A világvége-repülő elindult, és az amerikaiakban egyre inkább felerősödik a nukleáris háborúval kapcsolatos félelem.

Ahogy a világ figyelme ismét a Közel-Kelet felé irányul – főként az Izrael és az Egyesült Államok Irán ellen indított lépései miatt –, egy különös repülőgép mozgása újabb aggodalmat keltett a lakosság körében. Feltűnt az amerikai "doomsday plane", más néven E-4B Nightwatch, amely nem csupán egy átlagos repülőgép, hanem a kormányzati túlélés mobil központja. Minden egyes felszállása azt a jelzést hordozza, hogy Washington a legrosszabb forgatókönyvekkel is számol. De mi rejlik ennek a titokzatos gépnek a fedélzetén, és miért kelt olyan nagy érdeklődést világszerte, amikor megjelenik az égen?

A nemzetközi politika színpadán zajló események már régóta felkeltették a figyelmet, és most már a legszélesebb körben is érzékelhetőek. A közelmúltban Izrael és az Egyesült Államok által Iránt célzó katonai akciók nem csupán a hírekben szerepelnek, hanem a közösségi médiában is zajos diskurzusokat generálnak. Az emberek egyre inkább felfigyelnek olyan jelekre, amelyek aggasztó előrejelzésekhez vezethetnek - például a híres "amerikai katonák utolsó vacsorája", amely sokak számára már az amerikai támadás előjeleként értelmezhető. A diplomáciai manőverek és gazdasági nyomásgyakorlás mellett a katonai légi tevékenységek, mint stratégiai jelzések, egyre hangsúlyosabb szerepet kapnak a globális politikai játszmákban. Az események alakulása nem csupán egy ország sorsát, hanem egész régiók jövőjét is befolyásolhatja, ezért a figyelem és a tudatosság most különösen fontos.

Az amerikai "doomsday plane", vagyis a világvége-repülő, egy igazi különlegesség a haditechnika világában. Ez a megnevezés az Egyesült Államok egyik legmisztikusabb és legbonyolultabb katonai repülőgépére, az E-4B Nightwatch-ra utal, amely most újra aktív szerephez jutott. De vajon mit is jelent ez, és miért érdemes rákoncentrálni?

Az E-4B Nightwatch repülőgép messze nem csupán egy katonai szállítóeszköz vagy egy különleges célú gép, hanem az Egyesült Államok vészforgatókönyvének kulcsfontosságú pillére. Ez a lenyűgöző repülő masina egy átalakított Boeing 747-200B, amelyet a legmodernebb technológiával és fejlett kommunikációs rendszerekkel láttak el, így biztosítva a katonai vezetés folyamatos kapcsolatát válsághelyzetekben. Az E-4B nemcsak a légtérben, hanem a globális biztonsági stratégiákban is meghatározó szerepet játszik, hiszen képes a parancsnoki és irányító funkciók ellátására, még a legkritikusabb időszakokban is.

A hajó fedélzetén egy mobil parancsnoki központ működik, amely lehetővé teszi, hogy az amerikai legfelsőbb vezetés, beleértve az elnököt és a vezérkari főnököket, a földfelszín közvetlen elérése nélkül is irányíthassák a katonai műveleteket.

A gép egyik kiemelkedő tulajdonsága, hogy teljes mértékben immunis az elektromágneses impulzusokkal szemben, amelyek egy atomrobbanás következtében képesek megbénítani az elektronikai rendszereket. Az E-4B több mint 60 antennával és műholdas kommunikációs rendszerekkel van felszerelve, emellett számos különböző kommunikációs csatornával is rendelkezik. Ez a sokoldalúság lehetővé teszi, hogy a világ bármely tájáról zökkenőmentesen kapcsolatot tartson a hadsereg más egységeivel.

A légi utántöltés lehetősége révén akár egy teljes hétig is szabadon szárnyalhat a levegőben, miközben aktívan betölti parancsnoki feladatát. A fedélzeten akár 112 fő is helyet foglalhat, így válsághelyzetben igazi repülő erődként funkcionál a felhők fölött. Persze, mindez csak addig érvényes, amíg nem tervezik a csereét.

Habár az amerikai hadsereg hivatalosan ritkán kommentálja az E-4B bevetéseit, történelmileg több olyan eset is ismert, amikor a repülőgép valószínűsíthetően kulcsszerepet játszott az események folyamában. Az egyik legismertebb példa talán nem túl nagy meglepetésre a 2001. szeptember 11-i terrortámadás, amikor a polgári légi közlekedés teljesen összeomlott, és a legfelsőbb katonai és kormányzati vezetés mobilitására volt szükség. Szemtanúk akkor többször is látták a gépet Washington légterében, de a Pentagon mindössze annyit közölt a felszállásával kapcsolatos kérdésekre, hogy "nem nyilvános küldetés zajlott".

Hasonlóan fontos szerepe volt a 2003-as iraki invázió idején, amikor Donald Rumsfeld védelmi miniszter az E-4B fedélzetéről is koordinálta a hadműveleteket. 2020 januárjában, Kászem Szolejmáni, az iráni Forradalmi Gárda egyik legfontosabb tábornokának amerikai likvidálása után ismét megjelentek a Nightwatch-gépek a radarokon. Az amerikai vezetés a mostanihoz hasonlóan számolt egy lehetséges iráni megtorlással, a felszállással így biztosította a parancsnoki lánc fennmaradását, minden eshetőségre felkészülve.

Az Egyesült Államok rendkívül óvatosan kezelte az Észak-Koreával kapcsolatos feszültségeket, különösen 2017 és 2018 között, amikor a rezsim folyamatosan rakétakísérleteket végzett. Az E-4B repülőgép folyamatos jelenléte a csendes-óceáni térségben azt mutatta, hogy az amerikaiak alaposan felkészültek minden lehetséges forgatókönyvre, még ha a nyilvánosság nem is mindig észlelte ezt a háttérben zajló aktivitást.

Most, hogy az E-4B ismét a levegőben van – legutóbb a washingtoni Joint Base Andrews bázisról indult –, sokakban felmerült a kérdés, vajon újabb globális válság küszöbén állunk-e. A légierő nem oszt meg részleteket az E-4B bevetésének konkrét céljáról, de a gép aktív jelenléte szoros összefüggésben lehet a közel-keleti helyzet romlásával, különösen Irán vonatkozásában. Az Egyesült Államok már aktívan részt vesz a kialakult háborús helyzetben, ami egyértelműen fokozta a katonai és kibertámadások kockázatát.

Emellett sokak szerint az is elképzelhető, hogy Közel-Kelet mellett más is okozhatja a gép mozgását, szerintük az Egyesült Államok a jelenlegi globális feszültségkeltő tényezőkre - például az orosz-ukrán háborúra, a Kína-Tajvan konfliktusra, vagy az európai védelmi struktúrák átalakulására - is reagál megelőző felkészüléssel a hadsereg.

A jelenlegi események fényében egyre inkább úgy tűnik, hogy az E-4B már nem csupán egy gép - hanem az amerikai védelmi gondolkodás egyik szimbóluma, amely szükségességét napjainkban aligha lehet cáfolni. Olyan eszköz, amely egyszerre testesíti meg a technológiai fölényt, az állami túlélési stratégiát és az erő demonstrálását. Ezért amikor ez a gép feltűnik az égen, sokkal több történik annál, mint egy szokványos felszállás során, ez egyben egy politikai üzenet, egy mozgó erőd, és egy vészforgatókönyv aktiválása is - vagy legalábbis annak tesztelése.