Karácsony a női hajléktalanszállón: Egy különleges pillanat az évben A női hajléktalanszállón a karácsony varázslatos atmoszférát teremt, még a nehéz körülmények ellenére is. Az ünnep közeledtével a szálló falai megtelnek a remény és a közösség szellemév

A karácsony mindenkié – ez a gondolat a női éjjeli menedékhely lakóira is érvényes. Az ünnepi készülődés varázsát a RÉS Alapítvány Podmaniczky utcai szállóján kísérhettük figyelemmel, ahol megtapasztalhattuk, hogyan alakul át a szálló ünnepi díszbe. Beleshettünk egy női önsegítő csoport életébe is, és szemtanúi lehettünk annak a különleges pillanatnak, amikor a körúton gazdára találtak az általuk készített, szívvel-lélekkel megalkotott ajándékok.

Járkálnak a városban, behúzódnak ide-oda melegedni. Látják, hogy minden tele díszekkel, szól az ünnepi zene, minden a karácsonyról szól. Milyen lehet ezt megélni? Biztosan belegondolnak, hogy talán decemberben kicsit jobban odafigyelnek rájuk, amúgy meg elfordítják az emberek a fejüket tőlük.

Vannak olyan helyek az életünkben, melyekről tudjuk, hogy nem utoljára látogatjuk meg őket. Idén áprilisban többször is ellátogattunk a RÉS Alapítvány női éjjeli menedékhelyére, ahol lehetőségünk volt megismerni az intézmény működését és betekintést nyerni azoknak a nőknek a történetébe, akik este, a Podmaniczky utcai menedékben keresnek nyugalmat és menedéket.

Nagyjából fél év elteltével újra visszatértünk. Kíváncsian vártuk, mit hoz magával a karácsony egy ilyen szálló életébe - hogyan bontakozik ki az ünnepi készülődés, amely az egész várost áthatja, és vajon hogyan hatja át a szeretet ünnepe az épület falait, valamint az itt élők szívét. Számos decemberi délutánt töltöttünk el a menedékhelyen, és sok ismerős arcot fedeztünk fel. Persze, akadtak ismeretlenek is: voltak, akik szívesen meséltek magukról, míg mások inkább visszahúzódva figyeltek. Bánat és derű keveredett a levegőben – igazi női egyéniségek, mind különböző történetekkel és álmokkal.

A fent említett Nagy Ilona 2016 óta szociális munkásként tevékenykedik egy női menedékhelyen. Pályafutását az óvodapedagógia területén kezdte, és már akkor felfedezte a segítőszakma iránti elhivatottságát. Terepgyakorlatát egy roma gyermekekkel teli iskolában és óvodában végezte, ahol számos családot látogatott meg. Az ott szerzett tapasztalatok mély hatással voltak rá, és ezek késztették arra, hogy komolyabban fontolóra vegye a szociálpedagógia tanulmányait.

Leginkább családgondozóként vagy gyermekjóléti területen szeretett volna elhelyezkedni, de az első munkahely, ami szembe jött vele, egy hajléktalanellátó intézmény volt. "Hamar rájöttem, hogy megértem őket, és tudok is velük célravezetően kommunikálni, a későbbiekben pedig már nem is szerettem volna váltani" - meséli.

A karácsony mindig különleges időszak a számára. Felidézi, hogy 2018-ban éppen az ünnepek idején érkezett egy ilyen üzenet hozzá:

Már közel 8 hónapja, hogy a párommal egy igazi otthonra leltünk. Végre úgy érzem, hogy átlagemberként élhetek, amire évek óta vágyom. A boldogság és a nyugalom mindennapjaimat áthatja, és ami még ennél is fontosabb, hogy minden szempontból biztonságban érzem magam. Hálás szívvel gondolok mindazokra, akik segítettek nekünk, a gondoskodásukra és az emberséges hozzáállásukra. Külön szeretném megköszönni Ilonának mindazt, amit értem tett.

