Egyedülálló festészeti irányzatot alakított ki a magyar művész, amelynek már saját neve is született.

„Nincs új a nap alatt” – mondják sokan, de akkor miért is fáradozik a művész, akinek szívügye, hogy valami eredetit hozzon létre? Végtelen kérdés ez, amely arra keresi a választ, hogyan lehet a XXI. század második évtizedében túllépni a korábbi alkotásokon, és valami igazán új, korszakalkotó eszmével előrukkolni. E témáról folytattunk eszmecserét Vinkó Leó festőművésszel, aki a kubizmus és az impresszionizmus világába merült el, miközben saját, „refraktivizmusnak” nevezett stílusát igyekszik kialakítani.

A 2024-es Highlights of Hungary különdíjasa lett a Muralpaint alkotópárosa, Marton Ákos és Vinkó Leó. Közös projektjükben a tűfalfestést emelik új szintre, ahogy iskolák és közterek különböző részeit változtatják színesebbé, izgalmasabbá. Ugyanakkor a páros mindkét tagjának megvan az egyéni művészi látásmódja is, így saját pályájukon is aktívan haladnak külön-külön.

Nemrégiben lehetőségünk nyílt Marton Ákossal beszélgetni, aki a muralpaintes alkotások mestere. A beszélgetés során érintettük a kortárs képzőművészet aktuális állapotát, felfedtük legújabb kiállításának részleteit, és mélyebben megismertük egyedi művészi perspektíváját.

Ezúttal Vinkó Leóval interjúztunk, aki saját műveiben egy ideig a kubizmus és az impresszionizmus stílusait vegyítette, így született meg saját irányzata, a refraktivizmus, aminek továbbfejlesztésén fáradozik, miközben alkotói látásmódját is szeretné kibővíteni.

A kubizmus a XX. század elején nyert teret a képzőművészetben. Miért érzi fontosnak a felélesztését most, ebben a stílusilag eléggé megosztott korban?

Nekem mindig is tetszett a kubizmus, illetve többen jelezték, hogy van érzékem az ilyen stílusú képek színvonalas kivitelezéséhez. Mikor elkezdtem ebben a stílusban alkotni, nem gondolkodtam azon, hogy mit szeretnék vele, csak élveztem. Számomra ez a lényeg. Az, hogy szeressem, amit csinálok. Jönnek a képek a fejembe, én pedig megfestem őket. Nem sokat szoktam foglalkozni a számomra zavaros, kortárs dolgokkal. Én csak festek, mert ez az életem. Az, hogy ez a stílus újra helyet kapjon a palettán, szerintem azért fontos, mert van még benne lehetőség, vannak olyan megoldások a stíluson belül, amik nem lettek teljesen kiaknázva.

A kubizmus megértéséhez a laikus nézőknek először is érdemes tisztában lenniük azzal, hogy ez az irányzat radikálisan új módon közelíti meg a formákat és a tér ábrázolását. A képek nem csupán a valóság pontos másolatai, hanem a látott világ többrétű, geometrikus elemekre bontva, amely lehetővé teszi, hogy a nézők több nézőpontból is szemléljék a tárgyakat. Fontos, hogy a nézők nyitott szemmel és elmével közelítsenek a kubista alkotásokhoz. Figyeljenek a különböző szögekre, formákra és színekre, és próbálják megérteni, hogyan alakítják ezek a művészek a valóságot. A kubizmus nemcsak a látványt, hanem a gondolkodás módját is megkérdőjelezi; a képek sokszor több dimenziós tapasztalatot nyújtanak, amely elvezethet minket a mélyebb értelmezésekhez. Végül, érdemes tudatosan keresni a kapcsolódásokat, a geometriai formák, a színek és a struktúrák közötti viszonyokat. A kubista művek néha első pillantásra zűrzavarosnak tűnhetnek, de a részletek alaposabb megfigyelése egy új világot nyithat meg a néző előtt, ahol a művészet nem csupán a szemnek, hanem a léleknek is szól.

