**Jézus szenvedése: Mit jelent ez a nem hívők számára? – Nagypénteki stációk egy szerzetessel, pszichiáterrel és lelkésszel** A Nagypéntek, a keresztény hagyományban, a szenvedés és az áldozat napja. De mit jelent ez a nap a hitetlenek számára? Miért érd

Ahogy meghallják az első bomba hangját, tudják, hogy menekülni kell

Nagypénteken Jézus keresztútjára emlékezik a keresztény világ. Dr. Tringer László pszichiáter-neurológus professzorral, dr. Baán Izsák bencés szerzetessel és dr. Kodácsy Tamás református lelkésszel azt jártuk körbe, mit mondhat Jézus szenvedéstörténete azoknak, akik nem hisznek benne. Mindhármukkal végigvettük a stációkat.

Baán Izsák, a bencés rendhez tartozó szerzetes, nemcsak vallási elkötelezettségével, hanem tudományos munkásságával is jelentős nyomot hagyott. Életét a középkori monasztikus hagyományok szellemében élte, ahol a tanulás és az imádság szoros összefonódásban állt egymással. A bencés közösség tagjaként mélyen elkötelezett volt a tudás keresése iránt, és hozzájárult a szellemi élet gazdagításához. Munkái nem csupán vallási, hanem kulturális értékeket is képviseltek, hiszen a tudományos eszmecserék és a lelki gyakorlatok harmonikus egyensúlyban álltak az ő életében.

Egy karaktergyilkosság bontakozik ki előttünk, ahol valaki a hatalmi játszmák kegyetlen tüzében válik áldozattá. Az illető útban van, nem kívánatos, így a rendszer könyörtelenül bedarálja. Ismerjük ezt a képet, amikor a sorsunkról mások döntenek, és mindenki csak passzolja a felelősséget, mintha csak egy forró krumplit dobálnának egymásnak. Az egyén így a háttérbe szorul, míg a hatalom játéka tovább zajlik, a színfalak mögött pedig csendben összecsúsznak a szálak.

Pilátus érzelmei vegyesek Jézussal kapcsolatban; bár szimpatizál vele, a császárra tett fenyegetés hatására végül mégis csak lemoshatja a kezét. Jézus ezzel szemben úgy érzi, hogy mindaz, amit létrehozott, semmivé válik. A zsidók istenkáromlónak bélyegzik, míg a hatalom képviselői eltávolodnak tőle. Az igazságtalan, nyilvános megszégyenítés pedig manapság egyre inkább elterjedt jelenség a közösségi média világában is. Jézus válasza mindeközben a csend; nem áll ki a küzdelemre, nem próbálja megmagyarázni magát, hanem a csendjével fejezi ki belső erejét.

Nagycsütörtökön még az imádság hangján kérlel, hogy "Ha lehetséges, távozzon tőlem ez a sors", de amikor Pilátus elé lép, már más a hozzáállása: ha ez az élet játéka, akkor készen áll, hogy részt vegyen benne. Ha el akarják tiporni, akkor megmutatja, hogy a morális ereje nem válhat semmivé.

Pilátus gyenge pillanatában, a nyomás súlyától megtörve, inkább egy ártatlan életet áldoz fel, semmint hogy a lelkiismerete szavára hallgatna. A szegény, megkorbácsolt rabbit, akinek nyilvánvalóan semmi köze a római birodalomra leselkedő veszélyekhez, képes elengedni, de a félelem és a hatalom iránti engedelmesség erősebbnek bizonyul.

A stációk valójában minden ember szenvedéstörténetének megörökített pillanatai. Mindannyiunknak megvan a maga útja, és ez már a spiritualitás kérdésévé válik: vajon Jézus története segíthet-e nekünk abban, hogy a saját életutunk terheit jobban elviseljük és megértsük?

Kodácsy Tamás református lelkész egy olyan kivételes személyiség, aki elkötelezetten szolgálja közösségét. Mély hite és elhivatottsága révén inspirálja a híveket, miközben a református értékek mentén vezeti őket. Tanításai nem csupán a vallásos életre vonatkoznak, hanem a mindennapi kihívásokra is próbálnak útmutatást adni. Munkássága során igyekszik hidat építeni a fiatalok és az idősebb generációk között, hogy a közösség egységes és erős maradhasson. Kodácsy Tamás számára a lelkészi hivatás nem csupán munka, hanem életformája is, amelyben a szeretet, a megértés és a támogatás áll a középpontban.

Krisztus tudatosan vállalja az ítélet terhét, míg Pilátus, a hatalom képviselője, e kijelentésével: "Ecce homo" (Íme az ember), megerősíti Krisztus áldozati szerepét. Ez a helyzet mély teológiai kérdéseket vet fel: miért hagyja, hogy részt vegyen ebben a koncepciós perben, miért nem vonja vissza magát? Számunkra, emberek számára, ez egy nehezen elviselhető gondolat, hogy Ő, értünk, a mi bűneinkért vállalta a halált, hiszen mi inkább szeretnénk saját döntéseinkért felelősséget vállalni. Ez a dilemma rávilágít arra, milyen mélyen összefonódik az emberi természet a megváltás titkával.

A szöveg mély ószövetségi gyökerei érzékelhetők szenvedéstörténetében: a Pészah, amely a páska héber kifejezése, az "átugrást" jelenti, emlékezve arra a pillanatra, amikor Isten az egyiptomi tíz csapás során megkímélte a zsidókat. Amikor Isten népe kiszabadult a rabságból, Jézus is ehhez a szabadsághoz vezet minket, de nem úgy, hogy elkerüli a halált vagy felfedezi az örök élet titkát; hanem úgy, hogy eltávolítja a halál fullánkját: a nagy Igen legyőzi a Nem-et, és így az élet győzelmet arat a sötétség felett.

