A lelkem határvonalain egyensúlyozva, minden idegszálam feszültségtől remegett, a vakság sötét árnyéka már-már körülölelt. Ő azonban mindezen túllépett, és élni látszott.

Cikkünkben Erika osztja meg velünk a műtétjével kapcsolatos tapasztalatait, a több mint egy évtizeden át tartó jogi harcát, és azt az eseményt, amely következtében felfüggesztett fogházbüntetésre ítélték könnyű testi sértés és garázdaság vádjával. Emellett mesél arról is, hogyan élte meg az utolsó másfél évtizedet, amelyet mélyen befolyásolt az orvosi műhiba következménye. Erika története nem csupán egyéni dráma, hanem a rendszer hibáira és a személyes küzdelemre is rávilágít.

László Erika története több mint 18 évvel ezelőtt vette kezdetét, amikor egy tragikus baleset következtében radikálisan átalakult az élete. Ez a pillanat nemcsak fizikai kihívásokat hozott magával, hanem új irányokat is kijelölt számára.

Az asszony káprázatos, napfény árasztotta nappalijában ülünk, körülöttünk a könyvek és a zöldellő növények varázsa. A falakat festmények díszítik, amelyek Erika egykori becsüsi életének emlékét idézik fel, hiszen tanárként és idegenvezetőként is megállta a helyét. Már jó ideje könyveket ír, és a szemüvege mögött egy különleges világ rejtőzik. Megunta, hogy az emberek a szemén keresztül ítélkeznek róla, hiszen 2008 novemberének elején egy műtét során olyan szörnyű tapasztalatokat élt át, amelyek örökre megváltoztatták az életét.

Amikor felébredtem a műtét után, egy szörnyű érzés kerített hatalmába. Azonnal tudtam, hogy valami nagyon nem stimmel. Ahogy az órák teltek, a szemem egyre csak dagadt, és volt olyan pillanat, amikor a rés is teljesen eltűnt, így már alig láttam. Kértem, hogy értesítsenek az orvosomról, Szemerey Balázs Istvánról, hogy jöjjön vissza, és nézzen rám, de őt egy cseppet sem érdekelte, hogy mi történik velem. Másnap reggel is csak mosolygott, mintha minden rendben lenne, és azt mondta, hogy idővel helyreáll a helyzet. Amikor végre elérkezett a kontroll időpontja, bementem, és az arcom egy teljesen eltorzult látvány volt. Akkor láttam, hogy ő is megdöbbent. Az egész dolog tragikus volt, miközben ő néhány szót mormolt, mentegetőzött. Az alsó szemhéjam le volt szakadva, szaruhártyafekélyeim voltak, és a vakság réme fenyegetett.

A műtét szövődménye a mai napig látszik. "Előfordult, hogy úgy nézek ki, mint egy kísértet, fennakad a szemem, és a nagy fehérje látszik alatta. Van, hogy nyáron ez a folt, itt a bal szemem alatt egészen befeketedik. Ezek az esztétikai dolgok, de ott a szárazság és a szemfáradtság is. Négy-ötóránként kell csepegtetnem, különben kiszáradna teljesen a szemem."

Erika balesete még 2007-ben történt. "A Nagykörúton bicikliztem, amikor előttem egy terepjáró hirtelen befékezett. Nekimentem, átrepültem a kormányon, végül ráestem egy padra. Beütöttem a fejem, a számból ömlött a vér, a felső fogsorom kimozdult, de az szerencsére később visszagyökerezett. A baleset után nyolc helyen varrták össze a számat, de a jobboldali felső szemhéj megtörött, és elég csúnyán lekanyarodott. Ezt akartam később helyrehozni, ezért kerestem fel egy közvetítő útján Szemerey Balázs Istvánt, aki a szemhéjplasztika mellett, hivatkozva a koromra, rábeszélt az endoszkópos arcplasztikára is. Először 2008. november elején műtött meg a János kórházban.

A munkája igencsak felületesre sikeredett. Az a beavatkozás nemcsak a problémát nem oldotta meg, hanem egy újabb rémálom kezdetét jelentette. Az, amit Szemerey akkor elhibázott, soha nem volt már visszafordítható.

A helyzet annyira súlyosra fordult, hogy az első operáció után sorra következtek az újabb beavatkozások. Először november közepén került sor a következő műtétre, majd csak pár hét elteltével újra a műtőasztalon találtam magam, és 2009 februárjában ismételten újabb operációra volt szükség. Márciusban pedig megint csak a kórház falai között kötöttem ki. "Ez a műtét kezdetben ígéretesnek látszott, ám a varratok eltávolítása után a bal alsó szemhéjam újra problémákba ütközött, és a bőrbeültetés helyén is egy csúnya heg alakult ki."