A kubizmus különleges látásmódot kínál, amely lehetővé teszi számunkra, hogy a tárgyakat egyszerre több nézőpontból szemléljük. Az én alkotásaimban a tér és a látvány egyedülálló módon a fény játékán keresztül bontakozik ki. Olyan, mintha egy prizmán keresztül fedeznénk fel a világot, így bár a kubizmus hatásait magamon érzem, mégsem teljesen az. Egy kedves barátom, aki egyben mentorom és gyűjtőm is, Bozsó Albert, a képeimet „fénytöréses realizmusnak” nevezte, és az általam képviselt stílusnak külön nevet is adott: refraktivizmus.

Sokan a neokubizmus jegyében készült művei alapján azonosítják az ön alkotásait, azonban ön vallomása szerint az impresszionizmus hatása is érezhető művészetében. Hogyan látja a kapcsolatot e két, egyenként is erőteljes és könnyen azonosítható művészeti irányzat között? Miben rejlik az a közös vonás, amely összeköti az impresszionista érzékenységet a neokubista formavilággal az ön munkáiban?

Ez a két stílus volt rám legnagyobb hatással. Kezdetben sok impresszionista képet festettem. Majd jött egy klasszikus kubista korszak. Aztán valahogy bekúsztak az impresszionizmus jegyei is a kubista képekbe. Egyre jobban foglalkoztatott, hogy vajon milyen lenne a két stílust összehozni. Albert hívta fel először a figyelmemet arra, hogy kezdem összegyúrni a két irányzatot, és ez jó. Utána egyenes út vezetett oda, ahol most tartok. Illetve igyekszem a képeimbe még egy dolgot beleépíteni, amivel talán még teljesebb lehetnek. Ez a realizmus. A realista festészetet is nagyon szeretem. Csak ahhoz, hogy valaki jó realista képeket fessen, rengeteg munkára, áldozatra van szükség. Szóval, amikor csak tehetem, állok a vászon előtt, és dolgozom. Először nem láttam a kapcsolatot a két stílus között, csak szerettem mind a kettőt, és izgalmas lehetőségnek tartottam összehozni őket. Gyakorlatilag az impresszió, a fény alakítja át a realitást egyfajta kubista látvánnyá az alkotásokon.

A különböző stílusok keverése izgalmas lehetőségeket rejt magában, de számos buktatót is tartogathat az alkotók számára. Az alábbiakban bemutatom a leggyakoribb hibákat, valamint azok elkerülésének módjait. ### Legnagyobb hibák: 1. **Inkonzisztens hangvétel**: Ha a két stílus közötti váltás túl hirtelen vagy zökkenőmentelen, az olvasóban vagy nézőben zűrzavart okozhat. Például egy komoly dráma hirtelen humorral való megtörése gyakran nem működik. 2. **Elveszett fókusz**: A különböző stílusok ötvözése során könnyen elveszíthetjük a történet vagy az üzenet lényegét. Ha a stílusok túlságosan eltérnek, az alkotás célja elmosódhat. 3. **Túlzásba vitt elemek**: Az alkotók hajlamosak lehetnek a különböző stílusok legjobb elemeit túlzásba vinni, ami az eredményes kifejezés helyett csak kaotikussá válhat. 4. **Célcsoport figyelmen kívül hagyása**: Nem minden közönség fogékony a stílusok keverésére. Ha nem ismerjük a célcsoportunkat, könnyen eltévedhetünk. ### Megelőzési és kikerülési tippek: 1. **Kísérletezés kicsiben**: Kezdjünk kis léptékben, és próbáljunk ki különböző stílusok elemeit anélkül, hogy az egész alkotásra hatással lennének. Így láthatjuk, mi működik és mi nem. 2. **Tiszta koncepció**: Mielőtt nekilátnánk, érdemes jól átgondolni, hogyan szeretnénk ötvözni a stílusokat. Mik a közös elemek? Hol találhatók a határok? 3. **Olvasói/nézői tesztelés**: Kérjünk visszajelzést a célcsoporttól, mielőtt véglegesen megjelentetnénk az alkotást. Az ő perspektívájuk segíthet észrevenni a zökkenőket. 4. **Rugalmasság**: Legyünk készek módosítani az elképzeléseinket, ha a stílusok keveredése nem működik a gyakorlatban. Az alkotás során fontos a nyitottság és a rugalmasság. Az egymástól távol álló stílusok keverése izgalmas kihívás lehet, de ha tudatosan figyelünk a fent említett hibák elkerülésére, akkor egyedi és emlékezetes alkotásokat hozhatunk létre.

Először is a fontos az, hogy a festő, alkotó megértse azt, amiről szól az adott stílus. Illetve fontos, hogy az adott irányzathoz tehetsége is legyen. De nehéz erre válaszolni, mert ki határozza meg manapság, mi a jó, és mi nem az. A véleményem, hogy kísérletezni kell, aztán lehet azt érezni, hogy ez izgalmas, jó dolog lett, vagy teljesen mellékvágány. Én is jó pár képemet megfestettem, és újrakezdtem, mert éreztem, hogy ez így nem jó.

Azt tűzte ki célul, hogy egyedi, máséval össze nem téveszthető műveket teremtsen. Mit gondol, hol tart ezen az úton? Elérte a célját, vagy még távolinak látja az út végét?

Azt semmiképpen nem érzem, hogy elértem a célomat. Elindultam egy úton, van egy cél, ami felé haladok. Ennek nagyon örülök, hiszen ez fontos. Tisztánlátóvá tesz. Azt gondolom, hogy még nagyon sok munka áll előttem. De örülök neki, hogy most már neve is lett a stílusnak. Fénytöréses realizmus, azaz refraktivizmus.

Az egyediséget elérni egy korábbi stílusirányzat újjáélesztése során kihívás, de egyben izgalmas lehetőség is. Az alábbi lépések segíthetnek abban, hogy a hagyományos elemeket új, friss módon közelítsd meg: 1. **Alapok újraértelmezése**: Tanulmányozd a választott stílusirányzat alapelveit és jellemzőit, majd gondold át, hogyan lehet ezeket a mai kontextusban alkalmazni. Kérdezd meg magadtól, miért vonzó számodra ez a stílus, és mit szeretnél közvetíteni általa. 2. **Saját hang kialakítása**: Ne félj belevinni a saját egyéni tapasztalataidat és érzéseidet. Az autentikus kifejezés érdekében az érzelmeid és gondolataid szerves részévé válhatnak a művészetednek. 3. **Kísérletezés**: Használj különböző anyagokat, technikákat, és formákat, hogy újraértelmezd a klasszikus elemeket. Kísérletezz a színekkel, textúrákkal és formákkal, hogy felfedezd, mi működik a legjobban a vízióddal. 4. **Hibrid stílusok kialakítása**: Kombináld a régi stílust más irányzatokkal vagy modern elemekkel. Így létrehozhatsz egy olyan egyedi keveréket, amely megtartja a hagyományos értékeket, ugyanakkor friss és aktuális. 5. **Történetmesélés**: Minden egyes alkotás mögött legyen egy történet. Az, hogy mi inspirált, mit szeretnél kifejezni, mind hozzájárul az egyediséghez, és segít a közönségnek kapcsolódni a munkádhoz. 6. **Visszajelzés keresése**: Oszd meg a munkáidat másokkal, és kérj visszajelzést. Az eltérő nézőpontok segíthetnek abban, hogy finomabbá tedd a stílusodat, és új irányokat fedezz fel. A cél nem csupán a stílus másolása, hanem annak újraértelmezése és aktualizálása, amely során a saját egyedi látásmódodat is kifejezésre juttathatod.

Egy ideig úgy éreztem, hogy a kubizmus újbóli életre keltése a célom. Ahogy azonban egyre mélyebbre ások ezen az úton, a tapasztalatok alapján rájövök, hogy nem csupán neokubista szeretnék lenni. Célom egy olyan új kubizmus megteremtése, amelyben a fény dinamikusan formálja és bontja le a teret, lehetővé téve, hogy a látványt több nézőpontból is felfedezhessük. Ha sikerül e koncepció mentén alkotnom, úgy érzem, jó irányba haladok az egyedi stílusom kialakítása felé. Nyilvánvaló, hogy még rengeteg munka áll előttem; jelenleg még gyerekcipőben járok, de eltökélten dolgozom, hogy egy felnőtt, érett stílus születhessen meg a végén. Emellett fontos, hogy a modernitást és a realizmust is integráljam a képeimbe, így valóban van bőven tennivalóm.

