Ilyen jellegű kampányra még nem volt példa Németországban, és Európa is meglepődhet tőle.
Február 23-án Németországban előrehozott szövetségi választásokra kerül sor, miután az Olaf Scholz által vezetett SPD-Zöldek-FDP koalíció tavaly novemberben megbukott. A választási kampányok már teljes gőzerővel zajlanak, és a politikai pártok nyilvánosságra hozták, hogy milyen mandátumokért folyamodnak a választóiktól. Azonban a lehetséges koalíciós partnerek között számos kérdésben feszültségek tapasztalhatók, ami várhatóan éles és intenzív kampányt eredményez.
Bár Olaf Scholz kormánya novemberi megbukása óta a német pártok már lényegében kampányolnak, a hivatalos kampányidőszak csak nemrég indult el Németországban.
A szélsőjobboldali Alternative für Deutschland (AfD) és az Olaf Scholz által vezetett szociáldemokrata SPD múlt héten, január 11-én zajló hétvégéjük során tartotta meg pártkongresszusát, ezzel pedig hivatalosan is elindították kampányukkal kapcsolatos tevékenységeiket.
Míg az AfD kancellárjelöltje, Alice Weidel a párttagokat és szimpatizánsokat feltüzelő beszédet tartott, addig Scholz beszéde már nem volt olyan motiváló - azonban a közvélemény-kutatások szerint jelenleg harmadik helyre mért SPD kancellárjelöltje azért így is jelezte, nem adja fel harc nélkül és a legutóbbi választáshoz hasonlóan meglepetésre készül.
De milyen programra kérnek felhatalmazást a választóktól a pártok és milyen ígéretekkel próbálják meggyőzni a választókat?
A választási versenyben a jobbközép-kereszténydemokrata CDU és CSU alkotta pártszövetség tűnik a legvalószínűbb győztesnek. Legfrissebb kutatások alapján a pártszövetség 31 százalékos támogatottsággal bír, ami jelentős, tíz százalékpontos előnyt jelent a második helyen álló AfD-vel szemben. Az uniópártok népszerűsége tehát stabil alapot biztosít számukra a közelgő választások során.
Kancellárjelöltjük, Friedrich Merz leginkább az immáron második éve zsugorodó német gazdaság helyzetével, valamint a migrációval szembeni keményebb fellépés ígéretével próbálja rávenni a választókat, hogy február 23-án szavazzanak rá és az uniópártokra.
Merz még december 17 mutatta be az uniópártok közös programját a CSU-elnök - egyben bajor miniszterelnök - Markus Söderrel, ami a politikai változás Németországban címet kapta.
Programjában az uniópártok azt ígérik, egy Merz vezette kormány elhozná mindenki számára a jólétet, biztonságossá és szabaddá tennék Németországot, valamint összehozná a megosztott embereket.
A programbemutatón Merz kifejtette, hogy véleménye szerint sokan azért nem vállalnak munkát, mert a járadékokból kényelmesen megélnek. Szeretné, ha csak azok kapnának támogatást, akik valóban rászorulnak, míg a többieket arra ösztönöznék, hogy térjenek vissza a munkaerőpiacra. Emellett a munkabérhez kapcsolódó adók csökkentését is tervezi: a túlórák után nem kellene adót fizetni, és a társadalombiztosítási járulékokat 40%-kal mérsékelnék.
Gazdasági elképzeléseik részeként azt is javasolják, hogy a már nyugdíjas korban lévők kétezer euróig mentesüljenek az adófizetési kötelezettség alól, így lehetőséget kapnának arra, hogy aktívan részt vegyenek a munka világában.
Programjukban emellett határozottabb fellépést ígérnek az illegális migrációval szemben, és a kitoloncolásokat is gyorsítani kívánják. Külpolitikai vonatkozásban Ukrajna számára több támogatást kínálnak, míg Scholz álláspontjával ellentétben Merz megengedné a német fejlesztésű Taurus-rakéták használatát orosz célpontok ellen. Ugyanakkor Söderék e kérdésben már nem osztják ezt a nézetet, így a uniópártok között feszültség mutatkozik.
A honvédelem finanszírozására legalább a GDP 2%-át szánnám, de nem zárnám ki annak lehetőségét sem, hogy ez az arány elérje a 3%-ot.
Az egykoron a kelet-németek pártjának fémjelzett, az elmúlt években azonban már Nyugat-Németországban is megerősödő AfD már régóta a közvélemény-kutatások második helyén áll, jelenleg a kutatások átlagai 21 százalékpontra teszik támogatottságukat.
A párt nemrég Karlsruhében figyelemfelkeltő, repülőjegyeket imitáló szórólapokkal hívta fel a közvélemény figyelmét migrációs politikájára. Álláspontjuk szerint már a német határon meg kellene állítani a menedékkérőket, akiknek kérelmeit Németország határain kívül kellene elbírálni. Ezen túlmenően a kitoloncolások felgyorsítását is célul tűzték ki, ezt a programot pedig „remigrációs” tervként hirdetik. A javaslatuk nem csupán az illegálisan tartózkodókra vonatkozik, hanem azok egy részére is, akik legálisan élnek az országban.
Gazdasági stratégiáikban középpontban áll Angela Merkel kétezres évek elején elindított, majd Olaf Scholz vezetése alatt tavaly lezárt atommentesség politikájának felülvizsgálata. Az AfD a jövőt nem a megújuló energiaforrásokban, hanem az atomerőművek és szénerőművek újbóli működtetésében látja. Reményeik szerint ez a lépés kedvezően befolyásolná a német gazdaság teljesítményét.
A többi párttal ellentétben a Weidel vezette politikai csoportnak van egy markáns programpontja: úgy vélik, hogy Németországnak ki kellene lépnie az Európai Unióból, és vissza kellene állítania a saját nemzeti valutáját. Alice Weidel elképzelése szerint, ha ő lenne a szövetségi kormány vezetője, azonnal megszüntetné a Kijevnek nyújtott támogatásokat az ukrajnai konfliktus miatt, továbbá határozottan ellenzi az Oroszország ellen bevezetett szankciókat, és a német területen állomásozó amerikai fegyverek jelenlétét is kifogásolja.
Ezenkívül az elmúlt évtizedben a szélsőjobb által olykor jogosan, néha túlozva támadott woke ellen is fellépne: a párt választási programja szerint a család anyából, apából és a gyerekekből állnak, fellépnének a transzjogok ellen, ahogy a woke társadalom ellen is.
A német pártok közül az egyik legnehezebb helyzetben talán az SPD van. A németek többsége az általuk vezetett kormányt okolja mindenért - legtöbb esetben jogosan -, miközben kancellárjelöltjük, Olaf Scholz rendkívül népszerűtlen - nem véletlen, hogy a pártban sokan a Demokrata Párt kártyáját előhúzva lemondásra szerették volna kényszeríteni kancellárukat, azonban ez a szocdemeknek végül potens, alternatív jelölt hiányában nem jött össze, az erre a szerepre kinézett Boris Pistorius azt ugyanis nem vállalta.
Mivel a német választók legfőbb aggodalma a gazdasági helyzet, Scholzék programja kifejezetten erre a kihívásra kíván megoldásokat kínálni.
A számítások alapján több milliárd euró válhat elérhetővé, amelyet részben az infrastruktúra fejlesztésére fordítanának, másrészt pedig adókedvezmények formájában juttatnának el azokhoz a cégekhez, amelyek Németországba kívánnak befektetni. Ezzel a lépéssel szeretnék ösztönözni a tőke áramlását és a beruházások növekedését az országban.
Olaf Scholz a január 11-i pártkongresszuson elmondott beszédében a szélsőjobboldali mozgalmak Európa-szerte tapasztalható növekedésére hívta fel a figyelmet. Kiemelte, hogy Donald Trump esetleges visszatérése, valamint az Ausztriában várható szélsőjobboldali kancellár megválasztása miatt sürgető szükség van arra, hogy az uniópártok ne irányítsák a politikai diskurzust. Scholz aggodalmát fejezte ki, miszerint a jelenlegi helyzet nem kedvez a demokratikus értékek fenntartásának és megerősítésének.
Ezen felül a kormányprogramban megígért, de végül nem megvalósított évi 400 ezer új lakásépítés helyett csupán a bérleti díjak plafonjának fenntartását ígérte, feltéve, hogy február 23-a után ő továbbra is a német szövetségi kormány vezetője maradhat.
A párt hivatalos választási programjában hangsúlyozzák, hogy a gazdaság újra fellendül, és a munkahelyek megbízhatóbbá válnak. Ezen kívül egy fenntartható, szolidaritáson alapuló jövőt és elérhető lakhatási lehetőségeket ígérnek a választóknak.
Scholz törekvése, hogy a béke kancellárjaként pozicionálja magát, nem csupán üres ígéret, hiszen decemberben telefonos egyeztetést folytatott Putyinnal. Ezen kívül Merzhez képest határozottan ellenzi a Taurus-rakéták oroszországi célpontok ellen történő alkalmazását is. A párt jelenlegi támogatottsága mindössze 16 százalék, ami azt mutatja, hogy 2024-hez képest eddig nem igazán sikerült bővíteniük a híveik körét.
