Itt van a megdöbbentő jelentés a kormány milliárdos pénzosztásáról – ráadásul most belső forrásokból érkezett a kritika!
A kormány által bevezetett, egyedi alapú támogatási rendszer több mint 1200 milliárd forintnyi közpénzt juttatott főként külföldi nagyvállalatoknak. Az Állami Számvevőszék azonban figyelmeztet arra, hogy ez a gyakorlat komoly kockázatokat hordoz magában. A támogatási döntések mögött álló modellek túlságosan optimisták, figyelmen kívül hagyják a rejtett költségeket, és nem veszik számításba a nemzetgazdasági és környezeti következményeket. Magyarország az Európai Unióban a legmagasabb arányban költ vállalati támogatásokra, de felmerül a kérdés, hogy ez a befektetés valóban megtérül-e a jövőben.
Több mint 1200 milliárd forint támogatás, több ezer új munkahely, növekvő adóbevétel - így néz ki első ránézésre a kormány egyedi döntéseken alapuló támogatási rendszere (EKD). Ám az Állami Számvevőszék (ÁSZ) friss jelentése szerint, amit a Portfolio összegzett, a rendszer komoly kockázatokat rejt, sőt néha még a költségvetést is torzíthatja.
A teljes FDI-állomány 2024 közepére elérte a 42 000 milliárd forintot. Az állomány túlnyomó többsége, mintegy 84 százaléka részesedéstípusú eszköz volt, azaz nem hitelként vagy kölcsönként, hanem tulajdonosi pozícióként jelent meg a vállalatok könyveiben.
A 2020 és 2023 közötti időszakban a kormány több mint 800 milliárd forintnyi támogatást ítélt meg különböző döntések révén, elsősorban nagyvállalatok számára. A legjelentősebb összeg, 76 milliárd forint, az SK On Hungary iváncsai akkumulátorgyárának jutott. E támogatások közel fele olyan cégekhez került, amelyek stratégiai megállapodást kötöttek a kormánnyal, mint például a Bosch, a Mercedes és a Samsung.
Az Állami Számvevőszék legfrissebb jelentése alapján a hazai vállalkozások aránya 2023-ra némileg emelkedett, azonban a támogatások túlnyomó része továbbra is külföldi cégeket segít. Az Európai Bizottság adatai szerint Magyarország az egyetlen uniós tagállam, amely arányosan a legmagasabb összegeket fordít vállalati támogatásokra.
A HIPA (Nemzeti Befektetési Ügynökség) számításai például nem veszik figyelembe, hogy a támogatott cégek sokszor nem új munkahelyeket teremtenek, hanem más cégektől csábítják el a dolgozókat. Az alternatív lehetőségeket - például hogy mi történne, ha nem adnánk támogatást - szintén nem vizsgálják. Sőt, az infrastruktúra-fejlesztések költségei sem jelennek meg a számításban.
A jelentés rámutat arra, hogy a döntéshozók gyakran elhanyagolják a támogatások nemzetgazdasági következményeinek alapos vizsgálatát. Például ritkán elemzik, hogyan befolyásolják ezek a támogatások a bruttó hazai terméket, a külkereskedelmet vagy a helyi munkaerőpiacot. Hasonló a helyzet a környezeti tényezőkkel is: bár a dokumentumokban zöld célkitűzések szerepelnek, ezek nem kötelező érvényűek, és gyakran csak később kerülnek elő, miután a pénzügyi forrásokat már elosztották.
Összességében az Állami Számvevőszék állásfoglalása szerint a jelenlegi támogatási rendszer átláthatósága hagy némi kívánnivalót maga után, és nem rendelkezik elegendő megalapozottsággal. E rendszer működése elsősorban külföldi nagyvállalatoknak kedvez, ami felveti a kérdést, hogy a gazdaság élénkítése érdekében tett óriási közpénzbefektetések valóban megtérülnek-e. Különösen aggasztó, ha figyelmen kívül hagyjuk a gazdasági, társadalmi és környezeti hatások alapos előzetes vizsgálatát.