Picasso és Vincent van Gogh mély nyomot hagytak bennem. Művészetük nem csupán inspirációt ad, hanem egyfajta irányt is mutat a kreatív utamon. Az ő stílusuk és látásmódjuk maradandó hatással van rám, ugyanakkor fontos számomra, hogy ne csupán utánzásukra korlátozódjak. A múlt tisztelete mellett hiszek abban, hogy az igazi egyediséghez elengedhetetlen a saját hangom megtalálása. Ezért folyamatosan keresem az utamat, ahol a klasszikus elemek és az új, személyes kifejezés egyesülhet. Az ő örökségük egy állomás, amely segít formálni az utamat, de a végső célom az, hogy saját, eredeti világomat építsem fel.

Úgy érzem, hogy az említett mesterek hatása végigkísér majd az utamon. A karizma és az erő, amit tőlük kaptam, mindenképpen velem marad. Paul Cézanne, Édouard Manet és Claude Monet is nélkülözhetetlen részei az életemnek és festői pályafutásomnak. Az ő munkájuk inspirációt ad, és formálja a saját látásmódomat.

Az alkotásain gyakran jelennek meg különféle épületek, gyakran templomok, szakrális helyek. Miként választja ki ezeket?

Kisgyermek korom óta lenyűgöz a perspektíva világa és az épületek sokszínűsége. Gyerekként egy építész karrierje lebegett a szemem előtt, de az élet más irányba terelt. Az építészet számomra egy varázslatos művészet, ahol az emberi kreativitás hatalmas, monumentális csodákat teremt. Minden egyes épület, minden templom új inspirációt ad: ahogy ránézek, azonnal elindul a fantáziám, és máris azon töprengek, milyen izgalmas, színes képet lehetne belőle megálmodni.

Míg a saját művészetedben az egyediség és az önkifejezés áll a középpontban, a Muralpaint megbízásainál elengedhetetlen, hogy a megrendelőkkel közös nevezőre jussatok. Hogyan tudod tehát összeegyeztetni ezt a két eltérő alkotói megközelítést?

Úgy vélem, az emberek idővel elsajátítják a szükséges ismereteket. A legfontosabb az, hogy valóban értékes munkát szeretnénk végezni, ami nemcsak nekünk, hanem a megrendelőink számára is örömet okoz. Természetesen, ez a két szempont nem mindig fedi egymást. A dekoráció célja eltérő lehet egy festmény céljától. Ennek ellenére a dekorációs projektek során rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem, amelyeket később a saját műveimbe is beépítettem.

Összevetve az alkotásait Marton Ákoséval, a stílus jelentősen eltér, de színeiben, bizonyos hatásaiban van némi kapcsolat. A közös munka mennyire hat az egyéni alkotóművészetére? Teljesen le lehet választani egymásról két ennyire különböző munkafolyamatot?

A dekoráció és a festmények világa között lényeges különbség van, hiszen míg az utóbbi esetében teljes szabadságot kapok a kreatív kifejezésre, a dekorációnál már ketten alkotunk, ami közös gondolkodást és szoros együttműködést igényel. Ha nem figyelnénk egymás ötleteire, akkor könnyen káoszba torkollhatna a végeredmény. Talán éppen ezért van az, hogy a képeink között szoros összefonódás tapasztalható, hiszen rengeteget festettünk együtt, és ez mindkettőnk stílusára és látásmódjára mély hatással volt. A dekoratív képek is hűen tükrözik azt a színpalettát és karaktert, ami a vásznainkon megjelenik. Így tehát a dekoráció és a festés nem válik élesen el egymástól; inkább a közös stílusunkat képviselik, egy érthetőbb és dekoratívabb formában.