Janklovics Péter: Annyira sikerült kiejtenem, hogy eddig az édesanyjával élt együtt.

Magyarországon minden év június harmadik vasárnapján ünnepeljük az apák napját, idén ez a különleges alkalom június 15-re esik. Janklovics Péter, a tehetséges színész és humorista, boldog édesapja két kisfiúnak, akik hat és nyolc évesek. Bár kezdetben nehezen tudta elképzelni az apaságot, gyorsan ráébredt, hogy ez a szerep tele van örömmel és kihívásokkal, de buktatók nélkül. Péter az Indexnek osztotta meg élményeit az apaságról, arról, hogyan tapasztalta meg ennek a csodálatos felelősségnek a szépségeit és örömeit.

Janklovics Péter izgatottan készült az óvodai apák napi ünnepségre, tele reményekkel és várakozással. Ám amikor megérkezett, egy teljesen váratlan fordulat várta, ami messze eltért attól, amire előzetesen gondolt.

"Ezek mindig emlékezetesre sikeredtek - kezdte Janklovics Péter az Indexnek. - Az első alkalmat nagyon vártam, arra számítottam, hogy kedves verseket szavalnak a gyerkőcök, én pedig büszke apukaként elérzékenyülök. Ehhez képest sorversenyek voltak, hátamon a gyerekkel kellett szlalomoznom és különböző ügyességi feladatokat megoldani. Majd mondták, hogy a süni csoport pihen, jönnek a nyuszi csoport apukái. Mivel nekem mindkét gyerekem oda járt, nem igazán volt megállásom, a nap végére általában gatyára izzadtam."

A színész-komikus mélyen aggódott az apaság gondolatától, hiszen ő maga is egy hebehurgya gyerkőc volt fiatalon. Félt attól, hogy saját vidám, ámde zűrös természetét a gyerekei is örökölni fogják.

"Mindenki hazudik, aki azt mondja, hogy nem fél az apaságtól, aki pedig tényleg nem, az beleszarós vagy felelőtlen. Rettegtem, amikor útban volt az első fiam, tudtam, hogy ez visszafordíthatatlan folyamat. Féltem tőle, hogy nem vagyok elég érett, hebehurgya gyerek voltam, nem akartam, hogy a gyerekeim is ilyenek legyenek. Három hónapos volt a nagyobbik fiam, amikor tudatosodott bennem, hogy ez klassz dolog, ennek nincs buktatója. A kisgyerekes barátaink kérdezgették, hogy mi szoktunk-e aludni, mert ők keveset. Nekünk ilyen szempontból szerencsénk volt, a gyerekeket elkerülte a hasfájás, jól aludtak, így mi is."

Janklovics Péter megosztotta, hogy az első gyermekének érkezése éppen a saját születésnapjára esett.

Amikor fellépéseken találkoztam egy-egy szívhez szóló, kedves kisgyerekkel, mindig elöntött a melegség, de valahogy úgy éreztem, hogy nekem otthonra nem lenne szükségem egy ilyen kis csodára. A korábbi barátnőim többször is megjegyezték, hogy biztos jó apuka lennék, de sajnos sosem az ő gyerekük apukája lettem. Folyamatosan halogattam a gyerekvállalást, mert úgy éreztem, hogy sosem lesz minden körülmény tökéletes. De végül is, ha mindig az ideális pillanatra várnánk, akkor az életünk csak elszaladna mellettünk. A félelmeim ellenére mégis belevágtunk a szülővé válás kalandjába. A 40. születésnapomra kaptam az első kisfiamat, ami számomra a legcsodálatosabb ajándék volt. Akik már átéltek ilyet, pontosan tudják, miről beszélek; akik viszont még nem, azoknak nehéz lenne szavakba önteni a születés csodáját. Mindkét gyermekem érkezésénél ott lehettem a feleségem mellett, és ez egy életre szóló élményt jelentett számomra.

Félelemmel töltött el a helyzet, hiszen számos rémtörténetet hallottam már, de leginkább attól rettegtem, hogy órákon át nézhetem szenvedni azt, akit a legjobban szeretek. Az élmény azonban felülmúlta minden várakozásomat; az emberi élet csodája valóban páratlan. Amikor világra jött az első fiam, egy hatalmas adrenalinlöket árasztott el. A nővérek tőlem kérdezték, mi a neve és a lakcíme, de hirtelen nem jutott eszembe semmi. Csak annyit tudtam kinyögni, hogy eddig az anyja szívében lakott.

A komikus megosztotta, hogy a második gyermekének érkezése előtt komolyan fontolgatta, hogy lemondja az esti fellépését. Az orvosa azonban kedvesen biztosította, hogy erre nem lesz szükség, és nyugodtan folytathatja a szórakoztatást.

