### Hidakat kell építeni az emberek között – Beszélgetés Korányi Eszterrel és Rana Szalmannal, a Harcosok a Békéért izraeli-palesztin civil szervezet társvezetőivel A béke és a megértés hiánya sokszor a legnagyobb akadályt jelenti a különböző kultúrák és
Nem rejtegethetjük magunkat egymás elől, és nem élhetünk párhuzamos életeket - hangoztatja Korányi Eszter és Rana Szalman, a Harcosok a Békéért izraeli-palesztin civil szervezet két vezetője. Már tizenöt hónapja küzdenek azért, hogy a legnagyobb krízisek közepette is megőrizzék a párbeszédet, és képviseljék a béke eszméjét.
Több mint húsz éve foglalkoznak megbékélési programokkal, azonban a 2023 októberében történt terrortámadás tragikusan érintette őket, hiszen saját aktivistáik is az áldozatok között voltak. Milyen tanulságokat hordoz magában ez a rendkívül megterhelő másfél év?
Korányi Eszter: A váratlan támadás sokkolt minket, olyan helyzet elé állítva, amelyre senki sem volt felkészülve. Bár az izraeli átlaghoz képest talán kicsit jobban ismertük a gázai viszonyokat, mégis képtelenek voltunk elképzelni, hogyan tovább. Azonban gyorsan rendet tudtunk tenni a gondolatainkban, zsidók és palesztinok egyaránt. Már október 7-én egyértelművé vált számunkra, hogy együtt kell maradnunk, függetlenül a különbségeinktől. Egy héttel később már online megbeszéléseket tartottunk, vegyes csoportokban és külön-külön is. Ezek a beszélgetések nem voltak könnyűek, hiszen a harag nagyon erősen jelen volt. Meg kellett értenünk, mennyire másképp látjuk ugyanazt a helyzetet, milyen eltérő információk állnak rendelkezésünkre, és mennyire különböző nézőpontokat képviselünk. Ez a felismerés éppúgy vonatkozott a Netanjahu-kormány politikáját bíráló izraeliekre, mint azokra a palesztinokra, akik készen álltak arra, hogy nyitottan fogadják el, ami az izraeliekkel történt. Azóta sok minden történt, de az a kezdeti elhatározás, hogy együtt maradunk, óriási segítséget jelentett számunkra.
Ki volt az, aki hozzájárult ehhez az összefonódáshoz?
Rana Szalman szavai mélyen tükrözik a közösségi összetartást és az együttműködést, amely a legnehezebb időkben is életben marad. Az internetes kapcsolatoknak köszönhetően folyamatosan nyomon követtük egymás sorsát, és amikor a támadás után két nappal létrehoztunk egy sürgősségi csoportot, azonnal reagálni tudtunk a válságra. Az izraeli-palesztin közös kezdeményezések közül már csak néhány maradt fenn, de a miénk azért állja meg a helyét, mert szilárd alapokra épült. Több mint húsz év tapasztalatával a hátunk mögött az erőszakmentes együttműködés terén, ki tudtuk alakítani azokat az alapelveket és módszereket, amelyek segítenek átvészelni a nehézségeket. Bár sok súlyos konfliktust éltünk át, a mostani események valóban a legintenzívebbek közé tartoznak. Az összetartozásunk kulcsa a folyamatos párbeszéd, a félelmeink és érzéseink megosztása, ami erősebbé tesz minket az együttműködés során.
Volt olyan kritikus pillanat, amikor az együttműködés szálai megfeszültek, és úgy tűnt, hogy a közös célok elérése veszélybe kerülhet?
R. Sz.: Az egymás iránti felelősség, gondoskodás és empátia átsegített a nehéz helyzeteken. Köztünk nincs helye a gyűlöletnek vagy a bosszúvágynak, mert mindannyiunk számára egyértelmű, hogy egy közösséghez tartozunk, és ugyanazok az alapelveink. Hogy mindannyian a legjobbat akarjuk egymásnak. Nem ítélkezünk egymás felett, és nem marasztaljuk el egymást. Nem pusztán szabályaink vannak, de meg is éljük a közösséget, az együvé tartozást. Ez tényleg az életünk, és a kormányzati akarat ellenére sem látjuk ellenségnek egymást.
