Az Állami Számvevőszék éles kritikával illette a magyar gazdaságpolitika fundamentumait, rámutatva a rendszer gyengeségeire és hiányosságaira.
Több mint 1200 milliárd forintnyi támogatás, tízezres nagyságrendű új munkahelyek, növekvő adóbevételek - első pillantásra így fest az egyedi kormánydöntésen (EKD) alapuló állami támogatási rendszer mérlege. Ám az Állami Számvevőszék (ÁSZ) friss elemzése éles kritikát fogalmaz meg a kormány stratégiájáról: a rendszer nemcsak eredményeket, hanem komoly kockázatokat is hordoz, sőt, egyes esetekben valós költségvetési torzításokat is eredményezhet. A jelentés részletesen vizsgálta a támogatások hátterét, indoklását, módszertanát és gazdasági hatásait, és egy átfogó reformjavaslatot is megfogalmazott.
Magyarországon 2020 óta több mint 10 000 milliárd forintnyi nettó közvetlen tőke-befektetés (FDI) érkezett, melynek jelentős része, körülbelül kétharmada, nem új tőkeérkezésként, hanem újrabefektetett jövedelemként jelenik meg a statisztikákban. Ez a folyamat a vállalatok adózott nyereségéből származik, amelyet a cégek nem osztanak ki osztalékként, hanem újra befektetnek a vállalkozás működésébe. Ennek eredményeként a külföldi közvetlen tőke-befektetések állománya 2024 második negyedévére várhatóan elérte a 42 000 milliárd forintot, ami körülbelül 107 milliárd eurónak felel meg.
Az állomány döntő része, körülbelül 84 százaléka, részesedés típusú eszköz volt, tehát nem mint hitelek vagy kölcsönök, hanem mint tulajdonosi pozíciók jelentkeztek a vállalatok könyvelésében. Az ágazati elemzés alapján a feldolgozóipar szerepe jelentősen megerősödött: az utolsó évtizedben a szektor részesedése az FDI-állományon belül 21,4 százalékról 46,1 százalékra nőtt. E változás hátterében főként a járműipari és akkumulátorgyártási beruházások állnak, amelyek az utóbbi években számos kritikát kaptak. A tőkebeáramlás ösztönzésében kulcsszerepet játszott, hogy a kormány különféle döntésekkel támogatta ezeket a beruházásokat, kifejezetten e két ágazatra fókuszálva, nemcsak az elmúlt öt, hanem akár már tíz éve is.
Lényeges hangsúlyozni, hogy a közvetlen tőkebefektetések statisztikai szempontból nem mindig tükrözik a valóságos, fizikai beruházások megvalósulását.
Az FDI definíciója tágabb, a cégek nem építenek automatikusan új gyárakat, szereznek be gépeket vagy teremtenek munkahelyeket.
Az Állami Számvevőszék elemzése kifejezetten azokra az esetekre összpontosít, amelyek során a külföldi működőtőke beruházások ténylegesen új tárgyi eszközök beszerzésével jártak. Ebbe beletartoznak a zöld- és barnamezős fejlesztések, valamint a gépek, berendezések és szellemi termékek vásárlása. Az EKD-támogatások igazi hatása is ezeknél a beruházásoknál mérhető igazán.
Leginkább a külföldiek élvezik a hasznot.
Az egyedi kormánydöntések rendszere a beruházásösztönzés kiemelt eszköze Magyarországon, amelyen keresztül 2020 és 2023 között a kormány összesen több mint 800 milliárd forintot ítélt oda különféle vállalati projektek támogatására.
A 2021-es év emelkedik ki ebből a sorból: ekkor 223,2 milliárd forintnyi támogatást hagytak jóvá, melynek 90%-a külföldi tulajdonú cégekhez került.
A legnagyobb összegű egyedi támogatás (76,4 milliárd forint) az SK On Hungary iváncsai akkumulátorgyárához kapcsolódott.
A másik véglet pedig a tavalyi év - ahogy arról a Portfolio-n írtunk - alig több mint 42 milliárd forintot fizetett csak ki a kormány a vállalkozásoknak, ami történelmi mélypont. A már említett SK On-nak korábban folyósított támogatás alig 52 százalékát jelentette ez az összeg, amin összesen tizenkét vállalat osztozott 2024-ben.
