Hogyan jutott el az orgona a tányérra?
Szeretnénk valami ízleteset készíteni, de sürget az idő? Nincs lehetőségünk bevásárolni, de az asztalra ételnek mindenképpen kerülnie kell? A rendelés nem vonzó alternatíva, és a tűzhely mellett sem szeretnénk órákat eltölteni? Borbély Éva most már nem csupán a Szabadság oldalain válaszol a dilemmáinkra, hanem a Főzőfutam fűszeres napokra című recepteskönyvében is, amelyet július 22-én mutattak be a magyar főkonzulátus elegáns rendezvénytermében.
Az elviselhetetlen hétfői kánikula ellenére meglepően sokan gyűltek össze az eseményre. A terembe belépve Éva ételfotói azonnal magukra vonzották a figyelmet, mintegy mini kiállítást alkotva a könyvbemutató keretein belül. A szerző éppen a háttérben sürgölődött, amikor megérkeztünk, hiszen a beszélgetés után kóstolás és dedikálás várta a résztvevőket. Amint mindenki elfoglalta a helyét, és a pótszékek is gazdára találtak, kezdetét vette a beszélgetés. Borbély Évát Papp Levente, a Kolozsvári Rádió munkatársa és a Gasztrobetyár rovat szerkesztője faggatta. Az első téma a könyv borítója volt, amely Éva kötetén sötét textilen orgonákat mutat be, régi evőeszközökkel és tányérokkal kiegészítve, eltérően a megszokott szakácskönyvek dizájnjától. "Hogyan került az orgona a tányérra?" – tette fel a provokatív kérdést Éva. A borító kiválasztásánál a szerzőt az egyediség hajtotta. Elmondása szerint bármely receptes könyv lehet, amelynek borítóján étel szerepel, de ezekhez a megoldásokhoz az olvasók már hozzászoktak. Éva hangsúlyozta, hogy tisztában volt azzal, mennyire fontos a borító, hiszen azzal lehet megragadni az olvasó figyelmét, és úgy véli, hogy az elképzelése sikerrel járt.
A kötet különlegességét tovább növelve, Éva nem csupán recepteket oszt meg, hanem izgalmas történeteket is mesél, amelyek az 1900-as évek elejére repítik el az olvasót. A receptek megalkotása és azok nyilvánossá tételének hagyománya jóval az internet megjelenése előtt kezdődött. A budapesti Heti Újság például a múlt század elején receptpályázatot hirdetett, ahova bárki beküldhette saját ötleteit, és mások véleményezhették azokat. Ekkor olyan neves írók, mint Mikszáth Kálmán vagy Jókai Mór is hozzászóltak a kezdeményezéshez, sőt, Fadrusz János felesége is aktívan részt vett a versenyben. Borbély Éva és Papp Levente arra a megállapításra jutott, hogy ez a fórum volt a modern gasztroblogok előfutára, amely lehetőséget adott az embereknek, hogy megosszák kulináris ötleteiket és tapasztalataikat.
Papp Levente a receptek inspirációjáról is kérdezte a kötet szerzőjét. Éva két fő "ihletforrást" említett: egyrészt a gyorsaságot, amely akkor vált kiemelten fontossá, amikor megszülettek a gyermekei, hiszen olyankor az embernek jelentősen kevesebb ideje marad konyhatündérkedni. Másrészt viszont azt, hogy mi van a hűtőben. A maradékmentés és az ételpazarlás elkerülése fontos szempont, így lehet megszikkadt péksütiből felfújtat, megbarnult banánból banánkenyeret készíteni.
A beszélgetés végén a közönség átvette a szót, és izgalmas kérdésekkel bombázták Évát. Kiderült, hogy Éva receptjei rendkívül rugalmasak: ha valaki nem kedveli az egyik hozzávalót, bátran helyettesítheti valami más ízletes alternatívával. "Az egyetlen szabály, amikor süteményt készítünk, hogy például a 200 gramm lisztet nem szabad 200 ml tejre cserélni, mert akkor valószínűleg nem sütemény fog kijönni a sütőből" - figyelmeztetett Éva. A közönség kérdései után a lelkes érdeklődők megvásárolhatták a receptgyűjteményt, és Éva szívesen dedikálta is azokat. A gasztronómiai eseményhez híven a kóstolás sem maradt el: Éva ínycsiklandó vöröslencse- és gombakrémmel, valamint céklás palacsintával lepte meg a résztvevőket.
A rendezvény során készült fotóriportunkat itt nézheted meg.