Lehetnek-e a nyugdíjasok a választási versengés igazi győztesei?

A Fidesz eddigi legjelentősebb választási ígérete az időseknek a részleges áfavisszatérítés az élelmiszer-vásárlások után, míg a Tisza Párt nagy ígérete a nyugdíjas SZÉP-kártya. Lehetnek-e a nyugdíjasok a választási versengés valódi nyertesei?

Mit ígér a kormánypárt, és mit a jelenleg legnagyobb ellenzéki párt a nyugdíjasoknak, közeledve a 2026-os országgyűlési választáshoz? Ezt szedte csokorba Farkas András nyugdíjszakértő hírlevelében.

A kormányzó pártok ezekkel az ígéretekkel szállnak ringbe a nyugdíjasok szavazataiért:

A nyugdíjszakértő véleménye alapján a bonyolult áfa-visszatérítési folyamat helyett célszerűbb lenne a nyugdíjak áfakönnyítő, visszamenőleges emelése. Alternatív megoldásként szóba jöhetne egy speciális nyugdíjprémium kifizetése idén novemberben, vagy a 2026 februárjában esedékes 13. havi nyugdíj összegének megemelése is.

Ezen kívül a gyermekes anyák különböző kategóriái részére élethosszig megadandó szja-mentesség érintheti a nyugdíjas nőket is, hiszen ha dolgoznának a nyugdíjuk mellett, akkor az eddigi járulék- és szochómentesség mellett az szja-mentesség is megilletheti őket. Emellett fontos jó hírként említette, hogy a Nők40 feltételei továbbra sem szigorodnak. Ráadásul a kormányzati kommunikáció szerint a nyugdíjrendszer stabil, biztonságos, és legalább 10-15 évig nem is kell hozzányúlni, ezért nyugdíjreformra sincs szükség. A választás előtt biztosan nem - jegyzi meg Farkas András.

A Tisza Párt részleteiben még nem ismert javaslatai:

Ez a szakértő szerint talán a méltányossági nyugdíjemelés lehetőségének kiterjesztésére utalhat, amire a nyugdíjszakértő úgy véli, valóban nagy szükség lenne. Jelenleg mindössze egymilliárd forint fordítható a méltányossági nyugdíjmegállapítási, nyugdíjemelési és segélyezési lehetőségekre, ami a potenciálisan jogosult 300 ezer nyugdíjas számára fájdalmasan alacsony fedezet. Ugyanis ha a teljes összeset méltányossági nyugdíjemelésre fordítanák is, és minden esetben csak a havi háromezer forintos minimális méltányossági nyugdíjemelést adnák meg, akkor is kevesebb mint harmincezer nyugdíjas - a lehetséges jogosultak mindössze tizede - kaphatna ilyen plusz ellátást.

Farkas András kiemelte, hogy a téma kizárólag azoknak a nyugdíjasoknak a keresetére vonatkozik, akik nyugdíjuk mellett dolgoznak, és akik már eleve mentesülnek a társadalombiztosítási járulékok és a szociális hozzájárulási adó alól. Ezen kívül a gyermekes nyugdíjas nőkre vonatkozó kormányzati javaslat is lehetőséget nyújt az szja-mentességre. Ráadásul a nyugdíj alapvetően adómentes juttatásnak számít. Összességében tehát András véleménye szerint a javaslat hatása nem igazán mérhető.

Ez a hír nem csupán a nyugdíjasok számára jelentene kedvező változást. Az igazi kérdés inkább az, hogy mely élelmiszerek sorolhatók az egészséges kategóriába.

Ahogy a nyugdíjszakértő kifejtette, ez a lépés különösen kedvező lenne a társadalombiztosítás által nem fedezett gyógyszerek beszerzésének költségeinek csökkentése szempontjából, így hozzájárulva a hozzáférhetőségük javításához.

Ez a javaslat kiemelkedően fontos, és egyben a legnagyobb pénzügyi terhet is jelenti. Amennyiben a 2 millió öregségi nyugdíjas és a 400 ezer nyugdíjszerű ellátásban részesülő személy mindannyian jogosultak lennének a kártyára, akkor a szükséges összeg (2,4 millió fő * 200 ezer forint) összesen 480 milliárd forintot tenne ki. Érdekes, hogy ez az összeg körülbelül megegyezik a 13. havi nyugdíj, valamint a nők kedvezményes nyugdíjának költségvetési igényével.

