A kormány egyre szorongatottabb helyzetbe kerül, ami magyarázatot ad arra, miért bukkannak fel Magyarországon a titokzatos akkumulátorgyárak.
Miközben a kormány nagy tételben fogad az akkumulátoriparra, hogy az új világgazdasági átrendeződésben is versenyképes maradhassunk, egyre többen kérdőjelezik meg, nem mentünk-e túl messzire ebben az irányban. Medgyessy Péter volt miniszterelnök a közelmúltban arról beszélt, hogy bár jogos a kritika az iparpolitikai fókusz miatt, az akkumulátorok nélkülözhetetlenek lesznek a jövőben - ám ha nem tudunk saját, hazai fejlesztési stratégiát kidolgozni, könnyen a német gazdasági érdekek foglyai maradhatunk. Így az igazi kérdés inkább az, hogy vajon Németország árnyékában tényleg van-e esélyünk önálló gazdasági pályára lépni, vagy örökre a német ipari függőségben maradunk?
Medgyessy Péter nemrégiben az Egyenes Beszéd című műsorban osztotta meg gondolatait a hazai akkumulátoriparról. A korábbi miniszterelnök úgy véli, hogy a kormány törekvései, amelyek az ágazat kiemelt támogatására irányultak, némileg túlzásba mentek. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az akkumulátorok iránti kereslet a következő években megkerülhetetlen lesz. "Az autóipar fejlődésében nem látok olyan irányt, ahol ne lenne szükség akkumulátorokra" – mondta. Emellett kiemelte, hogy ezek az eszközök nem csupán az elektromos járművek szempontjából relevánsak, hanem számos más iparág is támaszkodik rájuk, a megújuló energia rendszerek és az energiatárolás területén is.
Medgyessy szerint ezért amikor a kormányt kritizálják az iparpolitikai döntéseiért, nem elég csak azt mondani, hogy "ez így rossz" - azt is ki kellene mondani, hogy helyette mit szeretnénk. "Mennyit akarunk áldozni kutatás-fejlesztésre, gyártásra? Erről nem hallok semmit. Csak annyit, hogy ez nem jó. Oké, de akkor mi legyen helyette?" - vetette fel a kérdést. Úgy látja, nem lehet belenyugodni abba, hogy nincsenek világos szakpolitikai válaszok. Bár támogatja a kormányváltás gondolatát, szerinte az ellenzéknek is felelőssége lenne elmondani, hogy milyen irányba vinnék az országot, ha hatalomra kerülnének.
Medgyessy Péter gondolatmenete ezen a ponton túlmutat az akkumulátorgyárakon - valójában a közép-kelet-európai gazdasági kötöttségekről, bizonyos determinációkról beszél. Kijelentései inkább azt firtatják, hogy évszázadok óta jellemző a régió országaira, hogy valamilyen formában a német ipar kiszolgálói. Bár ő maga nem tartja ideálisnak, hogy az akkumulátoripar került fókuszba, szerinte ha ezt az utat elvetjük, akkor választ kell adni arra is, hogy mi legyen helyette.
Ugyanakkor felmerül a nagyobb kérdés is: vajon volt-e egyáltalán olyan pillanat a gazdaságtörténelemben - az ipari forradalom óta - amikor Magyarországnak valódi esélye volt önálló gazdasági pályára lépni, függetlenül a német ipartól? És ha eddig nem volt, lehet-e most? Ez a kérdés nemcsak gazdasági, hanem politikai síkon is érvényes: képes-e a magyar politika hosszú távon a német tőke ellenében mozgástérhez jutni?
"A közismert mondás szerint: 'Ha Németország tüsszent, Magyarország megfázik.' Ez a képletes kifejezés a két ország gazdaságának szoros, de egyben egyenlőtlen összefonódását hivatott érzékeltetni. A kép rendkívül beszédes: világosan bemutatja, mennyire függ a magyar gazdaság a német ipar teljesítményétől, és mennyire kiszolgáltatottá válik, amennyiben Berlinben akár egy apró zökkenő is bekövetkezik."
Pásztor Szabolcs közgazdász, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány kutatási igazgatója az Indexnek most elmondta: ha a kereskedelmi adatokat nézzük, akkor a magyar gazdaság Németországtól való függése egészen egyértelmű. Az éves magyar export 25-30 százaléka Németországban landol - főként gépek, közlekedési eszközök, precíziós műszerek, vegyipari termékek és feldolgozott élelmiszerek formájában.
