Sándor-palota, ahol a keménykalap és a krumpliorr találkozik. Itt, a történelem szívében, a szokatlan öltözetek és a különös karakterek egyedi világot teremtenek. Milyen érdekes pillanatok születnek, amikor a hagyományos elegancia és a játékos fantázia eg
Röviden összefoglalva: úgy tűnik, a Fidesz szándékosan, saját érdekeit szem előtt tartva teszi nevetségessé az államfőt. Az elnök vagy nem veszi észre ezt a helyzetet, vagy szándékosan hagyja, hogy így alakuljon. Ezen mindenképpen tudnánk változtatni!
Úgy döntött Dr. Sulyok Tamás államfő, hogy a hagyományos újévi elnöki köszöntő helyett karácsonykor szól a nemzethez. Meghallgattam. Ahogy az elnök egyre csak hímezte, varrogatta az egészséges közösségekben élő nemzetről szóló háziáldást a falvédőre, rá kellett döbbennem, hogy íme, létezhet müllercecíliább közszereplő Müller Cecíliánál.
Ugyanazt tolja, mint a nyunyókás tisztifőorvos. Nem véletlenül dobta be a Fidesz megint ezt a trükköt: a szándékoltan elrajzolt, veszélytelen önparódiába fordított közszereplőn készségesen röhög és csúfolódik az ellenzéki nyilvánosság, hogy mindeközben eszébe se jusson az illető felelősségét fölhánytorgatni, annak szakmai öntudatát fölpiszkálgatni.
A NER történetének egyik legnagyobb blamázsa a köztársasági elnökökkel való kínos viszonyulás. Hogyan képes ennyire domináns, kétharmados hatalom sorra tönkretenni ilyen jelentős kádereket? Már a kezdetek is stílustalanul zajlottak: 2005-ben a Fidesz által jelölt és támogatott Sólyom Lászlót 2010-ben kérdés nélkül eltávolították. Ekkor még csak a látszatra sem ügyeltek, hiszen az Alkotmánybíróság egykori elnökét, egy elismert jogászt, aki egy újabb ciklusra is méltó lett volna, egyszerűen felcserélték a volt olimpikon Schmitt Pálra. Ekkor már világos volt, hogy Schmitt célja az volt, hogy az elnöki posztot a hatalomgyakorlás motorjává tegye. Minden törvényt aláírt, miközben az államfői szerepét az őt körülvevő nyelvőrködés missziójának tekintette (a saját nevét például egy l-lel írta). A nemzet egységét legfeljebb úgy fejezte ki, hogy minden jóérzésű ember elfordította a fejét, amikor ő írt vagy beszélt.
Pláne, mikor a Gavra-Hont-féle HVG kiderítette, hogy az úgynevezett kisdoktoriját is inkább csak másolta. Kevés útja van annak, hogy egy alapvetően szimbolikus működésre kalibrált munka során az elnök megbukjon, de Schmitt egyszerűen annyira kínos tehertétel lett, hogy a ciklus feléig sem tartott ki a szavatossága, távoznia kellett.
A helyszínre érkező Áder János láthatóan végiggondolta a helyzetét: a korábbi Orbán-ellenes és alternatívákat felvonultató projektje nem hozta meg a várt eredményeket. Brüsszel számára csupán Rodostó szerepét jelenti (az Európai Parlamentbe úgy került be, hogy angoltudása akkor még a Rigó utcai Teletubbies szintjén állt), így a horizontja szűkült, és a belföldi politikai táj maradt számára az egyetlen opció. A hazaérkezésekor érzett államfői vákuum betöltése pedig valóban nem tűnik másodlagos feladatnak. Visszatért, elfoglalta helyét, és noha az "ordenáré bajszos szar" skandálása hallatán inkább együttérzést tanúsítok, nehezen hiszem el, hogy ez a tapasztalt jogász-politikus, aki a rendszerváltás óta aktív, ne talált volna több fogást a fennálló rendszerben. Valójában úgy tűnik, nem is akarta. Ehelyett egy meglehetősen furcsa és átlátszó hobbival rukkolt elő: zöld ügyeket szeretne képviselni egy olyan kormányzás keretein belül, ahol sem környezetvédelmi tárca, sem zöld államtitkár nem áll rendelkezésre. Víz világnapja, és a régi dicsőség már csak emlék. Tíz évnyi ilyen hozzáállás pedig nyomtalanul eltűnik a feledés homályában.
Novák Katalin, akárcsak Schmitt Pál, két évvel ezelőtt hagyta el a Sándor-palotát, de Orbán Viktor ebből az esetből tanult. Míg Novák Katalin egy friss, meglepő jelölt volt, addig ellenfele, az ellenzék által támogatott Róna Péter, egy konzervatív, idősebb férfi, aki Londonban dolgozik, nem igazán vonzotta a szavazók figyelmét. Novák Katalin bátorsága abban nyilvánult meg, hogy nyíltan kifejezte eltérő véleményét a hivatalban lévő miniszterelnök politikájáról, gyakran nem csupán árnyalta Orbán Viktor markáns álláspontját, hanem egyenesen kontrasztba állította azt. Növekvő nemzetközi befolyása és influenszer státusza kockázatos helyzeteket is teremtett. A "ne írd alá, János" skandálás mögött ott volt a lehetőség, hogy ez felébreszti Áder János polgári öntudatát, amit a gyalázkodások inkább akadályoztak, mint segítettek. Még aggasztóbb volt a lehetőség, hogy Novák egyszer csak elhinné, hogy köztársasági elnökként is tevékenykedhet.
A váratlan bukás után az utódlás során mindenképpen foglalkozni kellett ezzel a problémával. Az egyik lehetőség egy újabb laikus politikai figura kinevezése lett volna, például egy idős táncdalénekes, Schmitt olimpikon mintájára. Ugyanakkor a terep tele volt rejtett csapdákkal, így inkább egy másik megközelítést választottak: olyan jelöltet kerestek, aki valóban alkalmas a közjogi pozíció betöltésére, de már a kezdetektől fogva igyekeztek bohócként bemutatni. Soha ne lássák komoly arccal! Végül a második megoldás mellett döntöttek, így 2024 februárjában Sulyok Tamás átlépett az Alkotmánybíróság elnöki székéből a Sándor-palotába.
Dr. Sulyok Tamás közel egy évtizeden át szolgált alkotmánybíróként, és 2016 óta irányította a taláros testület munkáját. Elismert szakjogász, aki nemcsak hazai, hanem nemzetközi szinten is jelentős hírnévre tett szert. Másfél évtizedig képviselte Ausztriát tiszteletbeli konzulként, emellett ügyvédként és cégvezetőként is tapasztalatot szerzett. A Medián felmérése szerint a magyar lakosság körében máris tízből hét ember ismeri nevét.
Az a véleményem, hogy egy közjogi G-nap következményeként Sulyok államfő olyan kockázatokat idézhetne elő a Fidesz számára, amelyek Simicska Lajoséhoz hasonlíthatók. Ennek ellenére 2024 februárja óta meglepő módon szinte senki sem szólalt meg nyilvánosan azzal a követeléssel, hogy Orbán Viktorral szembe kellene szállni, vagy hogy ne írja alá a törvényeket.
Képzeljük el, mit is jelentett Göncz Árpád, a kezdő politikus és műfordító, konfliktusa a két jobboldali kormánnyal, amelyek hivatali idejére esett! Gondoljuk végig, mi történne, ha ez a neves alkotmányjogász hirtelen öntudatra ébredne, és nekilátna törvényeket visszadobálni, Brüsszellel és annak hazai képviselőivel tárgyalni, a kormányfőt nyíltan kritizálni, valamint a Sándor-palotát az ellenzék bázisává alakítani! Sólyom László óta nem élt ott olyan személy, aki ennyire átlátná, mi készül a törvénygyárban, és hányféleképpen tudna akadályokat gördíteni a kormányzati gépezet elé.