Ilona, aki az évek során felhalmozott tapasztalataival rendelkezik, mesterien tudja bemutatni, hogyan is élhetjük meg ezt az időszakot. "Ekkor kezdődik az adományok özöne. Az emberek ilyenkor figyelmesebbek egymás iránt, de sajnos ez a lelkesedés december 28-tól fokozatosan elhalványul."

A szálló atmoszférája mindig tele van friss arcokkal, ám a jól ismert társaságok is rendszeresen visszatérnek, ami igazán családias hangulatot teremt. Éppen ezért a személyzet úgy határozott, hogy két szobában állandó helyeket biztosítanak a visszatérő vendégeknek. Ezekben a szobákban ritkán hallani csendet; mindenki lelkesen osztja meg a gondolatait másokkal. Ilyenkor sokan nosztalgiával idézik fel a régi emlékeket és élményeket.

A szenteste varázsa itt is az ünneplés körül forog. Az évek során számos vendég érkezett a karácsonyi időszakban, hogy megosszák a lakókkal az ünnepi hangulatot. Például 2022-ben Budai Alex mesterfodrász látogatott el hozzánk, aki nemcsak ajándékokkal érkezett, hanem a lakók örömére szebbnél szebb frizurákkal is megajándékozta őket. 2019-ben a Vígszínház színészei tették színesebbé az estét, míg 24-én este egy varázslatos élő zene töltötte be a szállót, igazi ünnepi atmoszférát teremtve. Az ilyen pillanatok igazi emlékekké válnak, amelyek örökre megmaradnak a szívünkben.

Több lelkes adományozóval büszkélkedhetnek, akik minden évben szívüket-lelküket beleadják a karácsonyi menü megteremtésébe. "Terülj-terülj asztalkám, tele ínycsiklandó finomságokkal, rengeteg adomány, aminek köszönhetően a jókedv az egekbe szökik, és a sarokban álló fát a lakók saját kezükkel díszítik fel minden évben." A szálló minden este hat órakor nyitja meg kapuit, kivéve december 24-én, amikor a közlekedési rendhez alkalmazkodva már négy órától várják azokat, akik szeretnék együtt ünnepelni a szentestét.

„Általában bolondot csinálok magamból” – meséli Ilona mosolyogva, miközben a piros-fehér-zöld csörgős sapkáját mutatja. „Már többen jelezték, hogy alig várják, hogy végre felvegyem!” Idén ő lesz az ügyeletes szenteste a szálló vezetője mellett. Ez nem az első alkalom, hogy ennyire fontos szerepet kap. Az ünnepek során, mint például halottak napján, Ilona is ott volt, és részt vett a különleges programokban. Akkor is voltak kívánságok a zenével kapcsolatban, mécseseket gyújtottak, és a lámpákat is lekapcsolták, hogy a hangulat még meghittebb legyen. „Csodás élmény volt” – idézi fel a szép emlékeket.

A lakók kapnak majd karácsonykor csomagot is, de ami talán még fontosabb, még több törődést és figyelmet, hiszen a dolgozók tudják, hogy sokan érzékenyebbek ebben az időszakban.

Van, aki ingerültebb és hamarabb konfrontálódik, akár azért, mert alkohollal vagy mással próbálja a régi, feltörő emlékeit halványítani. De ilyenkor velük is elnézőbbek vagyunk, mint az év többi időszakában. Szerencsére többeknek van hová hazamenniük ilyenkor. Aki itt marad, mesél a családban töltött ünnepekről. Jellemzően egymás közt, a szobákban sztorizgatnak, de mi is odamegyünk, ha látjuk valakin, hogy maga alatt lehet.

Az ünnep varázsa valóban különféle módon képes megérinteni minket. "Van egy ismerősöm, akinek a hangja hirtelen remegni kezdett. Ez számomra meglepő volt, mert sosem tapasztaltam ilyet nála. Kérdeztem tőle: 'Mi történt, miért ilyen a hangod?' Mire ő azt mondta: 'Azért, mert közeleg a karácsony.'"