Az SPD-hez hasonlóan az ökobaloldali Zöldek és kancellárjelöltjük, Robert Habeck is hasonló dolgokat ígér: Habeckék a közösen növekedni-re keresztelt programjukban is egy zöldebb, tisztább és szolidárisabb jövőt és Németországot ígérnek, ugyanakkor Scholzékhoz képest többet, a párt négy évvel ezelőtti választási programjukhoz képest viszont jóval kevesebbet.
A gazdasági fejlődést a modernizáció és a fenntarthatóbb megoldások irányába való elmozdulás révén kívánják elérni. E folyamat finanszírozását azonban elsősorban a tehetősebb német állampolgárokra kivetett adók révén tervezik megvalósítani. Ezekből az adóbevételekből nemcsak a nyugdíjak reálértékének megőrzését, hanem a minimálbér emelését is támogatni szeretnék. Programjukban hangsúlyozzák, hogy a nagyobb anyagi lehetőségekkel rendelkező emberek képesek a nehezebb terheket is vállalni.
Leginkább a jövőbe és a megújuló energiákba fektetnének, ami szerintük egy erős és innovatív gazdaságot hozna létre, miközben azt ígérik, a lakhatás és az energiaárak megfizethetők lesznek.
Ezenfelül hangsúlyoznám a környezetvédelem fontosságát, és arra törekednék, hogy a gazdaságunk körkörössé váljon, ezáltal minimalizálva a hulladéktermelést.
A párt jelenlegi támogatottsága a hibahatáron belül mozog, és szoros versenyt folytat az SPD-vel. Miközben a szociáldemokraták 16 százalékos népszerűséget élveznek, a Zöldek 14 százalékon állnak. Érdekes, hogy a novemberben megbukott SPD-Zöldek-FDP koalícióból csupán a Zöldeknek sikerült érdemben növelniük a támogatottságukat a kormányválság óta, amikor is körülbelül 10 százalékpont környékén aktivizálódtak.
Jelenleg három politikai erő lavíroz az ötszázalékos bejutási küszöb határvonalán. Az egyik a szociálisan konzervatív, ugyanakkor szélsőbaloldali Bündnis Sahra Wagenknecht (BSW), amely a politikai paletta különös színfoltjának számít. Mellette ott van a liberális FDP, amely jelentős szerepet játszott a kormány bukásában. Végül, a die Linke, amely próbálja ötvözni a kelet-német munkásosztály érdekeit a berlini hipsterek világával, azonban megviselte őket, hogy legnagyobb népszerűségnek örvendő politikai vezetőjük, Sahra Wagenknecht, otthagyta őket, hogy saját pártot alapítson.
Jelenleg a három párt közül csak a BSW képes teljesíteni ezt a követelményt, ám a legfrissebb közvélemény-kutatások szerint a támogatottságuk folyamatos csökkenésnek indult. Jelenleg 6 százalékos támogatottsággal rendelkeznek, míg az FDP 4, a Die Linke pedig csupán 3 százalékos arányt tud felmutatni.
Wagenknechték - akik a júniusi EP-választáson és ősszel néhány egykori NDK-s tartomány választásán is jól szerepeltek - alapvetően hét témával foglalkozik. Mint választási programjukban fogalmaznak, a választási kampányba ezzel a szerintük hét égető kérdéssel foglalkoznak: a béke fenntartásával, a nyugdíjak emelésével, az egészségügy és az oktatás javításával, a belső biztonsággal, valamint a migráció korlátozásával és a szociális lakhatás kérdésével.
Az FDP, élén Christian Lindnerrel, kifejezetten a gazdasági kihívásokra összpontosít, hiszen a gazdaságpolitikai nézetek terén jelentős eltérések mutatkoznak közte és koalíciós partnerei, az SPD vezetője, Olaf Scholz, valamint a zöldek képviselője, Robert Habeck között. Az FDP célja egy új gazdaságpolitika bevezetése, amelynek középpontjában a vállalatokat sújtó adóterhek csökkentése és a bürokratikus akadályok mérséklése áll. Emellett a nyugdíjrendszer reformját is tervezik, hogy a jövő generációi számára fenntarthatóbb megoldásokat kínáljanak.
A die Linke, akárcsak más baloldali pártok, szintén a minimálbér, a nyugdíjak emelésére és a jómódú németek adóterheinek növelésére törekszik. Például az öröklési illeték mértékét 60 százalékra emelnék a hárommillió eurót meghaladó örökségekre. Programjuk középpontjában a szolidaritás és igazságosság elvén alapuló társadalompolitika áll, emellett a közlekedési rendszert is érintik: betiltanák azokat a belföldi repülőjáratokat, amelyek 500 kilométernél rövidebb távokat szolgálnak ki, vagy amelyeket ötórás vonatúttal helyettesíteni lehetne. A vidéki térségekben pedig óránkénti busz- és vonatközlekedést ígérnek a lakosság számára.