Általánosságban elmondható, hogy a magyar kormány az egyik leggenerózusabb az uniós tagállamok között a vállalatok támogatása terén. Az Európai Bizottság legújabb jelentése alapján GDP-arányosan Magyarország költötte a legtöbbet támogatásokra az EU-ban. Ugyanakkor érdemes hangsúlyozni, hogy a számításokba nem csupán az EKD-kifizetések kerültek bele.
Az EKD-támogatások közel 50%-át azok a vállalatok részesítették, amelyek stratégiai megállapodást kötöttek a kormányzattal – összesen 96 ilyen szerződés van érvényben. A legnagyobb kedvezményezettek között találhatóak olyan neves cégek, mint a Bosch, a Mercedes, a Hankook és a Samsung. Ez azt jelzi, hogy a támogatások túlnyomó része jellemzően külföldi, multinacionális vállalatokhoz kerül.
Ahogy azt korábbi cikkünkben is kifejtettük, 2023-ra a hazai vállalatok szerepe valóban erősödött. Ugyanakkor az Állami Számvevőszék állásfoglalása szerint a külföldi nagyvállalatok számára kialakított támogatási rendszer még mindig túlsúlyban van. Kérdéses, hogy ezek a támogatott projektek mindig indokoltak-e a gazdasági és társadalmi szempontokat figyelembe véve.
Papíron vonzó lehet, de a valóságban sok kétség merül fel.
Az Állami Számvevőszék vizsgálata három kulcsfontosságú szempont köré csoportosul: először is, arra fókuszál, hogy az EKD-k esetében milyen kritériumok mentén hoznak döntéseket a támogatások odaítéléséről. Másodszor, elemzi, hogy ezek a döntések mennyire vannak alátámasztva megbízható adatokkal és indoklásokkal. Végül, felméri, hogy a nyújtott támogatások milyen mértékben bizonyultak kifizetődőnek a gyakorlatban.
Az ÁSZ elsőként az előkészítési folyamatot vizsgálta meg. Megállapították, hogy támogatási döntések fő mércéje a HIPA Nemzeti Befektetési Ügynökség által számított államháztartási megtérülés. Ez elsősorban három tényezőn alapul:
Az ÁSZ azonban több ponton is megkérdőjelezi a modell megalapozottságát. Egyrészről úgy lájták, hogy a számítások nem veszik figyelembe, hogy a munkaerőpiac gyakorlatilag teljesen lefedett - a támogatás nyomán létrejött munkahelyekre felvett dolgozók tehát nem feltétlenül a munkanélküliek közül kerülnek ki, hanem máshonnan szívják el őket, kiszorítva más vállalkozásokat.
Kifogásolják, hogy nem szerepelnek a számításban az alternatív lehetőségek (mi történne, ha nem támogatnák a projektet - például a beruházás más formában vagy más helyen valósulna meg). Ugyanígy azzal sem foglalkoznak a HIPA mérlegelésekor, hogy
A közpénz támogatására fordítása helyett számos alternatív felhasználási lehetőség kínálkozik, amelyek szintén hozzájárulhatnak a közjóhoz. Például: 1. **Oktatás fejlesztése**: A közpénzeket iskolák, tanárok és oktatási programok támogatására lehetne fordítani, így javítva a jövő generációjának tudását és készségeit. 2. **Egészségügyi szolgáltatások**: A közpénz egészségügyi intézmények fejlesztésére, új orvosi berendezések vásárlására vagy prevenciós programok indítására is felhasználható, hozzájárulva a lakosság egészségének javításához. 3. **Környezetvédelem**: A környezetvédelmi projektek, mint például erdőtelepítések, vízminőség javítása vagy megújuló energiaforrások fejlesztése is hasznos célzott felhasználás lehet. 4. **Infrastrukturális fejlesztések**: Az utak, hidak, tömegközlekedési rendszerek korszerűsítése szintén prioritást élvezhetne, javítva a közlekedés hatékonyságát és biztonságát. 5. **Szociális programok**: A közpénzeket szociális támogatásokra, hajléktalanellátásra vagy családsegítő szolgáltatásokra is fordíthatnánk, segítve ezzel a legnagyobb szükségben lévőket. 6. **Kutatás és innováció**: Befektetések a tudományos kutatásokba és innovációs projektekbe új technológiák és megoldások kifejlesztéséhez vezethetnek, amelyek hosszú távon gazdasági növekedést hozhatnak. 7. **Kulturális események támogatása**: Helyi művészeti és kulturális programok, fesztiválok támogatása is hozzájárulhat a közösségi összetartozás erősítéséhez és a helyi gazdaság élénkítéséhez. Ezek a lehetőségek nemcsak hogy alternatívát jelentenek a közpénz támogatására, hanem egyben különböző területeken is pozitív hatást gyakorolhatnak a társadalomra.
