A NASA jelentős áttörést ért el a napviharokkal kapcsolatos kutatások terén, amely új dimenziókat nyithat a naptevékenység megértésében.
A napkitörések olyan erőteljes sugárzáskitörések, amelyek a Nap felszínéről törnek a világűr felé. Ezeket gyakran kíséri egy magnetizált plazmafelhő, amelyet koronakidobódásnak (CME) hívunk. Ezek a jelenségek lenyűgöző módon formálják a Nap körüli űrkörnyezetet, és hatással lehetnek a Föld mágneses mezejére is.
Ha ezek a Föld irányába tartanak, olyan geomágneses viharokat okozhatnak, amelyek károsíthatják a földi energiarendszereket vagy a Föld körüli pályán keringő űreszközöket.
Ezen kívül a napkitörések során kibocsátott sugárzás képes zavart okozni a kommunikációs rendszerekben és a műholdak működésében is.
A napkutatók eddig nem rendelkeztek olyan módszerekkel, amelyek lehetővé tették volna számukra a napkitörések időpontjának pontos előrejelzését. Miután egy kitörést észlelnek, minden egyes perc kulcsfontosságú, hiszen ilyenkor lehetőség nyílik arra, hogy időben módosítsák az elektromos hálózatokat, vagy elmozdítsák a műholdakat, ezzel megelőzve a potenciális károkat.
A NASA Solar Dynamics Observatory által gyűjtött adatok elemzése során a kutatók felfedezték, hogy a Nap koronájában megjelenő hatalmas plazmahurkokban tapasztalható jellegzetes villogás egy közelgő jelentős napkitörés előrejelzője lehet. Ez az összefüggés új lehetőségeket kínál a tudósok számára, hogy jobban felkészüljenek a kitörésekre, és figyelemmel kísérjék a Földet érintő potenciális koronakidobódások jeleit.
Emily Mason, a San Diego-i Predictive Science kutatócég heliofizikusa és kollégái 50 erős napkitörés helyszínén figyelték meg a koronahurkokat. Az Amerikai Csillagászati Társaság marylandi találkozóján bemutatott eredményeik szerint a hurkok ultraibolya fénykibocsátása szabálytalanul változott néhány órával a kitörések előtt. Mason szerint ez 60-80 százalékos pontossággal, egy-két órával előre jelezheti a közelgő kitörést.
A kutatók valós idejű, mindössze egyórás késéssel rendelkező adatfolyamot használtak, szemben a minőségjavítás miatt hetekig feldolgozott adatokkal. A megfigyeléseket a Nap peremén végezték, ahol a fény a legjobban látható a Földről. A keleti peremen történő kitörések a Nap forgása miatt elfordulnak a Földtől, míg a nyugati peremen lévők elérhetik bolygónk légkörét.
Jelenlegi nézőpontunkból sajnos nem tudjuk könnyen megfigyelni a Nap különböző részeiről származó hurkokat. Az Európai Űrügynökség viszont 2031-re tervez egy Vigil nevű űrszonda fellövését, amely új, oldalnézeti látószöget kínál majd. Mason hangsúlyozza, hogy a Nap különböző szögekből való megfigyelése kulcsfontosságú az előrejelzések javításához. Őszintén reméli, hogy a nagyobb napkitörések előrejelzésével javíthatjuk az űrhajósok és az elektromos rendszerek védelmét.