Tringer László, a pszichiátria és neurológia területén elismert szakember, aki mélyreható tudományos ismeretekkel és empátiával közelíti meg páciensei problémáit. Munkássága során nemcsak a neurológiai rendellenességekkel foglalkozik, hanem a mentális egészség holisztikus megközelítésére is nagy hangsúlyt fektet. Célja, hogy a betegek ne csupán a tüneteik kezelésére, hanem a teljes életminőségük javítására is összpontosíthassanak. Tringer László elkötelezett híve a tudomány és a gyakorlat összekapcsolásának, így folyamatosan követi a legújabb kutatási eredményeket és innovatív terápiás módszereket.

Az ember strukturálja az időt, teret ad az örömnek, a bánatnak, a gyásznak és a szenvedésnek. A személyes időnk szubjektív: egy kellemetlen fogászati kezelés óráknak tűnik, míg a boldog pillanatok elillannak. Jézus áldozattá válik, de az áldozatiság más kultúrákban is szerepet játszik, az aztékok például emberáldozattal engesztelték ki isteneiket, régen a gazdák az aszályok idején böjtnapokat tartottak a jó termésért. Más vallásokban is a böjttel elnyerhetem egy felsőbbrendű lény támogatását.

Tringer László, a pszichiátria és neurológia területén elismert szakember, aki mélyreható tudományos ismeretekkel és empátiával közelíti meg páciensei problémáit. Munkássága során nemcsak a neurológiai rendellenességekkel foglalkozik, hanem a mentális egészség holisztikus megközelítésére is nagy hangsúlyt fektet. Célja, hogy a betegek ne csupán a tüneteik kezelésére, hanem a teljes életminőségük javítására is összpontosíthassanak. Tringer László elkötelezett híve a tudomány és a gyakorlat összekapcsolásának, így folyamatosan követi a legújabb kutatási eredményeket és innovatív terápiás módszereket.

A társunkat a vállunkra emeljük, amikor hűséget fogadunk, és bár még nem tudjuk, hogy a kereszt, amit cipelnünk kell, fából készült-e vagy inkább betonból, ezt csak az idő múlásával ismerjük meg. Mindannyiunk életében ott van valaki, akit hordoznunk kell: legyen az egy alkoholista férj, egy megrokkant feleség, egy fogyatékos gyermek vagy egy beteg édesanya. Mi vállaljuk ezt a terhet, és minden nehézséggel együtt lépdelünk tovább.

Kodácsy Tamás református lelkész egy olyan kivételes személyiség, aki elkötelezetten szolgálja közösségét. Mély hite és elhivatottsága révén inspirálja a híveket, miközben a református értékek mentén vezeti őket. Tanításai nem csupán a vallásos életre vonatkoznak, hanem a mindennapi kihívásokra is próbálnak útmutatást adni. Munkássága során igyekszik hidat építeni a fiatalok és az idősebb generációk között, hogy a közösség egységes és erős maradhasson. Kodácsy Tamás számára a lelkészi hivatás nem csupán munka, hanem életformája is, amelyben a szeretet, a megértés és a támogatás áll a középpontban.

Az ács fia egy hatalmas fát emel a vállára, ezzel máris elárulja, hogy ez a halál a legkíméletlenebb sorsot várja rá. "Átkozott, aki fán lóg" – figyelmeztet az írás, hiszen ha a földből származó ember nem érintkezik a földdel, az a végzetes átkot jelenti. A fán való lógás a vákuum állapotát szimbolizálja, az ember pedig a senkiföldjén lebeg, mintha a létezés határvonalán egyensúlyozna.

Krisztus "eltávolította tőlünk a terheket jelentő adóslevelet, amely vádolt minket, és a keresztre szegezte azt." (Kol 2,14) A régi időkben, ha valaki törlesztette adósságát, az adóslevelet kilyukasztották, jelezve a tartozás rendezését. A keresztfára szegezés szimbolikája azt sugallja, hogy valaki más állt helyettünk, hogy kiegyenlítse a tartozásunkat. Ez a helyzet egyben a saját önértékelésünk csökkentését is jelenti, hiszen képtelenek vagyunk saját erőnkből megoldani az emberi kapcsolatok és Isten felé felhalmozott adósságunkat. Mégis, elfogadom, hogy Isten szeretettel fogad engem, annak ellenére, hogy néha úgy érzem, meg sem érdemlem ezt a szeretetet.

Tringer László, a pszichiátria és neurológia területén elismert szakember, aki mélyreható tudományos ismeretekkel és empátiával közelíti meg páciensei problémáit. Munkássága során nemcsak a neurológiai rendellenességekkel foglalkozik, hanem a mentális egészség holisztikus megközelítésére is nagy hangsúlyt fektet. Célja, hogy a betegek ne csupán a tüneteik kezelésére, hanem a teljes életminőségük javítására is összpontosíthassanak. Tringer László elkötelezett híve a tudomány és a gyakorlat összekapcsolásának, így folyamatosan követi a legújabb kutatási eredményeket és innovatív terápiás módszereket.

Mindnyájunknak vannak élettragédiái, amelyekből pozitív nyereséggel is kikerülhetünk, némely mentális zavar esetén is ez a helyzet. Ha Széchenyi István nem lett volna bipoláris depressziós, amibe sajnos bele is halt, nem lettek volna olyan kreatív alkotói fázisai, amelyekből megszületett a Hitel, a Világ, a Stádium, a Duna Gőzhajózási társaság vagy a Lánchíd. Az első elesés annak jelképe, hogy az ember megtapasztalja az elégtelenségét, a hiányosságát, legyen ez akár csak egy munkában való kiégés - de itt még képes feltápászkodni.

Baán Izsák, a bencés rendhez tartozó szerzetes, nemcsak vallási elkötelezettségével, hanem tudományos munkásságával is jelentős nyomot hagyott. Életét a középkori monasztikus hagyományok szellemében élte, ahol a tanulás és az imádság szoros összefonódásban állt egymással. A bencés közösség tagjaként mélyen elkötelezett volt a tudás keresése iránt, és hozzájárult a szellemi élet gazdagításához. Munkái nem csupán vallási, hanem kulturális értékeket is képviseltek, hiszen a tudományos eszmecserék és a lelki gyakorlatok harmonikus egyensúlyban álltak az ő életében.

Ami nehézséget elkerülhetetlenül szembe hoz az élet, azt el kell vállalni. Vannak bizonyos helyzetek, emberek az életünkben, akiket el kell hordoznunk, ha pedig meg akarunk lógni ezen életfeladatunk elől, akkor előbb-utóbb vissza fogjuk kapni azt.

Amikor olyan párt választunk, aki triggerel bizonyos nehéz dolgokat bennünk, akkor is megtanulhatunk együttműködni és az mindkettőnk fejlődését szolgálja. Erős lehet a kísértés, hogy ledobjuk a keresztet és kilépjünk a kapcsolatból, hogy aztán egy következő kapcsolatban ugyanazzal találjuk szemben magunkat. Elesni azt jelenti, hogy hordozom a terhemet és hibázom, szenvedek - gyakran nem a valóságtól, hanem az azzal kapcsolatos képzeteimtől. Szembesülök azzal, hogy nem vagyok tökéletes. Ennek tagadása egy élethazugsághoz vezethet, az elismerése pedig szabadsághoz.

Kodácsy Tamás református lelkész egy olyan kivételes személyiség, aki elkötelezetten szolgálja közösségét. Mély hite és elhivatottsága révén inspirálja a híveket, miközben a református értékek mentén vezeti őket. Tanításai nem csupán a vallásos életre vonatkoznak, hanem a mindennapi kihívásokra is próbálnak útmutatást adni. Munkássága során igyekszik hidat építeni a fiatalok és az idősebb generációk között, hogy a közösség egységes és erős maradhasson. Kodácsy Tamás számára a lelkészi hivatás nem csupán munka, hanem életformája is, amelyben a szeretet, a megértés és a támogatás áll a középpontban.

A szenvedés kérdése nincs a kommunikáció fókuszában: a valóságshow-kban van például kísértés, szerelem, kapcsolatok, de a szenvedés nem jelenik meg. Jóléti társadalomban élünk, azt akarjuk, hogy ne legyen szenvedés, gyógyszerekkel enyhítjük a fájdalmat. Jézus szenvedése idegen, de az volt évezredekkel ezelőtt a görögöknél is, hiszen az ideák világában egy isten se szenvedett. Az Isten Fia viszont elesett.

Pál apostol megfogalmazása szerint Krisztus evangéliuma a zsidók számára botránkozást, a görögöknek pedig bolondságot jelent (1Kor 1,23). A zsidó hagyományban Isten érinthetetlen, láthatatlan lény, akinek neve kimondhatatlan, míg Jézus emberi formát öltve belép a világunkba, és közvetlen kapcsolatba lép az emberekkel. A görög mitológia ismer olyan isteneket, akik megjelennek a földön és beavatkoznak az emberi ügyekbe: Pallas Athéné és Apollón például harcolnak a földi csatákban. Azonban az, hogy egy isten szenvedjen és meghaljon, számukra elfogadhatatlan, sőt, bolondnak tartják. A kereszténység abban különleges, hogy a mindenható Isten szenvedő és szeretetteljes emberi lényként jelenik meg, aki önként vállalja a szenvedést mások megváltásáért. Más vallásokban is találkozunk isteni lények szenvedésével, de ezek az esetek nem rendelkeznek ugyanazzal a mélységgel és teológiai jelentőséggel, mint a keresztény hit középpontjában álló Jézus Krisztus áldozata.

Tringer László, a pszichiátria és neurológia területén elismert szakember, aki mélyreható tudományos ismeretekkel és empátiával közelíti meg páciensei problémáit. Munkássága során nemcsak a neurológiai rendellenességekkel foglalkozik, hanem a mentális egészség holisztikus megközelítésére is nagy hangsúlyt fektet. Célja, hogy a betegek ne csupán a tüneteik kezelésére, hanem a teljes életminőségük javítására is összpontosíthassanak. Tringer László elkötelezett híve a tudomány és a gyakorlat összekapcsolásának, így folyamatosan követi a legújabb kutatási eredményeket és innovatív terápiás módszereket.

A megkínzott gyermek látványa egy anya számára: ez a fájdalom még mélyebb, még elviselhetetlenebb. A lelki szenvedés olyan súlyos, hogy a testi fájdalmak csupán árnyékává válnak mellette. Amikor az anya és gyermeke tekintete találkozik, abban a pillanatban a kudarc és a tehetetlenség érzése ötvöződik, jelezve, hogy az anyai szerep nem tudja megvédeni a gyermeket a szenvedéstől. Ebben a közös szenvedésben egyfajta összetartozás, a fájdalom vállalása bontakozik ki. A katolikus Mária-tisztelet éppen ezt az együttműködést hangsúlyozza, amely a megváltás küldetésében való részvételt is kifejezi.

Baán Izsák, a bencés rendhez tartozó szerzetes, nemcsak vallási elkötelezettségével, hanem tudományos munkásságával is jelentős nyomot hagyott. Életét a középkori monasztikus hagyományok szellemében élte, ahol a tanulás és az imádság szoros összefonódásban állt egymással. A bencés közösség tagjaként mélyen elkötelezett volt a tudás keresése iránt, és hozzájárult a szellemi élet gazdagításához. Munkái nem csupán vallási, hanem kulturális értékeket is képviseltek, hiszen a tudományos eszmecserék és a lelki gyakorlatok harmonikus egyensúlyban álltak az ő életében.

Először kényszerből hordozza a keresztet, de ahogy együtt halad Jézussal, megszületik benne valamilyen kapcsolódás. Van olyan, hogy csak belekerülünk egy helyzetbe és el kell döntenünk, megmaradunk-e abban az attitűdben, hogy nekünk idegen abban benne lenni - Simeon is haladhatott volna úgy Jézus mellett, hogy morogja, hogy szemét tetű rómaiak, ez a nyomorult meg mindjárt beledöglik, otthon már gőzölög a vacsora. Ehelyett azt mondja: itt kell most jelen lennem. Ezt teszik az egészségügyben, a szociális ellátórendszerben vagy a büntető-végrehajtásban dolgozók, közel hajolnak az elesetthez.

Kodácsy Tamás református lelkész egy olyan kivételes személyiség, aki elkötelezetten szolgálja közösségét. Mély hite és elhivatottsága révén inspirálja a híveket, miközben a református értékek mentén vezeti őket. Tanításai nem csupán a vallásos életre vonatkoznak, hanem a mindennapi kihívásokra is próbálnak útmutatást adni. Munkássága során igyekszik hidat építeni a fiatalok és az idősebb generációk között, hogy a közösség egységes és erős maradhasson. Kodácsy Tamás számára a lelkészi hivatás nem csupán munka, hanem életformája is, amelyben a szeretet, a megértés és a támogatás áll a középpontban.

Úgy vélem, a kivágott fát nem vihette más, csak az, aki a "mezőről jött" (Mk 15,21). Márk evangéliuma gyakran állítja szembe a mezőt a várossal, ahol a vidéki ember hordozza mindazt a terhet, ami a városban zajlik, akár tudatában van ennek, akár nem. Ez a kép napjainkban különösen éles, hiszen a globális környezeti válság idején a technológiai civilizáció súlyos következményeit éppen azokkal fizettetik meg, akik a városokon kívül élnek.

Tringer László, a pszichiátria és neurológia területén elismert szakember, aki mélyreható tudományos ismeretekkel és empátiával közelíti meg páciensei problémáit. Munkássága során nemcsak a neurológiai rendellenességekkel foglalkozik, hanem a mentális egészség holisztikus megközelítésére is nagy hangsúlyt fektet. Célja, hogy a betegek ne csupán a tüneteik kezelésére, hanem a teljes életminőségük javítására is összpontosíthassanak. Tringer László elkötelezett híve a tudomány és a gyakorlat összekapcsolásának, így folyamatosan követi a legújabb kutatási eredményeket és innovatív terápiás módszereket.

Veronika az érzelmi segítség szimbóluma. Hozzáállása, odafordulása a segítség jellegzetes női formája: töröld le a vért és verejtéket az arcodról, melletted vagyok, együttérzek veled. Mindazt képes adni, amit a krízisbe jutott ember empátiaként élhet meg. Másrészről Jézus mutatja, hogy fontos tudnunk elfogadni a segítséget; súlyos személyiségzavar vagy nárcizmus esetén az illető elfogadja a kendőt, mert izzadt arcának jólesik, de nem érzékeli az emberi odafordulást. Fontos ebben a jelenetben, hogy ezt a támaszt a másik nem jeleníti meg.

Baán Izsák, a bencés rendhez tartozó szerzetes, nemcsak vallási elkötelezettségével, hanem tudományos munkásságával is jelentős nyomot hagyott. Életét a középkori monasztikus hagyományok szellemében élte, ahol a tanulás és az imádság szoros összefonódásban állt egymással. A bencés közösség tagjaként mélyen elkötelezett volt a tudás keresése iránt, és hozzájárult a szellemi élet gazdagításához. Munkái nem csupán vallási, hanem kulturális értékeket is képviseltek, hiszen a tudományos eszmecserék és a lelki gyakorlatok harmonikus egyensúlyban álltak az ő életében.

Veronika a szenvedő emberhez való viszonyulás megtestesítője. Férfiak és nők között eltérő a szenvedéshez való hozzáállás: míg a férfiak gyakran próbálják elkerülni, a nők életének szerves része az empátia és a fájdalom megélése. Veronika bátran lép a kockázatok útjára: tudja, hogy megbélyegezhetik, vagy akár gúny tárgyává is válhat, de ez nem állíthatja meg. Közel kerül a szenvedőhöz, vállalva a következményeket, akár azt is, hogy bántalmazzák vagy eltaszítják. A hagyomány szerint Jézus arca megjelent a kendőjén, ez a találkozás pedig egy olyan élményt ad neki, amely egész életén át elkíséri. Amikor a virtuális világban, a közvéleménnyel szembemenve, együttérzel egy megbélyegzett emberrel, abból a kis gesztusból olyan változás születhet, amely végső soron megformálja az életedet.

Baán Izsák, a bencés rendhez tartozó szerzetes, nemcsak vallási elkötelezettségével, hanem tudományos munkásságával is jelentős nyomot hagyott. Életét a középkori monasztikus hagyományok szellemében élte, ahol a tanulás és az imádság szoros összefonódásban állt egymással. A bencés közösség tagjaként mélyen elkötelezett volt a tudás keresése iránt, és hozzájárult a szellemi élet gazdagításához. Munkái nem csupán vallási, hanem kulturális értékeket is képviseltek, hiszen a tudományos eszmecserék és a lelki gyakorlatok harmonikus egyensúlyban álltak az ő életében.

A második elesésnél már nemcsak a hibáiddal, hanem a személyiséged sötét oldalával is szembesülsz. Ez 40 év körül szólítja meg az embert: szeretnénk fejlődni, de rádöbbenünk, mennyi mindent söprünk a szőnyeg alá. Bizonyos sötét dolgok erőteljesen munkálkodnak az életemben, szenvedést okozok másoknak és saját magamnak. És amikor egyedül vagyok, közel jön ez a megoldatlan valami. Az első elesésnél az ember könyveket olvas, vagy a barátaival beszélget, a másodiknál terapeutát keres.

Kodácsy Tamás református lelkész egy olyan kivételes személyiség, aki elkötelezetten szolgálja közösségét. Mély hite és elhivatottsága révén inspirálja a híveket, miközben a református értékek mentén vezeti őket. Tanításai nem csupán a vallásos életre vonatkoznak, hanem a mindennapi kihívásokra is próbálnak útmutatást adni. Munkássága során igyekszik hidat építeni a fiatalok és az idősebb generációk között, hogy a közösség egységes és erős maradhasson. Kodácsy Tamás számára a lelkészi hivatás nem csupán munka, hanem életformája is, amelyben a szeretet, a megértés és a támogatás áll a középpontban.

Eltűntek az erős férfiak, akik tanítványai voltak: Jánost leszámítva asszonyok vannak a keresztnél, ők mennek a sírhoz, ők hozzák a feltámadás hírét. Egyszer egy igehirdetésben megkérdeztem, mi lehet az oka, hogy amikor az asszonyok a sírhoz mennek, csak útközben kezdik megtárgyalni, hogy ki hengeríti majd el az óriási követ. Egy 82 éves néni felállt és azt mondta: "Tiszteletes Úr! Maga azért nem tudja, mert férfi. Mi nők először azt nézzük, mi az, amit meg kell tenni, a "hogyan" az másodlagos."

A nők bátorsága a sírnál igazi próba elé állítja a férfiközpontú egyházat.

Tringer László, a pszichiátria és neurológia területén elismert szakember, aki mélyreható tudományos ismeretekkel és empátiával közelíti meg páciensei problémáit. Munkássága során nemcsak a neurológiai rendellenességekkel foglalkozik, hanem a mentális egészség holisztikus megközelítésére is nagy hangsúlyt fektet. Célja, hogy a betegek ne csupán a tüneteik kezelésére, hanem a teljes életminőségük javítására is összpontosíthassanak. Tringer László elkötelezett híve a tudomány és a gyakorlat összekapcsolásának, így folyamatosan követi a legújabb kutatási eredményeket és innovatív terápiás módszereket.

Nem a jeruzsálemi férfiak vagy a jeruzsálemi vegyeskórus, hanem az asszonyok mutatják ki, hogy együttéreznek Jézussal. A bámészkodó tömegben bőven voltak férfiak is, de a Szentírás az asszonyokat emeli ki. A Bibliában kevés, az érzelmi állapotra utaló kifejezés van, mert az ókori ember az érzelmeit is magatartással, cselekvéssel fejezte ki. Mária Magdolna nem ment, hanem futott a sírhoz, vagy a tékozló fiú apja is elébe siet. Ez a sietés, ez a futás érzelmi többletet mutat.

Tringer László, a pszichiátria és neurológia területén elismert szakember, aki mélyreható tudományos ismeretekkel és empátiával közelíti meg páciensei problémáit. Munkássága során nemcsak a neurológiai rendellenességekkel foglalkozik, hanem a mentális egészség holisztikus megközelítésére is nagy hangsúlyt fektet. Célja, hogy a betegek ne csupán a tüneteik kezelésére, hanem a teljes életminőségük javítására is összpontosíthassanak. Tringer László elkötelezett híve a tudomány és a gyakorlat összekapcsolásának, így folyamatosan követi a legújabb kutatási eredményeket és innovatív terápiás módszereket.

Közeleg az elkerülhetetlen vég, az áldozati szerepem vége, és most már átadom magam a körülmények sodrásának. Sok olyan kórkép létezik, ami vissza-visszatér, például az alkoholisták esetében elérkezik az a pillanat, amikor feladják, és elfogadják, hogy ők alkoholisták. Ekkor eltűnik az a belső ellenállás, ami az első vagy második bukásnál még megvédte őket. Ilyenkor az életben elengedhetetlen a külső támogatás; sok kis Simonra van szükség, aki segít cipelni a keresztet, rehabilitációra van szükség, és egy névtelen alkoholistákból álló közösségre, akik támaszt nyújtanak. Van egy gyógyult alkoholista páciensem, aki minden szilveszterkor felhív, hogy megossza velem, hány évtizede él már alkoholtól mentesen. Ha nem ő hív, én kezdeményezem a beszélgetést, mert fontos számunkra ez a kapcsolat. Talán éppen ez a kötelék segít neki a megmaradásban.

Baán Izsák, a bencés rendhez tartozó szerzetes, nemcsak vallási elkötelezettségével, hanem tudományos munkásságával is jelentős nyomot hagyott. Életét a középkori monasztikus hagyományok szellemében élte, ahol a tanulás és az imádság szoros összefonódásban állt egymással. A bencés közösség tagjaként mélyen elkötelezett volt a tudás keresése iránt, és hozzájárult a szellemi élet gazdagításához. Munkái nem csupán vallási, hanem kulturális értékeket is képviseltek, hiszen a tudományos eszmecserék és a lelki gyakorlatok harmonikus egyensúlyban álltak az ő életében.

A második bukás az a rémület, amikor rádöbbenek, hogy ami történik, az messze túlmutat azon, amit egyedül el tudok viselni. A harmadik elgyengülésnél viszont rájövök, hogy vannak dolgok, amelyeken sosem tudok változtatni: bizonyos helyzetek, emberek és tulajdonságok életem végéig velem maradnak. Itt érek el a semmi peremére, az egóm határvonalához, de dönthetek arról, hogy megnyílok-e valami nagyobb felé, ami túlmutat rajtam. Sokak számára a spirituális úttal való találkozás súlyos betegség vagy baleset után bontakozik ki, amikor az élet sötét oldala ránk nehezedik, és a tudatunk beszűkül, miközben a tágasságot keressük a szűk keretek között.

Baán Izsák, a bencés rendhez tartozó szerzetes, nemcsak vallási elkötelezettségével, hanem tudományos munkásságával is jelentős nyomot hagyott. Életét a középkori monasztikus hagyományok szellemében élte, ahol a tanulás és az imádság szoros összefonódásban állt egymással. A bencés közösség tagjaként mélyen elkötelezett volt a tudás keresése iránt, és hozzájárult a szellemi élet gazdagításához. Munkái nem csupán vallási, hanem kulturális értékeket is képviseltek, hiszen a tudományos eszmecserék és a lelki gyakorlatok harmonikus egyensúlyban álltak az ő életében.

A szégyen egy olyan bénító érzés, amit mindannyian igyekszünk elkerülni, még inkább, ha az intimitásról van szó. Jézus, aki a megbecsülés és a tisztelet csúcsán állt, most mindenét elveszítette – a státuszát, a kapcsolatait, sőt, még az utolsó megmaradt ruhadarabját is. A hagyományos ábrázolások szerint ágyékkendő fedi, de valójában az embereket abban az időben teljesen mezítelenül szegezték keresztre. Ez a helyzet a teljes kiszolgáltatottság állapotát tükrözi; a szégyen, mint egy maró érzés, fojtogatja az embert. Jézus azonban nem adja fel: folyamatosan keresi az Atyával való kapcsolatot, hogy ebben a sebezhető állapotban is megtartsa lelki erejét és stabilitását.

Kodácsy Tamás református lelkész egy olyan kivételes személyiség, aki elkötelezetten szolgálja közösségét. Mély hite és elhivatottsága révén inspirálja a híveket, miközben a református értékek mentén vezeti őket. Tanításai nem csupán a vallásos életre vonatkoznak, hanem a mindennapi kihívásokra is próbálnak útmutatást adni. Munkássága során igyekszik hidat építeni a fiatalok és az idősebb generációk között, hogy a közösség egységes és erős maradhasson. Kodácsy Tamás számára a lelkészi hivatás nem csupán munka, hanem életformája is, amelyben a szeretet, a megértés és a támogatás áll a középpontban.

A főpapi öltözet nem csupán egyszerű ruházat volt, hanem egy mély szimbolikával bíró jelképrendszer, amely Izrael egész népét képviselte Isten előtt. Ebből adódóan ezt a ruhát sosem szabadott megszaggatni, legyen szó akár gyászról, akár botránkról (3Móz 21,10). A passió történetében azonban Kajafás főpap eltér a megszokottól, amikor is megszaggatja ruháit, miután Jézust kihallgatja (Mt 26,65). Ezzel szemben Jézus lenvászonból készült ruhája érintetlen marad, nem szenved el semmiféle szakadást. Ez a pillanat egy láthatatlan, szimbolikus főpapváltásra utal, ahol Jézus önmagát áldozza fel, megnyitva ezzel az utat az új szövetség felé (Zsid 4).

Kodácsy Tamás református lelkész egy olyan kivételes személyiség, aki elkötelezetten szolgálja közösségét. Mély hite és elhivatottsága révén inspirálja a híveket, miközben a református értékek mentén vezeti őket. Tanításai nem csupán a vallásos életre vonatkoznak, hanem a mindennapi kihívásokra is próbálnak útmutatást adni. Munkássága során igyekszik hidat építeni a fiatalok és az idősebb generációk között, hogy a közösség egységes és erős maradhasson. Kodácsy Tamás számára a lelkészi hivatás nem csupán munka, hanem életformája is, amelyben a szeretet, a megértés és a támogatás áll a középpontban.

Nehezen tudunk szembenézni a létezésünk végével, hiszen minden döntésünk és cselekedetünk egy érzelmi lázadás a halál ellen. Az "egzisztencia" fogalma sokféleképpen értelmezhető, és ez folyamatosan emlékeztet minket arra, hogy életünk lényege az "ex-istere": kiállni a nemlét sötétje ellen. Amikor alkotunk, nem csupán műveket hozunk létre, hanem maradandó értékeket, amelyek túlélnek minket. A gyermekeinkre gondolva abban bízunk, hogy továbbviszik mindazt, amit elértünk, vagy akik valaha voltunk. Minden egyes fontos tettünk egyfajta túlélési stratégia, amelyben megpróbáljuk meghosszabbítani saját létezésünket.

Az életben mindent el tudunk fogadni, kivéve a szenvedést: találunk rá alternatív megoldásokat, kiskapukat, digitális trükköket, csak hogy elkerüljük a fájdalmat. Miközben a három órás kín a kereszten viszonylag rövidnek számít a korabeli kereszthalálok között, sokan napokig vergődnek a saját keresztjükön. Itt nem csupán a szenvedés időtartama a lényeg, hanem az a döntés, hogy valaki önként vállalja a megpróbáltatást, hogy legyőzze a tehetetlenséget, és utat mutasson nekünk is a remény felé.

Halálának pillanatában az egész teremtett világ is osztozik a fájdalmában: a kárpit széttárul, a sziklák remegésbe kezdnek, és feltámadása idején földrengés rázza meg a földet. Ezzel a Megváltás története nem csupán egyéni sorsokkal, hanem az egész univerzummal összefonódik.

Baán Izsák, a bencés rendhez tartozó szerzetes, nemcsak vallási elkötelezettségével, hanem tudományos munkásságával is jelentős nyomot hagyott. Életét a középkori monasztikus hagyományok szellemében élte, ahol a tanulás és az imádság szoros összefonódásban állt egymással. A bencés közösség tagjaként mélyen elkötelezett volt a tudás keresése iránt, és hozzájárult a szellemi élet gazdagításához. Munkái nem csupán vallási, hanem kulturális értékeket is képviseltek, hiszen a tudományos eszmecserék és a lelki gyakorlatok harmonikus egyensúlyban álltak az ő életében.

A keresztreszegezés mélyen összefonódik az elköteleződéseinkkel és a szenvedéssel. Sokáig úgy tekintettem Jézusra és a keresztre, mint két különálló entitásra, akiket bármikor le lehet tenni, át lehet adni valami másnak. De amikor a keresztre feszítés pillanata elérkezik, ez a két fogalom egyesül: ezek azok az élethelyzetek, amikor tudatosan lemondok a szabadságomról, hogy valami új születhessen, hogy egy régi sebből gyógyulás fakadhasson. A családhoz vagy közösséghez tartozás nemcsak örömökkel, hanem rengeteg szenvedéssel is jár. Amikor a nehézségek bekopogtatnak, hajlamos vagyok menekülni: elhagyni a kapcsolatokat, új munkát keresni, távolodni azoktól, akikkel együtt vagyok. De amikor a keresztre feszítés helyzetébe kerülök, tudom, hogy ha maradok, az eleinte fájdalmas lehet, de a szenvedésnek van mélyebb értelme. Más szemmel kezdek nézni a kapcsolataimra, és ezáltal valóban az enyémmé válnak. Megtanulom értékelni azokat a dolgokat, amelyekért meg kellett küzdenem. Ha nem hozom meg ezt a tudatos döntést, akkor az életem csupán a csalódások ismétlődő ciklusa marad. Az igazi növekedés és a mély kapcsolatok mind a keresztre feszítés pillanataiban rejlenek, amikor a szenvedés nemcsak elviselhetetlen, hanem a fejlődésem alapját is képezi.

Kodácsy Tamás református lelkész egy olyan kivételes személyiség, aki elkötelezetten szolgálja közösségét. Mély hite és elhivatottsága révén inspirálja a híveket, miközben a református értékek mentén vezeti őket. Tanításai nem csupán a vallásos életre vonatkoznak, hanem a mindennapi kihívásokra is próbálnak útmutatást adni. Munkássága során igyekszik hidat építeni a fiatalok és az idősebb generációk között, hogy a közösség egységes és erős maradhasson. Kodácsy Tamás számára a lelkészi hivatás nem csupán munka, hanem életformája is, amelyben a szeretet, a megértés és a támogatás áll a középpontban.

Jézus Krisztus belépett a 101-es szobába, ahová Orwell a sötét disztópiájában kalauzol minket az 1984 című művében. E falak között találkozik azzal, ami a legmélyebb félelmet ébreszti bennünk. Nem csupán az elmúlás kapuján lép be, hanem abba a borzalmas valóságba is, amelyet mindannyian el szeretnénk kerülni, de ami elől nem tudunk menekülni. Ez a belépés olyan földindulást vált ki, amely megrengeti a világ fundamentumait, és még a legszilárdabb sziklák is megremegnek a súlya alatt.

Jézus a kereszten hét jelentős mondatot mond el, amelyek egy összetett egységet alkotnak, és mindegyik kifejezi a különböző emberi tapasztalatokat. Amikor Jézus édesanyját Jánosra bízza, az az emberi kapcsolatok mélységét tükrözi. Az "Elvégeztetett" a győzelemről és a beteljesedésről szól, míg a "Szomjazom" az emberi éhség és szenvedés kifejeződése. Jézus ebben a sorsfordító pillanatban magához vonzza mindazokat, akik körülötte állnak, legyenek azok római katonák vagy a főpapok, akik őt elítélték. A legmegrázóbb talán az "Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?" kiáltás, amely a pokolraszállás drámai pillanata, a sötétség és a mély magány érzését hordozza. Ez a kiáltás az Isten nélküli létezés fájdalmát tükrözi, és arra emlékeztet minket, hogy Jézus maga is átélte a legnagyobb magányt. Ebből a szempontból ez a mondat üzenetet hordoz: nincs olyan helyzet, amelyben egyedül lennénk, hiszen Jézus ismer minket és mindazt, ami bennünket foglalkoztat.

Baán Izsák, a bencés rendhez tartozó szerzetes, nemcsak vallási elkötelezettségével, hanem tudományos munkásságával is jelentős nyomot hagyott. Életét a középkori monasztikus hagyományok szellemében élte, ahol a tanulás és az imádság szoros összefonódásban állt egymással. A bencés közösség tagjaként mélyen elkötelezett volt a tudás keresése iránt, és hozzájárult a szellemi élet gazdagításához. Munkái nem csupán vallási, hanem kulturális értékeket is képviseltek, hiszen a tudományos eszmecserék és a lelki gyakorlatok harmonikus egyensúlyban álltak az ő életében.

Jézus nem csupán áldozatot vállal; amikor az életem tele van nehézségekkel, gyakran másokat okolok, hárítok és tagadok. Az áldozathozatal azonban egy tudatos, felelősségteljes választás, amely a szenvedés elviseléséről szól. Jézus keresztrefeszítése során azt adja, ami már nem vonható vissza, és ezzel a legnagyobb önfeláldozást példázza. Hasonló tisztelet övezi a vértanúkat is, mint például az aradi vértanúkat, akik szintén bátor döntésükkel és áldozatukkal ragyogó példát mutatnak számunkra.

Sokszor előfordul, hogy mások javára cselekszünk, abban a reményben, hogy ezáltal ők is viszonozzák majd a kedvességet. De egy eszméért vagy ügyért való önfeláldozás a szeretet legmagasabb szintje. A szerelmes szív készen áll arra, hogy életét adja a szeretett személyért. Jézus halála, függetlenül a vallási nézetektől, mélyen hiteles, hiszen amit tanított, azt a végsőkig képviselte; halála egyfajta pecsétet helyezett életművére.

Tringer László, a pszichiátria és neurológia területén elismert szakember, aki mélyreható tudományos ismeretekkel és empátiával közelíti meg páciensei problémáit. Munkássága során nemcsak a neurológiai rendellenességekkel foglalkozik, hanem a mentális egészség holisztikus megközelítésére is nagy hangsúlyt fektet. Célja, hogy a betegek ne csupán a tüneteik kezelésére, hanem a teljes életminőségük javítására is összpontosíthassanak. Tringer László elkötelezett híve a tudomány és a gyakorlat összekapcsolásának, így folyamatosan követi a legújabb kutatási eredményeket és innovatív terápiás módszereket.

A Pietára tekintve Jézus és Mária szinte egybeolvadnak, mintha nem két különálló lény lennének, hanem egyetlen egységes szimbólum. Amikor a gyermek meghal, az anya fájdalmának súlya is vele távozik, hiszen részben ő is elvész a gyermeke halálával. Egy hipochonder nő, amikor anyává válik, nem csupán saját félelmeivel küzd, hanem minden szorongását a gyermekére vetíti, mintha ő lenne a félelmek tükre. Szilágy Erzsébet számára három hosszú hónap telik el, amíg nem láthatja fiát, a vágy és a hiány határvonalán egyensúlyozva. Máriát nem véletlenül hívjuk Hétfájdalmas Szűzanyának; ő is osztozik fia szenvedésében, az anya és a gyermek közötti kötelék megbonthatatlan, még a legnagyobb fájdalom idején sem.

Tringer László, a pszichiátria és neurológia területén elismert szakember, aki mélyreható tudományos ismeretekkel és empátiával közelíti meg páciensei problémáit. Munkássága során nemcsak a neurológiai rendellenességekkel foglalkozik, hanem a mentális egészség holisztikus megközelítésére is nagy hangsúlyt fektet. Célja, hogy a betegek ne csupán a tüneteik kezelésére, hanem a teljes életminőségük javítására is összpontosíthassanak. Tringer László elkötelezett híve a tudomány és a gyakorlat összekapcsolásának, így folyamatosan követi a legújabb kutatási eredményeket és innovatív terápiás módszereket.

Fel van-e készülve az ember saját halálára? Még ha nem is fogadjuk el Jézust istenként, kétségtelen, hogy történelmi figura volt, aki a kor szellemének egyik kiemelkedő prófétájaként lépett színre. Az ilyen alakok, akik az igazságot képviselik, sokszor szembesülnek a társadalom elutasításával, sőt, gyakran a halálosztó kéz áldozataivá válnak, mert a tanításaik túl fájdalmasak, túl zavaróak a közfelfogás számára. Valahogyan hajlamosak vagyunk elfordítani a fejünket a saját halálunk elkerülhetetlensége elől. Emlékszem egy skizofrén páciensemre, aki sajnos végül öngyilkosságot követett el. Többször is megpróbálta, és azt mondta, hogy nem csupán az élet elviselhetetlensége miatt lépne ki a létezésből, hanem mert úgy érezte, hogy szeretne visszatérni a semmibe, eltüntetni a múltját és a saját létezését, mivel az életének számára nem volt értelme. Ez a mély szomorúság arra figyelmeztet bennünket, hogy milyen nehéz szembenézni a létünkkel és annak végességével, valamint hogy a kérdések, melyek a halálunkkal kapcsolatosak, sokszor a legfájdalmasabb, de egyben a legfontosabb gondolataink közé tartoznak.

Viktor Frankl, a logoterápia atyja, aki több koncentrációs tábort is túlélve szerezte meg tapasztalatait, úgy véli, hogy a halál csak akkor válik elfogadhatóvá, ha az élet mögött mélyebb értelmet találunk. Jézus halála egy olyan esemény, amely univerzális jelentőséggel bír, függetlenül a körülötte lévő szenvedésektől; nem lehetett értelmetlen. A modern ember számára azonban nehézséget jelent saját halálát érdemes eseményként felfogni, mint az élet természetes részét. Pedig a halállal való szembenézés és megbékélés valódi felszabadulást hozhat.

A sír jelentősége abban rejlik, hogy fizikailag létezik, és arra emlékeztet, hogy voltam. Amikor rólam beszélnek, hivatkozhatnak arra a helyre, ahol pihenek; ez lehetőséget ad arra, hogy a lélek kapcsolatai tovább éljenek. A létezésem egyfajta újraértelmezése valósul meg, hiszen így egyedi és maradandó nyomot hagyok az élet szövetében.

Kodácsy Tamás református lelkész egy olyan kivételes személyiség, aki elkötelezetten szolgálja közösségét. Mély hite és elhivatottsága révén inspirálja a híveket, miközben a református értékek mentén vezeti őket. Tanításai nem csupán a vallásos életre vonatkoznak, hanem a mindennapi kihívásokra is próbálnak útmutatást adni. Munkássága során igyekszik hidat építeni a fiatalok és az idősebb generációk között, hogy a közösség egységes és erős maradhasson. Kodácsy Tamás számára a lelkészi hivatás nem csupán munka, hanem életformája is, amelyben a szeretet, a megértés és a támogatás áll a középpontban.

Azzal, hogy lepecsételik a sírt, nem tudják lezárni az üdvtörténetet. Éppen a zár lesz a feltámadás egyik jele. Az ellenség gondoskodott róla, hogy a feltámadás ne legyen kétséges. Mert amit tanítványai nem tudtak volna bizonyítani, azt az őrök és a pecsét tette hitelessé. Így lesz a feltámadás egy csoda, nem csak egy átmenet, nem csak az élet meghosszabbítása, nem csak a halhatatlanság eszméje. A feltámadásban a végleges, a lezárt, az elpusztult éled újjá, minden más csak tologatás, hitegetés, szemfényvesztés. Az elhengerített kőre ül majd az angyal, aki a feltámadást hirdeti: "Ti ne féljetek! Mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Nincsen itt, mert feltámadt, amint megmondta." (Jn 28,5-6).