A legfőbb éleslátású kritika talán abban rejlik, hogy az EKD-eljárások során figyelmen kívül hagyják az infrastruktúra- és közműfejlesztések, mint például az utak és az energiaellátás költségeit a nettó jelenérték-számításban.
A HIPA által használt modell jelentős eltéréseket mutat a támogatás államháztartási előnyeinek értékelésében, mivel túlzottan optimista becsléseket ad. Az Állami Számvevőszék megállapítása szerint a tényleges költségvetési hatások valószínűleg sokkal mérsékeltebbek, különösen, ha figyelembe vesszük az egyéb területeken elmaradó közvetett bevételeket.
Nemzetgazdasági hatások: alig van elemzés
A jelentés komoly hiányosságként nevesíti, hogy a támogatási döntések előkészítése során a nemzetgazdasági hatások (GDP, GNI, hozzáadott érték, külkereskedelmi mérleg) vizsgálata elmarad. Pedig ezek lennének azok a szempontok, amelyek indokolhatják a közpénzek célzott elköltését egyes beruházások érdekében.
A Scorecard értékelési rendszer ugyan tartalmaz exporthányadot és iparági súlyozásokat, azonban nem veszi figyelembe reálisan a nemzetgazdasági hatásokat - mutat rá az Állami Számvevőszék. A régiós munkaerőpiacra, az árakra, az energiaimport kitettségére és az értéklánc-pozíciókra vonatkozó előzetes hatásvizsgálatok teljesen hiányoznak. A döntések mögött tehát érezhetően hiányzik a makroszintű közpolitikai racionalitás.
Az egyik legfigyelemreméltóbb megállapítás az, hogy a környezeti fenntarthatóság szempontjai szinte teljesen eltűntek az EKD-támogatási folyamatból. Noha a Scorecard említést tesz az "ökológiai lábnyomról", a zöld energia alkalmazásáról és a potenciális káros hatásokról, a jelentés alapján megállapítható, hogy a támogatás elbírálása során nem szerepelnek kötelező környezetvédelmi előírások.
A környezeti tényezők, mint például a vízhasználat, a levegőszennyezés, a hulladéktermelés vagy a zajkibocsátás, csupán a támogatási döntés meghozatala után, az engedélyezési folyamat során kerülnek előtérbe. Ekkor a kormány már elkötelezte magát a projekt pénzügyi támogatása mellett.
Ez a megállapítás azért is fontos, mert az akkumulátorgyárakkal szemben az elmúlt években látott lakossági és szakmai kifogások legnagyobb része épp hidrológiai aggályok miatt fogalmazódott meg.
Az Állami Számvevőszék megállapításai szerint az EKD-előkészítési folyamatok során az energiaellátásra gyakorolt hatásokra nem fordítanak kellő figyelmet. Egyetlen esetben sem történik előzetes vizsgálat arra vonatkozóan, hogy az adott projekt miként illeszkedik az országos energiastratégiához, milyen plusz terheket ró az elosztóhálózatra, és hogyan hat az energiaimport-függőségre vagy az energiaárak alakulására.
Beszállítói kapcsolatok és értéklánc-hatások: Az adathiány és az üzleti titok kihívásai Az üzleti világban a beszállítói kapcsolatok és az értéklánc hatásai kulcsszerepet játszanak a sikeres működésben. Azonban számos kihívás merül fel, amikor a vállalatok megpróbálják optimalizálni ezeket a folyamatokat, különösen az adathiány és az üzleti titok védelme terén. Az adathiány gyakran gátolja a vállalatok képességét, hogy pontosan felmérjék a beszállítói teljesítményt és az értéklánc hatékonyságát. A hiányzó vagy nem megfelelően strukturált adatok megnehezítik a döntéshozatalt, ami végső soron a versenyképesség csökkenéséhez vezethet. Ezen túlmenően, a különböző beszállítók közötti információáramlás hiánya is hozzájárulhat a hatékonyság csökkenéséhez. Az üzleti titok védelme pedig egy másik jelentős tényező, amely befolyásolja a beszállítói és értéklánc folyamatait. A vállalatok gyakran kénytelenek egyensúlyt találni a szükséges információk megosztása és a versenyelőnyük megőrzése között. A bizalmas adatok védelme érdekében a cégeknek megfelelő intézkedéseket kell bevezetniük, hogy elkerüljék a potenciális adatlopásokat és a piaci pozíciójuk gyengülését. A hatékony megoldás érdekében a vállalatoknak innovatív adatkezelési és információmegosztási stratégiákat kell kidolgozniuk, amelyek nemcsak a beszállítói teljesítmény javítását célozzák, hanem a versenyképesség megőrzését is biztosítják. Az adatok integrálása és a titkok védelme egyaránt hozzájárulhat a fenntartható növekedéshez és a sikeres üzleti működéshez.
