Pápaválasztás: Amit érdemes tudni a ma kezdődő konklávéról A katolikus egyház életében fontos mérföldkő következik, hiszen ma kezdetét veszi a pápaválasztás folyamata, amely során a bíborosok összegyűlnek, hogy megválasszák a következő pápát. De mit is j

Május 7-én kezdetét veszi a pápaválasztás, amely újra a figyelem középpontjába állítja a Sixtus-kápolnát. 133 férfi, a katolikus egyház bíborosai, bezárkózik ebbe a lenyűgöző építménybe, hogy kiválasszák Ferenc pápa utódját. De hogyan zajlik a választás folyamata, amely szigorúan zárt ajtók mögött történik? Kik azok, akik részt vesznek a döntéshozatalban, és milyen kritériumok alapján választanak? Mi történik pontosan, amikor az ajtók mögött elkezdődik a deliberáció? Cikkünkben részletesen bemutatjuk az idei, különleges jelentőségű pápaválasztás körüli eseményeket és a folyamat minden részletét.

A "konklávé" kifejezés a latin "cum clave" szóból származik, ami szó szerint "kulccsal" jelent. Ez a fogalom a pápaválasztás szertartásához köthető, amikor a választásra jogosult bíborosokat ténylegesen elzárják a külvilágtól. Ezzel a lépéssel biztosítják, hogy a bíborosok nyugodt és zavartalan környezetben hozhassák meg a döntésüket. A konklávé célja, hogy megóvja a választási folyamatot mindenféle külső nyomástól vagy befolyástól.

Ez a gyakorlat a 13. századra vezethető vissza, amikor a leghosszabb konklávé során (1268-1271) a bíborosok közel három évig nem tudtak megegyezni a következő pápáról. A helyi hatóságok végül úgy döntöttek, hogy bezárják őket, sőt, még az élelmezésüket is korlátozták, hogy végre döntést hozzanak.

Ki választhat pápát?

A pápaválasztás során csupán a bíborosok jogosultak részt venni, de nem mindegyikük. Csak azok a bíborosok vehetnek részt a választási folyamatban, akik még nem múltak el 80 évesek. Ezt a csoportot hívjuk választó bíborosoknak. A többiek, akik már betöltötték ezt a korhatárt, továbbra is bíborosok maradnak, de már csak imáikkal támogathatják a konklávét.

Hogyan lesz valakiből bíboros?

Minden egyházi karrier ott kezdődik, hogy valaki úgy érzi: pap szeretne lenni. Ezután jelentkezik egy egyházmegyei szemináriumba, ahol általában 5-7 évet tölt el teológiai és filozófiai tanulmányokkal, közben folyamatosan lelkigyakorlatokon vesz részt, és fokozatosan beletanul a papi életbe. Itt még csak "kispap", azaz papnövendék. Tanulmányai végén diakónussá szentelik, ami egyfajta "próbaidős" egyházi szolgálat: fél-egy évig tart, ez idő alatt prédikálhat, keresztelhet és temethet, de még nem mutathat be misét.

Ezt követően következik a papszentelés, amelyet az illetékes megyéspüspök hajt végre. A frissen felszentelt pap általában egy plébánián kezdi meg szolgálatát, ahol segédlelkészként tevékenykedik. Ahhoz, hogy valaki püspökké válhasson, legalább 10-15 év elkötelezett papi szolgálatra van szükség, emellett kiemelkedő hírnévvel, teológiai tudással és jellemzően vezetői tapasztalattal kell rendelkeznie – például, ha valamilyen szemináriumot irányít, vagy egyházmegyei hivatalban dolgozik. Püspök kinevezése kizárólag a pápa hatáskörébe tartozik. A folyamatot alapos vizsgálat előzi meg, amelyet a pápai nuncius és a püspöki kongregáció végez.

Ha valaki püspökként beválik, később érsekké is kinevezhetik, főként akkor, ha egy nagyobb egyházmegye (például Esztergom-Budapest) élére kerül püspökként. Ez a kinevezés szintén pápai hatáskör. Előfordul az is, hogy egy püspök vagy érsek a Vatikánban kap magas rangú tisztséget -- például egy fontos kongregáció (azaz hivatali osztály) élére -- , ami szintén jó esélyt ad arra, hogy idővel bíboros legyen.

A bíborosság elnyerése nem csupán a püspöki hivatali státusz automatikus következménye. A pápa teljes mértékben szabadon dönt arról, hogy kit emel fel e magas rangra. Általában azok a püspökök részesülnek ebben a megtiszteltetésben, akik kiemelkedő munkát végeztek a hivatásuk során, és akikben a pápa bizalmát leli. A bíborosi kinevezés egyfajta személyes meghívás keretében valósul meg, és ezt a rangos eseményt rendszerint egy "konzisztórium" nevű ünnepségen jelentik be.

