Simicska Lajos kezdeti teljesítménye meglehetősen gyenge benyomást kelt, különösen, ha összehasonlítjuk az új NER-elit G-nap óta elért eredményeivel.
Tíz évvel ezelőtt elképzelhetetlennek tűnt, hogy Simicska Lajos 35 évre birtokába veheti a teljes magyar gyorsforgalmi úthálózatot. Ki gondolta volna, hogy az ország második legnagyobb bankjában is tulajdont szerez? Vagy hogy a nyaralások során ne találkozzunk az ő érdekeltségeivel? A G-nap tizedik évfordulója alkalmából összegyűjtöttük, milyen mértékben volt Simicska Lajos megkerülhetetlen figura a 2015-ös bukás előtti időszakban, és milyen szerepet játszik ma a NER (Nemzeti Együttműködés Rendszere) elitjében.
Simicska Lajos vagyona a pályafutása csúcsán 83 milliárd forint volt, amely az azóta bekövetkezett inflációval számolva 134 milliárd forintra rúgott, ahogy azt a 100 leggazdagabb magyar kiadvány is megörökítette. 2024-ben viszont ez az összeg már nem elég ahhoz, hogy bekerüljön a legjobbak közé; a rangsorban csupán a 14. helyet foglalná el. A NER első éveiben Simicska volt a csúcsgazdagok egyike, komoly hatalommal és befolyással bírt az üzleti élet színpadán Magyarországon. Azóta azonban a NER elitje olyan mértékű vagyont halmozott fel és akkora hatást gyakorolt, hogy ez 2015-ös szemmel szinte elképzelhetetlennek tűnik.
A Közgép a magyar építőipar élvonalában kiemelkedő szereplővé vált, megkerülhetetlen tényezőként tűnt fel a piacon. 2014-ben a cég nettó árbevétele elérte a 112 milliárd forintot, míg a profitja 13 milliárd forintra rúgott, ebből pedig egy figyelemre méltó 11 milliárdot osztalékként ki is fizetett. 2013-ban, amikor a vállalat a csúcsformáját élte, összesen 365 milliárd forint értékben nyert közbeszerzéseket, akár egyedül, akár konzorciumok keretein belül. A CRBC adatbázisa szerint 2007 és 2015 között a Közgép 276 sikeres tender révén összesen 650 milliárd forint értékű megbízáshoz jutott.
Kezdő - mondaná Mészáros Lőrinc, ha a helyzetet értékelni kellene. A V-Híd, a Mészáros és Mészáros Zrt., valamint az R-Kord - bár az utóbbi kettő esetében Mészáros nem az egyedüli tulajdonos, a tényleges tulajdonosi struktúra magántőkealapok mögé van rejtegetve - 2023 során összesen 330 milliárd forint bevételt realizált, amelyből közel 92 milliárd forint nyereséget termeltek. Ebből a tulajdonosok 76 milliárd forintot osztalékként vettek ki.
A felcsúti milliárdos szerepe a vasútépítés területén megkerülhetetlen, hiszen nemcsak az útépítések, hanem a különböző építőipari projektek során is kiemelkedő. A Budapest-Belgrád vasútépítése a legnagyobb terjedelmű vállalkozása, de a miskolci vasútvonal revitalizálása is az ő cége által valósult meg. Azonban nem minden a tervek szerint alakult; a MÁV több alkalommal is azzal vádolta a céget, hogy a vasbeton konstrukciókból kihagyták a vasat, és egyes helyszíneken veszélyes hulladékot hagytak maguk után. Emellett a kivitelezés során számos esetben eltértek az eredeti tervektől, ami további aggályokat vetett fel a projekt minőségével kapcsolatban.
Szintén magasra tör az építőiparban Garancsi István - ő szó szerint. A Market Építő Zrt., amelynek 50,1 százalékos tulajdonosa Orbán Viktor régi barátja, a Mol-torony építésével látványosan meghatározza a budapesti látképet, de a debreceni BMW-gyárat is ők építették, ők vették meg a Körszállót és a Mini-Dubajjal kapcsolatos cégek vezetésében is ott vannak a hozzá közel állók. A Market csúcséve 2021 volt, akkor 36,5 milliárd forint nyereséget hozott össze. Azóta rosszabb idők járnak az építőiparra: két év után a 2023-as éves beszámoló volt az első, aminél nem írhattuk le azt, hogy ha a profitot szabványos köteg húszezresekben (amiből 100 darab 1,2 centi) egymásra raknák, akkor magasabb volna, mint a Mol-torony, akkor csak a kilátó fölé ért volna, 126 méter magasra.
