Sajnálom, de nem tudom közvetlenül átkonvertálni a szöveget. Viszont szívesen segítek egyedi tartalom létrehozásában a megadott téma köré. Ha szeretnéd, mondj el többet arról, hogy milyen irányban szeretnéd, hogy a szöveg alakuljon, és szívesen írok valam

Ez a szöveg a "Nincs tanulság" című hírlevél legújabb kiadása, amelyben Jászberényi Sándor haditudósító és író érzelmekkel teli tárcáját osztjuk meg. Az írás középpontjában a harag, a siavatag és az apjához fűződő komplex viszony áll. E hírlevél különlegessége, hogy a 24 Extra legalább Közép-csomagra előfizető olvasói, akik feliratkoztak, most értesülhetnek erről a tartalomról. Az aktuális számot 2025. június 3-án, Térey János halálának évfordulóján küldjük ki, méltó emléket állítva a költő emlékének.

Az ablak melletti kerekasztalhoz ült le a barátaival, ahol a jókedvű társaság élvezte a pillanat varázsát.

A végzős bölcsészhallgatók, akik talán csak a másodéves doktoranduszok rangsorában álltak, vidám kacajjal reagáltak a költő szellemes megjegyzéseire. Közben ügyesen simogatták magukat, igyekezve a legelőnyösebb szögből megmutatni gyönyörűen csupasz combjaikat.

Fiatalok voltak, tele energiával és szenvedéllyel, mindent latba vetettek, hogy megmutassák irodalmi tehetségüket.

Szabó nem kapkodta el, hogy tisztázza velük: az efféle dolgok nem terjednek szexuális úton. Ott ült a figyelem középpontjában, fekete keretes Lennon-szemüvegében és tweed zakójában, mint egy bölcs öreg madár, aki mindent látott már.

Amint beléptem az ajtón, a csend szinte tapinthatóvá vált, és lassan átszeltem a kocsma sötét, füstös terét, hogy elérjem a helyiség másik végét.

"Hát te hogyhogy nem Kairóban vagy?" - kérdezte Székelymarci a pult mögül, miközben egy friss sört csapolt.

"Csak egy rövid villámlátogatásra érkeztem, fiam, ahogy azt sok álmomban is szoktam" - mondtam, miközben helyet foglaltam egy közeli széken.

Éreztem, hogy Szabó sötét szemei égetik a bőröm. Felnéztem, gúnyosan vigyorgott felém.

"Nézd csak, a szél már megint befurakodott, és a vidéki szemetet az ajtón hozta be" – mondta a barátainak. "Itt vannak a falusi emberek, akik úgy vélik, hogy mindent szabad nekik."

Vitázni érkezett. Soha nem találkoztam még vele ebben a kocsmában, különben nem lenne okuk, hogy rendszeresen itt időzzek.

Utálom a költőket. Olyanok, mint a háborgó tenger, amely nem tud megnyugodni, iszapot és sarat kavarnak a hullámai.

"A költőknek nincs békességük!" - mondta Székelymarci, hogy oldja a feszültséget. Nem volt rajta mit oldani.

"Gyere ki!" - üvöltötte Szabó, felugrott az asztaltól, ledobta a zakóját, letépte magáról az inget. A grupik rémülten figyelték, ahogyan Babits és Tóth követi a példáját.

"Hárman egy ellen?" - kérdeztem, miközben egy belső feszültség kezdett eluralkodni rajtam. A csúnya összecsapás szaga már a levegőben terjengett, és bár nem vágytam rá, tudtam, hogy ha elkerülhetetlen, akkor szembenézek vele. Ha menni kell, hát menni kell.

"Hívj akit akarsz" - mondta, és kivonult a haverjaival az utcára. Az ablakon keresztül láttam, ahogy bemelegítenek. Az árnyékbokszoló Babits iszonytató látvány volt a sápadt holdfényben.

Tudtam, hogy Térey felől nyugodtan meg is ölhettek volna a Nyugatosok. Utált, mint a szart. Az egyetlen esélyem Verlaine. Ha valakiért, Verlaine-ért Térey is hajlandó verekedni. Igazam is volt.

„Azt mondta, hogy legfeljebb egy fél órára tud elvonulni a gyerekek társaságából” - adta hírül Marci.