Az importoldalon is hasonló trendek figyelhetők meg: a Magyarországra érkező termékek körülbelül egyötöde Németországból származik, ideértve ipari gépeket, vegyi- és gyógyszeripari alapanyagokat, valamint prémium termékeket. A német vállalatok tőkebefektetései is jelentős mértékűek: a külföldi közvetlen működőtőke (FDI) 20-25%-a német eredetű, főként az ipari szektorban. Ezek a számok világosan jelzik a két ország között fennálló szoros, de egyben aszimmetrikus kapcsolatot. Különösen jól illusztrálja ezt a német autóipar, amely már-már a magyar gazdaság motorjaként funkcionál; a mondás szerint, ha Németország tüsszent, Magyarország megfázik.
A kapcsolat gyökerei ugyanis évszázadokra nyúlnak vissza. Már a középkorban is élénk kereskedelmi kapcsolat volt Magyarország és a német területek között - igaz, ezt megelőzte egy korábbi, magyar-velencei reláció, és sokáig párhuzamosan is jelen voltak.
Pásztor Szabolcs felhívta a figyelmet egy érdekes történelmi eseményre: 1189-ben Barbarossa Frigyes német császár átkelt Magyarország területén, ahol Esztergomban találkozott III. Béla királlyal. A korabeli feljegyzések tanúsága szerint a magyar uralkodó különféle ajándékokat nyújtott át a császárnak, amelyek feltehetően nem hazai termékek voltak, hanem külföldi kereskedők közvetítésével jutottak el az országba. Ez a tény valószínűleg az első írásos nyoma annak, hogy már a középkorban is aktív árucsere zajlott a magyar és német területek között.
Később a keresztes hadak Magyarországot élelmiszerforrásként használták, hiszen a hazai termények – mint a liszt, gabona és hús – bőséges ellátást biztosítottak számukra. Ennek nyomán hamarosan kialakult az a kép, miszerint Magyarország egyfajta "éléskamraként" funkcionál. Ez a szerep évszázadokkal később is megmaradt és újra meg újra visszatért a történelmünk folyamán:
"Az évszázados kereskedelmi kapcsolatokat és függőséget adminisztratív eszközökkel, mondhatni erőszakosan eltérítették a KGST országok irányába, de onnan lehetett látni, hogy ez mesterséges volt, mert a rendszerváltozás után néhány évvel ismételten látványosan megerősödtek a magyar-német kereskedelmi kapcsolatok" - húzta alá az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány kutatási igazgatója. Természetesen volt, hogy a közeli nagy gazdaság jó betagozódási lehetőséget kínál Magyarország számára, így nem véletlen, hogy a kormányokon átívelő gazdaságpolitika igyekezett ezt elősegíteni.
"A nemzetközi kereskedelem volumene és irányvonala szoros összefüggésben áll a gravitációs modellel, amely azt sugallja, hogy a nagyobb és földrajzilag közeli gazdaságok jelentős hatást gyakorolnak a szomszédos országok gazdasági helyzetére és iparára" - nyilatkozta Pásztor Szabolcs. Magyarország esetében a legközelebbi és legnagyobb potenciállal bíró gazdaság a német, ezért a német gazdaság struktúrájának átalakulása alapvetően befolyásolja a magyar ipar fejlődését is.
Rövid távon úgy tűnik, hogy amikor Németország új ipari irányvonalakat kutat, Magyarország automatikusan alkalmazkodik ehhez. Ez a megközelítés egyfajta kényelmes követő stratégiát képvisel: ha a német gazdaság új fókuszpontokra vált, a magyar ipar is igyekszik ebbe az irányba elmozdulni. Azonban ez a taktika csak addig működik hatékonyan, amíg az Európai Unió, különösen Németország, megőrzi erős pozícióját a globális gazdaságban.
Ez a feladat azonban korántsem lesz könnyű, sőt Pásztor Szabolcs véleménye szerint egy hosszú távú és mélyreható átalakulásra van szükség, ami komoly költségekkel és kockázatokkal jár. Ugyanakkor érdemes megemlíteni, hogy nem csupán Magyarországon valósultak meg akkumulátoripari beruházások; a szektor jelentősége az ipari tájban itt nagyobb, mint sok más ország esetében.