Csak püspök válhat bíborossá, azonban ha a pápa úgy ítéli meg, hogy valaki kiemelkedő fontosságú, és az illető még nem rendelkezik püspöki ranggal, akkor gyorsított eljárás keretében püspökké szentelik, hogy elnyerhesse a bíborosi címet.

Mennyire tükrözi a katolikus egyház lényegét a 133 pápaválasztó bíboros?

A 2025. május 7-én kezdődő konklávén 133 bíboros vesz részt. Eredetileg 135-en lettek volna jogosultak, de ketten lemondtak részvételükről.

A bíborosok között összesen 17 különféle szerzetesrend képviselteti magát, ami a katolikus egyház sokszínűségét tükrözi. A legszámottevőbb csoportot az öt fős szalézi rend alkotja, őket követi négy-négy bíborossal a ferences és a jezsuita rend. A minoriták három taggal vannak jelen, míg a lazarista, redemptorista, verbita és domonkos rendekből két-két bíboros érkezett. Az egyes rendek között találunk olyanokat is, mint a kapucinus, a kármelita, az ágostonos és a ciszterci, mindegyikből egy-egy képviselővel. Ezen kívül a kevésbé ismert Szentlélek Kongregáció, a Szent Szív Misszionáriusai, a Missionari Consolata, a scalabriniánusok, valamint az amerikai alapítású X. Piusz Világi Intézet is jelen van, ami nem keverendő össze a Szent X. Piusz Papi Testvérülettel. Ez a sokféleség gazdagítja a bíborosi testületet, és különböző szellemi hagyományokat hoz be a katolikus egyház életébe.

A bíborosi testület összetétele a következőképpen alakul: az európai bíborosok száma 53, ám közülük kettő távol marad a választásoktól. Ázsiát 23, míg Közép- és Dél-Amerikát 21 képviselő jelenti, Afrikát 18, Észak-Amerikát 16, és Óceániát csupán négy bíboros képviseli. A választók 71 különböző országból érkeztek, az olasz, amerikai és latin-amerikai bíborosok pedig továbbra is jelentős befolyással bírnak a döntéshozatalban.

Régebben volt egy szabály, amely szerint a konklávé létszáma nem haladhatja meg a 120 főt. Ezen korlátozás mikor módosult?

VI. Pál 1975-ben vezette be azt a szabályozást, amelyet II. János Pál pápa 1996-ban megerősített: ez alapján a konklávé maximális létszáma 120 főben van megállapítva, ahogy azt az Universi Dominici Gregis apostoli konstitúció is rögzíti. Így a 2025-ös konklávé 13 fővel fogja túllépni ezt a megállapított határt.

A Bíborosi Kollégium ezért nyilatkozatot adott ki április 30-án arról, megerősítve, hogy minden bíboros szavazati jogát elismerik, mert a vatikáni szabályzat alól a Ferenc pápa általi kinevezés felmentést adott.

Kit lehet pápának választani?

Elméletileg bármelyik megkeresztelt, katolikus férfi pápa lehet, ami nem követeli meg, hogy pap vagy bíboros legyen - elegendő, ha a megválasztása után elfogadja a tisztséget, és amennyiben még nem az, azonnal püspökké szentelik. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy a választók jellemzően a bíborosok közül választanak. Az utolsó pápa, aki nem bíboros volt, VI. Orbán, valódi nevén Bartolomeo Prignano, akit 1378-ban választottak meg. Ő érseki ranggal bírt, és kiemelkedő teológus, valamint egyházjogász is volt. Megválasztása azonban nem csupán érdemeinek volt köszönhető, hanem a pápaválasztás körüli feszültségeknek és a korabeli politikai helyzetnek is, amelyek arra kényszerítették a bíborosokat, hogy sürgősen dűlőre jussanak.

Igen, a történelem során valóban létezett női pápa, akit János Pápának (vagy Pápának Jánosnak) neveztek. A legenda szerint a női pápa, akit Johanna néven ismertek, a 9. században élt, és férfiaként öltözködve jutott el a pápai trónhoz. Az ő története sok vitát és spekulációt váltott ki, és sokan kétségbe vonják annak valóságát. A történet szerint Johanna pápa titokban terhes lett, és a szülése alatt lelepleződött, ami végül a pápai hatalom megkérdőjelezéséhez vezetett. Bár a története valóságtartalma erősen vitatott, a női pápa legendája továbbra is érdekes téma a történelem és a vallás iránt érdeklődők számára.