∗

Kezdetét veszi a díszek és a dekoráció készítése. A szálló pincehelyiségének hideg falai alig várják, hogy ünnepi öltözéket kapjanak. Lefelé meredek lépcső vezet, ám ez nem lehet indok a hiányzásra - van, aki bottal tud csak járni, de akkor is leküzdi magát a fokokon hosszú percek alatt.

A lakók az idén karácsony előtt kézzel készített fakorongokat osztanak a járókelőknek. Megannyi festék, különféle színű szalvéta sorakozik ehhez az asztalon - van, aki rögtön beleveti magát a munkába, másból előtör a nosztalgia, míg vannak, akik eleinte csak bátortalanul nézelődnek. Az ajándékok különböző technikákkal, festéssel és dekopázzsal készülnek, minden jelenlévő leteszi a voksát valamelyik módszer mellett. Olykor teljes némaság ül a helyiségben, annyira belemerülnek a munkába.

A korongok díszítésében fenyőfa és rénszarvas képei tündökölnek, valamint mosolygó arcok varázsolják el a nézőt. Néhány korongra különleges feliratok is kerültek. Az egyik ilyen feliraton ez áll:

A szeretet mosolya olyan, mint a napfény, ami beragyogja a szívünket és melegséget hoz a lelkünkbe. Ez a kedvesség és az elfogadás varázslatos jele, amely összeköt minket. A mosoly ereje abban rejlik, hogy képes áthidalni a távolságokat, és reményt adni a nehéz időkben is. Minden egyes mosoly egy kis ajándék, amelyet a világba adunk, és ezzel teret adunk a szeretetnek, amely mindannyiunkat összefog.

Közben megbeszélik a különböző ügyes-bajos dolgaikat, sőt, néhány aggódó kérdés is elhangzik azzal kapcsolatban, aki azt ígérte, eljön, még sincs épp itt. "Milyen szépen fénylik a kezem", állapítja meg egyikük látva, hogy a festékből nem csak a korongokra jutott. Másikuk csak mosolyogva annyit mond: "én újra gyereknek érzem magam".

A lakókkal közösen készül el az az adventi naptár, amely a szálló bejáratánál foglalkozik. Az ünnepi dekoráció azonban itt még nem ér véget - született egy gyönyörű rajz is, amely az épület homlokzatát ábrázolja. A szálló díszítése igazi csapatmunkát igényel. A bátor önkéntesek angyalokat hajtogatnak, és ügyesen helyet is találnak nekik. "Micsoda ügyesség!" - mondja az egyikük, miközben a színes papírok között sürög-forog. A lépcsőre egy gyönyörű girland kerül, majd végül egy felfújható Mikulás is helyet kap, akiért egy helyi lakó felelős, hiszen ő rendszeresen árulja a városban.

A kézműveskedés során a beszélgetések színes kavalkádja bontakozik ki - szó esik arról, hogy milyen albérlet lehetett volna a legjobban passzoló, vagy éppen milyen bonyodalmakat okoz az ügyintézés a hajléktalan lakcímmel rendelkezők számára. Közben felvetődik, hogy a két résztvevő mennyire hasonlít egymásra, annak ellenére, hogy állítják, az ország két távoli csücskéből érkeztek. De a legszebb pillanatok mégis azok, amikor újra és újra ránéznek az általuk készített ajándékokra, és az arcukon megjelenik a boldogság: "Milyen csodás érzés lesz ezt átadni!" - hallatszik egy elégedett sóhaj.

A munkálatoknak vége, jöhet a pakolás. Egy idős lakónak még van viszont egy gyors kérdése - úgy fest, mély nyomokat hagyott a halottak napi este.

- Ilona, ma éjszakai műszakot fogsz vállalni?

Természetesen! Itt van egy egyedi változat: - Igen, pontosan így van.

Természetesen! Íme egy egyedi változata a gyertyás versikének: - Akkor a gyertyák fényében született sorokat szeretném kérni.

A karácsonyi fények csillogása nem képes elrejteni az itt élők életének nehézségeit és kihívásait. Íme négy inspiráló történet közülük.