Már felfedődött a helyszín, ahol újjászületik a világvallás vezetője, akinek hatalma még Kína számára is félelmet kelt.

Ma ünnepeljük Tendzin Gyaco születésnapját, aki a XIV. dalai láma néven ismert a világban. Több mint hat évtizede a tibeti nép spirituális vezetője, és ez alkalomból egy rendkívüli találkozóra hívta össze a buddhizmus, különösen a gelug ágának, több mint száz prominens vezetőjét. Az esemény súlyát jól tükrözi, hogy az utolsó hasonló tanácskozásra 2019-ben került sor, ami azt mutatja, milyen komoly ügyekről van szó.

A háromnapos eseményen olyan neves személyiségek is részt vettek, akik régóta támogatják a buddhizmust, mint például Richard Gere, az amerikai filmsztár, aki már évtizedek óta elkötelezett buddhista. A rendezvény középpontjában a szellemi örökös fellelése állt. A buddhizmus egyik alapvető hite a reinkarnáció, vagyis az a meggyőződés, hogy halálunk után egy bizonyos idő elteltével újra megszületünk a Földön. Különösen fontos ez a kérdés olyan vallási vezetők esetében, mint a dalai láma, aki jelenleg száműzetésben él Észak-Indiában. Az ő esetében létfontosságú, hogy útmutatást adjon arról, hol kereshetik majd szellemi örökösét, azt a fiút vagy lányt, akiben újra megtestesül.

A tanácskozás során a vallási vezető számos iránymutatást nyújtott, de határozott állásfoglalásában hangsúlyozta:

Utódom a tibeti buddhizmus szellemi vezetője lesz, és a buddhista közösség kérésének eleget téve megerősítem, hogy a dalai láma pozíciója és intézménye továbbra is élni fog, folytatva e hagyomány gazdag örökségét!

A dalai láma 1959-ben hagyta el Tibetet, miután a tibetiek fellázadtak a kínai megszállás ellen, amelyet brutálisan levert a hatalom. Azóta Tibet Kína különleges tartományaként funkcionál, ahova nem olyan könnyű eljutni, mint a kontinens más területeire. Évtizedek óta zajlik Tibet fokozatos elkínaiasodása, amely magában foglalja a han kínaiak betelepítését, a vallásgyakorlás szigorú korlátozását és a szerzetesek üldözését.

Mióta a XIV. dalai láma sikeren elmenekült, Peking azóta sem tudja megemészteni, hogy egy népes vallási közösség nem az általa megszabott rendszerben él, vagy akar élni. 2025 márciusában a kínai vezetés kijelentette, hogy a dalai láma egy politikai menekült, akinek nincs joga a tibeti népet képviselni, bár ezt Tibetben kissé másként gondolják.

Többször is megerősítették, hogy a dalai lámát szeparatistaként kezelik, és utódját kizárólag Peking fogja kinevezni. Az elmúlt évtizedek folyamán többször is felajánlották neki, hogy hajlandók tárgyalni a vallási vezető jövőjéről, amennyiben nyilvánosan elismeri, hogy Tibet és Tajvan Kína elidegeníthetetlen részei. Ezt azonban sem a dalai láma, sem a száműzetésben működő tibeti parlament nem fogadta el.

Kína szemében azért szálka a dalai láma, mert tudják, amíg él, beszél, tanít, addig a tibetiek soha nem lesznek Kína részei, legfeljebb testben, de lélekben biztosan nem. Az idős vezető tehát azért van nehéz helyzetben, mert halála esetén nem szabad, hogy a dalai láma helye betöltetlen maradjon, mert az egy biztos pont híveinek és a tibetieknek az életében.

A héten a 90. születésnapját ünneplő, Béke Nobel-díjas vezető így reagált:

Az utódom Kínán kívül fog megszületni, a szabad világban, és kérek mindenkit, hogy utasítsa el, ha Peking nevezne ki, nevezne meg valakit utódomként.

Kiemelte, hogy a héten a többi vallási vezetővel közösen egy olyan keretrendszert kívánnak megvitatni és kidolgozni, amely garantálná a dalai lámák hagyományának folytonosságát a jövőben. Emellett utalt arra is, hogy reinkarnációja Indiában fog megjelenni, abban a helyszínben, ahol jelenleg száműzetésben él, a Himalája közelében található Dharamszalában.

