Kisebbségek a háború tüzében | Vajdaság MA A kisebbségi közösségek helyzete a háborús konfliktusok idején mindig is különös figyelmet érdemelt. Vajdaságban, ahol a kulturális sokszínűség évtizedek óta jellemző, a konfliktusok nemcsak a politikai tájat fo

Az általános keretegyezmény aláírására 1995. november 21-én került sor a Dayton melletti Wright-Patterson Légibázison, ahol történelmi jelentőségű megállapodás született.

Ez a tragikus orosz-ukrán konfliktus a maga nyers valóságában számos, a múltban eltemetett érzelmet hoz a felszínre. Emlékeztet a délszláv háborúra is, amelynek közvetlen következményeként a vajdasági magyar közösség létszáma drámai módon csökkent. Az állami gondatlanság miatti, „menni vagy maradni” örök dilemmája már korábban is létezett, ám Jugoszlávia véres szétesése ezt a kérdést végtelenül tragikussá tette. Amikor ez a mostani háború kirobbant, mindannyian tudtuk, hogy Kárpátalján sem várhatunk más sorsra.

Friss hír érkezett az ukrán rendőrségről: egy férfit előzetes letartóztatásba helyeztek a palágykomoróci görögkatolikus templom felgyújtásának kísérlete miatt. Ráadásul őt terheli a felelősség a templom falára felírt, mostanra már lefestett cirill betűs üzenetért is, amely nyíltan uszít a magyarok ellen. Palágykomoróc, amely a két település egyesítésével jött létre, egy kicsiny falu Ungvár közelében, körülbelül 800 lakossal, ahol a magyarok aránya eléri a 80%-ot. Nem meglepő, hogy az „késhegyre a magyarokkal” és „magyarok takarodjatok” feliratok hatalmas aggodalmat keltettek a közösség tagjaiban, ahogyan mindannyiunkban, akik szembesültünk a világhálón terjedő képekkel a gyűlöletkeltő üzenetekről. Itt Vajdaságban pedig újra felidézte bennünk a délszláv háború borzalmait, a háború utáni nehéz időszakokat, a magyarellenes cirill betűs feliratokat, az átfestett, többnyelvű helységnévtáblák baljós üzeneteit és a magyarveréseket, amelyek nem egy esetben kórházi kezelést igényeltek az áldozatok számára.

Egy újabb, Kárpátaljáról származó friss eset újra felidézi az itteni mozgósítások és a délszláv háború során elhurcolt magyar fiatalok szívfacsaró sorsát. Sebestyén József, a 45 éves beregszászi férfi, akit katonaként hurcoltak el, július 6-án hunyt el kórházban. Családja, valamint a politika és a média is összefüggésbe hozta ezt a tragikus eseményt a katonai bántalmazásokkal. Az ukrán hatóságok helyesen vizsgálatot indítottak az ügyben, azonban valószínű, hogy a fizikai erőszak elismerésére nem fognak sor kerülni. Az ügy felderítésében most már az Euronews európai hírcsatorna is részt vesz, és riportjaik során megszólaltattak egy kórházi ápolót, aki azt állította, hogy az elhunyt testén nem voltak látható ütések nyomai.

De a kép nem teljes. Most egyelőre a közelmúlt fenti két esete kommentálásainak során két véglettel találkozunk. Az egyik oldalon kész tényként kezelik, hogy a bántalmazások és uszítások ukrán részvétellel történtek, a másik oldal szerint viszont a magyar kormányzat által szervezett politikai manipulációról van szó, és ez része annak az ukrán-ellenes politikának, amit a magyar kormány folytat. Utóbbi közé sorolhatók azok a vélemények is, amelyek ugyan nem állítják, hogy a magyar kormányzatnak közvetlen köze lenne a fenti szomorú esetekhez, de azokat mégis a kormányzati politika következményeként könyvelik el. Ha a magyar kormány jó viszonyt ápolna Zelenszkijjel, akkor az ukránok is jobban bánnának a kárpátaljai magyarokkal - vélik.

A két eset körüli találgatások jók a politikai vitákhoz, de elkerülik a lényeget. A lényeg pedig, hogy az az állam felelős a kisebbségért, annak megmaradásáért és életminőségéért, ahol a kisebbségi közösség van. Adott esetben a kárpátaljai magyarok Ukrajnában, ahova odaosztották őket. Érdekesmód, a nemzetközi politikában nem hallani sehol még egészen halkan sem a kérdést, hogy egyáltalán miért sorozza be katonának a mostanában becsült szám szerint 30 milliós Ukrajna az alig 100 ezer főnyi magyar közösség férfi tagjait? A nagy többségi nemzet egy parányi kisebbség fiaival akar győzedelmeskedni?! Mint ahogy Jugoszlávia szétesésekor is. Az egyik oldalon a szerb katonaság a vajdasági magyarok, a másik oldalon a horvát ellenállók a baranyai és drávaszögi magyarok hadba hurcolásával és értelmetlen halálával akartak háborút nyerni - közöttük számos 18 évessel, akiket még ki sem képeztek -, miközben annak kimenetelét mégiscsak Daytonban döntötték el a tárgyalóasztalnál.