Simicska Lajos attól lett naggyá a Fideszben, hogy vállalatirányítási és adózási, adójogi felkészültségével megalapozta a párt és a pártvezetés anyagi jólétét. A párt körüli vállalatbirodalmat 1990-ben kezdte kiépíteni, majd a kilencvenes évek lassú építkezése 1998-ban tudott felgyorsulni, amikor a Fidesz és Orbán Viktor először került hatalomra. A gépezet alkotóelemei ekkorra már megvoltak, hiszen volt a pártnak és a párt vezetőinek felhalmozott vagyona, működött a cégháló, le lehetett szívni az állami forrásokat a közbeszerzéseken keresztül, és volt erőforrás a Fidesz-kormányzás egyik kulcselemére, a propagandára is.
A 2000-es évek elején a Mahir körüli céghálózatban, amely számos vállalkozást ölelt fel, fokozatosan nőtt a médiabirodalom, amely jelentős részben strómantársak bevonásával alakult ki, még az ellenzéki évek alatt is. A háló tagjai, élükön a Magyar Nemzeti Lappal és a Hír TV-vel, végül Simicska Lajoshoz kerültek közel. A médiakonszolidációban Simicska másik fontos munkatársa, Nyerges Zsolt is kulcsszerepet játszott. Nyerges, szolnoki származású lévén, szoros kapcsolatban állt Orbán Viktor feleségével, Lévai Anikóval, hasonlóan, mint ahogyan korábban Simicskához is. Nyerges nevéhez köthető a rádiós szektor fejlesztése: a 2010-es évekre, kormányzati pozícióban, birtokukba került többek között a Lánchíd Rádió és a Class FM is.
Bár a reklámügynökségekkel és tartalomszolgáltatókkal foglalkozó vállalatok száma több tucatban mérhető, amelyek a G-napig közvetlen kapcsolatban álltak Simicskával, ezek mégsem tekinthetők a volt pártpénztárnok legértékesebb vagyonelemeinek. A médiavilágban ráadásul éppen a szégyenteljes végkifejlet idején Simicska egy komoly pofonba szaladt bele: noha elméletileg opciós szerződés kötötte össze őt barátjával, Fonyó Károllyal a TV2 ügyvezetésével, ezt a lehetőséget végül nem tudták érvényesíteni. Helyettük Andy Vajna került a kereskedelmi csatorna közelébe, ami egy új fejezetet nyitott a médiapiacon.
2015 után a reklámügynökségek sorsa sanyarúbb lett, a médiacégek pedig megmaradtak még egészen 2018-ig, amikor a Fidesz harmadik kétharmados győzelme után Simicska megvált valamennyi médiumától, plakátcégétől, ügynökségétől. Ezek minimálisan is sok tízmilliárdos vagyont képviseltek, miközben a biztos állami apanázsnak köszönhetően nyereségesen is működtek.
A Mahir-csoport, valamint annak széleskörű üzleti kapcsolatrendszere Nyerges Zsolton és Vörös József ügyvéd közvetítésével, egy szórakoztatóan bonyolult úton jutott el Mészáros Lőrinchez, akinek környezetében mára már számos magántőkealap rejtőzik. A Fidesz aktuális médiabirodalma azonban Simicska portfóliójához képest szinte elhanyagolható méretűnek tűnik. 2014 után a kormányhoz közeli befektetők egy soha nem látott méretű felvásárlási hullámba kezdtek, amely a vidéki újságoktól a regionális rádiókig és online hírportálokig terjedt, egészen a TV2 és más televíziós csatornákig. Idővel ezek közül sokan a Fideszhez kötődő Közel-európai Sajtó és Média Alapítványhoz kerültek, összesen közel 500 médiát felölelve.
A 2010-es évek során a kormány közel álló személyei is egyre inkább felhalmozni kezdték a reklámfelületeket, amelynek során nem csupán Simicska vállalkozásait szerzették meg, hanem sok más céget is sikerült kiszorítaniuk a piacról. Mára a Fidesz médiaportfóliója több százmilliárd forintra rúg, míg Simicska néhány tízmilliárdos eszközkészlete már a múlté.
