A magyar közgazdász-természetfotós egy izgalmas kalandra indult, ahol különleges találkozások vártak rá. Az erdő mélyén, a napfény átszűrődő zöld lombjai között, egy hatalmas medvével került szembe, amely a természet erejét és szépségét szimbolizálta. Ezt

Barta Gábor egy szenvedélyes természetfotós, aki Székesfehérváron él, ám mindennapjait Budapesten tölti közgazdászként. Irodai munkája miatt sok időt tölt számítógép előtt, így a természetben eltöltött pillanatok számára valódi feltöltődést jelentenek. Hobbija, a természet- és vadfotózás, lehetőséget ad számára, hogy felfedezze a természet csodáit és megörökítse azokat a lencséjén keresztül.

Nős vagyok, van egy gyönyörű 21 éves egyetemista lányom. A hétköznapok munkával telnek, így a kedvenc hobbimra hétvégente és szabadságok alatt tudok időt szakítani. Imádom a természetet, túrázni mindig is nagyon szerettem, a fotózás is végig kísért gyerekkoromtól és egy jó pár évvel ezelőtt ez a két hobbi találkozott egymással. Azért szeretem a természetet, mert a természetben soha nem lehet csalódni, a természet mindig önmagát adja, a természet mindig igaz és őszinte

- Üdvözlöm! Én Gábor vagyok, és örömmel válaszolok a Sokszínű vidék megkeresésére.

Gábornak van egy különösen kedves idézete, amely teljes mértékben összhangban van a gondolataival: "Ha valaha az élet sötétebb oldalával találkozol, lépj ki a természet ölelésébe, és az erdő fái, a bokrok, a növények és az állatok mind megmutatják számodra Isten végtelen szeretetét és hatalmát."

Én is hasonlóképpen érzek e téren. A mindennapok szédítő tempója, a stressz és a felmerülő problémák mind-mind eluralkodnak rajtam, de a természet varázsa mindig képes feledtetni ezeket a terheket. Minden alkalommal, amikor a természet lágy ölelésében tölthetek időt, úgy érzem, hogy a világ sokkal szebb és békésebb, és a feszültségek helyett a csodákra koncentrálhatok.

A természet számomra egy varázslatos világ, ahol az idő megállni látszik, és minden egyes pillanatban új csodákra bukkanhatunk. Az abban eltöltött idő nem csupán pihenés vagy szórakozás, hanem egyfajta lelki felfrissülés, amely lehetővé teszi, hogy kapcsolatba lépjek a körülöttem lévő élettel. A fák susogása, a madarak csicsergése és a patakok csobogása olyan harmóniát teremt, amely feltölt energiával és inspirációval. Ilyenkor érzem igazán, hogy része vagyok valami sokkal nagyobbnak, és hogy a természet ereje segít megtalálni a belső békém. Az idő eltöltése a szabadban nem csupán szórakozás, hanem egy lehetőség arra, hogy elmélyedjek a saját gondolataimban, és hogy megértem, milyen fontos a környezetünk védelme.

A fotózás mindig is szerves része volt az életemnek, már gyermekként is. Az első fényképezőgépem egy Vilia márkájú, szovjet kisfilmes masina volt, amelyet szívből imádtam. Ezzel a kis csodával lelkesen örökítettem meg mindent, amit kisiskolás fejjel izgalmasnak találtam. Minden képkocka egy új kalandot rejtett, és a világ felfedezése mindig is a szenvedélyem volt.

Abban az időszakban a lehetőségek sokkal szűkebbek voltak, mint napjainkban. Egy tekercs film csupán 36 kockát tartalmazott, és ha valaki ügyesen ügyeskedett, talán még 1-2 extra kockát is ki tudott hozni belőle. Ezért rendkívül megfontoltan kellett választani, hogy mit is örökít meg az ember. Egyrészt a limitált képkockák száma miatt, másrészt pedig azért, mert a film előhívása és maga a film ára is jelentős költséget jelentett.

- Mesélni kezdett Gábor, visszautazva az időben, hogy megossza gyermekkora emlékeit és azokat a pillanatokat, amelyek formálták a személyiségét.

A fotózás iránti szenvedélye végigkísérte életének későbbi szakaszait is. Először a komolyabb analóg filmes fényképezőgépek bűvöletébe merült, majd következett a digitális világ forradalma. Az első digitális tükörreflexes gépét, egy Nikon D60-ast, már munkája mellett szerezte be, és ezt a készüléket hosszú éveken át főként automata beállításokkal használta, felfedezve a fényképészet új dimenzióit.

