Egy részletes, 179 oldalas elemzés készült Budapest aktuális helyzetéről, amely rávilágít a fővárost fenyegető veszélyekre és a csőd lehetőségére.
A főváros működési kiadásainak közel egynegyede szolidaritási hozzájárulásra megy el, miközben a közösségi közlekedésre szánt források drámaian, 57,7%-ról 43,7%-ra csökkentek. A Fővárosi Önkormányzat 179 oldalas elemzéséből kiderül, hogy Budapest már átlépte a pénzügyi fenntarthatóság kritikus küszöbét, és gyorsan egy olyan helyzetbe kerül, ahol a kötelező feladatok teljesítése is veszélybe kerülhet. Az elmúlt hét évben 235 milliárd forint elvonás, működési hitelek és figyelmeztető jelzések sora jelzi, hogy Budapest pénzügyi válsága már nem csupán helyi szintű probléma, hanem országos szinten is komoly kihívást jelent.
A Fővárosi Önkormányzat legfrissebb, átfogó jelentése riasztó képet nyújt Budapest pénzügyi állapotáról. A 179 oldalas elemzés világossá teszi, hogy a főváros a fizetésképtelenség szélén egyensúlyozik, és hogy a jelenlegi finanszírozási rendszer súlyosan sérti az alkotmányos alapjogokat. A válság gyökerei egyszerre letisztultak és pusztítóak:
A statisztikák magukért beszélnek: míg 2018-ban Budapest önkormányzatának a kiadásainak 3,3 százalékát fordította szolidaritási hozzájárulásra, 2025-re ez az arány már közel 25 százalékra emelkedett. Ezzel párhuzamosan a közösségi közlekedésre - a főváros egyik legfontosabb szolgáltatására - fordítható kiadások aránya 57,7 százalékról 43,7 százalékra csökkent.
Fontos megemlíteni, hogy 2018-ban, amikor Karácsony Gergely még nem töltötte be a főpolgármesteri posztot, szintén jogszabály írta elő a szolidaritási hozzájárulás megfizetését, és akkor is tapasztalható volt az összeg növekedése. Ezen kívül érdemes figyelembe venni, hogy a Főváros 50 milliárd forintot fordított a Rákosrendező projektre, amelyet Tarlós István egy bizonytalan kezdeményezésnek nevezett, miközben jelenleg a működési problémákra hivatkoznak. A volt főpolgármester hangsúlyozta, hogy az emelés ténye önmagában nem jelenti azt, hogy a szolidaritási hozzájárulás alkotmányellenes lenne.
Vitézy Dávid, a Podmaniczky Mozgalom irányítója, a "Konkrétan Rónai Egonnal" című műsorban fejtette ki véleményét. A politikai elemző szerint Budapest jelenleg komplex, többrétegű válsággal néz szembe, amely számos kihívást jelent a város jövője szempontjából.
Ez a változás nem csupán számadatokban mérhető, hanem a főváros gazdasági struktúrájának átalakulását is magában foglalja. A helyben keletkező iparűzési adóbevételek egyre jelentősebb részét kénytelenek vagyunk a központi költségvetésbe átutalni. 2018 és 2024 között Budapest összesen 235 milliárd forintot adott át szolidaritási hozzájárulásként, ami az iparűzési adóbevételek 17,1 százalékát teszi ki. Ez az óriási összeg sajnos hiányzik a főváros költségvetéséből, ami komoly következményekkel járhat.
A fővárosi önkormányzat által bemutatott anyagban egy háromszintű modellt használnak a pénzügyi fenntarthatóság felmérésére.
Karácsony Gergely és csapata arra figyelmeztet, hogy Budapest már elérte a kritikus szint határát, és egyre közelebb sodródik a fenntarthatatlan állapothoz. Ez a helyzet komoly aggodalomra ad okot, hiszen a város működéséhez szükséges források már most is szűkösek, nem beszélve a szükséges fejlesztésekről és karbantartásokról, amelyek elengedhetetlenek a hosszú távú fenntarthatóság biztosításához.
A dokumentum különbséget tesz kötelező és önként vállalt feladatok között. Azonban a jelenlegi elvonások már az előbbieket is veszélyeztetik, ami ebben a formában közvetlen alkotmányos problémát is jelent. A kötelező feladatok, mint a közösségi közlekedés, közvilágítás vagy útfenntartás ellátása alkotmányos elvárás, míg az önként vállaltak - például kulturális támogatások, kerékpáros infrastruktúra, környezetvédelmi programok - csak akkor tarthatók fenn, ha van szabadon felhasználható forrás.
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy Budapest, hasonlóan más önkormányzatokhoz, év közben működési hiteleket vesz igénybe a kötelező kifizetések és alapvető kiadások finanszírozására, valamint a likviditás menedzsmentjének érdekében is. Ez azonban egy igazi ördögi körbe vezet:
A helyzetet tovább súlyosbítja az iparűzésiadó-bevétel elvonásának növekménye, amely 2025 májusában 3,7 milliárd forinttal növelte a hiányt. Éppen ebben az időszakban lenne a fővárosnak a legnagyobb szüksége ezekre a forrásokra, így a helyzet különösen kritikus.