Az új technológiák bevezetése mindig drága mulatság - kezdetben leginkább a tehetősebb, kísérletező kedvű vásárlók engedhetik meg maguknak. Az elterjedésüket gyakran állami támogatásokkal gyorsítják fel. Csakhogy Európában a 2020-as évek válságai már a hagyományos autók árát is jócskán megemelték, az elektromos járművek pedig még drágábbak lettek. Mivel a támogatások elmaradtak, a vásárlók tömegei is elmaradtak - a korai lelkesedés után sokan elfordultak az e-autóktól. Ez a folyamat is azt mutatja:
Ez nem csupán egy önálló fejlődési folyamat, sokkal inkább alkalmazkodás, amely kényszerből és külső irányelvek mentén történik. Amikor világrendszerváltásról beszélünk, elengedhetetlen, hogy egyfajta "magyar nagystratégia" is megfogalmazódjon - hangoztatta Orbán Viktor Tusnádfürdőn, a 33. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor záróeseményén, 2024 nyarán.
A miniszterelnök kifejtette, hogy az elmúlt 500 év során Magyarország a kontinens nyugati részének prosperáló fejlődése mellett a világrendszer-váltás vesztese lett. Míg Európa nyugati felén új gazdasági lehetőségek nyíltak meg, hazánk hosszú időre háborús övezetté vált az iszlám hódítások következtében. Ennek eredményeként Magyarország kénytelen volt integrálódni a német-Habsburg érdekszférába, mivel nem volt képes saját magát felszabadítani. Orbán Viktor szerint az Egyesült Államokban zajló események "kedvezően alakulnak számunkra", de hangsúlyozta, hogy nem számít arra, hogy a tengerentúlon jobb gazdasági-politikai ajánlatot kínálnának, mint amilyet az uniós tagság biztosít. Ugyanakkor jelezte, ha mégis érkezne egy ilyen javaslat, akkor azt alaposan mérlegelni kell.
Orbán Viktor miniszterelnök szerint a 2010 óta tartó szakpolitikai programokat - amelyek célja 2030-ig irányt szabni - végigviszi a kormány. Azonban azt is elismerte, hogy egy ennél sokkal mélyebb, akár évszázadokat meghatározó világgazdasági átrendeződés idején ez már nem lesz elég. A magyar gazdaságstratégia alapelve szerinte a "konnektivitás" - vagyis az a törekvés, hogy az ország ne szoruljon be se a nyugati, se a keleti blokkba, hanem mindkét oldallal aktív kapcsolatot tartson fenn. A miniszterelnök itt hangsúlyozta, hogy mindennek az alapja a gazdasági szuverenitás védelme, amelyet elsősorban hazai tulajdonú, versenyképes cégekre - úgynevezett "nemzeti bajnokokra" - kell építeni.
Pásztor Szabolcs szerint abban az esetben, ha német gazdaság és versenyképesség helyreáll, akkor maximum rövid távú kockázat jelentkezik, akkor azonban, ha a gazdasági dinamizmus eróziója tartós, akkor mindenképpen új piacok után érdemes nézni. A német reláció olcsó volt, kényelmes és kölcsönös előnyökön nyugodott, ha ez megváltozik, akkor egy nehezebb alkalmazkodási periódus veheti kezdetét.
Alapvetően számos ország felismerte már a német kitettségben rejlő kockázatokat és történtek lépések is a kitettség mérséklésére. Magyarország igyekszik a keleti és a nyugati tőke között egyensúlyozni, és az utóbbi években látványosan megnőtt a keleti FDI jelentősége a hazai gazdaságban. Szlovéniában is észlelték a kitettség problémáit, ezért gazdasági diverzifikációba kezdtek.
Ugyanakkor a lengyel eset is egészen érdekes, ugyanis az ország Németországon túl is bővíti gazdasági kapcsolatait, olyan ágazatokra összpontosítva, mint az elektromos akkumulátorok, a katonai felszerelések és a háztartási gépek, és együttműködést folytat olyan országokkal, mint az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és Franciaország. Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány kutatási igazgatója szeirnt minden egy jól felfogott diverzifikációs stratégiának a része.
Kiemelkedő jelentőséggel bír ebben a folyamatban, hogy a keleti irányból érkező külföldi tőkebefektetések (FDI) egyre inkább átalakító szerepet játszanak a hazai gazdaságban. Ez a tendencia világosan mutatja az eddigi német függőség csökkentésére tett lépéseket, és jelzi a gazdasági tájékozódásunk új irányait.
A globális gazdaság, függetlenül attól, hogy keleti vagy nyugati piacokról van szó, egyértelműen az elektrifikáció irányába mozdul el. Medgyessy Péter korábban feltett kérdése, miszerint ha nem az akkumulátoriparba fektettünk volna, akkor milyen alternatívát kellett volna választanunk a jelenlegi német függőség mellett, továbbra is aktuális. Ennek kapcsán fontos lenne szakpolitikai diskurzusokat folytatni, hogy megértsük a jövőbeli lehetőségeinket és a szükséges lépéseket.