A női pápa mítosza körüli legismertebb narratíva a Pápa Johanna legendája, amelyet a történészek túlnyomó többsége hamisítványként azonosít. A hiedelem szerint a 9. században egy angol származású nő, Johanna, férfiaként rejtőzködve tanulmányozta Róma bölcsességeit, és János néven (Johannes Anglicus) pápává választották, mindezt anélkül, hogy bárki felfedte volna valódi identitását. A titok végül akkor derült ki, amikor egy körmenet során gyermeket szült, ami hatalmas felháborodást keltett a tömegben, és végül tragédiához vezetett. Érdemes megjegyezni, hogy a történet első írásos nyoma a 13. századból származik, tehát jóval később, mint ahogyan a legenda szerint Johanna élt.

A történészek álláspontja szerint a női pápa legendája valószínűleg egy szatirikus vagy kritikai mű volt, amely az egyházi hatalommal szembeni feszültséget tükrözött. Az idők folyamán azonban a közvélemény ezt a mesei elemekkel átszőtt történetet valóságnak fogadta el, noha a korabeli forrásokban nincs egyetlen megbízható bizonyíték sem, ami alátámasztaná a női pápa létezését, és a pápák hivatalos listáján sincs olyan név, amely illeszkedne a mítosz részleteihez. Ennek ellenére a női pápa meséje évszázadokon át jelentős hatást gyakorolt az európai kultúrára, művészetekre és irodalomra, inspirációt adva a művészeknek és íróknak egyaránt.

Hogyan készülnek fel a bíborosok a választásra?

A konklávé előtti napokban a bíborosok szigorúan zárt kongregációkon gyűlnek össze. Ezek az ülések remek alkalmat kínálnak arra, hogy alaposan átbeszéljék az egyház aktuális helyzetét, az előttük álló kihívásokat, és szabadon kifejthessék véleményüket azzal kapcsolatban, milyen jellemzőkkel kell bírnia az új pápának. Noha hivatalosan nem nevezhetnek meg konkrét jelölteket, a háttérben már elkezdődnek a pletykák és a potenciális "favoritok" körvonalazódnak.

Csak a bíborosok készülnek a konklávéra? Kikből áll a kisegítő személyzet?

A konklávé előkészületei már két nappal korábban, május 5-én vettek kezdetét, amikor a III. Pál-kápolnában a konklávé kisegítő személyzetének tagjai letették titoktartási esküjüket. E csoport tagjai között találhatóak a ceremóniamesterek, gyóntatópapok, orvosok és más egészségügyi szakemberek, akik a lelki és fizikai jólétért felelnek. Emellett a logisztikai háttér biztosításáért felelős munkatársak is jelen vannak: takarítók, konyhai dolgozók, sofőrök, és nem utolsósorban a virágdekorációk megálmodói, akik a környezet szebbé tételéért dolgoznak.

A konklávét a Vatikánban, a Sixtus-kápolnában tartják. Ez a helyszín különleges jelentőséggel bír, hiszen itt választják meg a katolikus egyház új pápáját. A kápolna lenyűgöző művészeti alkotásokkal és történelmi háttérrel rendelkezik, ami még inkább emeli a választás szertartásának súlyát és jelentőségét.

A választás helyszíne a Vatikánban található Sixtus-kápolna.

Mióta tartják itt a konklávét?

A Sixtus-kápolna, a pápaválasztás színhelye, 1559 óta a világörökség része, és nem véletlenül. A kápolna építését IV. Szixtusz pápa rendelte meg a 15. században, s a legnevesebb művészeket – mint Botticelli, Perugino, Rosselli és Ghirlandaio – kérte fel, hogy hét hónap leforgása alatt alkossák meg Mózes életét bemutató falfreskót a bal oldalon. A jobb oldalon pedig Jézus életének fontos pillanatai elevenednek meg. Michelangelo 1508 és 1512 között a mennyezet freskóit festette meg, melyek a teremtéstörténetet mesélik el, míg az oltárfalon az utolsó ítélet drámai jelenete látható. Mindezek a műalkotások, bár eltérő pápák uralkodása alatt készültek, egy egységes üdvtörténeti narratívát alkotnak, új dimenziót adva a vallási élményeknek.

Az elmúlt csaknem 500 évben azonban nem mindig volt a Sixtus-kápolna a konklávék helyszíne, a 19. század első felében ugyanis pár évtizeden keresztül a Quirinale palotában tartották a pápaválasztást: 1823-ban itt választották meg XII. Leót; 1829-ben VIII. Piuszt, 1831-ben XVI. Gergelyt és végül IX. Piuszt 1846-ban. Korábban is előfordult, hogy valamiért nem a Sixtus-kápolna adott otthont a konklávénak.

