Óriási a probléma! A homokhátsági gazdák folyamatosan bővítik azt a területet, ahol leállítják a kukorica termesztését.
Az állandósuló aszály hatására a kukoricafélék egyre inkább eltűnnek a Homokhátság szántóföldjeiről. A jövőre vonatkozó előrejelzések alapján a jelenlegi vetésterületük körülbelül felére csökkenhet.
A térségben a szárazság következtében a kukorica és a cirok zöme kiszáradt. Az aszályos körülmények miatt néhány gazdaságban még zöld állapotukban learatják a növényeket, hogy takarmányként felhasználhassák őket. Az így nyert termés értéke azonban csekély, hiszen a szemes csövek mennyisége rendkívül alacsony, ami alapvetően szükséges a megfelelő siló készítéséhez. A földeken maradt szárak ugyan tartalmaznak némi termést, de a gazdák ezt lényegében minimális eredménynek könyvelik el.
Itt az ideje, hogy nekilássunk az aratásnak. A kukoricaszárakat lezúzva visszaadjuk a földnek, de a termés mennyisége sajnos annyira csekély, hogy csak a betakarítás költségeit tudja fedezni. A vetőmag, a tápanyagok és egyéb kiadások veszteségként kerülnek könyvelésre. Évek óta küzdünk a kukoricatermesztés nehézségeivel, amelyek főként a hőség és szárazság következményei. Ennek eredményeként az utóbbi 5-8 évben a vetésterület országos szinten megfeleződött. Valószínű, hogy jövőre is drasztikus csökkenés várható, mivel sok gazdálkodó jelezte, hogy felhagynak a kukorica termesztésével. Helyette inkább az eddig megbízhatóbb őszi kalászosokat és repcét választják. Továbbá, az őszi borsó telepítése is szóba került takarmányként, hiszen az már a hűvösebb, csapadékosabb időszakban is jól fejlődik – tette hozzá Pesti Gábor, a nagykőrösi gazdakör alelnöke.
A tavaszi növények közül csupán a napraforgó tudta viszonylag jól átvészelni a súlyos aszályt. A gazdák hektáronként körülbelül 2 tonna szemtermésre számítanak, ami a közepes hozam kategóriájába esik.
Az aszály súlyos következményekkel jár, jelentős veszteségeket generálva a mezőgazdaságban és az ökoszisztémákban.
Kellemetlen eseményekkel szembesültek utóbb a gabonapiacon is. Esett a búza ára. Aratáskor tonnánként 75-76 ezer forintot adtak érte, ezzel szemben napjainkban 70 ezerért lehet értékesíteni. Ezért aki teheti, kivárja vele a magtárban a remélt későbbi áremelkedést. Gondot okoz náluk az is, hogy a homokhátsági szántókon mutatkozó veszteségek ellensúlyozására jelenleg kevés közvetlen forrás áll rendelkezésükre.
A szárazság okozta károkra lehetőség van biztosítás kötésére, de ehhez 50%-os önerő szükséges. A kárbecslés során a biztosító a helyi, amúgy is alacsony termésátlagokhoz viszonyítva határozza meg a kár mértékét, ami miatt a kártérítések gyakran minimálisak. A kötelező kárenyhítési rendszer potenciálisan hasznos lehet, de csak akkor, ha a károk nem túl jelentősek. Az idei évhez hasonlóan széles területeken tapasztalható drámai hozamcsökkenés kompenzálására azonban a kárenyhítési alapban rendelkezésre álló források sajnos messze nem elegendőek. Emiatt a gazdálkodóknak a jövőben a természeti tényezőkhöz igazított gazdálkodási módszerekre kell támaszkodniuk, hogy minimalizálják a veszteségeiket. A szakmai érvek alapján célszerű, ha minél több növényfajt integrálnak a vetésforgóba, míg azokat a kultúrákat, amelyek nagyobb kockázatot jelentenek az időjárás szempontjából, érdemes háttérbe szorítani – vélte a gazdakör alelnöke.