Dolma Tsering Teykhang, a száműzetésben működő tibeti parlament egyik szóvivője a Reuters híroldalnak nyilatkozva kifejtette, hogy Őszentsége már hosszú évtizedek óta felkészíti népét arra a pillanatra, amikor már nem lesz közöttük. Már 2011-ben meghozta azt a történelmi döntést, mellyel lemondott politikai pozíciójáról, és ezt a hatalmat egy demokratikusan megválasztott kormányra bízta. Ezzel véget vetett egy 368 éven keresztül fennálló hagyománynak, amely szerint a dalai láma egy személyben képviselte a tibetiek vallási és politikai vezetését.

Maga a dalai láma és a tibeti vezetők is megerősítették, helyén van és működik az a rendszer, amely halála esetén tovább vinné a napi politikai ügyeket a száműzetésben lévő tibeti kormánnyal, míg a Dalai Láma Gaden Phodrang Alapítványának kijelölt tagjai azonnal elkezdik felkutatni és megtalálni az utódot. Ennek az alapítványnak a létrehozását egyébként maga a tibeti vallási vezető kezdeményezte még 2015-ben.

Bár maga a dalai láma viccesen úgy nyilatkozott 2024 decemberében, hogy ő bizony 110 éves koráig fog élni, azért követői aggódnak egészségi állapotáért. Tavaly az Egyesült Államokban hajtottak végre rajta térdműtétet. Előző nap, vagyis szombaton hívők ezrei gyűltek össze és imádkoztak a dalai láma egészségéért és hosszú életéért Dharamszalában. Ezen részt vett a vallási vezető, aki beszédében ezúttal azt jósolta, úgy érzi, akár 130 évig is élhet.

A buddhizmusnak négy iskolája van, a szakja, a kagyü, a nyingma és a legfiatalabb és a legtöbb követővel rendelkező, a gelug. Ez utóbbit sárga sapkás iskolaként is ismerik, vezetője a mindenkori dalai láma. De vizsgálhatók a buddhista irányzatok földrajzi megközelítésből, hogy melyik hol a legelterjedtebb ( Théraváda, Mahájána, Vadzsrajána). Ezeket a buddhista irányzatokat valahogy úgy kell elképzelni, mint a keresztény egyházakat. A legjelentősebb a katolikus, de e mellett ott vannak a reformátusok, az evangélikusok, a prostestánsok, metodisták, szóval ezek együttesen alkotják a keresztény egyházakat.

A kutatási folyamat hagyományosan a gyász időszakának lezárulta után kezdődik. Ekkor egy tudós lámákból álló bizottság alakul, amelynek feladata, hogy ne csupán megtalálja az új vezetőt, hanem minden kétséget kizáróan megállapítsa, hogy valóban ő az utód. A bizottság figyelembe vesz számos tényezőt: például azt, hogy a halott vallási vezető máglyájának füstje merre száll, vagy hogy milyen irányba nézett utolsó pillanataiban. Emellett "látó" szent emberek véleményét is kikérik, hogy megerősítsék következtetéseiket.

Amikor a potenciális jelöltet felfedezik, egy sor alapos teszten kell átesnie, hogy biztosak lehessenek benne, valóban ő a XIV. dalai láma reinkarnációja. A kiválasztottak jellemzően fiatal fiúgyermekek, akik körülbelül abban az időszakban látták meg a napvilágot, amikor az előző dalai láma életét vesztette. Érdekes módon, a jelenlegi vallási vezető egyszer megemlítette, hogy miért ne lehetne az ő reinkarnációja egy nő, ami új megvilágításba helyezte a hagyományos nézeteket.

Amikor bebizonyosodott, hogy megvan az utód, akkor családjától elszakítják és nagyon komoly oktatásban, képzésben részesül. A szigorú oktatás magában foglalja a buddhista filozófia tanait éppúgy, mint a régi vallási vezetők által írt kéziratok tanulmányozását, vagy a felkészülést a tibeti nép politikai vezetésére.

Tendzin Gyaco, vagyis a mostani dalai láma kétéves volt, amikor az őt kereső lámák rátaláltak egy szegény földműves családban. Az egyik meggyőző pillanat az volt, amikor kitették a fiúcska elé az asztalra az előző dalai láma néhány személyes tárgyát és a gyerek azonnal utánuk kapott, felkiáltva: "Az enyém, az enyém!" A dalai lámák többsége Tibetben született, de volt, akire Mongóliában vagy Indiában bukkantak rá - írja összeállításában az aljazeera.