Ilyenkor a látogatók elől lezárják a kápolnát a Vatikánban?

Természetesen a konklávé alatt illetéktelen nem léphet be a kápolnába. A helyszín április 28-a óta nem látogatható, akkor kezdték meg a kápolna előkészítését a konklávéra. Mire a konklávé résztvevői elfoglalják helyüket május 7-én, a kápolnát teljesen elszigetelik a külvilágtól.

Hogyan is lehetne ezt az elszigeteltséget megjeleníteni?

A pápaválasztó bíborosokat teljes mértékben elszigetelik, így mindenféle technikai eszközt, például telefonokat és számítógépeket, megvonják tőlük. Ez azt jelenti, hogy a választás időszakában sem a sajtóval, sem pedig a hívekkel nem léphetnek kapcsolatba. A kápolnát különféle elektromos zavaróberendezésekkel is védik, hogy megakadályozzák a külső befolyásokat. Az elzárás célja, hogy a döntéshozók teljes mértékben saját lelkiismeretükre és hitére támaszkodhassanak, anélkül, hogy bárki is hatással lenne a döntéseikre.

Ott is alszanak a bíborosok?

A bíborosok a Szent Márta-ház falai között élnek, és a szavazások során csak előre meghatározott, biztonságos útvonalakon mozoghatnak.

Ki vagy mi befolyásolhatja az új pápa megválasztását?

Hivatalosan senki sem gyakorolhat hatást a 133 pápaválasztó bíboros döntésére. Ugyanakkor a szakértők között széleskörű egyetértés van abban, hogy a kortárs pápák – II. János Pál, XVI. Benedek és Ferenc – munkássága jelentős mértékben befolyásolja a jelenlegi választási folyamatot.

Ferenc pápa hatása a pápaválasztásra több szempontból is megnyilvánulhat. Először is, ő a katolikus egyház vezetője, így a jelenlegi pápai működése és tanításai formálják a hívők és a papság elvárásait az új pápával szemben. Ferenc pápa hangsúlyozta az irgalmasságot, a szegények melletti kiállást és a környezeti fenntarthatóságot, amelyek fontos témák lehetnek a következő pápa kiválasztásánál. Másodszor, Ferenc pápa által kinevezett bíborosok, akik közvetlenül részt vesznek a pápaválasztásban, szintén befolyásolják a folyamatot. Az ő döntéseik és értékrendjük tükrözik Ferenc pápa irányvonalát, ami tovább szűkíti a lehetséges jelöltek körét. Végül, Ferenc pápa öröksége és a modern világ kihívásaira adott válaszai szintén formálhatják a jövőbeli pápai jelöltek elvárásait. Az új pápa kiválasztásakor fontos szempont lehet, hogy képes legyen folytatni azt a reformot, amelyet Ferenc pápa elkezdett, és hogy reagáljon a globális társadalmi és politikai helyzetre. Mindezek a tényezők együtt határozzák meg, hogy Ferenc pápa miként gyakorolhat hatást a következő pápaválasztásra.

Ferenc pápa 11 éves pontifikátusa alatt gyökeresen átalakította a bíborosi kollégium összetételét - a jelenlegi választó bíborosok 83 százalékát ő nevezte ki. Ezek a kinevezések tükrözik Ferenc prioritásait: a globális délt (Afrika, Ázsia, Latin-Amerika) erősebben képviseli, és olyan főpásztorokat emelt bíborosi rangra, akik osztoznak az ő reformszemléletében. A korábban európai és észak-amerikai dominanciájú bíborosi testület ma már sokkal jobban tükrözi a világegyház valóságát, ahol a katolikusok többsége a déli féltekén él.

Minden szakértő egyetért abban, hogy Ferenc pápa egyházkormányzati stílusa és reformjai - mint a decentralizáció, a szegények melletti elköteleződés, a környezetvédelem előtérbe helyezése, valamint a visszaélések ellen indított határozott fellépés - olyan örökséget hagynak maguk után, amelyet a bíborosok alaposan mérlegelni fognak. A megfigyelők véleménye szerint a kulcskérdés az lesz, hogy a bíborosok hajlandóak-e folytatni Ferenc reformprogramját, vagy inkább új irányt keresnek az egyház számára.

