A kormányzati propaganda egyre inkább a Rákosi-korszak eszköztárához nyúl, mint ha a múlt árnyai újra életre kelnének.
A jelenlegi orbáni propaganda egészen elképesztő méreteket öltött: most már teljes gőzzel támad mindenkit, aki csak egy kicsit is pozitívan nyilatkozik a honvédő háborút vívó Ukrajnáról. Ebből már csak egy apró lépés az "ukránbérenc" vádja. Az "imperialisták bérence" kifejezés szinte napi szinten elhangzott a Rákosi-korszakban, és úgy tűnik, hogy a mai propagandisták jól emlékeznek erre. Kifejezetten kedvelik az akkori retorikát, és láthatóan szívesen merítenek az akkori szóhasználatból.
A kormányzati propaganda most éppen Vörös Szabolcs, a Válasz Online kiemelkedő újságírója ellen fordult, amiért interjút készített Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel. Azok, akik az orosz agresszióval szemben Ukrajnát támogatják, a hatalom szemében lassan hazaárulónak minősülnek. Pedig csupán annyiról van szó, hogy az empátia és az áldozatok iránti együttérzés alapvető emberi érték.
Egyre nehezen érthető, miért kell Ukrajnát ellenségesként kezelni, és miért használunk szinte háborús retorikát egy olyan országgal szemben, amely nem jelent közvetlen fenyegetést Magyarország számára. A migránsok és Soros György után most egy megtámadott országot és támogatóit célozzák meg a legrosszabb időket idéző propagandával, ami már a politika sötét bugyraiba kalauzol. Miközben az EU-t és nyugati politikusokat támadjuk, érdemes észrevenni, hogy valójában a háborúpárti egyedüli szereplő nem más, mint Vlagyimir Putyin, akivel szemben a kormánypropaganda hallgat.
Itt már csak egy lépés választ el bennünket az "ukránbérencség" vádjától. Nem szükséges a zsidóbérenc kifejezésig visszanyúlni, hogy észrevegyük, kik és milyen célokra használták ezt a típusú gyűlöletkeltést. Az "imperialisták bérence" kifejezés a Rákosi-korszakban szinte mindennapos szitokszó volt, és úgy tűnik, hogy a mai propagandisták is jól ismerik ezt a hagyományt. Legalábbis, úgy látszik, szívesen merítenek az akkori retorikából.