A Szent István parkban ücsörögtünk a feleségemmel, éppen egy finom fagyit majszoltunk, amikor ő hirtelen elkezdte emlegetni, hogy feszítő fájdalmai vannak. Nem haboztunk, beugrottunk a kórházba, ahol a doktor azt mondta, hogy ezek a fájások még nem igazi szülési fájások, de ha már itt vagyunk, jobb, ha gyerekkel távozunk. Ekkor megfordult a fejemben, hogy lemondom a hétórás előadásomat, de a szülész megnyugtatott, hogy addigra biztosan végezni fogunk. Tóth Eduval közösen terveztünk egy műsort, ezért kértem, hogy az első felvonást ő vezesse, és a folytatásra már én is ott leszek.

Második gyermekükről pár hónapos korában derült ki, hogy súlyos mogyoróallergiája van. Janklovics Péter felesége ezt követően alapította meg több női társával az Anafilaxiás Allergiásokért Egyesületet.

"Általában sokat stresszelek, de a feleségem még nálam is stresszesebb, ezért én nyugtatgatom. Együtt tudunk élni ezzel az állapottal, figyelünk rá, hogy milyen ételt vásárolunk, az óvodában is nagy hangsúlyt fektetnek erre, az éttermekben mindig nagyon részletesen elmondjuk, hogy miről van szó. A feleségem annyira komolyan veszi, hogy kis túlzással még a zsákos vegetát is átvizsgálná. Beni is jól kezeli a helyzetet, ebbe nőtt bele, ha édességgel kínálják, soha nem fogadja el, megkérdez minket, hogy vehet-e belőle."

A stand-upos próbál jó édesapa lenni, de mivel sok a fellépése, nem tud annyi időt tölteni a gyermekeivel, amennyit szeretne.

Rendszeresen szervezek apa-fiúk programokat, ahol együtt kirándulunk és biciklizünk, habár gyakran csak az első játszótérig jutunk el. Amikor egy hétvégi fellépésre készülök, mindig gyötör a lelkiismeret-furdalás, hogy nem lehetek a gyerekeim mellett. Az első gyermekem első lépéseit sajnos csak videón láttam, míg a kisebbik esetében szerencsére otthon tudtam maradni, mivel éppen a Covid-időszakra esett az időpont.

Janklovics Péter apaként nem tapasztal hátrányos helyzetet, és egyáltalán nem zavarja, hogy az anyák gyakrabban vonzzák a közfigyelmet a társadalomban.

Ismerjük el, hogy az anyákra sokkal nagyobb teher hárul a gyereknevelés során, hiszen sokszor az ő feladatuk nehezebb. Ráadásul ők rendelkeznek azzal a különleges idővel, amely alatt felkészülhetnek az anyaságra. Az élet bennük bontakozik ki, és a saját testükön keresztül adják át a táplálékot a gyermeküknek, ami egy rendkívül erős köteléket teremt. Apaként nem érzem úgy, hogy hátrányos helyzetben lennék, de ha mégis így lenne, azt is könnyedén el tudnám viselni.

A színész egy lenyűgöző anekdotát osztott meg gyerekkoráról. Mesélte, hogy szülei elváltak, de ezt a titkot csak jóval később, évekkel később fedték fel előtte. Az események sora mély nyomot hagyott benne, és a felnőtté válása során új értelmet nyert számára.

"Úgy gondolták, hogy nem sérülök, ha nem tudok róla. Az volt a sztori, hogy édesapám építésvezetőként vidéken dolgozik. Legbelül éreztem, hogy ez nem igaz, de el akartam hinni, amit mondtak. Amikor megtudtam az igazságot, nagy volt a döbbenet és a csalódottság. Mivel elvált szülők gyermeke vagyok, tudat alatt bennem van, hogy nem akarom ilyen traumának kitenni a gyerekeimet, de nem görcsölök rá."

Néhány évvel ezelőtt a nagyobbik fiam hirtelen komolyan tért haza az oviból, és elmesélte, hogy az egyik kis barátjának a szülei különváltak. Azóta, ha néha összeszólalkozunk a feleségemmel, ő ijedten tekint rám, és megkérdezi, hogy vajon mi is erre a sorsra jutunk-e. Ilyenkor az édesanyja mindig megnyugtatja, míg én a másik szobában próbálom összeszedni a gondolataimat és lehiggadni.

Janklovics Péter kifejezte, hogy két gyermekkel mostanra valószínűleg teljesnek érzik a családjukat. Ahogy ő fogalmazott, nem szeretne újabb kockázatot vállalni, hiszen a harmadik gyermek érkezése nem biztos, hogy olyan zökkenőmentes lenne, mint az első két kicsi esetében.

"Most az a célom, hogy őket felneveljem. Ha ketten kétfelé futnak, a feleségemmel még rendet tudunk tenni, de már nem szívesen vállalnánk be, hogy a gyerekek kerüljenek túlerőbe" -jelentette ki a humorista.