Felfedezték az egy éve eltűnt tacskót az ausztrál dzsungel mélyén, ám a kis négylábú nem vágyik vissza otthonába.
A rózsaszín nyakörvvel ékeskedő szobakutya minden elképzelhető kedvességet és jót megkapott, mégsem vágyik haza az a kis tacskó, aki már több mint egy éve szökött meg gazdáitól egy vakáció alatt. Vajon Valerie lett a dzsungel uralkodója?
A Kenguru-sziget egy igazi gyöngyszem, amely minden utazó bakancslistáján ott kellene, hogy szerepeljen. Az Indiai-óceánon, Ausztráliától délre terül el, a Szent Vince-öböl bejáratánál. A 4360 négyzetkilométeres terület száraz klímája miatt csupán néhány száz ember otthona, de ne hagyjuk figyelmen kívül a Flinders Chase Nemzeti Parkot, amely itt található. Ez a park a természet kincseinek őrzője, ahol Ausztrália ősi flórája és faunája szinte érintetlen formájában él tovább. A sziget lenyűgöző biodiverzitása különleges élményeket kínál: 51 különböző orchideafaj, fókák, kenguruk, cetek, sasok, kígyók és egyedi természeti képződmények várják a látogatókat. Az erózió által formált, narancssárgával borított sziklák nem csupán látványosak, de remek fotózási lehetőségeket is kínálnak a természetkedvelők számára. A Kenguru-sziget igazi paradicsom a kalandorok és a természetbarátok számára, ahol a felfedezés és a csodálat határtalannak tűnik.
Egy négy évvel ezelőtti kutatás rávilágított arra, hogy Kenguru-sziget élővilága még mindig lenyűgöző színekben pompázik, noha számos faj eltűnt azóta, hogy 200 éve megérkeztek ide az európai telepesek. A 2019-2020-as tűzvészek idején a lángok itt is súlyos pusztítást végeztek, holott a sziget ideális helyszín lett volna a fajok visszaállítására. Jelenleg azonban egy egészen más okból került a hírek középpontjába.
2023 novembere nagy nap volt a 3,6 kilós tacskó, Valerie életében. Gazdáival, Georgia Gardnerrel és Josh Fishlockkal érkezett a szigetre vakációzni, de mikor a pár egy horgászkirándulásra indult, Valerie elszökött és a vadonba menekült. Gazdái hiába keresték egész nap, nem lett meg, ami nem is csoda, a vad és sűrű növényzet könnyen elbújtat egy ilyen kis termetű állatot. Közben mit érzehetett a kiskutya? Talán pár pillanatig a szabadságot, de aztán ennek a felszabadultságnak a "nehéz mámorát", mert jött a sokk: mérges kígyók, sasok és töméntelen veszedelem vette körül, ami egy kényeztetéshez szokott hobbiállatnak végzetes lehet. Azóta 16 hónap telt el, a gazdái már lemondtak róla, de Valerie most mindenki megdöbbenésére életjelet adott magáról. Georgia Gardner közel volt ahhoz, hogy sokkot kapjon, mivel biztos volt benne, hogy a nem túl erős és inkább hercegnő típusú, mint harcos, lakásban tartott kutya még az első éjszakát sem éli túl.
Az ellenséges környezet lakói egzotikus desszertként szemlélték Valerie-t, a mérges kígyók (legalább két faj is fellelhető a szigeten) és az ékfarkú sas, Óceánia legnagyobb ragadozó madara társaságában. Ez a hatalmas madár bárányokra és oposszumokra vadászik, így nem meglepő, hogy egy kis tacskó felkapása számára csak könnyű falatnak tűnne. Azonban Valerie nem az a tipikus elkényeztetett öleb, aki megadná magát a veszélynek. Miután sikeresen megszökött, egy évvel később feltűnt rózsaszín nyakörvével 14 kilométerre a Stoke-öböltől, ahonnan elmenekült. Kalandja során bebizonyította, hogy a bátorság és a kitartás sokkal többet ér, mint a külcsín.
Az ebek rendkívül jól alkalmazkodnak az időjárás változásaihoz: bundájuk és zsírszövetük hatékonyan óvja őket a hidegtől, miközben a lábujjaik között futó erek segítenek szabályozni a hőmérsékletüket. Érzékszerveik kiemelkedően élesek, a hallásuk és szaglásuk pedig az állatvilág legkiválóbb érzékelői közé emeli őket. Szerencsére a farkasok ősöktől származnak, viszont ha egy rózsaszín nyakörvvel díszített tacskót látunk, amint a dzsungelben szaladgál, erről a származásról aligha jutna eszünkbe, főleg ha Valerie néven ismerjük.
A kutyák testhőmérséklete általában stabil, de ha valami nem stimmel, lihegéssel igyekeznek hűteni magukat. Ezen kívül a talpukon található párnácskák is segítenek a felhalmozódott hő elvezetésében. A tacskók nem ismeretlenek a dzsungel világában sem, hiszen őshazájukban, Németországban gyakran használták őket erdei vadászatok során. Ezek a kis ebek voltak a róka- és borzűzések igazi hősei, hiszen alacsony testalkatukkal könnyedén behatoltak az odúkba, és ügyesen kikergették a rejtekhelyükről a vadat. Kiváló nyomkeresők is, hosszú orruk segítségével pedig könnyedén kiszimatolják a környezetükben rejtőzködő állatokat.
Valerie talán rovarokkal csemegézett és vizet is felfedezett a gátak mentén, és ha ügyesen elkerülte a leselkedő veszélyeket, nem is annyira lehetetlen, hogy még mindig boldogan futkározik. Gardner öröme azonban hamarosan árnyékot vetett, hiszen a kis házikedvence nem sietett haza. Még próbálkoztak a befogásával, de Valerie annyira jól érzi magát a dzsungel varázslatos világában, hogy ügyesen kitér a közeledő emberek elől. A keresésre indult csapat már a lakosság segítségét kérte, hiszen a kutya kicsi, viszont a terület, ahol kalandozik, hatalmas. A Kangala Wildlife Rescue szervezet a közösségi médiában is mozgósítja az embereket Valerie felkutatására. Az Instagram- és Facebook-oldalukon csodálhatjuk a kutyust, amint háton fekve nevetgél és óriási füleivel boldogan hempereg. Hihetetlen, hogy ez a bájos, ártatlan kis gombóc hogyan élte túl a dzsungel fenyegetéseit, és most már haza sem kívánkozik.