2014-ben úgy határoztam, hogy mélyebben elmerülnék a fotózás világában, és felfedezném annak különböző műfajait. Az volt a célom, hogy elsajátítsam a fotózás technikai részleteit, hogy igazán komoly, művészi felvételeket készíthessek. Így hát beiratkoztam egy fotós tanfolyamra Budapesten, ahol az este folyamán, munkaidő után tartották az előadásokat, míg a hétvégéket a gyakorlati órák foglalták el. Meglepően energikusnak éreztem magam, a tanulás folyamata nemcsak izgalmas volt, hanem teljes mértékben kikapcsolt. A tanfolyam során a fotózás szinte minden műfaját érintettük, és az élményt tovább fokozta, hogy olyan neves szakemberektől tanulhattam, mint Korniss Péter, Szipál Márton, Jung Zseni, Szandelszky Béla, Vadász Sándor és Vancsó Zoltán. Különösen Vadász Sándor természetfotós munkássága mély hatást gyakorolt rám; az ő profizmusa és szenvedélye annyira inspiráló volt, hogy az órák során eldöntöttem, hogy a jövőben a természetfotózásra szeretném összpontosítani az energiáimat.

- kifejtette, miként jutott hozzá ahhoz a tudáshoz, amelyet a mai napig is hasznosít, hiszen Gábor fényképein tükröződik a tudás és a természet iránti szenvedélye is.

Kezdetben főként a táj- és virágfotózás vonzotta, de hamarosan rátalált a madárfotózás varázsára is. Gyakran látogatta a madárleseket, ahol a természet csodáit örökítette meg. Számára felbecsülhetetlen élmény volt, hogy testközelből figyelheti a madarak mindennapjait és szokásaikat. Azonban 2016-ban egy új műfaj bűvöletébe került, amely teljesen új perspektívát nyújtott számára.

Fotós barátaim lenyűgöző vadfotói mély nyomot hagytak bennem, és arra ösztönöztek, hogy én is belevágjak ebbe a izgalmas, de nem éppen könnyű műfajba. Az első pillanattól kezdve beleszerettem, és azóta a szabadidőm nagy részét a vadfotózásnak szentelem, bár sajnos ez nem túl sok. Már számos helyszínen megörökítettem különféle vadakat; Erdélyben medvéket, a Bajor Erdő Nemzeti Parkban hiúzokat, Szerbiában pedig aranysakálokat fotóztam. Mégis, a legnagyobb szeretettel a hazai erdők és a magyar nagyvadak iránti szenvedélyem az, ami igazán a szívemhez nőtt.

- Bemutatta különleges fotóalanyait, akikkel kapcsolatban néha több ezer kilométert is meg kellett tennie.

Az új műfaj megjelenésével a fotós felszerelése is folyamatosan fejlődött és komolyabbá vált az évek során. 2019-ben pedig úgy döntött, hogy újra belevág a tanulásba: 47 éves korában a közgazdász diploma mellett egy fotográfusi képesítést is megszerzett.

Gábornak, akárcsak a legtöbb természetfotósnak, megvannak a legkedvesebb időszakai. Ezek azok a varázslatos napszakok, amikor a legnagyobb örömmel fedezi fel a természet rejtett ösvényeit.

Mint ahogy a legtöbb természetfotós, számomra is a hajnali és kora reggeli, valamint a késő délutáni és esti órák a legkedvesebbek. Különösen a napkelte és napnyugta előtti/utáni pillanatok vonzanak, hiszen ilyenkor a fények varázslatos játékot játszanak, és a vadon élő állatok mozgása is sokkal nyugodtabb, mint a nap közepén. A leglátványosabb felvételeket általában ezekben az órákban lehet lencsevégre kapni. A napkelte azonban nem mentes a kihívásoktól, hiszen aki ismer, az tudja, mennyire nehezen viselem a korai ébredést. Nyáron vagy kora ősszel, amikor távolabbra utazom fotózni, nem ritka, hogy 3 órakor kell felkelnem, hogy időben a helyszínre érjek, ami nem éppen a legkellemesebb élmény. De amikor végül a nap első sugaraival szembesülök, minden fáradtság és kényelmetlenség eltűnik, és a természet csodálatos látványa mindent megér.

Megosztotta velünk a számára legkedvesebb napszakokat, és hangsúlyozta, hogy a hajnali koránkelésért cserébe az átélt élmények teljes mértékben kárpótolják.