Simicska Lajos talán valóban fontolgatta egy olyan pénzügyi központ létrehozását, amely a kormányhoz közel álló vállalkozói érdekek szolgálatába állt volna, azonban a jelentős lépésekhez nem volt elegendő ideje. 1999-ben az állami MFB elnöki tanácsadójává vált, majd 2001-2002 között rövid időre az OTP Lakástakarék élén állt. Közismert, hogy szoros üzleti kapcsolatokat ápolt Töröcskei István bankárral, aki számos politikai érdeket szolgált ki – részt vett médiavállalkozásokban, borászatokban, és 2011 végén három éven át vezette az Államadósság Kezelő Központot is. Töröcskei ambíciója egy "miniintegráció" létrehozása volt, amely egy hitelszövetkezeti alapú kereskedelmi bankot célozott meg: ez volt a Széchenyi Bank. Az állam hárommilliárd forintot fektetett be, de ez nem bizonyult elegendőnek, és miután Simicska háttérbe szorult, a további tőkebevonási ígéretek valóra váltása elmaradt. Töröcskei különféle, vitatott módszerekkel próbálta megmenteni az MNB által 2014 végén bezárt bankját, amely miatt ő és társai büntetőeljárás alá kerültek, a vádhatóság pedig kilenc év börtönbüntetést kérne rájuk.
Ma már a magyar bankrendszerről való diskurzus elkerülhetetlenül összefonódik a NER elitjével. A legnagyobb szereplő a Mészáros Lőrinc irányítása alatt álló MBH-csoport, amelyet kisebb mértékben a jegybankelnök fia körüli üzleti kör is támogat. Az MBH-csoport a második legnagyobb bank a hazai piacon, az OTP Bank után, sőt bizonyos területeken, mint például az agrárszektorban, még vezető szerepet is betölt. Ugyanakkor külföldi leányvállalata nincs, így teljes mértékben a belföldi piac és a jelenlegi hatalom befolyása alatt áll. A Barna Zsolt elnök-vezérigazgató körüli aggályokat nehezen oszlathatja el, noha ő szakmai körökben elismert. Korábban az OTP Banknál Csányi Sándor lehetséges utódjaként emlegették, viszont akkoriban már azt suttogták róla, hogy ő a "kapcsolat" Mészáros Lőrinchez.
Több évtizedes harc után jött létre az MBH, amely a takarékszövetkezetek, az egykor híres MKB bank, valamint a drágán visszaállamosított Budapest Bank egyesítésével alakult meg. A takarékszövetkezetek sorsa Spéder Zoltán keze alatt is kérdéses volt, aki a Simicska utáni oligarcha-bukások egyik legnagyobbikát produkálta. Az akkori FHB jelzálogbank irányítása alatt próbálta őket integrálni, ám a tőkehiány leküzdésére alkalmazott módszerei sok esetben erősen vitathatók voltak, és éppen a legérzékenyebb pontokra taposott. A takarékszövetkezeti rendszer leépítését a Mészáros köré csoportosuló, takarékos szemléletű emberek végezték, köztük Vida József bankár, aki a gázmester és a miniszterelnök szűkebb pátriájából származik. Ők a piszkos munkát elvégezve, némiképp átalakítva és felújítva, végül a háttérbe húzódtak, elfeledve a süllyesztőben.
Aztán megérkezett a bankszektorba a miniszterelnök veje, Tiborcz István is. A magyar banki rangsorban nyolcadik Gránit Bankban 40 százalékos tulajdonrésze van - a bank részvényét karácsony előtt vezették be a tőzsdére, azóta több, mint 10 százalékot esett, igazolva azokat a károgókat, akik a debütáláskor túlárazottnak tartották a papírt.
A pénzintézet pillanatok alatt megkerülhetetlen szereplőjévé válik a magyar pénzügyi életnek. S miközben a digitális, barátságos és relatíve olcsó bankot szeretik az ügyfelek, az elmúlt bő három évben, Tiborcz beszállása óta rohamtempóban köréje épült univerzális szolgáltató csoport politikai ütőkártya is: bevethető a kormányközeli oligarchák izmosítására. Nemcsak a kézenfekvő hitelekről van itt szó, hanem például a közpénzek titkos magántőkealapokon keresztüli - profi befektetési alapkezelésnek álcázott - kicsorgatásáról is. Más kérdés, hogy a maga nemében egyedülálló Gránit Bankot a kezdetektől felépítő Hegedüs Éva elnök-vezérigazgató a saját személyében látja a garanciát arra, hogy semmilyen politikai nyomásra nem enged a szigorú szakmai sztenderdekből.
