A külföldiek szemében a magyarok sokszor mogorva, de egyben segítőkész emberek, akik nem riadnak vissza a kemény italoktól sem. Ez a kettősség különösen érdekes, ahogy a barátságos gesztusok mellett a szigorú tekintetek is jelen vannak.

A legnagyobb kultúrsokkot sok esetben a mindennapi élet apró, de jelentős eltérései okozzák. A lengyel fiatalok például gyakran meglepődnek a magyarok barátságos, de néha távolságtartó viselkedésén. Az orosz fiatalok számára a nyitottabb társadalmi interakciók, amelyek Budapest utcáin jellemzőek, szokatlanok lehetnek. Az olasz fiatalok pedig a helyi konyha és az étkezési kultúra különbségeit tapasztalják meg, hiszen náluk az étkezés szinte rituális jelentőségű. A legnagyobb hiányérzet sokszor a családi kötelékek és a hazai barátok hiányából fakad. A lengyel fiatalok a hagyományos ünnepségeket és a közös vacsorákat hiányolják, míg az orosz fiatalok a szorosabb családi kötelékeket élik át nehezen. Az olasz fiatalok pedig a közvetlen, lelkes társasági életet keresik, amely otthon jellemzően mindennapos. Budapestre érkezve azonban mindannyian felfedezik a város varázsát. A lengyel fiatalok a Duna-parti sétányokat és a hangulatos kávézókat kedvelik, ahol a barátaikkal tölthetik az időt. Az orosz fiatalok a pezsgő éjszakai életet és a művészeti eseményeket élvezik, míg az olasz fiatalok a magyar konyha különlegességeit, mint a lángos és a gulyás, valódi gasztronómiai kalandként élik meg. Budapest sokszínűsége és gazdag kulturális kínálata mindenki számára valami egyedit kínál, amely segít áthidalni a különbségeket és otthonossá tenni ezt a csodálatos várost.

"Az emberek és az ételek, ez a két dolog mindig meglep és elvarázsol" - mondja Daniele, az olasz fiatal, aki másfél éve él Budapesten, a Dating Beyond Borders videójában megosztva tapasztalatait.

A YouTube-csatorna évek óta nálunk élő külföldieket kérdezett arról, milyennek tartanak minket, magyarokat. A benyomások igencsak egybecsengenek abban, hogy a magyarok kívülállóknak számára alapvetően mogorvának és távolságtartónak tűnnek. "Nem mosolyognak, mindig rosszkedvűek, komor arcot vágnak" - sorolja Daniele, és hasonlóan látja az orosz Tatjana és a lengyel Maria is, nekik azonban ismerős ez az attitűd a saját hazájukból. "Ahogy a magyarok, úgy mi is nagyon szeretünk panaszkodni, talán ezért is jövünk ki olyan jól egymással. A panaszkodás a legjobb beszélgetésindító számunkra" - mondja Maria, aki Tatjanához hasonlóan öt éve él a magyar fővárosban.

A riport során magyar hangok is megszólalnak. Bori, aki gyakran tartózkodik Spanyolországban, rámutat egy figyelemre méltó kulturális különbségre: míg más nemzetek esetében a „Hogy vagy?” kérdés csupán egy udvariassági formula, a magyarok ezt komolyan veszik. Ez akár a legmélyebb traumák részletezéséhez is vezethet. Emellett, ha valami nem nyeri el a tetszésüket, azt is egyenesen kifejezik, nem rejtegetve érzéseiket vagy véleményüket.

Olaszországban a pincérek mindig vidám arccal szolgálnak ki, még akkor is, ha a szívük mélyén rosszallanak. Itt viszont nem rejtegetik érzéseiket:

Jelenleg feszültség uralkodik bennem, és egyáltalán nem érzem jól magam sem veled, sem a munkámmal kapcsolatban.

- Mindezt Daniele élénk képekben mutatja be.

Tatjana is megemlíti a vendéglátást, mikor arról osztja meg véleményét, mi az, ami nem nyeri el a tetszését Magyarországon. "A bárokban és éttermekben a kiszolgálás olyan lassú, hogy néha azt érzem, én is jobb bártender lennék. Van, hogy egy koktél elkészítése tíz percet is igénybe vesz, míg a boltokban az eladók nyugodtan elmerülnek egy beszélgetésben az előttük állóval, miközben én már tíz perce várok a sorban, és csak türelmetlenül toporgok."

A magyar konyhával sincsenek kibékülve, Tatjána ízlésének túl zsírosak az ételeink és túlteng a sertéshús, de a török Mustafa is sokkal gazdagabbnak találja a saját hazája konyháját, ugyanakkor nagyon szereti a paprikát, így javunkra írja, hogy "a magyarok mindenbe paprikát tesznek".