Gábor nem az egyetlen, aki a kedvenc napszaka mellett egy különösen szeretett évszakot is megjelöl, amikor szívesen tölti az idejét a természet csodáiban. Ennek a vonzalomnak többféle magyarázata is létezik.

Fotózás szempontjából az ősz a legkedveltebb évszakom, és nem véletlenül. Ebben az időszakban a természet színekben pompázik, mintha egy festő vászna kelne életre. Az élénk narancsok, mély vörösek és aranyló sárgák varázslatos hátteret biztosítanak a fényképezőgép elé. Ráadásul ilyenkor zajlik a szarvasok nászidőszaka, amikor a gímszarvasok bőgése és a dámok barcogása betölti az erdőket, egyedülálló atmoszférát teremtve. Ha valakinek van lehetősége és ideje, ez az évszak igazi kincseket rejt a vadfotósok számára. Ilyenkor készülnek el azok a különleges felvételek, amelyek minden vadfotós álmát megtestesítik.

- Kifejtette, hogy számára miért a legvarázslatosabb évszak a tavasz, amelynek minden apró részlete felvillanyozza. Az újraéledő természet szépsége, a rügyek bontogatása és a virágok illata mind-mind izgalommal tölti el, és minden évben türelmetlenül várja, hogy újra átélhesse ezt a csodálatos időszakot.

Gábor mindig is rajongott a természet szépségeinek megörökítéséért, de egy különleges téma különösen mélyen megérintette: a nagyvadak fotózása. Ez a szenvedély nem csupán hobbi számára, hanem egyfajta felfedezés, amely során a vadon lenyűgöző élővilágát és annak titkait tárja fel. Minden egyes pillanat, amit a nagyvadak között tölt, egy új történetet mesél el, és a lencséjén keresztül igyekszik megragadni a természet varázsát és a vadon szépségét.

Ha megkérdezik mit szeretek fotózni, arra a válaszom az szokott lenni, hogy mindent, ami "szembe jön". Azonban leginkább vadfotókat készítek a természetjárásaim során, főleg szarvasokról, őzekről, de vaddisznókat, muflonokat, rókát, nyulat is szoktam fotózni. Bár ritkábban, de a mai napig szoktam madarakat, virágokat is lencsevégre kapni és a tájfotózás is mindig része a túráimnak

- mutatta be alanyait, akiket a leggyakrabban kap lencsevégre.

Szó szerint rabul ejti a természet. Úgy gondolja, nincs annál fantasztikusabb dolog, amikor meg tudja élni, ahogyan ébred a természet, kel fel a nap, megszólalnak az első madarak, beindul az élet az erdőben. A fények, az illatok, a hangok mind hozzátartoznak az élményhez, amit csak az élhet át, aki meghozza a korán kelés áldozatát. Gyönyörű tájfotókat lehet ilyenkor készíteni, igaz, azok csak a képi világot adják vissza, a többit az ember olyan emlékként raktározza el, amelyekre mindig jó visszaemlékezni.

A természetfotózás egy igazi szenvedély a szarvasok világában, amely a fotósok szívét mélyen megérinti. Az évek során a cserkelés művészetét mesterfokra emelte, megtanulva, hogyan közelítse meg a vadat anélkül, hogy az észrevenné. A siker kulcsa abban rejlik, hogy szinte láthatatlan maradjon a környezetében: halkan lépkedve, álcázott ruhába bújva, a szél irányát figyelve és a tereptárgyakat kihasználva. Gyakran órákat tölt el azzal, hogy a megfelelő távolságba kerüljön, de a vad megfigyelése során szerzett élmények minden fáradságot megérnek. Olykor még a megörökítetlen pillanatokért is kárpótolja a természet csodája, hiszen tudja, hogy a tökéletes fotó elkészítése nem csupán ügyesség, hanem egy kis szerencse kérdése is.

Gyakran előfordul, hogy az ember hazatér anélkül, hogy egyetlen fényképet készített volna, és sokszor olyan helyzetek adódnak, amikor nem áll rendelkezésre lehetőség a kattintásra. Ilyenkor a fotós a szemével rögzíti a pillanatokat, és az emlékeibe vésve őrzi meg azokat, amelyeket soha nem fog elfelejteni. Mindig hangsúlyozom, hogy a természetbe való kijárás önmagában is hatalmas élményt nyújt; számomra az igazi öröm akkor kezdődik, amikor ezeket az élményeket sikerül megörökíteni. A cserkelés a fotózás legizgalmasabb része számomra, így ritkán ülök le várakozni, bármennyire is tudom, hogy vannak olyan helyek, mint a vadváltók, nyiladékok vagy rétek, ahol a vadmozgást figyelve nagyobb az esély a találkozásra. Ám jellemző rám, hogy türelmetlen vagyok, és nehezen bírom sokáig egy helyben. Előfordul, hogy egy-egy alkalommal akár 15-20 kilométert is bejárok az erdőben, ami nemcsak hogy felfrissít, de egyben kellemesen kifáraszt is.

