A Fanta eredete mögött egy meglepő és sötét történet húzódik, amelyet csak kevesen ismernek. A népszerű üdítőital nemcsak ízletes, hanem a második világháború idejére vezethető vissza, amikor a németországi Coca-Cola üzem kénytelen volt új receptet kidolg
A Coca-Cola, a világ legismertebb és legnagyobb mennyiségben fogyasztott üdítőitala, 1896-ban született meg John Pemberton ezredes kezei alatt. Pemberton, aki a déliek oldalán harcolt az amerikai polgárháború során, súlyos sérüléseket szenvedett, és ezután morfiumfüggőséggel küzdött. E nehézségek ellenére alkotta meg ezt a mára már ikonikus italt, amely világszerte népszerűvé vált.
Az orvosi diplomával bíró gyógyszerész, aki a mellékhatások miatt aggódott egy problémás fájdalomcsillapító kapcsán, 1895-ben Atlantában új alternatívát keresett. Ekkor született meg az a gyógyital, amely eredetileg kokaint, alkoholt, koffeint és kóladiót is tartalmazott.
Egy évvel később, amikor Atlantában és Fulton megyében bevezették a szesztilalmat, Pemberton úgy döntött, hogy újraértelmezi a receptet, és az alkoholmentes orvosságát Coca Cola néven, mint a "mértékletesség italát" kezdte forgalmazni. Valószínűleg nem sejtette, hogy ezzel a lépéssel a világ egyik legismertebb márkájának alapjait fekteti le.
A Fanta története szorosan összefonódik a Coca-Cola világával és a háborús eseményekkel is. A huszadik század első felében a Coca-Cola nemcsak egy ital, hanem egy globális vállalat szimbólumává vált. Az Egyesült Államokban készített, titkos recept alapján előállított alapszirupot a világ számos pontján forgalmazták, ahol helyi ízekkel és hagyományokkal gazdagították. Ez a folyamat különösen érdekes, hiszen a háborús időszakokban a Coca-Cola innovatív megoldásokkal reagált a kihívásokra, lehetővé téve, hogy a Fanta is megszülethessen, mint alternatíva, amely a helyi piacok igényeit szolgálta ki.
Az üdítőital 1929-ben jelent meg Németországban és gyorsan iszonyú népszerű lett: 1933 és 1939 között évi 100 ezer ládáról évi 4,5 millió ládára nőtt a fogyasztása.
Max Keith, a Coca Cola Deutschland vezetője, mindent elkövetett, hogy a náci rezsim alatt is fenntartsa az amerikai üdítő forgalmát. Noha nem csatlakozott a nácipárthoz, tevékenységei közé tartozott, hogy üdítőitalokat szállított a hadseregnek, teherautói pedig részt vettek a Hitlerjugend felvonulásain. Ráadásul a Coca Cola címkéin horogkeresztes szimbólumok jelentek meg. Erőfeszítései egészen 1941 decemberéig eredményesnek bizonyultak.
Miután Japán 1941-ben megtámadta Pearl Harbort, és az Egyesült Államok hadba lépett a második világháború során, a Coca-Cola döntése értelmében leállította a szirup szállítását az ellenséges Németország felé.
Max Keithnek kreatív megoldást kellett találnia, ám a háborús időkben nem igazán volt lehetősége a választásra az alapanyagok terén. Ahogy ő maga fogalmazott, "a maradékok maradékából" kellett gazdálkodnia, így igazi leleményességről tanúskodva alakította ki az ételeit.
Keith cukorrépa, tejsavó és almatörköly felhasználásával készítette el saját üdítőjét, melynek nevéről egy pályázat döntött. Állítólag egy gyári munkás állt elő a fantasztikus szó rövidítésével születő Fanta márkanév ötletével. Bár az ital még csak nyomokban sem hasonlított a kólára, mivel nem igazán volt más, hamar népszerűvé vált.
A Coca Cola Deutschland a Fanta segítségével sikeresen átvészelte a háborús éveket. A békekötést követően Max Keith újra kapcsolatba lépett az atlantai központtal. A nyugati német területeken, amelyek szövetséges ellenőrzés alatt álltak, ismét megérkezett a kólaszirup, és Keith úgy vélte, hogy mivel már nem volt szükség pótlékra, a Fanta kalandja véget is ért. Ám a valóságban tévedett, mert a Fanta története még csak most kezdődött.
A Coca Cola amerikai központjában ugyanis az 1950-es években egy új termék bevezetésén törték a fejüket, hogy ellensúlyozzák a Pepsi piaci térnyerését. Mivel a Fanta egy némileg ismert márkanév volt, úgy gondolták, érdemesebb ezzel kezdeni valamit, mint elkezdeni valami mást a nulláról.
A Coca-Cola 1955-ben úgy határozott, hogy bevezeti a Fanta márkát, amely narancsos és szőlős üdítőitalokkal gazdagította a piacot. Az új ital palackozása Olaszországban zajlott, és a receptúra már nem a korábbi maradékok felhasználásán alapult. A vásárlók pedig vagy elfeledték a Fanta náci gyökereit, vagy egyszerűen nem foglalkoztak a múltjával.
Egészen 2015-ig, amikor a Coca Cola egy szokatlan marketingbaklövést követett el, a márka 75. születésnapja alkalmából piacra dobta a Fanta eredeti, tejsavós, almatörkölyös változatát. A reklámszlogenek a "régi szép idők" nosztalgiáját próbálták megidézni, ami hatalmas felháborodást váltott ki. Hiszen a nácizmus és a második világháború évei nem éppen olyan időszakok, amelyeket sokan szívesen idéznének fel pozitív értelemben.
A botrány következményeként a vállalat úgy döntött, hogy leállítja a kampányát, és nyilvánosan bocsánatot kért. Egy hivatalos közleményben hangsúlyozták, hogy szándékuk az volt, hogy kellemes gyermekkori emlékeket ébresszenek az emberekben, és határozottan elhatárolódnak a náci eszméktől és Adolf Hitlertől.