A XIV. dalai láma már hétszer tette látogatását Magyarországra, legutóbb 2010-ben, amikor a Papp László Sportarénában zajlott egy kétnapos nyilvános tanítás. Az esemény időbeosztása rendkívül szoros volt, így csupán néhány magyar újságíró kapott lehetőséget, hogy találkozzon vele. Eredetileg arra számítottak, hogy három médiaképviselő összesen 20 percet tölthet el a dalai lámával, de ahogy az ilyenkor gyakran előfordul, a program késlekedett. A kimerült vezető végül jóval a tervezett időpont után érkezett, ami még inkább fokozta a várakozást.

A tolmács azonnal azzal indította a beszélgetést, hogy csupán két kérdésre van lehetőségünk. Ekkor elöntött a frusztráció, hiszen vágyakozva vártam, hogy találkozhassak és beszélgethessek Őszentségével. Emellett egy riportot is ígértem az akkori MTV heti külpolitikai műsorának, a Panorámának, amelynek szerkesztője, Benda László, egy terjedelmes kínai összeállítás tibeti szegmenseként tervezte be az interjút a Dalai Lámával. Így hát a konzervatív lap képviselőjének adtam át a szót, hogy kérdezzen, majd végül én is megszólalhattam.

Akkoriban a buddhista közösségekben egyre többet diskuráltak a jövőről, különösen a vezetői utódlás kérdése foglalkoztatta őket. A dalai láma már a 75. életévét taposta, ami természetesen felvetette a kérdést: vajon foglalkozik-e a közösség jövőjével, és hogy mit tervez a következő generáció számára. Amikor megosztottam vele ezeket a gondolatokat, meglepetten tekintett rám; láthatóan nem erre számított. A reakciója azonban barátságos volt, és hamarosan belemerült a beszélgetésbe. Várta a kérdéseimet, és én nem haboztam feltenni mindazt, ami csak a dalai lámától kaphatott értelmes választ – persze, ha a válaszok nyilvánosak voltak.

Már húsz perce folyt a diskurzus, és a kollégáim csendben figyeltek. Az indiai titkosszolgálat két tagja állt mögöttem, és az egyikük egy kis idő elteltével, diszkréten köhögve jelezte Őszentségének, hogy ideje sietni. Hátra sem nézve intett, hogy folytassuk. Néhány perccel később a másik testőr, a tenyerét T betű formájában összeillesztve, jelezte, hogy valóban elérkezett a búcsú ideje. Megköszöntem a lehetőséget, majd előhúztam a székem mellett lévő szatyrot, és kértem, hogy áldja meg azt.

Kollégáim a Magyar Televízióban, miután értesültek róla, hogy a dalai lámával fogok beszélgetni, egy igazi ajándékáradatot indítottak el. Malák, kis buddhista szobrok, imazsinórok, tibeti csengők és még számtalan különféle tárgy zúdult rám. Mindent egy nagyobb zacskóba gyűjtöttünk, és az volt a kérésünk, hogy a dalai láma áldását adja rájuk – ami számára nyilvánvalóan csak egy szokványos és természetes gesztus volt.

A zacskót magam előtt tartottam, majd megfogta a kezemet, a másik kezével pedig a fejemet húzta magához, miközben a megfelelő tibeti áldást mondta. Egy pillanatra összeért a homlokunk és akkor olyat éreztem, amit azóta sem tudok elfelejteni. Egy villámlás cikázott át rajtam, a homlokomtól a talpamig. Az egész egy pillanatig tartott és olyan volt, mint amikor valaki beüti a könyökét és elzsibbad hirtelen az alkarja. Döbbenetes élmény volt, ha más meséli, talán nem is hiszem el.

Kissé zavarodottan álltam fel, és megköszöntem az áldását. A XIV. dalai láma huncut mosollyal az ajkán intett búcsút, majd a testőrei között eltűnt a szoba küszöbén. Mi, megilletődötten, lassan kezdtük el csomagolni a kamerát és a mikrofont. Mert ha az ember jól belegondol, éppen egy páratlan pillanatot élt át: egy világszerte elismert spirituális vezetővel, az öt nagy világvallás egyikének képviselőjével folytattam beszélgetést, és nem is akármilyet.

De elmesélhetném, hogy találkoztam II. János Pál pápával - kétszer is. De az már egy másik történet...