A kormányzati kommunikáció folyamatosan kiemeli a hazai beszállítók megerősítésének szükségességét és a technológiai transzfer jelentőségét, ahogyan azt az Állami Számvevőszék (ÁSZ) is rögzíti. Ugyanakkor a jelentésben a szervezet arra mutat rá, hogy sem az EKD-rendelet, sem a Scorecard, sem a döntéselőkészítési folyamatok nem fordítanak kellő figyelmet a beszállítói hálózatok részletes vizsgálatára.
Bár elvárják, hogy a támogatott vállalat együttműködjön hazai partnerekkel, a kapcsolat mértékét, minőségét és az értékláncban betöltött szerepét nem vizsgálják meg alaposan.
A HIPA gyakran hivatkozik arra, hogy az ilyen típusú információk üzleti titoknak számítanak. Az Állami Számvevőszék azonban úgy véli, hogy ez az átláthatóság szempontjából aggályos.
Mivel a hazai beszállítók szerepe a stratégiai tervezés keretein belül kulcsfontosságú, fontos, hogy a beruházási projekteket előzetesen alaposan értékeljük. Ezen értékelések eredményeit célszerű bemutatni az előterjesztésekben is, hogy a pozíciójuk javítása érdekében megalapozott döntések születhessenek – emelik ki kritikájukban.
Az állami támogatások kifizetési folyamatának átalakítása elengedhetetlen.
A jelentés nem pusztán hiányosságokat tárt fel, hanem részletes és koherens reformjavaslatokat is megfogalmazott az EKD-támogatási rendszer megreformálására. Az egyik legfontosabb változtatási igény a költségvetési hatásvizsgálat módszertanát érinti. Az ÁSZ szerint nem elegendő a jelenlegi, kizárólag a közvetlen adó- és járulékbevételekre épülő számítási modell, hanem szükséges lenne alternatív forgatókönyveket is vizsgálni. Ennek során például azt is mérlegelni kellene, hogy egy beruházás támogatás híján is megvalósult volna-e, vagy ha nem, milyen formában és hatással jött volna létre.
Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) jelentése egy figyelemre méltó esetet emel ki, amely a GKN Automotive Hungary Kft. - korábbi nevén Rubin NewCo - Felsőzsolcán tervezett autóipari alkatrészgyárához kapcsolódik. Ez a példa jól illusztrálja az EKD-támogatások ellenőrzésének hiányosságait. Az Európai Bizottság 2024 júniusában hivatalosan elutasította a magyar kormány által benyújtott 43,76 millió eurós (körülbelül 15,9 milliárd forint) támogatási kérelmet, mivel megítélése szerint a beruházás támogatás nélkül is megvalósulhatott volna. Ez azt jelenti, hogy nem volt elegendő bizonyíték arra, hogy az állami támogatás nélkül a projekt ne valósult volna meg. Ennek következtében a magyar kormány nem tudta kifizetni a céget.
Az Állami Számvevőszék külön hangsúlyozza, hogy ez a döntés egyértelművé teszi: a hazai döntéselőkészítésben elengedhetetlen lenne az ún. "counterfactual" vizsgálat - azaz annak feltárása, hogy milyen lenne a beruházás alternatív jövő nélkül, azaz támogatás híján. Az elemzés rámutat, hogy a magyar rendszerben ez a módszertani követelmény teljesen hiányzik.
A környezeti és energetikai hatások értékelésének elhanyagolása rendkívül figyelemfelkeltő figyelmeztetésként bontakozik ki.