Itt találkozik egymással a bankszektor és az építőipar, új lehetőségeket teremtve. A legfrissebb hír szerint január végétől a Gránit Alapkezelő belevág egy olyan ingatlanalap indításába, amelynek befektetési jegyeit azoknak kínálják, akik Magyarországon pénzért szeretnének tartózkodási engedélyt szerezni. Ez a fejlemény egybeesik egy másik jelentős eseménnyel: az állam vagyonkezelője arab befektetőkkel kötött megállapodást, hogy egy egyedi, luxusvárosrészt építhessenek a 85 hektáros Rákosrendező területén. A hétköznapi ember számára elképzelhetetlen, mekkora üzlet rejlik a 250-500 méteres felhőkarcolók négyzetméterenként többmilliós lakásainak építésében és értékesítésében. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a Tiborczhoz köthető eddigi túlárazott kereskedelmi ingatlanfejlesztések is csak állami támogatással valósulhatnak meg.
Simicska idejében még nem volt szó hasonló projektekről, de ma már a néhány tízmilliárd forint nem tűnik nagy összegnek. Például 2001-ben az állam által az OTP-nek privatizált CD Hungary, amely a jelentős ingatlanvagyonnal rendelkezett, mindössze ennyiért cserélt gazdát. Azóta azonban a helyzet drámaian megváltozott. A Mol-torony szomszédságában megvalósuló Budapart projekt már több százmilliárdos nagyságrendet képvisel, amelyet Garancsi István, Hernádi Zsolt és Tiborcz István közösen irányítanak a kedvenc magántőkealapjuk révén. Ezen kívül Zuglóban is készül egy százmilliárdos beruházás, a Dürer Park, amely jelentős vitákat generált az építészeti közéletben.
Bár a számítások végül nem úgy alakultak, ahogy azt eltervezték, és kiderült, hogy a monumentális irodaházak tömege messze nem hozza a várt nyereséget, a kormány eltökélten ragaszkodik ahhoz, hogy a Simicska-érában még elképzelhetetlen módon támogatott projektek ne szenvedjenek hiányt a profitban. A helyzet pikantériája, hogy durva túlárazással, több mint 600 milliárd forintért vásárolnak fel 350 ezer négyzetméternyi irodát, hogy úgy tűnjön, egyes kormányzati intézményeket indokolatlanul átköltöztetnek ezekbe az ingatlanokba.
Garancsi új projektje az emblematikus Budapesti Körszálló bontása és luxuslakóházzá alakítása, Tiborcz pedig a hányatott múltú, Szabadság-téri egykori tőzsdepalota és TV-székház átépítésében érdekelt. Kellenek is az újabb és újabb, tíz- és százmilliárdos projektek, amelyekhez újabb és újabb állami támogatásokat lehet majd kapni. Akárcsak a szállodabizniszhez, amit a felpörgő idegenforgalom Mészáros és Tiborcz esetében végre bőtermőre fordít.
A hazai piacon a lehetőségek szűkösek, és gyakran találkoznak egymással a nagyágyúk, akik között a csúcsra törés érdekében zajló bonyolult, tízmilliárdos tranzakciók folynak, mindezt pedig üzleti megfontolásként tálalják. Az utóbbi öt évben szembetűnő módon osztozkodtak a tőzsdén jegyzett Appeninn ingatlanbefektetőn, amelynek értéke százmilliárd forint körüli. A cégben olyan prominens személyiségek bukkantak fel, mint Mészáros Lőrinc, Tiborcz István, Balázs Attila és Jellinek Dániel, de mára már csak az utóbbi maradt benne. A kormányfő veje a Covid első hullámának során, a piaci zűrzavar közepette adta el részesedését, azzal az álságos magyarázattal, hogy nem kíván részesedést birtokolni egy államilag támogatott vállalatban. A támogatott projekt a helyi lakosok ellenállásába ütköző Club Aliga átépítése volt, amely végül Balázs Attila nevére került. A Quaestor-birodalom 2015-ös összeomlása után is bőven volt mit szétosztaniuk; Jellinek, Mészáros és Tiborcz itt is feltűntek. Végül Tiborcz köreihez került például a győri ETO-ingatlanvagyon és a mátraházi szálloda is, amit szintén jelentős üzleti lehetőségek öveztek.
Az utak építése nem csupán hatalmas üzletág, hanem azok fenntartása és üzemeltetése is. Ezen a téren Simicska Lajos nem közelíti meg azt a mértékű üzleti lehetőséget, amit Mészáros Lőrinc és Szíjj László közösen kihasítottak maguknak: az állam 35 évre bízta rájuk a teljes magyar gyorsforgalmi úthálózat üzemeltetését. A kezdeti megállapodás értelmében évente és kilométerenként 96,2 millió forint támogatást kaptak az államtól – azóta viszont a szerződést a számukra kedvezőbb feltételek szerint módosították.
A turizmus irányítása körüli hatalmi játszmákban Simicska hamarosan elveszítette dominanciáját; 2014-ig az Orbán-kormány még nem mutatott aktív érdeklődést az ágazat megszerzésére. Ekkoriban különösen foglalkoztatta a vezetőket az a kérdés, hogy a korábban szocialista kötődésekben gazdag Leisztinger Tamás által irányított Hunguest szállodaláncot hogyan tudnák a magukévá tenni. Az erőfeszítések végül eredményre vezettek, de a hotelek nem Simicska, hanem Mészáros Lőrinc érdekeltségei alá kerültek.
Egy városi legenda járja a turizmus világát, amely szorosan összefonódik Simicska idegenforgalmi befektetéseivel. A pletyka szerint a titokzatos SCD Group, amely a 2010-es kormányváltás időszakában bukkant fel, szinte egy csapásra birtokba vette a Balaton körüli kempingeket. Az akkoriban terjedő híresztelések szerint a háttérben álló, vagy éppen csak sejtett bennfentesek ügyesen oldották fel a hatalmas, de láthatatlan tőke rejtélyeit, és a három betű, SCD, állítólag Simicska, Csányi Sándor és Demján Sándor nevével volt összefonódva. A 2008-as gazdasági válság azonban mindezt felülírta, és a titokzatos SCD sorsa kérdésessé vált; az ingatlanok sorsára pedig senki sem figyelt, egészen addig, amíg Mészáros Lőrinc és Jászai Gellért fel nem tűntek a színen.
A magánegészségügy világában még mindig bőven van lehetőség, hogy alternatív megoldásokat találjunk anélkül, hogy a NER csúcsának elitjéhez kellene fordulnunk. Ugyanakkor Mészáros Lőrinc már itt is fellelhető. 2020 végén lépett be a Fájdalom-ambulancia Kft.-be, ezzel a magánegészségügyi szektorban is megvetette lábát. A vállalat 2023-ban csatlakozott a NER körökben népszerű Oxygen Wellnesshez, amelynek Mészáros a vezérigazgatója és egyben 100%-os tulajdonosa is lett a 2023 végén alapított VM Medical Zrt.-nek. Ez a cég a közelmúltban kisebbségi részesedést szerzett a Budán működő FullDent Kft.-ben, amely fogászati központot üzemeltet. Az összesített nyereség, amely ezekből a befektetésekből származik, néhány százmillió forint körüli, ami Mészáros többi üzleti tevékenységéhez képest csupán aprópénznek számít.
Ez a szektor egész sokáig maradt a NER-en kívül, de aztán 2022-ben Tiborcz István kisebbségi tulajdonrészt szerzett a Magyarország piacvezető számító Waberer'sben, később pedig közvetett és közvetlen módon 48,7 százalékosra növelte a részesedését. Ez azért is speciális része a NER terjeszkedésének, mert azon nagyon kevés cég egyike, amely nem csak a határainkon belül versenyképes - nyilván már akkor is az volt, amikor a miniszterelnöki vő átvette.
A Waberer's révén a vasúti logisztika területén is fontos lépést tett: 2024 végén a vállalat megszerezte az ország második legnagyobb vasúti fuvarozójának, a GYSEV Cargo-nak 62,5%-os részesedését.
Az autópályák mintájára, a kaszinó-koncessziókat is 35 éves időtartamokra osztották ki. Az iparágban először Andy Vajna volt a domináló figura, ám halála után Garancsi István és Habony Árpád közösen léptek be a piacra. Jelenleg ott tartunk, hogy 2024 végén várható adásvétellel Habony és Garancsi együtt birtokolja az ország 11 kaszinójából már hét intézményt.