A fotózás számomra nem csupán egy hobbi, hanem egyfajta lélekgyógyító tevékenység, amely lehetőséget ad arra, hogy megörökítsem a természet csodáit. Amikor a kamera mögé állok, egy új világ nyílik meg előttem. A fák susogása, a madarak csicsergése és a szél lágy simogatása mind-mind inspirálnak, hogy megörökítsem a pillanat szépségét. A természetben eltöltött idő során felfedezem a részleteket, amelyeket a mindennapok rohanásában gyakran észre sem veszünk. Egy virág színe, egy napsugár átsütése a lombok között, vagy a víz csillogása a patakban – ezek az apró dolgok töltik meg a szívemet örömmel és hálával. A fotózás számomra egy olyan eszköz, amellyel megörökíthetem ezeket a pillanatokat, hogy mások is láthassák, mennyire gyönyörű a világ körülöttünk. A természet adta élmények által megtanultam értékelni a csendet és a nyugalmat. A fotózás során nemcsak a látványt rögzítem, hanem az érzéseimet is. Minden egyes kattintás egy emlék, egy történet, amelyet szeretnék megosztani másokkal. A természet és a fotózás összekapcsolása számomra egyfajta meditáció, amely segít felfedezni önmagamat és a világot, amely körülvesz.

Legkedvesebb fotótémája a szarvasbőgés, ami az év legjobban várt időszakát adja a számára.

Ez egy igazán különleges élmény, amely évről évre folyamatosan újabb és újabb meglepetéseket tartogat. Az ember szinte soha nem tud betelni vele. Amikor közeledsz a terephez, és a szarvasbőgés visszhangzik az erdőben, az adrenalin szinte azonnal végigfut a testeden. Ezt a feszültséget és izgalmat szavakkal nehéz megragadni; ezt érezni kell, hogy igazán megérthessük.

Amikor átélhetem ezeket a pillanatokat, olyan érzések árasztanak el, mint a tavaszi szellő, amely frissességet hoz a léleknek. A boldogság melegségével ölel körül, és mintha minden gondom egy pillanatra eltűnne. Ekkor a világ színei élénkebbé válnak, és a légkör tele van lehetőségekkel. Képzeletbeli hullámok zúgása kísér, amelyek a múlt emlékeit hozza elém, és a jövő ígéretei csillognak a szemem előtt. E pillanatokban az idő megállni látszik, és a jelen minden részlete olyan intenzíven ragyog, hogy szinte tapintható. Ezek az érzések egy mély belső békét teremtenek, mintha a világ minden zajától távol, egyedül a saját gondolataimra és érzéseimre koncentrálhatnék. Ilyenkor tudom, hogy valóban élek, és hogy ezek a pillanatok képesek formálni a lényemet, gazdagítva az életem szövetét.

Gábor titka abban rejlik, hogy tökéletesen kiismeri azt a környezetet, ahol rendszerint elkészíti fotóit. Mélyrehatóan ismeri a vadak viselkedését, a terep adottságait, és pontosan tudja, mikor, milyen napszakban érdemes a fényképezőgépét elővenni, és milyen technikákkal érdemes dolgozni. A megszokott helyszínen magabiztosan mozog, hiszen a helyismerete és a rutinja segítségével ki tudja választani a legmegfelelőbb pillanatokat. Innentől már csak a figyelem és a szerencse játssza a főszerepet abban, hogy valóban lenyűgöző felvételek születhessenek.

A megfelelő odafigyelés kulcsfontosságú, amely alatt azt értem, hogy a fotós az évek során kialakítja a saját stílusát és módszereit. Ez magában foglalja, hogy milyen felszereléssel, milyen álcázó ruházatban és milyen körülmények között indul a természetbe. Emellett folyamatosan alkalmazkodik a terület sajátosságaihoz, figyelembe veszi a pillanatnyi körülményeket, az időjárást, a szélirányt és sok más tényezőt, hogy a lehető legjobb képeket készíthesse.