Nyilván ezt átgondolva már finomodott a javaslat, eszerint sávosan, a nyugdíj összegétől függően osztanák a SZÉP-kártya-juttatást, legfeljebb félmillió forintos nyugdíjig. A létminimum alatt élő nyugdíjasok kapnának 200 ezres, a létminimum és 500 ezer forint közötti nyugdíjban részesülők 100 ezer forintos SZÉP-kártyát. Az 500 ezer forint feletti nyugdíjat kapó hatvanezer nyugdíjas nem kapna ilyen kártyát.

Természetesen, az alábbiakban egyedi stílusban írtam át a szöveget: Ahhoz, hogy pontosan megértsük a helyzetet, először is meg kell határoznunk a létminimum szintjét, amelyet a KSH nem mér, viszont a szegénységi küszöböt figyelemmel kísérik. Az idei évben várhatóan ez a küszöb körülbelül 180 ezer forint környékén alakul (friss adatok még nem állnak rendelkezésre). Ezen összeg alatt több mint 700 ezer ember részesül nyugdíjban. Ezen kívül, a "létminimum" és az 500 ezer forint közötti sávban körülbelül 1,5 millió nyugdíjas él.

A finomított javaslat alapján a költségek a következőképpen alakulnának: 700 ezer ember esetében 200 ezer forint, míg 1,5 millió főnél 100 ezer forint lenne a kifizetés. Ez összesen 290 milliárd forintot jelentene, ami 190 milliárd forinttal alacsonyabb összeg, mint amennyibe kerülne, ha nem alkalmaznának sávozást.

Farkas András véleménye szerint a nyugdíjasok számára tervezett, sávosan osztott SZÉP-kártya bevezetése helyett érdemesebb lenne egy egyszerűbb megoldásra fókuszálni: egy hasonlóan sávos rendszerű 14. havi nyugdíj, vagy más néven a közel dupla 13. havi nyugdíj bevezetésére. Persze mindez csak akkor valósulhat meg, ha van elegendő pénzügyi forrás hozzá.

A Tisza Párt által javasolt nyugdíjas SZÉP-kártya mellett egyébként a részleges áfavisszatérítésre vonatkozó kormányzati javaslat is hasonló nagyságrendben követelne finanszírozást, hiszen ha csúcsra járna a visszatérítés, és minden kedvezménykártya alapján havi 15 ezer forint visszatérítés lenne elérhető, akkor egy évre számítva (2,4 millió fő * 15 ezer forint havonta) 432 milliárd forint fedezetet kell rá teremteni a költségvetésben.

Természetesen, a kormányzat nyilván nem az optimális helyzetre számít, hanem inkább a visszafogottabb lehetőségekre, hiszen a nyugdíjasok többsége valószínűleg nem tudná maximálisan kihasználni a visszatérítést – kivéve, ha nem összefognak a családtagok. Jelenleg még nem áll rendelkezésre pontos adat a költségekről. A Gránit Alapkezelő becslése szerint egy átlagos nyugdíjas havonta legalább 2900 forint visszatérítést kaphatna, ami évente körülbelül 88 milliárd forinttal növelné a költségvetés terheit.

Ezen kívül a visszatérítés költségei fokozatosan, részekre bontva jelentkeznének.

Farkas András véleménye szerint a nyugdíjasokat érintő eddigi javaslatok összességében még nem tekinthetők finanszírozhatatlannak. Kiemeli, hogy Magyarország az Európai Unió tagállamai közül a legkevesebb forrást fordítja a nyugdíjakra: míg az uniós átlag 10,9 százalék, addig a tervezett idei GDP 7,45 százaléka jut erre a célra. Ez arra utal, hogy amennyiben megfelelő politikai akarat áll rendelkezésre, jelentős lehetőség nyílhat a nyugdíjak emelésére és a jövőbeli pénzügyi keretek bővítésére.