok érik el csúcspontjukat. Ebben az időszakban a világ számos városában fergeteges parádék zajlanak. Például Velencében a híres karnevál során a látogatók elragadó maszkokba és díszes kosztümökbe bújnak, így teremtve meg a varázslatos atmoszférát. Brazíliában a riói karnevál nem csupán a legnagyobb, hanem talán a leglátványosabb ünnepség is, ahol a szamba üteme és a színes felvonulások mindenkit magukkal ragadnak. Németországban pedig a "Faschingszeit" időszaka a vidám előadások és parádék által válik emlékezetessé, ahol a humor és a szórakozás a középpontban áll.
Az ortodox egyházak zöme a Julián-naptár rendszerét követi, amely 13 napos eltérést mutat a Gergely-naptárhoz viszonyítva. Ennek következményeként az ortodox karácsony január 7-re esik, ami a régi naptár szerint december 25-ét jelenti. Tehát az ortodox közösségek idén január 7-én ünneplik ezt a fontos eseményt. Néhány országban ráadásul január 6-át, a szenteste napját is ünnepnapként tartják számon, így a készülődés már ekkor elkezdődik.
Románia, Albánia, Görögország, Bulgária és Ciprus ortodox közösségei a Gergely-naptárhoz igazodva december 25-én ünneplik a karácsonyt. Ezzel szemben a konzervatívabb hagyományokat követő országok, mint Oroszország, Szerbia, Belarusz, Grúzia és Moldova, január 7-én tartják meg az ünnepet. Érdekes módon Ukrajna korábban szintén a januári ünneplők közé tartozott, de a 2023-as orosz invázió következtében áttért a december 25-i karácsonyra.
Az ortodox karácsony előtti időszakot szigorú böjt jellemzi, amely akár 40 napig is tarthat. Ez a testi és lelki megtisztulást szolgálja. A karácsonyi ünnep az ortodoxoknál az éjféli liturgiával kezdődik, amely a közösség egyik legfontosabb vallási eseménye. Az ünnep számukra sem csak a vallási szertartásokról szól, de a szeretet és a családi összetartozás ünnepe is.
Ha szeretné az ünnephez kapcsolódó tudását tesztelni ajánljuk tavalyi játékunkat, amelyet ide kattintva ér el!
