Mézhelyzet! - Már lángra kapnak a méhkaptárok Magyarország területén.

Magyarország méhészeti nagyhatalomnak számít, de a mostoha piaci körülmények megpecsételhetik az ágazat jövőjét.

Magyarország méhészetének lenyűgöző világa 20 ezer méhész tevékenységén keresztül bontakozik ki, akik összesen 1,2 millió méhcsaládot gondoznak. A hazai méhsűrűség rendkívüli, hiszen négyzetkilométerenként 13 méhcsalád található, ami a globális ranglistán a legmagasabb érték. Évente körülbelül 25 ezer tonna méz készül, amelyből csupán 10 ezer tonna talál gazdára belföldön. Mint azt korábban említettük, a helyben termelt mézek rendkívül fontos szerepet játszanak a különféle allergiák megelőzésében és kezelésében, míg a távolabbról származó mézek, különösen ha nem is igaziak, nem rendelkeznek ilyen jótékony hatással. A tudatos vásárlók, akik a minőséget keresik, gyakran közvetlenül a termelőktől vásárolják meg a mézet, vagy alaposan ellenőrzik, hogy a termék megbízható forrásból származik-e. Azonban sajnos nem minden méhész tudja közvetlenül értékesíteni a termékeit, így a helyi méztermelők aránya nem elegendő ahhoz, hogy kielégítse a keresletet.

Idén a méhészeti közösség számára különösen nehéz időszakot hozott a téli méhcsaládok tömeges eltűnése, amelyet a virágzás előtt bekövetkezett fagyos időjárás és a virágzás alatt tapasztalt kedvezőtlen klimatikus viszonyok súlyosbítottak. Bross Péter, az Országos Magyar Méhészeti Egyesület (OMME) elnöke az Agroinformnak kifejtette, hogy sajnos a vártnál drasztikusan kevesebb akácméz áll rendelkezésre az idei évben.

A hazai méhészek az idei szezonra csupán 600-700 ezer méhcsaláddal tudtak nekivágni, ami jelentősen elmarad a szokásos 1,2 milliós létszámtól. A szakértők szerint ennek fő oka a méheket sújtó varroa atkák ellenálló képességének fokozódása. A megmaradt méhcsaládok jelentős részét a gazdák kénytelenek voltak nem méztermelésre, hanem szaporításra fordítani.

Az április első felében bekövetkezett súlyos fagyok tovább növelték a problémák sorát, jelentős károkat okozva a rügyező akácosokban. A körülbelül 500 ezer hektárnyi akácerdő több mint fele elpusztult a fagy következtében. A harmadik, és talán legkritikusabb tényező az volt, hogy a virágzás időszakában szinte folyamatosan hideg és esős időjárás uralkodott. Ilyen körülmények között a növények képtelenek nektárt termelni, hiába zümmögnek a méhek. Ennek következtében az ország méhészeinek fele május végéig még egy csepp mézet sem tudott kinyerni.

- Mivel az akácméz 90 százalékát ma már közvetlenül a termelőtől vásárolják a fogyasztók, a bolti forgalma elenyésző, érdemes mielőbb beszerezni, mivel nagyon kevés lett idén - hívta fel a figyelmet Bross Péter.

Hozzátette azt is: a méhészeknek egyetlen reménye maradt idénre, a két hét múlva virágzó napraforgó. Melegebb időt igényel, de elengedhetetlen hozzá a csapadék is. Ha ez is kudarcba fullad, az ágazat óhatatlanul tovább halmozza az elmúlt években már alaposan felgyűlt veszteségeit.

- Nincs szombatunk, nincs vasárnapunk, annyit dolgozunk, a vevőkörünk is folyamatosan nő, ennek ellenére napról napra a fennmaradásért küzdünk. Higgye el, ebben semmi túlzás nincsen! - mondta egy olyan hazai méhészet tulajdonosa, amely évtizedek óta nyeri el a legrangosabb itthoni és nemzetközi díjakat.

Semmiképpen sem kívánta, hogy a nevét felfedjék, hiszen úgy véli, a méhészek közösségében hiányzik az összetartás. Tartott attól, hogy a politikai indíttatású megítélés könnyen rátalál, és ebből szeretett volna kimaradni.

Az utóbbi időszakban a méztermés sajnos nem a legjobb, ami arra kényszerít minket, hogy jóval több méhcsaláddal dolgozzunk ugyanannak a mennyiségnek az előállításához. Véleményünk szerint ennek hátterében több tényező is áll, mint például az időjárás változása, a drónos permetezések hatása, valamint az, hogy tavaly az atkairtó szerek nem bizonyultak hatékonynak - osztotta meg tapasztalatait a termelő.

A hársnak nagyon bizakodva nézünk elébe, jó időt mondanak, csapadék azért volt. Mi reménykedünk, de csak a közvetlen környezetünkben, 15 kilométeres körben öt méhész barátunk adta fel a tevékenységet az elmúlt évben - tette hozzá. Az elmúlt években ugyanis csak olyan áron lehet eladni a mézet, amely még az előállítás költségeit sem fedezi, nemhogy a munkánkat.

2022 óta nem tudtunk árat emelni, de közben költségünk a duplájára, triplájára emelkedett: az üzemanyag, az áram, minden eszköz, anyag, ami a termeléshez kell. És akkor a munkabérünkről már ne is beszéljünk! Mert azon szoktunk egymást közt nevetni, mennyit keresnénk havonta, ha felszoroznánk a munkaóráinkat egy kőműves vagy burkoló óradíjával.