A szavazás kezdete a konklávéban mindig izgalmas várakozással teli pillanat, hiszen ez határozza meg a következő pápát. A hagyomány szerint a szavazásra a konklávé megkezdése után kerül sor, általában reggel vagy kora délután, amikor a bíborosok már összegyűltek és felkészültek a döntésre. Egy nap a konklávéban a csendes, de feszültséggel teli légkörben telik. A bíborosok reggel együtt imádkoznak, majd a nap folyamán különböző megbeszéléseket folytatnak, hogy megvitassák a lehetséges jelöltjeiket. Az étkezések is szigorú keretek között zajlanak, hogy a figyelmük ne lankadjon, és a döntésükre összpontosíthassanak. A szavazás során minden bíboros titkosan adja le voksát, a szavazólapok pedig egy feszültséggel teli pillanatban kerülnek a tűzbe, ahol a pápai választás sorsa dől el. A nap végén, ha még nem született meg a döntés, a bíborosok a következő napra készülnek, és az egész folyamat újra kezdődik, amíg végül meg nem találják az új pápát.

A hivatalos program szerint az első napot a "Pro Eligendo Pontifice" szentmise nyitja meg délelőtt 10 órakor a Szent Péter-bazilikában, amelyet Giovanni Battista Re bíboros, a bíborosi kollégium dékánja celebrál. Re bíboros az életkora miatt - már elmúlt 80 éves - egyébként nem vehet részt a szavazáson.

A misét követően a pápaválasztásra jogosult, 80 évnél fiatalabb bíborosok összegyűlnek az apostoli palotákban, a III. Pál pápáról elnevezett Paolina-kápolnában. Innen egy ünnepélyes menet keretében vonulnak át a Sixtus-kápolnába. Az átvonulás során a hagyományos liturgikus énekek hangjai töltenek be a teret, megteremtve a szertartás különleges atmoszféráját.

Miután a bíborosok belépnek a Sixtus-kápolnába, egy különleges és feszültséggel teli légkör alakul ki. A fáklyák lángjai táncolnak a falakon, miközben a bíborosok helyet foglalnak a kápolna belsejében, körbevéve a híres Michelangelo által festett mennyezet csodáit. Az események megindulása előtt csend telepszik a térre, és mindenki tudja, hogy a következő órák sorsdöntő jelentőséggel bírnak a katolikus egyház jövője szempontjából. A bíborosok összegyűlnek, hogy megvitassák a lehetséges pápajelölteket, és megkezdődik a titkos szavazás folyamata. A hagyomány szerint a szavazás során a bíborosok egyenként lépnek elő, és elmondják a véleményüket, majd titkosan voksolnak. A szavazás során a feszültség egyre nő, hiszen minden egyes szavazat a következő pápa kiválasztásának kulcsfontosságú lépése. A kápolna falai között az idő szinte megáll, és a világ figyelme erre a szent helyre irányul. A szavazatok összeszámlálása után, amikor a döntés megszületik, a fehér füst felszáll a kéményből, jelezve, hogy új pápa választatott. A bíborosok gyorsan összegyűlnek, hogy bemutassák a kiválasztottat a híveknek, akinek neve már örökre beíródik a történelem lapjaira. Ez az ünnepélyes pillanat nem csupán az egyház számára, hanem a katolikus hívek milliói számára is jelentőségteljes eseménnyé válik.

A Sixtus-kápolnába belépve a bíborosok első dolguk az előre meghatározott latin szöveg szerint történő eskütétel lesz. Ezt követően, amikor elhangzik az "Extra omnes" (mindenki kifelé) felszólítás, a kápolna ajtaját pontosan 16:30-kor lezárják, ezzel megkezdődnek a titkos szavazások. A bíborosok naponta kétszer, reggel és délután, két-két szavazási kört tartanak, ami azt jelenti, hogy naponta akár négy alkalommal is dönthetnek a pápai választásról.

Milyen nyelven beszélnek egymással a konklávé alatt a világ különböző országaiból érkezett pápaválasztó bíborosok?

A pápaválasztás hivatalos nyelve az olasz nyelvként kerül majd alkalmazásra.

Van előírás a pápaválasztó bíborosok öltezetére?

A bíborosok ünnepi megjelenése mindig is lenyűgöző volt, hiszen ruházatuk szimbolikus jelentőséggel bír. A latin rítusú bíborosok büszkén öltik magukra a mély bíbor színű öltözetet, amelyet egy széles öv szorosan körülölel. E ruházatra fehér csipkés karinget húznak, amely eleganciát és hagyományt sugall. A megjelenésüket még tovább emeli a bíbor színű, rövid vállfedő, vagyis a mucetum, amely a papi méltóságot jelképezi. Fejükön a kerek pileolus és a négyszögletes birétum egyaránt megtalálható, amelyek a rang és a tudás jelképei. Nyakukat bíbor- és aranyszínű zsinórral díszített kereszt ékesíti, amely a hit és az elkötelezettség szimbóluma. A bíborosok öltözéke tehát nem csupán a megjelenésük része, hanem a hagyományok és a vallási méltóság kifejeződése is.

A szertartás megkezdésekor minden bíboros legalább két-három szavazócédulát kap. Ezt követően kilenc bíborost választanak ki sorsolás útján három különböző feladatra: három szavazatszámláló (Scrutator), három megbízott, aki a betegek szavazatait összegyűjti (Infirmarius), valamint három ellenőr (Revisor). A sorsolás folyamatát nyilvánosan az utolsó diakónus bíboros irányítja.

A szavazócédulák négyszögletesek, felső részükön az "Eligo in Summum Pontificem" (Megválasztom főpapnak) felirattal, alsó részük pedig üres, ide írják titkosan, felismerhetetlen kézírással a választott nevét.

A szavazás

Egyenként lépdelnek az oltárhoz, ahol hangosan kiejtik a következő szavakat: "Tanúnak hívom az Úr Krisztust, aki majd ítéletet mond felettem, hogy szavazatomat arra adtam, akit Isten szándéka szerint méltónak tartok a választásra." Ezt követően a szavazócédulát a megfelelő urnába helyezik.

A betegeket a konklávéban résztvevő bíborosokhoz a szavazatszámlálók keresik fel, míg a Szent Márta-házban fekvő betegeket egy külön küldöttség látogatja meg. Számukra egy lezárt dobozt hoznak, amelybe elhelyezhetik szavazatukat.

Az összes szavazat összegyűjtése után az urnát többször megrázzák, majd megszámolják a cédulákat. Ha számuk megegyezik a választók számával, egyenként felolvassák és rögzítik a szavazatokat. Minden szavazócédulát fonalra fűznek, biztosítva ezzel a pontos nyilvántartást.

Az eredmények értékelése és a folyamat véglegesítése.

A szavazatok összegyűjtése és számbavétele után alaposan megvizsgálják az eredményeket. Ha egy jelölt elnyeri a szükséges kétharmados többséget, akkor hivatalosan is megtörténik a pápaválasztás. Ha viszont nem jön létre a kívánt többség, akkor újabb szavazási fordulóra kerül sor. A folyamat végén, függetlenül az eredménytől, a szavazócédulákat megsemmisítik, ami hagyományosan az égetés formájában valósul meg.

Ha a választás nem bizonyul sikeresnek, érdemes átgondolni a tapasztalatokat, és tanulságokat levonni belőle. A kudarc lehetőséget ad arra, hogy új megközelítéseket próbáljunk ki, és fejlődjünk. Ne felejtsük el, hogy minden nehézség egy újabb lépés a fejlődés útján, így a következő alkalomra felkészültebben és magabiztosabban léphetünk előre.

Amennyiben a választás nem hoz kívánt eredményt, egy szigorú eljárásrendszer aktiválódik:

A teljes folyamat körül szigorú titoktartás lebeg: a szavazócédulák mellett mindenféle jegyzetet és feljegyzést megsemmisítenek. A konklávé végén a bíboros kamarás (camerlengo) egy összefoglaló jelentést állít össze, amelyhez csak a pápa kifejezett engedélyével lehet hozzáférni.

A fekete és a fehér füst megjelenése gyakran különböző jelentéseket hordoz, és többek között a szertartások vagy a hagyományos események keretében is szerepet játszik. A fekete füst általában a rossz hírek vagy a negatív események jelzésére szolgál, míg a fehér füst a jó hírek, sikeres döntések vagy pozitív kimenetek szimbólumaként ismert. A füst előállítása a különböző anyagok elégetésével történik. A fekete füst gyakran olyan anyagok elégetéséből származik, amelyek nem égnek el teljesen, például olajos vagy szennyezett anyagokból. Ezzel szemben a fehér füst általában tiszta anyagok, például papír vagy fa elégetése során keletkezik, amelyek teljesen elégnek, és a vízgőz és a szén-dioxid keverékét bocsátják ki. Ezek a füstformák tehát nem csupán látványos jelenségek, hanem gazdag szimbolikával bírnak, amely különböző kultúrákban és hagyományokban különböző jelentéstartalommal bír.

A füst az, ami jelzi a külvilágnak, hogy mi lett a szavazás végeredménye. A fekete füst azt jelenti, hogy még nincs meg a pápa, tovább kell szavazni. A fehér füst viszont azt jelenti, hogy megszületett a döntés, és hamarosan bemutatják az új pápát.

