Két évnyi kihívás a magyar gazdaságban - vajon a jövő tartogat-e számunkra jobb időket?
Az idén a magyar gazdaság minden év eleji várakozást mélyen alulmúlóan teljesített. Az éves GDP-növekedés nem éri el az 1 százalékot, és az év során még technikai recesszióba is süllyedtünk. A 2024-es év eredményei figyelmeztetnek: a magyar gazdaság egészen más környezetben működik most, mint a Covid előtt, ezért nehezített pályán kell a gazdaságnak élénkülnie jövőre.
Az elmúlt évek kiábrándítóan sikerültek a magyar gazdaságnak. A koronavírus-válságban nem sikerült kanyarban előzni, az energiaválság inflációs Európa-csúcsot és elhúzódó recessziót hozott, a költségvetés egyensúlya súlyosan megborult, az ország pedig egy hajszálra volt az árfolyamválságtól. A kormányzat rövid távú gazdasági céljai (GDP-növekedés, államháztartási hiány) rendre nem teljesültek, az uniós fejlettségi listákon egyre hátrébb csúsztunk.
A 2023-24-es évváltáskor sok szakértő úgy vélte, hogy a gazdasági fellendülés lehetőségei szép ívű ugrásra adnak okot, és a várakozásaik szerint 3-4 százalékos növekedés is elképzelhető volt, sőt, néhányan még optimistábbak voltak. A valóság azonban egészen más irányba terelte a dolgokat: végül csupán körülbelül fél százalékos bővülést sikerült elérni, míg Magyarország év közben ismét egy recessziós spirálba került. A helyzet súlyosságát jelzi, hogy 2019 vége óta a magyar gazdaság fejlődési üteme folyamatosan elmaradt az uniós átlag mögött. Az elmúlt kilenc negyedévben hat alkalommal a gazdasági teljesítmény az előző negyedévhez képest csökkent, és ez a tendencia az idei második és harmadik negyedévben is megmutatkozott.
A magyar gazdaságot több fékező hatás érte keresleti oldalról. A legtöbbször az elégtelen lakossági fogyasztási dinamikáról olvashattunk, valójában azonban a nagy növekedési motorok közül ezzel van a legkisebb baj a gazdaságban. Az első három negyedévben a háztartások vásárlási kedve egész erősen, 3-4%-os mértékben bővült, és bár lehetne ennél nagyobb is a lendület, ez még hosszabb távon sem számítana gyenge teljesítménynek. (Messzire vezetne, de megérne egy vizsgálatot, hogy a magas infláció mennyire zilálta szét a társadalmat a reáljövedelmek szempontjából. Meglehet, hogy az egész jó aggregált szám nagy különbségeket takar.) Ennél jóval fájdalmasabb, hogy az exportunk döcög, mert az európai felvevőpiacaink és Kína gyengélkednek, ráadásul a számunkra fontos járműgyártást strukturális problémák gyötrik. Az igazi méreg viszont a beruházások durva beszakadása. Az idén az első három negyedévben 14%-kal volt alacsonyabb a beruházási volumen, mint a tavaly (a nem túl acélos) hasonló időszakban.
Idén megvalósul az utolsó 30 év legjelentősebb visszaesése.
Az idei év nagy tanulsága az előrejelzők számára, hogy mennyire nem látták előre a beruházások (és emiatt végső soron az egész gazdaság) súlyos alulteljesítését. Utólag persze már van magyarázat a mélyrepülésre. A feldolgozóipari cégek kapacitásbővítéseinek összeesése az exportpiacaink gyengeségeire vezethető vissza, amit egyelőre nem ellensúlyoztak azok a zöldmezős nagy fejlesztések, amelyek már csőben vannak. A szállítási ágazat (ez takarja az útépítéseket) az állami fogyókúrától szenved, a felborult egyensúlyú költségvetés több ezer milliárd forint értékben halasztott/törölt fejlesztéseket. Szintén az állami kiadáscsökkenéssel (és bizonyára részben az uniós támogatások elapadásával) magyarázható az egészségügyi beruházási kiadások összeomlása. Az EU-források elapadása nem csak az állami fejlesztéseknek, hanem a kkv-szektornak is betett. Eközben az olyan hosszabb ciklusú terület, mint az irodapiac is most éri el a padlót.
Összességében tehát a gazdasági növekedést fékező faktorokat a következőképpen lehet összefoglalni:
A szakértők általában azt válaszolják erre a dilemmára, hogy "a folyamatok a megszokott ütemben haladnak: javulás tapasztalható, de csak fokozatosan". 2023-ban a mezőgazdaság időjárásérzékeny teljesítményét figyelmen kívül hagyva, a GDP körülbelül 3%-kal zsugorodott, azonban az idei évben már várhatóan elérjük az éves átlagos növekedést. Ez arra figyelmeztette az elemzőket, hogy a magyar gazdaságot visszahúzó tényezők makacsabbak, és a külső környezet valamint a belső körülmények nem teszik lehetővé, hogy a 2017-2019-es gyors növekedési ütemhez hirtelen visszatérjünk.
A beruházások visszaesésének megállása és a külpiacok újbóli fellendülése jelenthetik a legszembetűnőbb változásokat, hiszen a feldolgozóipar rendelkezik a szükséges kapacitásokkal az export bővítéséhez. Ugyanakkor Európa iparilag fejlett országai komoly strukturális kihívásokkal néznek szembe, mint például a magas energiaárak, az új technológiák bevezetésének nehézségei, valamint az élesedő verseny az autóiparban. Ezek a problémák nem tűnnek úgy, hogy gyors megoldásra találnának. Továbbá, Franciaországban és Olaszországban a következő évben várható fiskális kiigazítások is hozzájárulhatnak a növekedés lassulásához Európa-szerte.
Ahhoz, hogy a kormány által remélt, 3%-nál magasabb gazdasági növekedés megvalósulhasson, valóban jelentős élénkülés szükséges. Jelenlegi számításaink szerint negyedévről negyedévre legalább 1%-os bővülésre van szükség.
Ez pedig a Covid előtti, kivételesen jó feltételekkel jellemezhető, magas növekedésű időszak tempója. A kormány már bevezetett jó néhány gazdaságélénkítő intézkedést, ám a szerény gazdaságpolitikai mozgástér miatt nem biztos, hogy ezek igazán átütő erejűek lesznek.