- részletezte, melyek azok a dolgok, amikre a legnagyobb figyelmet kell fordítani a természetjárás során, hogy a lehető legjobb fotók tudjanak megszületni.

Gábor hangsúlyozta, hogy elengedhetetlen a helyi vadászokkal való folyamatos együttműködés. Minden alkalommal csak a helyi vadászok beleegyezésével mehet fotózni.

Ez a megközelítés valóban biztosítja a biztonságot, hiszen a területen bármikor sor kerülhet vadászatra. Ha a vadászok nem tudnak az emberi jelenlétről, különösen álcaruhában rejtőzködve, könnyen baleset történhet. Ezen kívül senki sem szeretné, ha a másik fél, akiről nem volt tudomása, megzavarná a vadászat vagy a fotózás sikerét. Az évek során sikerült kiépítenem egy rendkívül korrekt és kölcsönösen előnyös kapcsolatot számos helyi vadásszal, ami nagymértékben megkönnyíti az együttműködést. Mindig támogatjuk egymást, így mindkét fél számára előnyös helyzetet teremtünk.

Fontos, hogy erős kapcsolatokat építsünk ki a helyi vadászokkal, mivel ezek a kapcsolatok nemcsak információcserére adnak lehetőséget, hanem elősegítik a vadgazdálkodás hatékonyabb megvalósítását is. A vadászok helyismerete és tapasztalata értékes forrást jelent, amely segíthet megérteni a helyi ökoszisztéma dinamikáját. Ezenkívül a jó együttműködés hozzájárulhat a vadállomány fenntartható kezeléséhez, valamint a közösségi szempontok figyelembevételéhez is, így mindkét fél számára előnyös helyzetet teremtve.

Miután a szarvasfotózás a kedvenc témája, ezért a szarvasban gazdag területek azok, amik igazán közel állnak Gáborhoz, és ahová viszonylag gyakrabban ellátogat. A kedvenc szarvasos helyei Somogy vármegyében vannak, amik csodaszép területekkel és fantasztikusan gazdag szarvasállománnyal rendelkeznek.

Sajnos, mivel a fényképezés számomra csupán egy hobbi, nem gyakran van lehetőségem elmerülni benne; évente körülbelül 20-25 alkalomra tudom csak korlátozni az ilyen tevékenységeket. A hétköznapokban a munka miatt nem tudok fotózni, ezért a hétvégék, ünnepek és a szabadságok az igazán kedvelt időpontjaim, amikor a kamerám mellé nyúlhatok. Természetesen szabadidőmben más feladatok is várnak rám, de amikor csak lehetőségem adódik, mindig kimegyek a természetbe, hogy megörökítsem a szépségeit. Székesfehérvár környékén is szívesen fotózok, különösen a Bakony és a Vértes csodás tájain.

- mesélte el melyek azok a helyszínek, ahová a leggyakrabban ellátogat.

Gábort a természetfotózás már számtalan csodás és felejthetetlen élménnyel ajándékozta meg, és nehéz is lenne egyetlen kiemelkedő pillanatot választani közülük. A szíve mélyén rejlő szenvedélye, a szavasbőgés fotózása minden alkalommal újabb lenyűgöző élményt és maradandó emléket teremt számára. Minden egyes kattintás egy új történetet mesél el, és a természet varázslatos világának felfedezése sosem szűnik meg izgalmas kaland lenni.

Ha mégis ki kellene emelni ilyet, akkor kettő felejthetetlen élményt említenék. Az egyik legfantasztikusabb és legkülönlegesebb élményem évekkel ezelőtt volt, amikor még kezdő vadfotósként egy erdőben sétálgattam és szarvasokat kerestem. Már visszafelé tartottam az autóhoz, amikor úgy éreztem, hogy hogy a hátam mögött egy szempár figyel. Megfordultam és ott ült az ösvény közepén egy róka és engem nézett. Szép lassan, hogy meg ne riasszam letérdeltem és viszonylag messziről lefotóztam és mozdulatlanná dermedtem. A róka meg egyre közelebb és közelebb jött, nagyon kíváncsi volt, de nem volt veszett. A végén már pár méteres távolságból a földön fekve tudtam fotózni, ő is lefeküdt az ösvényen szemben velem és érdeklődve nézte, mit csinálok

- mutatta be első legkedvesebb élményét, amit egy barátságos vörös bundás rókával élhetett át.

Az első meghatározó élményét követte egy másik, ami egy fagyos téli naphoz és a rudliba verődött őzekhez kapcsolódik.

Egy másik felejthetetlen élményem egy rendkívül hideg téli fotózás során történt, amikor a Hanság csodálatos tájában őzeket igyekeztem megörökíteni. Rábukkantam egy őzrudlira, akik a fagyott hó takaróján heverésztek, miközben az alatta rejtőző táplálékot kutatták. A tél végén már fáradtak voltak, és mozgásuk is lassabbá vált. A kedvező széliránynak köszönhetően sikerült egészen közel, körülbelül 10-15 méterre hason csúsznom közelükbe. Hirtelen az őzek köré kerültem, ahogy jobbra-balra mozogtak, mintha csak befogadtak volna maguk közé, és egy varázslatos érzés kerített hatalmába. Legalább 30 percen át feküdtem a hóban, miközben megörökítettem őket. Jól felöltözködtem, de a hideg mégiscsak megcsípett egy kicsit, de az a csodálatos élmény, amit átéltem, mindenért kárpótolt.

- részletezte azokat a pillanatokat, amiket nem sok embernek van lehetősége átélni.

Gábor számos fotójára különösen büszke, hiszen ezek között találhatók olyan kiemelkedő munkák is, amelyek díjakat nyertek, vagy részt vettek különféle versenyeken.

Büszke vagyok rá, hogy két alkalommal is sikerült fotóimmal az "Év természetfotósa pályázaton" a Természettudományi Múzeumban kiállított fotók közé bekerülni, az egyik alkalommal második helyezett is voltam az emlősök viselkedése kategóriában, illetve arra is, hogy a tavalyi évben a Vadászati Kulturális Egyesület által kiírt fotópályázaton több fotóm is sikeresen szerepelt és az egyik szarvasbőgéses fotóm elnyerte a Vadászati Kulturális Érték címet

- osztotta meg azokat a megmérettetéseket, amiken szép sikereket ért el.

A sikerek ellenére ritkán jelentkezik fotóival versenyekre. Számára a megmérettetés nem a lényeg; a fotózás élménye jelenti az igazi örömforrást. Mégis, szívesen osztja meg felvételeit azokkal, akik érzékenyek a természet csodáira.

Természetesen én is szeretem megosztani az élményeimet, a Facebook-on immár nyolc éve teszem közzé a kedvenc képeimet a fotós oldalamon, aminek már közel 14 ezer követője van. Nagyon megtisztelő számomra, hogy ennyien kíváncsiak a képeimre

- Fedezd fel a lenyűgöző fotókat és élményeket, amelyeket Gabor Barta megoszt! A Facebookon a Gabor Barta Photography oldalán, valamint az Instagramon napi frissítésekkel várja az érdeklődőket. Ne hagyd ki a lehetőséget, hogy részese legyél a művészetének!

Gábor elkötelezetten áll a különféle kezdeményezések mögé, hiszen fotói nem csupán művészi alkotások, hanem egyúttal jótékony célokat is szolgálnak. Számára rendkívül lényeges, hogy tevékenységeivel hozzájáruljon a közösség jólétéhez, így minden egyes kattintásával valami jót is cselekedhet.

Büszke vagyok rá, hogy a Debreceni Nagyerdőért Természetvédelmi és Kulturális Egyesületnek állandó fotósaként minden évben hozzá tudok járulni az egyesület által kiírt irodalmi pályázat nyertes pályaműveiből megjelenő könyv fotóanyagához. Ugyancsak fontos számomra az, hogy ha tudok, jótékony célokat is támogassak, ennek részeként két éve részt veszek több fotós kollégával együtt a "Fotósok egy jó célért" című jótékonysági árverésen, melynek során a fotóstársakkal együtt felajánlott fotókból befolyó összeget jótékony célokra, rászoruló családok karácsonyának szebbé tételére, illetve jótékonysági szervezetek támogatására fordítjuk

Kifejtette, hogy milyen értékes jótékony célok mellett kötelezi el magát, amelyek különösen közel állnak a szívéhez.

A következő galériában felfedezheted a természet varázslatos pillanatait, ahogyan Gábor saját szemszögéből megörökítette őket. Ezek a fotók közel hozzák a csodákat, és lehetőséget adnak arra, hogy átéljük a természet szépségét.

A természet mindig tud meglepetést okozni. Mint arról korábban beszámoltunk, szokatlan időpontban bőgtek a szarvasok a somogyi erdőkben, amiről különleges fotók is tanúskodnak.