A fekete füst előállításának folyamata magában foglalja a szavazólapok nedves szalmával és kátránnyal, vagy hasonló anyagokkal való elégetését. Ez a különleges keverék garantálja, hogy a füst sötét árnyalatot ölt, világosan jelezve a külvilág számára, hogy az eredmények még nem állnak rendelkezésre.

A fehér füst eléréséhez a szavazólapokat száraz szalmával és mésszel, vagy más fehérítő anyagokkal együtt égetik el. Ezen összetevők kombinációja garantálja, hogy a füst világos árnyalatban terjedjen el, így mindenki számára nyilvánvalóvá válik, hogy megszületett az új pápa választása.

Mekkora többség kell a pápává választáshoz?

A megválasztáshoz kétharmados többség szükséges. Ez a szabály a stabilitást szolgálja: csak az lehet pápa, akinek a testület döntő többsége bizalmat szavaz. A többség kiszámítása mindig a jelen lévő bíborosok számától függ, és nem lehet egyszerű többséggel "átvinni" egy jelöltet.

II. János Pál pápa 1996. február 22-én kiadott Universi Dominici Gregis apostoli konstitúciójában előírta, hogy a pápaválasztáshoz kétharmados többség szükséges. Ugyanakkor a dokumentum 75. pontja lehetőséget adott arra, hogy ha 33 vagy 34 sikertelen szavazási forduló után sem sikerül pápát választani, akkor a bíborosok egyszerű többséggel dönthetnek a további eljárásról. Ez magában foglalhatta azt is, hogy a pápa megválasztásához elegendő legyen az egyszerű többség.

XVI. Benedek pápa 2007. június 26-án közzétett motu proprio dokumentumában, a De aliquibus mutationibus in normis de electione Romani Pontificis című írásban, megszüntette az egyszerű többséggel történő pápaválasztás lehetőségét. E döntésével visszaállította azt a régóta fennálló szabályt, amely szerint a pápa megválasztásához mindig kétharmados többség szükséges, függetlenül attól, hány szavazási fordulóra van szükség.

A konklávé időtartama változó, mivel a választási folyamat függ a bíborosok döntéseitől és a körülményektől. Általában néhány naptól akár több hétig is eltarthat, attól függően, hogy milyen gyorsan tudnak konszenzusra jutni az új pápáról. A cél az, hogy a választás során alaposan mérlegeljék a jelölteket, így a folyamat nemcsak a gyorsaságról, hanem a mélységről is szól.

Elvileg a választási folyamat addig folytatódik, amíg nem alakul ki kétharmados többség. Történelmileg volt példa olyan konklávéra is, amely több mint két éven át elhúzódott (1268-1271 között). Ha 33-34 szavazási körön belül nem sikerül konszenzusra jutni, a bíborosok egy pihenőnapot tartanak, majd újra nekifutnak a szavazásnak - e folyamat ismétlődik, amíg végül sikerül választaniuk.

Hány órakor érdemes figyelnünk a füstjelzést?

Az első nap este a konklávé eredményét jelző fehér vagy fekete füst várhatóan 19.00 és 19.30 óra között száll fel. A további napokon, ha a délelőtti ülés első fordulójában megválasztják az új pápát, várhatóan 10.00 és 10.30 óra között (fehér füst); ha nem, a második forduló eredményéről 11.30 és 12.00 óra között (fehér vagy fekete füst) adnak jelzést. Ha a délutáni ülés első fordulójában megszületik a döntés, várhatóan 17.30 és 18.00 óra között (fehér füst); ha nem, a második forduló eredményéről 19.00 és 19.30 óra között (fekete vagy fehér füst) adnak jelzést.

A legutóbbi pápaválasztás során a bíborosok meglepően hamar hozták meg döntésüket.

2005 április 19-én, a konklávé második napján és a negyedik szavazás során választották meg XVI. Benedeket. Ezt követően, 2013. március 13-án, a konklávé második napján és az ötödik szavazás alkalmával Ferenc pápa került a Szent Péter-trónra.

