Ki az, aki képes kétszer is felülkerekedni egy olyan figura felett, mint Trump, aki valóban megosztó személyiség? Kétségtelen, hogy csak a legbátrabbak és legötletesebbek tudnak ilyen kihívásnak elébe nézni!
- kérdezgette a fél világ 2016-ban, miután lezajlott az amerikai elnökválasztás. A helyzet távolabbról nézve olyan hihetetlennek tűnt, hogy sokan, ahogy az emberek hajlamosak, amikor egy zavarba ejtő eseménnyel szembesülnek, inkább figyelmen kívül hagyták, mintha meg sem történt volna.
Négy év elteltével sokan megkönnyebbülten konstatálták, hogy lám, a világ rendje végre helyreállt, hiszen még egy leépült is képes volt legyőzni az idiótát. Utólagos bölcsesség: talán jobban jártak volna, ha nem egy leépülttel próbálnak szerencsét. De 2024 novembere talán már azokat is kijózanította, akik a trumpizmust csupán egy soha többé meg nem ismétlődő véletlen balesetként kezelték.
A világ hirtelen annyira vad és kiszámíthatatlan hely lett, mint utoljára a hidegháború idején, előtte meg talán az ezerkilencszázharmincas években. A Föld legmodernebb birodalma száz évvel ezelőtti vámszabályokat vezet be, az elnöke pedig, aki saját bevallása szerint király szeretne lenni, kivont karddal támad rá az Egyesült Államok eddigi szövetségeseire, úgy akar óriási földterületeket elfoglalni, ahogy az utoljára Dzsingisz Kán idejében volt divatban, és milliók deportálásáról ábrándozik, mint valami második világháború utáni csehszlovák.
Hogyan juthattak el az amerikaiak odáig, hogy egy ilyen figurát válasszanak meg? A válasz részben egyszerű: az emberek az ellenfelét és annak pártját még nála is kevésbé találták alkalmasnak a világ legerősebb hatalmának irányítására. De a helyzet ennél sokkal bonyolultabb is. Az ellenfél ugyanis a Demokrata Párt volt, amelynek jelentős szerepe volt abban, hogy a világ a XX-XXI. század határvonalán néhány évtizedre élhetőbb hellyé vált, mint valaha.
Mi állhatott a demokraták 2016-os és 2024-es veresége mögött? Hogyan jutott el ez a párt odáig, amely a New Deal, a nácik legyőzése a második világháborúban, a modern Amerika megalapozása, a Holdra szállás, és az emberiség történetének első jóindulatú világbirodalmának megteremtéséért felelős? Miért váltak az amerikaiak ennyire elhidegültté egy olyan párttal szemben, amely évszázadon keresztül a legnépszerűbb politikai erő volt, és amelyet még a legutóbbi időkben is sok olyan választó elismert, aki az ellenfelére szavazott?
Elméleti síkon nehezen képzelhető el nagyobb lehetőség egy ellenzékben lévő balliberális párt számára, mint az, hogy egy frissen hatalomra került, ámde agresszív és imprevisibilis lépéseivel a tőzsdét máris megingató, valamint az alkotmányos rendet felforgató, közalkalmazottak ezreit elbocsátó szélsőjobboldali populista autoriter elnök került a porondra. Az amerikai Demokrata Párt népszerűsége ezzel szemben március közepére, csupán két hónappal Donald Trump hivatalba lépése után, történelmi mélypontra süllyedt, a CNN legfrissebb felmérése szerint mindössze 29 százalékon állt az összes választó körében. Összehasonlításképpen: Trump első ciklusának végén, 2021 januárjában, a Demokrata Párt 49 százalékos támogatottsággal rendelkezett. Fontos megjegyezni, hogy mindez nem a republikánusok kiemelkedő népszerűségének köszönhető, hiszen az elnök és a törvényhozási többséget biztosító párt is csupán egy szerény 36 százalékon billeg.
A demokraták népszerűsége a saját támogatóik körében is csökkenő tendenciát mutat: jelenleg csupán 63 százalékuk tartja kedvezőnek a párt teljesítményét. Öt évvel ezelőtt ez az arány még 81 százalék volt, és idén januárban is 72 százalékos bizalom övezte őket. A folyamatos visszaesés aggasztó jele a párton belüli elégedetlenségnek.
A párt és szavazói közötti valódi szétesés folyamata jelenleg megállíthatatlannak látszik. A CNN által készített felmérés tanúsága szerint a demokraták szavazói drámaian eltérő elvárásokkal fordulnak pártjukhoz Trump 2017-es hivatalba lépésével összehasonlítva. Akkor a szavazók háromnegyede azt kívánta, hogy a demokraták működjenek együtt a republikánus kormányzattal, míg csupán negyedük ragaszkodott a konfrontatív hozzáálláshoz. Jelenleg viszont a helyzet megfordult: a megkérdezettek 57 százaléka inkább provokációt vár el, míg csak 47 százalék szeretne konstruktív párbeszédet. Érdekes módon ez a felmérés alig néhány nappal azelőtt készült, hogy Chuck Schumer frakcióvezető vezetésével tíz demokrata szenátor megszavazta a republikánus költségvetést, ezzel pedig tovább növelve a párt radikálisabb szavazótáborának elégedetlenségét. Ennek következtében a párt népszerűsége valószínűleg tovább csökkent azóta.