A lassan véget érő évben még egyszer sem hangzott el, hogy "ne tessék aláírni, Tamás bácsi". Még csak gúnyos jelző sem társult hozzá. Az ellenzéki sajtó prominensei könnyedén beléptek a csapdába, ezzel pedig önkéntelenül is tompították a kritikák élét. Mit is jelent mindez? Azt, hogy amikor nevetgélünk és fölényesen odavágunk valamit, egyúttal felmentjük a felelősség alól azokat, akiket éppen kritizálunk. Ezt jól tudja Donald Trump, tudta Boris Johnson, és határozottan tudja Orbán Viktor is, aki időről időre szándékos öniróniával lép a nyilvánosság elé. Különösen tudatában van ennek az, aki Sulyok államfő portréját formálja. Úgy alakítja az államfő Facebook-oldalát, hogy ott se "közjogi", se "méltóság" ne legyen jelen.
Magyarország köztársasági elnöke az utóbbi hónapokban szinte kizárólag protokolláris eseményekkel van elfoglalva: kézfogások, hivatalos látogatások, avatások és átadások váltják egymást. Eközben pedig felüti a fejét a papóka-influenszerkedés, ami nem más, mint a közéleti szereplés szórakoztatóbb, könnyedebb oldala. Olyan pillanatokra gondolok, mint a téglamúzeumban tett látogatás, a pingpongozás az íróasztalon, vagy a legutóbbi fotója, amelyen borsófőzeléket örökít meg. Mindez egyfajta csendes, békés vidámságot sugall, mintha a politikai súlyok nélkül is lehetne élni, mint egy régi jó ismerős, Árpi bácsi stílusában. Miközben körülöttem az ellenzéki barátaim sorra osztják meg velem a „már megint mit idétlenkedik” üzeneteket, egyre inkább úgy tűnik, hogy a „miért írta alá” vagy a „szólaljon már meg” kérdések elmaradnak. Érdekes belegondolni, hogy míg a NER nyíltan és határozottan simította le a kormánykritikus autonómiák éleit, addig a belső önállóságok kiiktatása mellett szó nélkül elmentünk. Kuriózumnak számít, hogy a sértett Matolcsy jegybankelnök tizenkét éve alatt mindössze másfél évben vitázott a kormánnyal, pedig ez a feladata részét képezte volna a korábbi időkben.
Érdekes lenne, ha hirtelen komolyan vennénk az államfőt. Nem a Szomszédok-paródia világában élnénk, hanem a tegnapi alkotmánybíróhoz, a nemzet egységét hivatott képviselő mai állami vezetőhöz intéznénk szavainkat. De miért is lenne ez fontos? Az ellenzék hatalmi ambíciói hidegen hagynak, nem ezért kívánok útmutatót adni. Azért lenne lényeges, hogy Sulyok elnököt visszahelyezzük az eredeti államfői keretbe, mert sürgős tennivalók várnak ránk. Például a magyar jogalkotás színvonala kritikán aluli; olyannyira gyenge törvények kerülnek aláírásra, hogy az már szinte szégyen. A nemzet darabokban létezik, és az egyes részek között egyre mélyül a gyűlölet. A demokrácia intézményei már régóta a fal mellett hevernek, mintha csak elfeledkeztek volna róluk. Nincs párbeszéd, nincs tartalmas diskurzus. Jó lenne minden lehetséges eszközt megragadni, hogy ezen változtassunk. Az egyik módja ennek az lehet, ha meggyőzzük Sulyok bácsit, aki a véget nem érő IBUSZ-társasutazás fotóalbumát gyártja, hogy fedezze fel a közjogi méltóságot önmagában. Bármilyen célja is volt Orbán Viktornak, végül papíron köztársasági elnökséget teremtett belőle.
Hát akkor igazán legyen az, ami!
A szerző egy sokoldalú szakember, aki politikai elemzéseivel, publicisztikai írásaival, jogi tudásával és humoros megközelítéseivel egyaránt gazdagítja az ÖT csapatát.
Ez a cikk az ÖT és az Index közötti szoros együttműködés eredményeként látta meg a napvilágot. Ha szeretné megosztani, hozzászólni a témához, vagy további hasonló érdekes tartalmakat felfedezni, látogasson el partnerünk, az ÖT weboldalára!
A véleménycikkek nem mindig tükrözik az Index szerkesztőségének hivatalos álláspontját.
