A császár uralkodását egy különös és sötét úton indította el, hiszen hóhérként szerzett hírnevet magának. Az ősi hatalomra törő ambíciók és a kegyetlen döntések keveréke formálta jövőjét, amely végül egy császári trónhoz vezetett. Az ilyen hátterű vezetők
A felhívás úgy szólt, aki bosszút áll a meggyilkolt uralkodóért, az az örökébe léphet. A dalmáciai katona, Diocles nem habozott.
Zavaros időszakot élt meg a Római Birodalom a 235 és 284 közötti években. Jól mutatja ezt, hogy még arra sem lehet egyértelmű választ adni, hány császár is fordult meg a trónon ebben az időszakban, de még a visszafogottabb történészek is húszat számolnak össze. Közülük az utolsók Carinus és Numerianus voltak, akik a 282 szeptemberében hatalomra került Carus fiaiként, társcsászárként uralkodtak.
Miután a trónutódlást ily módon bebiztosítva látta, Carus Numerianusszal együtt keletre, Perzsia ellen vonult. A hadjárat katonailag sikeres volt, ám 284 júliusában Carust holtan találták a sátrában. Testőrparancsnoka, Arrius Aper azt állította, villámcsapás végzett vele, de sokan pont az ő kezét látták a dologban.
De nem ő volt az egyetlen császár, aki nem élte túl a vállalkozást.
Miután a visszafele tartó hadsereg elhagyta Emesza városát, amely ma Szíria Homsz néven ismert, Numerianus rejtőzködött katonái elől. Aper, aki egyben Numerianus apósa is volt, azt hangoztatta, hogy az új császár szembetegséggel küzd, ezért nem lép ki a számára fenntartott kocsiból. Hamarosan azonban pletykák kezdtek terjedni, miszerint a helyzet sokkal súlyosabb, mint ahogy azt elsőre gondolták, hiszen néhány nap múlva a kocsiból orrfacsaró szag kezdett el áradni. Amikor a sereg végül, 284. november 20-án, 1740 éve megérkezett a Boszporusz partján fekvő Nicomedia városába, lelepleződött a titok: Numerianus már nem élt.
Noha azóta sem tudjuk, pontosan mi történt vele, a seregben azonnal Apert tették felelőssé a történtekért. A testőrparancsnokot lefogták, majd a tábor közepére vonszolták, ahol az összegyűlt katonák előtt valamiféle rögtönzött bírósági tárgyalás zajlott le. Miután Apert bűnösnek találták a császár meggyilkolásában, a Historia Augusta szerint már csak az volt a kérdés "ki lehetne az, aki Numerianusért méltó bosszút állhat, és jó uralkodóként állhat a birodalom népe elé".
A viszonyokat azért jól jellemzi, hogy e leírás szerint legalábbis fel sem merült, hogy erről az elhunyt császár testvérét, a birodalom nyugati részének uralkodóját, Carinust is megkérdezzék. Végül Numerianus egyik saját csapattestének parancsnoka, a dalmáciai születésű Diocles lépett elő, majd kardját előhúzva így szólt:
Ő viseli a felelősséget a császár haláláért!
Ezután Aper mellkasába döfte kardját, a katonák pedig ott helyben ki is kiáltották uralkodónak. A Caius Aurelius Valerius Diocletianus nevet felvevő új császár e drámai kezdetek után a következő években például éppen Carinus legyőzésével szilárdította meg hatalmát, majd reformintézkedéseivel egy időre ismét stabilitást és viszonylagos békét teremtett a birodalomban.
