Laczó Adrienn, a bíró, aki lemondott, úgy fogalmazott: Az egész bírói rendszerre dermesztő hatást gyakorol a kialakult helyzet.

Laczó Adrienn, a volt bíró, aki januártól egy ügyvédi irodában folytatja pályafutását, így fogalmazott: "Az ember csak akkor veszi észre, hogy nem kapott levegőt, amikor felbukkan a víz alól." A Fővárosi Törvényszék Büntető Kollégiumának korábbi tanácselnöke hangsúlyozta, hogy a bírák egyre inkább érzik a rájuk nehezedő, megengedhetetlen nyomást. De milyen formában jelentkezik ez a nyomás, és miként befolyásolja a bírák kiállását? Laczó szerint mélyen sértő volt az új Országos Bírói Tanács elnökének megjegyzése a "zavaró hangokról", amely a bírák kritikáját célozta meg. A HVG portréja nyújt betekintést a helyzet komolyságába és a bírák küzdelmébe a jogállamiság védelmében.

"Az igazságszolgáltatás, melynek igyekeztem elkötelezett képviselője lenni, mára megszűnt létezni. Más választásom nem lévén, a mai napon a bírói tisztségről lemondtam" - írta egy nyilvános posztban november végén. Azóta volt ideje feldolgozni az ezzel kapcsolatos érzéseit?

A bejelentés napján szinte súlytalan lettem, ahogy a hosszú, gyötrő kérdések végre megkapták a választ. Azóta is ezt a megkönnyebbülést élem meg, de az utolsó napok terhe nem volt csekély. Érdekes azonban, hogy számos kolléga keresett azóta, írásban és telefonon is, de senki sem tette fel a várva várt kérdést: miért hoztam ezt a döntést.

Megteszem akkor most én. Miért állt fel?

Számunkra, akik ebben a világban létezünk, nem szükséges részletesen kifejteni, hogy már évek óta szűkül a tér, és egyre inkább fogy a levegő, mind a fizikai, mind a szakmai értelemben.

Én tényleg nem akartam elmenni, próbáltam mindenfélét kitalálni, hogyan viselhető el számomra, hogyan tudok tenni azért, hogy jobb legyen. De az elmúlt fél-egy évben szembesültem azzal, hogy nemhogy nem jobb, hanem rosszabb irányba tartanak a dolgok, ami számomra elfogadhatatlan. Félek, hogy ha majd egyszer kisüt a nap, akkor ugyanannyi ideig fog tartani a visszarendeződés. nekem viszont annyi időm már nincsen.

Vissza tud emlékezni egy olyan pillanatra, amikor megérett a végső elhatározás?

Sok apró, de jelentős pillanatot éltem meg. Vannak emlékek, amik különösen megmaradtak bennem, például az a felejthetetlen este, amikor a sógornőm a családi vacsora közben megjegyezte, hogy amióta ismer, mindig lelkesen osztottam meg vele a munkám élményeit. Az utóbbi két évben azonban észrevette, hogy a szemem csak akkor ragyog igazán, amikor a Res Iudicata Egyesületről beszélek. A januári Országos Bírói Tanács új tagjainak megválasztása is hatalmas fordulópontot jelentett számomra, hiszen az, hogy milyen összetételű testület alakult meg, sokat elárult arról, hogy milyen állapotban van ma a bírói kar mentális egészsége.

Mennyire lépett az ismeretlenbe a döntéssel?

Örömmel osztom meg, hogy aláírásom után egy új fejezet kezdődik az életemben: partnerként csatlakozom a budapesti Horváth Lóránt Ügyvédi Irodához, amely az egyik legelismertebb név a gazdasági bűncselekmények jogi képviseletében.

Teljesen új élmény lesz, amikor nem a pulpitusról figyeljük az eseményeket, hanem a tárgyalóteremben, közvetlen közelről tapasztaljuk meg mindazt, ami zajlik.