Erika bizalma ekkor végleg megsemmisült. Már nem tudta elképzelni, hogy Szemerey valaha is képes lenne helyreállítani a szeme állapotát. Ekkorra nem csupán esztétikai gondjai adódtak, hanem a lelógó szemhéjak miatt képtelen volt rendesen behunyni a szemét, ami folyamatos kiszáradást és állandó gyulladást eredményezett.

Az ötödik műtétem úgy végződött, hogy a szemem sarkától fél centire egy nagy, gennyes duzzanat nőtt ki. És állandóan folyt belőle a genny. Szóltak az emberek, hogy folyik valami az arcomon. Visszamentem, akkor már ordítottam vele. Mondtam, hogy nem tudom, mi történik, de ezt a gennyes csomót tüntesse el a halántékomról! "Azonnal akarja?" - kérdezte. "Azonnal" - mondtam. Felfeküdtem, az asztalra, egy óráig vakarászta ezt a csomót. Majd hazajöttem, belenéztem a tükörbe, és rémülten konstatáltam, hogy megint lóg a szemhéjam. Mert azt legalább az utolsó barkácsműtétje során sikerült feljebb húznia. Ne aggódjak, mondta, el fog múlni, visszaemelkedik majd.

Ezután Erika újabb szakemberekhez fordult, hiszen tudta, hogy nem maradhat tétlen a problémájával. Az egyik orvos szemzárási rendellenességet, míg a másik a kerekszem tünetét diagnosztizálta, és mindketten észlelték, hogy mindkét alsó szemhéj lóg. Erika végül az Egyesült Államokba utazott, ahol alávetette magát egy újabb műtétnek. Ez a beavatkozás részben sikeres volt; a tünetek mérséklődtek, de teljesen nem szűntek meg. A tengerentúli műtét körülbelül 70%-ban orvosolta a problémát, ám a bírósági iratokban az is megjelent, hogy az újabb beavatkozások újabb komplikációkat is hoztak magukkal. "A korrekciók számának növekedésével és az idő múlásával a többszörös műtétek egyre súlyosabb hegesedést eredményeztek az alsó szemhéjak területén, ami megnehezítette a további korrekciós műtétek elvégzését, és kiszámíthatatlanná tette az eredményeket."

Erika visszaemlékezései azokra az évekre tele vannak nosztalgiával és színes pillanatokkal. Az emlékek között felbukkan a gyermeki ártatlanság, a baráti kötelékek és a felnőtté válás kihívásai. Minden egyes év egy új kalandot jelentett, tele felfedezésekkel és tanulságokkal, amelyek formálták őt, és segítettek megtalálni a helyét a világban. Az emlékek szövevénye gazdag élményekkel, nevetéssel, és néha könnyekkel teli, de mindig kedves és meghatározó pillanatokkal, amelyek örökre megmaradnak a szívében.

Érzelmileg lepadlóztam. Nagyon rossz volt a lelkiállapotom addig, amíg elrepültem Amerikába, ahol végül is sokat javítottak a szememen. Átéltem, hogy milyen az, ha valaki úgy születik, hogy valami sérülés van az arcán. Amikor Amerikából hazajöttem, úgy fogadtak a repülőtéren, hogy összecsapták a kezüket: úristen, hova lett a szép, nagy szemed?! Olyan kicsi lett a szemed! Elsírtam magam.

Erika a 2010-es évek elején bírósági útra lépett, mivel Szemerey Balázs nem volt hajlandó elismerni a felelősségét, és megtagadta tőle az első műtét költségeként kifizetett 750 ezer forint visszatérítését. "Én mindent megtettem a békés megoldás érdekében, azonban ő nem mutatott hajlandóságot a kompromisszumra" - meséli.

Először 2013-ban, majd 2015-ben a másodfokú bíróság is Erikának adott igazat, és megállapította az alperes felelősségét. Ezt követően 2016 novemberében a Kúria is megerősítette az előző döntéseket. A bíróságok egyértelműen kimondták: Szemerey hibázott. Hivatkozunk a Fővárosi Törvényszék ítéletére, amelyben az alperes a műtétet végző orvos, Szemerey Balázs István által képviselt Mediburg Kft. volt.