Az Állami Számvevőszék álláspontja szerint elengedhetetlen, hogy a támogatások előzetes környezeti szűrése ne szenvedjen késedelmet. Jelenleg a rendszer nem követel meg konkrét előírásokat a kibocsátások, a vízfelhasználás vagy az alternatív energiaforrások használata vonatkozásában. Továbbá, a környezetvédelmi engedélyezési folyamat csupán a támogatási döntés után veszi kezdetét, ami komoly aggályokat vet fel a fenntarthatóság szempontjából.
A javaslatok szerint már a döntéshozatali fázisban kötelezővé kellene tenni a beruházások környezeti és energetikai illeszkedésének vizsgálatát, különös tekintettel az országos energiastratégiai célokra.
A vállalati szintű hozzáadott érték meghatározása az adózás előtti eredmény, a személyi jellegű kiadások és az értékcsökkenés összegének figyelembevételével történik. A beruházások hatása e mutatóra elsősorban a megnövekedett bértömeg formájában jelentkezik, miközben a keletkezett nyereség jelentős része külföldi tulajdonosokhoz áramlik. Mivel a bértömeg már a különböző értékelési szempontok között szerepel, a hozzáadott érték szempontjából gyakorolt hatása részben - közvetett módon - érvényesül a döntések előkészítése során.
Egy másik megközelítéssel élve, az Állami Számvevőszék hangsúlyozza, hogy a jelentősebb méretű beruházások esetén célszerű lenne alaposan megvizsgálni a nemzetgazdaság szintjén alkalmazott összesített mutatók, mint például a bruttó hazai termék (GDP), a nemzeti jövedelmek (GNI/NNI) és a teljes nemzetgazdasági hozzáadott érték, hatásait is.
Az Állami Számvevőszék álláspontja szerint ennek a kérdésnek gyakorlati vonatkozásai is vannak, hiszen a Versenyképességi Stratégia és a befektetésösztönzési stratégia céljai között szerepel, hogy a külföldi ipari beruházásokat olyan magasabb hozzáadott értékű tevékenységek felé irányítsák, amelyek hozzájárulnak a gazdaság fejlődéséhez. Ennek megvalósításához azonban elengedhetetlen, hogy a különböző projektek által generált tényleges hozzáadott értéket alaposan mérjük és összehasonlítsuk.
A jövőbeli reformjavaslatok között kiemelkedő szerepet kap a beszállítói rendszerek alaposabb értékelése.
A jelentés hangsúlyozza, hogy bár a hazai beszállítói kapcsolatok rendszeresen szerepelnek a kormányzati kommunikációban, a konkrét minőségi értékelésük – például az értékláncban betöltött szerepük vagy a technológiai transzfer mértéke – eddig elmaradt. A Számvevőszék álláspontja szerint a vállalatoknak bizonyítékot kellene szolgáltatniuk az együttműködési szándékukra, és átlátható stratégiát kellene prezentálniuk arról, hogyan kívánják integrálni a hazai cégeket termelési folyamataikba.
Végül az ÁSZ a Scorecard-rendszer továbbfejlesztését is szükségesnek tartja. Üdvözlik ugyan, hogy a HIPA által bevezetett rendszer iparági súlyozásokat és komplexebb értékelési szempontokat alkalmaz, de szerintük a jelenlegi pontrendszer nem elég szigorú, lényegében arra a következtésre jutva, hogy szinte minden beruházás átmegy a támogathatósági küszöbön. A pontozási skálák és kategóriák tisztázása, a súlyozás pontosabb szabályozása, valamint új mutatók - például a karbonlábnyom, a közműigény vagy a társadalmi infrastruktúra-terhelés - bevezetése növelhetné az értékelés hitelességét és gazdaságpolitikai megalapozottságát.
Az ÁSZ világossá teszi: nem az állami támogatások elvét, hanem azok kivitelezésének minőségét bírálja.
A jelentés alapján a magyar államnak kizárólag olyan működőtőke-beruházásokra kell koncentrálnia, amelyek összességében kedvező hatást gyakorolnak a gazdaságra, a társadalomra, a környezetre és a költségvetésre. Ehhez elengedhetetlen, hogy a tervezési folyamat alaposabb legyen, a kritériumok szigorúbbak, és a döntéshozatal átláthatóbbá váljon. Ez különösen fontos, amikor milliárdokat fektetünk a jövő iparágainak fejlesztésébe.