Még nem vagyok biztos benne, de úgy vélem, a büntetőjog szakmai vonala lényegében változatlan. Persze a hozzáállást elsajátítani szükséges, de úgy érzem, bírói pályafutásom során már akkor is jelentős empátiával közelítettem minden egyes szereplőhöz. A tárgyalóterem légköre amúgy is rendkívül formalizált, ott az ember nem igazán léphet ki a rá osztott szerepből.

Természetesen! Az élete során a bírói pályafutásában volt egy olyan emlékezetes pillanat, ami örökre bevésődött az emlékezetébe. Egy különösen nehéz ügyben, ahol a felek között feszültség volt, sikerült megteremtenie a párbeszédet, ami végül a békés megegyezéshez vezetett. Az érzés, hogy hozzájárult egy konfliktus megoldásához, és hogy a jogi döntéseivel pozitív hatással volt az érintettek életére, rendkívül felemelő volt számára. Ezt a tapasztalatot sosem felejti el, hiszen ez volt az a pillanat, amikor igazán érezte, hogy a bírói hivatás nem csupán munka, hanem küldetés.

Sok eset nem feltétlenül a leglátványosabb, de mélyen megérinthetik az embert. Nemrégiben egy 30 éves rab ügyével foglalkoztam, aki a zárkájában letépett egy mosdót, és azt a BV-őrhöz vágta. Ez a fiatalember állami gondozásban nőtt fel, és 18 éves kora óta mindössze hat hónapot töltött szabadlábon, így szinte borítékolható volt, hogy a bírósági ítéletem után is újabb bűncselekményt fog elkövetni. Ami igazán megdöbbentett, az az volt, hogy ez a fiatal soha nem kapott valódi esélyt arra, hogy megtanulja, hogyan éljen felnőttként. Milyen szomorú, hogy léteznek olyan sorsok, amelyek mellett a társadalmi ellátórendszer szinte elsuhan, és végül az egyén magára marad, belefulladva abba a helyzetbe, amiben mi, mint közösség, nem tudtunk segíteni neki.

Megtanulható az a képesség, hogy hogyan lehet megbirkózni azzal, hogy a jogszabályok betartása mellett is emberek életéről és jövőjéről hoznak döntéseket.

Külön nem tanítják meg nekünk, és képzés sincs erre, de nem állítom, hogy ne lenne rá szükség. Az ember alapvetően a körülötte lévőket figyeli, függetlenül attól, hogy azok jó vagy rossz példák. E közben pedig természetesen kialakul a saját megközelítése és stratégiája. Ennek ellenére...

Több olyan kollégát ismerek, akiket a családjog vonzott, de még a bírói kinevezés előtt felfedezték, hogy érzelmileg nehezen birkóznak meg ezzel a területtel. Ennek következtében döntöttek úgy, hogy más irányba terelik a karrierjüket.

Alapító tagja a Res Iudicatának, talán éppen ezzel az egyesülettel kísérelte meg átalakítani azt a rendszert, amelyben nem találta a helyét?

Amikor az egyesület 2020-ban létrejött, már érezhető volt a letargia a bírói szervezetben. De a célja nem ez volt, hanem az, hogy a bíróságokat kifelé is megmutassuk, és növeljük a társadalomban a jogtudatosságot, segítsünk összekapcsolni bíróságot és társadalmat, a másik két hatalmi ágat kihagyva a képletből.

Mit gondolsz, sikerült elérniük a kitűzött céljaikat? Mennyire van tisztában a társadalom azzal, hogy miért elengedhetetlen a független bíróság szerepe?

Bár kevesen vagyunk, és a folyamat hosszadalmas, úgy érzem, hogy valami elindult. Iskolák is keresnek minket, ami rendkívül lényeges, hiszen ha a fiatalok egy kicsit tájékozottabbak, nem fognak megijedni, amikor a "jog" szót hallják. Az utóbbi események következtében a bíróságok működése is a figyelem középpontjába került, és fontos hangsúlyozni, hogy a bírói függetlenség nem csupán egy álmunk, hanem alapvető garancia arra, hogy a társadalom számára esély nyíljon arra, hogy igazságos és pártatlan ítéletek születhessenek.