Daniela számára a hazai ízek mellett a kávé hiánya a legfájóbb, és Budapesten komoly kihívást jelent számára egy igazán ízletes kávé felfedezése, ráadásul az árak is megdöbbentőek. "Olaszországban bármikor, egy euróért hozzájuthatsz egy jó csésze kávéhoz, itt viszont 4-5 eurót kell fizetni egy normálisért," panaszolja. Tatjana is osztja a véleményét az árak emelkedéséről: "Itt egy ebéd vagy vacsora ára megegyezik a bécsi árakkal, de Bécs mégiscsak egy másik szint. Budapesten, ha egy szép helyen szeretnék kávézni vagy valamit inni, simán otthagyok 40 eurót, ami a magyaroknak elképesztően sok."

Danielének igazi kultúrsokkot jelentett, hogy a magyarok hajlamosak mindent hirtelen elintézni, és a kollégái már délelőtt tizenegykor is belevágnak az ebédbe. Ugyanakkor elismeri, hogy az ivás terén a magyarok "képzettebbek", bár ezt nem feltétlenül lehet büszkén hangoztatni. "A magyarok keményen isznak, különösen, ha pálinkáról van szó, ami számomra igencsak erős. Nálunk inkább a társaság szellemében, beszélgetés közben fogyasztanak alkoholt, itt viszont már reggel tízkor is látni, hogy kis üvegekből kortyolgatják ezt a pálinkás italt. Úgy érzékelem, hogy sokaknak vidéken élnek a szülei, akik saját kezűleg főzik a pálinkát, és aztán ezt hozzák magukkal Budapestre is" - meséli az olasz férfi, akinek eleinte a reggelente energiaitalt fogyasztó fiatalok látványa is meglepetést okozott.

"A magyarok mindennap isznak, nem számít, hogy a hét melyik napja van. A sör ugyanúgy megy, mint Ausztriában és Németországban, és itt is sok ember veszik el az alkohol miatt, akárcsak az oroszoknál" - osztja a meglátást Tatjana is.

Na jó, de ennyi savazás után mi az, ami mégis örömet okoz a magyar fővárosban? Tatjana szerint például az, hogy nap mint nap a Duna partján sétálhat. "A Parlament látványa még mindig megbabonáz. (...) Egy gyönyörű helyen élek, ahol nagyon sokféle nemzetiségű emberrel találkozhatok" - ami már csak azért is üdvözítő az orosz lány számára, mert a jó nyelvérzéke ellenére a magyar nyelvbe öt év után is beletörik a bicskája.

Daniele is azonnal szerelembe esett Budapesttel:

Ez a város lenyűgöző, és igazán értékelem a tömegközlekedés kiváló szervezettségét is.

Maria hangsúlyozza, hogy Budapesten otthon érzi magát, főleg a magyar és lengyel kultúrák közötti hasonlóságok miatt. Ugyanakkor úgy véli, hogy a magyaroknak érdemes lenne egy kicsit nyitottabb és toleránsabb hozzáállást tanúsítaniuk. "Másfelől viszont megértem, hogy miért vannak így. Az ismeretlentől való félelem sokszor a propaganda következménye, de a saját generációmban számos olyan magyart ismerek, akik nyitottak és kritikusan szemlélik a jelenlegi helyzetet."

Mustafa tapasztalata a nyitottság hiányáról mélyen belevésődött a társasági életébe. A török fiatal 2018-ban érkezett Magyarországra Erasmus-ösztöndíjjal, és az első hónapok során nem találta meg a helyét. Az osztálytársai körében nem tapasztalt érdeklődést, senki sem szólította meg, és a kapcsolatok kialakítása nehézkesnek bizonyult. "Törökországban, ha egy Erasmus-diák érkezik, azonnal köré gyűlnek az emberek, kíváncsiak rá, és kérdezősködnek, hogyan segíthetnek neki. Itt viszont ez teljesen hiányzott, ezért az első kilenc hónapban eléggé magányosnak éreztem magam" - osztja meg Mustafa, aki azóta feleségül vette egy magyar lányt, és ma már ő az egyetlen igaz barátja, akire igazán számíthat.

Ezt a zárkózottságot megerősíti Daniele is, akinek a kollégáin kívül szintén nehéz volt barátkoznia, így leginkább más külföldiekkel jár össze. Mustafa szerint ugyanakkor érdemes kezdeményezni, és áttörni a falakat: "Még ha ráncolják is a homlokukat, ne félj megszólítani őket, különösen a fiatalokat. Szólítsd meg őket mosolyogva, mert a magyarok valójában nagyon segítőkészek".

Tatjana is szinte pontosan ezt tapasztalta meg velünk kapcsolatban: "Ha mosolygósan közelítesz, hamar kiderül, hogy a magyarok rendkívül barátságosak. Az épületben, ahol élek, gyakran kezdenek velem beszélgetni, még akkor is, ha tudják, hogy a magyar nyelv nem az erősségem, és mindenki igyekszik segíteni nekem."

Csak légy önmagad, és ne habozz megmutatni a valódi énedet!