Amikor valakit megválasztanak, egy izgalmas és sokszínű folyamat veszi kezdetét. Először is, a választás előkészületei során a jelöltek kampányolnak, bemutatva elképzeléseiket és ígéreteiket. Ekkor a választók figyelme a jelöltekre irányul, és a politikai diskurzus felerősödik. A választás napján a szavazók elmennek a szavazóhelyiségekbe, ahol kifejezhetik preferenciáikat. A szavazás egyfajta közösségi esemény, amelyben mindenki részt vehet, és ezzel hozzájárul a jövő alakulásához. A szavazatok összesítése után a győztes kihirdetésre kerül, ami nemcsak a jelölt, hanem a választók számára is fontos pillanat. A megválasztott személy ekkor új felelősségeket vállal, hiszen képviselnie kell a választók érdekeit. Ez az időszak gyakran tele van kihívásokkal és döntésekkel, amelyek hatással vannak a közösségre és a társadalom egészére. Az új vezető elkezdi a munkát, megvalósítja ígéreteit, és igyekszik megfelelni a rá bízott elvárásoknak, miközben a választók figyelme és elvárásai folyamatosan kísérik őt.

Ha valaki eléri a kétharmados többséget, megkérdezik tőle latinul: "Elfogadod a megválasztásodat?" Ha igennel felel, azonnal pápává válik, akkor is, ha még nem püspök - ebben az esetben gyorsan felszentelik. Ezután kiválasztja pápai nevét. A Sixtus-kápolna kéményéből fehér füst száll fel - ezt általában harangzúgás is kíséri. Az új pápa ekkor átöltözik a számára előkészített fehér ruhába, majd röviden imádkozik a Könnyek szobájában. Ezután kilép a bazilika erkélyére, ahol a protodiakónus bíboros bejelenti: "Habemus papam!" - vagyis: Van pápánk!

A protodiakónus bíboros a katolikus egyház hierarchiájában kiemelkedő szerepet betöltő egyén, aki a bíborosi cím mellett a protodiakónusi rangot is viseli. A protodiakónus a diakónusok rangsorában az első, aki különleges tisztséget tölt be, és feladatai közé tartozik a szertartások lebonyolítása, valamint a papi közösség támogatása. Az ilyen pozícióval rendelkező bíborosok gyakran jelentős teológiai és liturgikus tapasztalattal bírnak, és hozzájárulnak az egyház tanításainak és hagyományainak megőrzéséhez.

Ő az, aki a világ számára bejelenti az új pápa megválasztásának örömteli hírét. Az a személy, akit a pápa a diakónusi rend legrégebbi tagjaként nevezett ki. Jelenleg ezt a tisztséget Dominique Mamberti, az Apostoli Szignatúra prefektusa tölti be. Amikor a fehér füst felkerekedik az égre, ő fog majd kilépni a Szent Péter-bazilika erkélyére, hogy a hívek elé tárja az új pápa nevét.

Mikor kerül sor Ferenc utódjának bemutatására?

A pápaválasztás eredményeinek kihirdetése után a Szent Péter téren összegyűlt hívek előtt mutatkozik be az új egyházfő. Ez a különleges esemény világszerte élő közvetítés keretében zajlik, általában a választás napján, az estébe nyúló órákban. Az izgalom és a várakozás légköre mindenkit magával ragad, ahogy a katolikus közösség új vezetője a történelem színpadára lép.

A pápai név kiválasztása sokkal többet jelent, mint pusztán egy új név felvétele. Ez egy szimbolikus lépés, amely tükrözi a pápa személyes hitvallását, értékeit és a hívekhez való viszonyát. A választott név általában utalhat a választott pápa elődjére, egy fontos szent életére vagy olyan fogalmakra, amelyek különösen fontosak a pápa számára. A névválasztás során a pápa figyelembe veszi az őt körülvevő világot és az egyház aktuális kihívásait is. Ezen keresztül szeretné megmutatni, milyen irányvonalat képvisel majd egyházi szolgálata alatt. A név tehát nem csupán egy cím, hanem egyfajta üzenet, amely lehetőséget ad a pápa számára, hogy kifejezze küldetését és céljait a katolikus közösség felé. Ezeket a szempontokat figyelembe véve, a pápai név választása egy mélyen átgondolt döntés, amely sokak számára jelentőségteljes üzenetet hordoz.

A pápa megválasztása után saját nevet választ, amely mindig hordoz egyfajta szimbolikus üzenetet. Ferenc pápa például Assisi Szent Ferenc nevét vette fel, ezzel hangsúlyozva az egyszerűség és a szegények iránti elkötelezettség fontosságát. A választott név gyakran reflektál az elődökre vagy az egyháztörténet kiemelkedő alakjaira, így nem csupán személyes, hanem kollektív jelentőséggel is bír.

Hányadik pápa lesz a következő?

A május 7-én összeülő konklávé történelmi esemény keretében választja meg a 267. pápát.

Hogyan lehet figyelemmel kísérni a konklávé eseményeit?

Bár a konklávé titkos falai mögött zajlik, számos lehetőség nyílik arra, hogy nyomon követhessük az eseményeket: