Demeter Szilárd és csapata angol nyelvű irodalmi folyóiratuk révén vágtak bele az amerikai piacon való érvényesülés kalandjába. Ám a vállalkozás sorsa tragikus fordulatot vett: a folyóirat nemcsak elmerült, hanem magával ragadott több millió forintnyi ért

Demeter Szilárd ambiciózus terve, hogy a Petőfi Irodalmi Múzeumot (PIM) irodalmi központtá alakítja, radikálisan új irányt venne a magyar irodalom kánonjában. A célja nem csupán a hazai művek átértékelése, hanem a magyar irodalom 80 százalékának háttérbe szorítása, hogy a fennmaradó darabokat világszerte elismertté tegye – különösen az Egyesült Államokban. Ehhez nem a hagyományos kiadói utat választotta, ahol a szerzők felépítése, fordítások és lektori jelentések révén történne, hanem inkább egy merészebb lépést tett: létrehozott egy angol nyelvű irodalmi folyóiratot, amelynek célja, hogy bombaként robbanjon be az amerikai irodalmi piacra. A stratégiája az volt, hogy a folyóirat publikálja a legkiválóbb magyar műveket, bízva abban, hogy ezzel felkeltik a kiadók és ügynökségek figyelmét. Az elképzelés szerint, amikor a szakemberek felfedezik a lenyűgöző írásokat, azonnal fel fogják venni a kapcsolatot a szerzőkkel, költőkkel, és azokkal a kiadókkal, akik a műveket publikálták. A cél az volt, hogy a művek önálló életre keljenek, és a kiadók saját kockázatukra fektessenek be a tehetségekbe, így szélesebb körben ismerhetjük meg a magyar irodalom legjavát.

A múzeumi struktúra átalakításával foglalkozó kulturális mindenes talán sejtette, hogy a magyar irodalom önmagában nem elegendő ahhoz, hogy érdemben bejusson az amerikai irodalmi diskurzusba. Ennek érdekében közép-európai fókuszt javasolt, ami lehetőséget teremtett volna arra, hogy a térség kulturális kincseit közvetítsük a hanyatló Nyugat irányába. Azonban nem merült fel a közös fellépés lehetősége a szomszédos országokkal, és a helyi kiadóvezetők vagy kulturális menedzserek tapasztalataira sem támaszkodtak. Az inkubátorprogramok vagy a kiadók támogatására irányuló szolgáltatási modellek gondolata is teljesen hiányzott a tervből.

Egy kurucos rohamra készültek. A haditudósító és író, Demeter Jászberényi Sándor lett a tökéletes partner ehhez a vállalkozáshoz. Jászberényi egy független, autonóm gondolkodó, aki jelentős kortárs íróként ismert, neve pedig politikai irányzatoktól függetlenül jól cseng a köztudatban. Ahogy ő maga is többször hangsúlyozta, teljes kreatív szabadságot élvezett a projekt során, és a pénzügyi háttér sem volt szűkös. Mégis, a negyedévente megjelenő lap hét szám után váratlanul megszűnt, anélkül, hogy valaha is világos magyarázatot kaptunk volna. Talán személyes ellentétek álltak a háttérben, vagy a gazdasági recesszió nyomán egyszerűen a források elapadtak, így a projekt sorsa megpecsételődött.

Meg akartuk tudni, hogy Demeter Szilárd mennyi pénzt költött el a folyamat során, ezért közérdekű adatkérést nyújtottunk be a Petőfi Kulturális Ügynökség (PKÜ) Nonprofit Zrt.-hez.