A pénzügyi megszorítások már most is kézzelfogható hatással vannak a budapestiek mindennapi életére. A legfrissebb dokumentum szerint forráshiány fenyegeti a közlekedési rendszert, a közvilágítást, a szociális ellátásokat, az útkarbantartást, a kulturális intézményeket és az idősek otthonait. Az önkormányzat által közzétett anyag világosan jelzi, hogy ha a jelenlegi tendencia folytatódik, bizonyos szolgáltatások színvonala drasztikusan csökkenhet, sőt, egyes területeken akár teljes megszűnésük is valósággá válhat.
A főváros helyzetértékelését független szervezetek is alátámasztják. Az Állami Számvevőszék már 2023-ban figyelmeztette a pénzügyi fenntarthatatlanságra, és 2025-re átfogó ellenőrzést indított a költségvetéséről. A Moody's hitelminősítő 2024 végén negatívra módosította Budapest kilátásait, ami egyértelműen jelzi: a nemzetközi pénzügyi közösség is aggódik a főváros fizetőképessége miatt.
De térjünk vissza az alkotmányos és jogi aggályokra. Ahogy azt említettük, a dokumentum szerint a jelenlegi helyzet nemcsak pénzügyi, hanem alkotmányos problémákat is felvet. A szolidaritási hozzájárulás és az egyéb elvonások olyan mértékűek, hogy sértik: az Alaptörvény 32. és 34. paragrafusait, az Európai Önkormányzati Charta rendelkezéseit, a helyi önkormányzatok pénzügyi autonómiájához fűződő jogokat.
Az Alkotmánybíróság eddigi álláspontja alapján a pénzügyi autonómia sérelme akkor valósul meg, ha az önkormányzat nettó befizetői helyzete veszélyezteti kötelező feladataik teljesítését. Ez a helyzet pedig ellentétes az Alaptörvény 34. § (1) bekezdésében foglaltakkal.
Fontos hangsúlyozni, hogy a budapesti pénzügyi válság nem csupán egy elszigetelt esemény, hanem egy átfogóbb központosítási tendencia része. A főváros pénzügyi nehézségei nem csupán egyetlen lépés következményei, hanem egy sor intézkedés - mint például elvonások, a támogatások csökkentése, hitelstopok bevezetése és források megvonása - összessége.
A 2020-as években Budapest pénzügyi mozgástere fokozatosan szűkült, ahogyan a szolidaritási hozzájárulások és egyéb kötelezettségek folyamatosan emelkedtek. Az állami támogatások reálértéke csökkent, miközben a hitelfelvételi lehetőségek egyre szigorúbb keretek között valósulhattak meg. Az EU-s forrásokhoz való hozzáférés is nehezebbé vált, amit a fővárosnak saját erőből kellett kezelnie. A Covid-válság és az energiaárak drasztikus emelkedése miatt Budapestnek állami segítség nélkül kellett megbirkóznia a felmerülő költségekkel.
A dokumentumban megfogalmazottak világosan arra utalnak, hogy
A szolidaritási hozzájárulás jelenlegi szintje és az állami támogatások diszkrét elosztása miatt Budapest működése komoly nehézségekkel küzd. Ha a szabályozásban nem történik sürgős változtatás, a főváros képtelen lesz megfelelően ellátni a feladatait. A budapesti helyzet romlása nem csupán a helyi lakosokat érinti, hanem szélesebb körű következményekkel is jár.
A válság megoldása sürgős kormányzati beavatkozást igényel: vagy a szolidaritási hozzájárulás mértékének felülvizsgálatát, vagy az állami támogatások jelentős növelését, vagy mindkettőt egyszerre. Az alternatíva egy működésképtelen főváros, ami senki érdeke nem lehet. A dokumentum záró megállapítása szerint a jelenlegi szabályozás a pénzügyi autonómia ilyen mértékű korlátozása miatt az Alaptörvénnyel össze nem egyeztethető.
A kormány a szolidaritási hozzájárulás szükségességét azzal indokolja, hogy a valóság az, hogy az ország legnagyobb iparűzési adót fizető önkormányzatai a szegényebb települések támogatására fordítják a befizetéseiket. Ezt az igazságosság és szolidaritás szellemében teszik. Az előrejelzések szerint 2025-ben ezen a jogcímen 360 milliárd forintot fognak összegyűjteni, míg a helyi önkormányzatok összesen 1358 milliárd forint értékű támogatásban részesülnek.
"A gazdasági növekedés és a fejlesztések fenntarthatósága érdekében a források és közterhek arányos, igazságos elosztása nem büntetés, hanem felelősségvállalás" - állítják. Szerintük ez hosszú távon azoknak az önkormányzatoknak is érdeke, amelyek most fizetnek. Az elvvel - vagyis hogy a tehetősebb települések járuljanak hozzá a nehezebb helyzetben lévők támogatásához - kevesen vitatkoznak, hiszen valóban vannak olyan hátrányos helyzetű községek, amelyek nem érhetnek el soha ekkora bevételt, mint Budapest, és számukra ez komoly segítség.
Miért nem merül fel például, hogy szintén arányaiban, a magasabb jövedelműek nagyobb közterhet vállaljanak ugyanebben a szellemben? Emellett nehéz figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a szolidaritási hozzájárulásból származó 360 milliárd forintból csak Budapest egyedül közel 90 milliárdot fizet - ami politikai szempontokat sejtető aránytalanságként is értelmezhető.