Kevesebb mézet lehet termelni, röhejes áron, mivel sok méhész odaadja a nagykereskedőnek 5-600 forintért kilóját, amin még a költségei sem térülnek meg. De nem tehet mást, mivel nincs lehetősége kijárni a piacra árulni, és a piacok is telítettek, nem igazán tudnak új termelők megjelenni.

A méz nagybani értékesítése az EU területén olyan árakhoz van kötve, amelyek lehetetlenné teszik a gazdaságos méhészkedést – hangsúlyozta Bross Péter a Blikk megkeresésére. Azok a méhészek, akik nem tudnak közvetlenül eladni, könnyen csődbe juthatnak, mivel a nagy élelmiszerláncok kizárólag olyan beszállítókkal működnek együtt, akik megbízhatóan, folyamatosan, egységes minőségben és kedvező áron kínálják a mézet. Aki nem tud megfelelni ezeknek a követelményeknek, az elesik a lehetőségtől, hogy szerződéseket kössön. Ezért a boltok polcain található méz nem Magyarországról, és nem is Romániából, Bulgáriából, Litvániából vagy Észtországból érkezik, hanem EU-n kívüli országokból, mint például Ukrajna, Kína, Mexikó és Argentína. Ezek az országok adják az EU-ba irányuló behozatal háromnegyedét. Bár Magyarország méhészeti szempontból jelentős szereplő, a hazai méhészek csupán 6000 tonnát tudnak közvetlenül értékesíteni, pedig egy átlagos évben ennek a mennyiségnek a négyszerese készül el. Ráadásul az idei év különösen kedvezőtlen, hiszen a méztermelés szinte teljesen elmarad. Egy jó akácév esetén még a nyomott árak mellett is lehet valamennyi bevétel, de ha a nyomott árakat nulla értékesítéssel szorozzuk, a végeredmény csak a csőd lehet – tette hozzá a szakember.

Hozzátette: Magyarországon több akácerdő van, mint az EU-ban összesen. Hagyományosan ez a hazai méhészek fő árbevételi forrása, és ezt szeretik a hazai fogyasztók a legjobban, mivel későn kristályosodik be. A jelenlegi mostoha piaci helyzetet jól jelzi, hogy hiába nem lett akácméz - Romániában és Bulgáriában sem -, a nagybani felvásárlási ára ennek ellenére sem emelkedtek egy jottányit sem.

Bross Péter szerint mindez oda vezet, hogy pár éven belül valószínűleg vissza fog térni a hazai méhészet a rendszerváltás előtti szintre, ami nagyjából a fele volt a jelenleginek. A '80-as években mintegy 600 ezer méhcsalád termelt az ágazatban, de mivel megérte méhészkedni, az elmúlt harminc évben egymillió fölé emelkedett a számuk.

A piaci trendek lassan tükröződnek a statisztikákban, jelenleg sokan a tartalékaikból élnek, de már látható a méhészek számának fokozatos csökkenése - nyilatkozta Bross Péter. Nyugat-Európában még nehezebb a helyzet, hiszen ugyanazon alacsony áron kell értékesíteniük, miközben a termelési és megélhetési költségek jóval magasabbak. Hazánkban viszont a főállású méhészek küzdenek a legnagyobb nehézségekkel. Ők ugyanis a nagykereskedelem számára termelnek, ami annyit jelent, hogy 4-5 hónap alatt kell előállítaniuk az egész évi mézmennyiséget, ami rendkívül megterhelő fizikai munkát igényel. Ezt a feladatot nem lehet párhuzamosan végezni a piaci értékesítéssel. Továbbá, ezek a termelők jellemzően vidéki területeken élnek, míg a közvetlen értékesítésre, azaz a termelői méz iránti kereslet főként a fővárosban és a megyeszékhelyeken mutatkozik.

Néhány órával ezelőtt egy magyar méhész megdöbbentő képeket osztott meg a Kaposvári Mézfesztivál Facebook-csoportjában. A fotón az ő kaptárjai lángokban állnak, ami szívszorító látvány. A bejegyzésében így fogalmaz: - Kedves mézfelvásárlók, hadd mutassam meg, hogy már elkezdtem az 500-700 forintos méz értékesítését, ami bizony a tíz évvel ezelőtti felvásárlási ár! Semmi gond, legalább a hajóvásárlásom elhalasztása nem okoz problémát. Csak reménykedem, hogy nektek, kedves felvásárlók, ilyen gondjaitok nem lesznek! Éppen most pörög a kaptár a gödörben, mindent magával ragadva. Az 500 forintos felvásárolt méz mellett egy 120 családos méhészet fenntartása, élelmezése, gyógyszeres kezelése, segédmunkások fizetése, és a gépkocsihasználat költségei szinte lehetetlenek. Egy Bayvarol ára mennyi is? (Ez a Varroa atka által okozott fertőzés kezelésére szolgáló impregnáló csík.) Hússzor annyiba kerül, mint egy kiló méz felvásárlási ára?

Mostantól ha akartok mézet, ajánlom tartsatok méhet is!

Azt csak ígérem, hogy decemberre megszüntetem a környékünk legnagyobb méhészetét. Marad 10 család, hogy aki kedves hozzám, annak tudjak adni egy kis mézet.

Egyik hozzászóló a poszt alatt megjegyezte: