Ez a négy betegség mindannyiunk életét fenyegeti.

Genetikailag képesek vagyunk arra, hogy minden egyes évtizedben jobban érezzük magunkat a bőrünkben, mint az előzőben, állítja dr. Peter Attia, akinek Végigélni - A hosszú élet tudományos alapjai című könyve nagy siker a világban, és a 21. Század Kiadó jóvoltából már magyarul is olvasható. Állításával nehéz nem vitatkozni, ha már negyven-ötven évesen is érezzük a hanyatlás egyelőre apró, de kézzelfogható jeleit. Mit jelent az orvoslás újraértelmezése, és mit tudhat ez a pasas arról, hogy tovább és jobban éljünk?

Ha valaki azt hiszi, hogy dr. Peter Attia "Végigélni - A hosszú élet tudományos alapjai" című műve csupán az étkezés, alvás, mozgás, valamint mentális és érzelmi egészség fontosságáról szól, és hogy néha koplalni vagy szűrővizsgálatokra járni kell, akkor nem téved. Az ötszáz oldalas könyv azonban sokkal több ennél: igazi fénysugár, amely arra késztet minket, hogy átértékeljük a hozzáállásunkat mind egyéni, mind társadalmi szinten. Jelenleg a hagyományos orvoslás gyakran csak a tünetekkel foglalkozik, mintha csak a vízből húzná ki az embereket, miközben figyelmen kívül hagyja, hogy miért is estek bele a vízbe. Az Attia által felvetett gondolatok arra ösztönöznek, hogy mélyebbre ássunk, és megértsük, hogyan tudnánk megelőzni a problémákat, nem csupán kezelni azokat.

Peter Attia mindezt az orvostudomány szilárd alapjain állva valósítja meg, gyakorló orvosként elkerüli a természetgyógyászat és más alternatív terápiák bevonását. Szilárdan hisz a gyógyszerek, valamint a diagnosztikai és képalkotó eljárások hatékonyságában, és ezeket is felhasználja, amikor azt kutatja, miként élhetünk minél hosszabb ideig egészségesen. Jelenleg az orvosi beavatkozások legtöbbször "csupán" arra elegendők, hogy...

De hogy ez az állapot éveken át milyen hatással van az életminőségére, és hogy a páciens képes-e bármilyen örömöt találni az életben, vagy csupán szenvedve vegetál, az már nem része a preferenciáinak.

A szerző nem kertel, néha nyersen, szókimondóan, sőt indulatosan fogalmaz. Ezt nem mindig könnyű befogadni, de végig érezni, hogy "értünk haragszik", és minden erejével azon van, hogy megragadja a figyelmünket. És igen, ostorozza a jelenlegi orvosi gyakorlatot, volt is belőle konfliktusa, de másképp talán nem is lehetne változást elérni, hogy mindannyian elhiggyük, a hosszú élet sokkal jobban alakítható, mint gondolnánk, de ehhez cselekedni kell: most.

Peter Attia megfogalmazása szerint egészen az 1900-as évekig a gyors halál volt a jellemző: a szúrt és lőtt sebek, balesetek, illetve csonttörések olyan problémák voltak, amelyeket a sebészet viszonylag jól tudott kezelni. Azonban azóta a lassú halál vette át a hatalmat, ami valószínűleg mindenkit elér majd, aki ezt a cikket olvassa, és ezzel a modern orvostudomány nem igazán tud mit kezdeni. Ezeket a krónikus betegségeket az Apokalipszis négy lovasának nevezi, amelyek a következőképpen alakulnak:

Ezeket kell megfékezni, mert hiába költöttek dollármilliárdokat például a rák kutatására, az elmúlt évtizedekben nem igazán jutottunk közelebb a gyógyíthatóságához, sőt, a mai napig nem tudjuk, mitől alakul ki. Aki szívrohamban hal meg, az is a lassú halál áldozata, mert a betegség nem akkor, hanem akár már évtizedekkel korábban beköltözött a testébe, fejlődött a koszorúereiben, az Alzheimer-kór gyógyítása pedig még látótávolságon belül sincs.

A szerző véleménye szerint világos, hogy amikor egy betegség előrehaladott stádiumba lép, a halál szinte elkerülhetetlenné válik. Ilyenkor csupán fájdalmas és toxikus kezelésekkel lehet az életet ideig-óráig megnyújtani – erről mindannyiunk családjában találhatunk példákat. Az orvostudomány jelenlegi állása szerint ez az, ami lehetséges. Peter Attia nem hárítja el teljes mértékben a felelősséget az egyén válláról, de arra ösztönöz, hogy ne csupán passzív utasként sodródjunk az élet viharos tengerein, hanem vegyük kezünkbe a kormányt, és legyünk saját életünk kapitányai.

Fontos, hogy az orvostudomány ne csupán a sürgős megoldásokra összpontosítson, hanem egy proaktív és megelőző szemléletet is alkalmazzon. Ezt a szemléletváltást hívjuk Orvostudomány 3.0-nak. A könyv különböző fejezeteihez inspiráló mottók kapcsolódnak. Az Orvostudomány 3.0 című fejezet elején például John F. Kennedy bölcs szavait idézhetjük, amely arra ösztönöz, hogy ne csak a megoldásokat keressük, hanem a problémák megelőzésére is figyeljünk.

A tetőt akkor kell javítani, amikor süt a nap.

A szerző az Orvostudomány 1.0 időszakának a Hippokratész nevéhez fűződő, közel kétezer éves korszakot jelöli meg, amely elsősorban megfigyeléseken és találgatásokon alapult. Bár néhány elképzelés a mai napig releváns, a tudományos megközelítések sok esetben téves irányba vezettek. Az Orvostudomány 2.0 a XIX. század közepén markáns áttöréseket hozott, köszönhetően a csíraelméletnek, amely a korszerű higiéniai gyakorlatok kialakulásához, majd az antibiotikumok felfedezéséhez vezetett. Semmelweis Ignác tragikus sorsa jól tükrözi, hogy mennyire újszerű és merész gondolkodásmódra volt szükség ahhoz, hogy ezek a felfedezések megvalósulhassanak – örvendetes, hogy egy amerikai bestseller is emléket állít neki. Az Orvostudomány 2.0 csúcspontja a Covid-19 elleni vakcinák rendkívül gyors kifejlesztése volt, amely új fejezetet nyitott a tudományos innováció történetében.

Peter Attia véleménye szerint őt és kollégáit a múlt kihívásainak megoldására képezték, különös figyelmet fordítva az akut betegségek és sérülések kezelésére. Azonban hangsúlyozza, hogy a jövőre való felkészülés érdekében hosszú távú gondolkodásra van szükség. Az Orvostudomány 3.0 korszakában már nem csupán a sürgős problémákra kell fókuszálnunk, hanem a prevencióra és a krónikus állapotok kezelésére is, hogy valóban tartós egészséget érjünk el.

A daganat eltávolítása mellett érdemes arra is fókuszálnunk, hogy megelőzzük a tumorok megjelenését és terjedését. Az utóbbi nem csupán költséghatékonyabb, hanem elkerülhetjük vele a szenvedést és az anyagi csődöt is, ami mindannyiunkra várhat. Ahogyan Noé is az eső megérkezése előtt építette meg bárkáját, úgy a Titanic utasai is elkerülhették volna a tragédiát, ha a hajó legénysége figyelmesen hallgat a figyelmeztető jelekre. Az előrelátás és a megelőzés kulcsfontosságú a jövőbeli problémák elkerülésében.

Tudjuk, a megelőzés!

Most mindannyian együtt kiálthatjuk, hogy itt az idő, de Attia nem csupán a megelőzésre hív fel minket; ő a proaktív cselekvés élharcosa, aki orvosként a jégmezőkön való navigálásra tanít minket. Ehhez azonban nem ülhetünk tétlenül; elengedhetetlen, hogy rendelkezzünk bizonyos egészségügyi ismeretekkel, tisztában legyünk a céljainkkal, a lehetséges kockázatokkal és a berögzült rossz szokásokkal. Nyitottságra van szükségünk a változás iránt, hogy sikeresen vágjunk bele ebbe az utazásba.

Előbb azonban ki kell alakítani egy stratégiát, és majd ehhez igazítani a taktikát. Ezt nem lehet megspórolni, mert ha rögtön át akarsz ugrani a taktikára (ezt edd, azt ne edd, így mozogj, úgy ne mozogj), borítékolható a kudarc. Ahogy egy híres filozófus, Mike Tyson mondta: "Mindenkinek van egy terve - amíg jól szájon nem vágják."

A négy lovasnak van egy közös rizikófaktora, ez pedig az életkor. Az öregedési folyamat sajnos sebezhetővé tesz minket ezekkel a betegségekkel szemben - amelyek ráadásul összefüggenek egymással -, elindul a kognitív, fizikai és érzelmi leépülés, és

Ezért elengedhetetlen egy jól átgondolt stratégia kidolgozása, amelynek részleteit a könyv második fejezetében találjuk. Itt arról van szó, hogyan érhetjük el a kiteljesedést életünk második szakaszában, minden aspektusban. A könyv azonban először alaposan bemutatja a szóban forgó betegségeket, valamint a jelenlegi és lehetséges kezelési módokat, hogy teljes képet kapjunk a helyzetről.

Ezek a fejezetek tele vannak orvosi és biológiai szakkifejezésekkel, betűszavakkal, érdemes azonban ezen is átrágnunk magunkat, mert akkor fog összeállni a fejünkben a kép. A szerző rávilágít például a koleszterinnel kapcsolatos tévhitekre, arra, hogy vannak-e "jó" és "rossz" koleszterinek, és be tudjuk-e vinni - például szegényt tojást pellengérre állítva - táplálék útján a szervezetbe. Azt mindenesetre leszögezi, hogy az éves koleszterinteszt nem ad elégséges információt arról, hogy ki milyen infarktuskockázattal néz szembe.

A könyv harmadik része, amely az "Outlive: The Science and Art of Longevity" című művet gazdagítja, a kötet felét teszi ki, és alaposan bemutatja, hogyan alakíthatunk ki egy személyre szabott keretrendszert az egészséges életmód érdekében. Megtanulhatjuk, hogyan végezhetünk olyan mozgásformákat, amelyek minimalizálják a sérülések kockázatát, hogyan találhatjuk meg a számunkra leginkább megfelelő táplálkozási stratégiát, valamint hogyan érdemes viszonyulnunk az alváshoz, amely a legjobb gyógymód az agyunk számára. Emellett nem hagyható figyelmen kívül az érzelmi jólét fontossága sem: a szerző szerint a hosszú és egészséges élet titka a kölcsönös szereteten és támogatáson alapuló, gazdag emberi kapcsolatokban rejlik, hiszen ezek nélkül az élet valóban elviselhetetlen lehet.

A könyv terjedelmes és néha bonyolult, de nem azért vállalkoztunk az elolvasására, hogy Önnek megkönnyítsük a dolgot. Biztosan rendelkezünk annyi idővel, hogy néhány lapot átlapozzunk, és ha már elkezdtük, valószínűleg rábukkanunk néhány olyan kifejezésre vagy mondatra, amelyek felkeltik az érdeklődésünket, és ösztönöznek az olvasásra. Amint belemerülünk a szövegbe, kíváncsivá válunk az előzményei és összefüggései iránt, így fokozatosan elsajátíthatunk egy új nézőpontot, amelyben biztosan lesznek olyan elemek, amelyekről már hallottunk korábban.

Peter Attia könyvei számos élménnyel és példa gazdagságával tükrözik azt az utat, amelyet orvosi pályafutása és személyes kihívásai során bejárt. Az írása nem csupán szakmai értekezés, hanem egy olyan érzelmekkel teli narratíva, amely érthetően és lebilincselően mutatja be az embereket foglalkoztató legfontosabb kérdéseket. Attia szenvedélyesen osztja meg tapasztalatait, és motiválóan szólítja meg az olvasókat, hogy merjenek szembenézni a nehézségeikkel. Bár sok esetben az amerikai egészségügyi rendszer sajátosságai dominálnak, Attia gondolatai és megfigyelései univerzálisak. Az emberi kiszolgáltatottság, a múltunkkal való megbékélés, a megromlott kapcsolatok helyreállítása, valamint az élet végső szakaszában való boldogság vagy félelem kérdései mindannyiunkat érintenek. Kérdés, hogy hajlandóak vagyunk-e átvenni a kormánykereket, és aktívan alakítani sorsunkat, vagy inkább passzívan sodródunk az árral. Attia könyve arra ösztönöz, hogy ne csak nézői legyünk az életünknek, hanem aktív részesei, akik tudatos döntésekkel formálják a jövőjüket.

Dr. Peter Attia és Bill Gifford könyve, „Végigélni - A hosszú élet tudományos alapjai”, egy izgalmas és mélyreható betekintést nyújt a hosszú élet titkaiba, amelyben a tudomány és a mindennapi tapasztalatok találkoznak. A szerzők nem csupán elméleti megközelítést alkalmaznak, hanem praktikus tanácsokat is adnak, amelyek segíthetnek abban, hogy a lehető legjobban kihasználjuk az életünket. A könyv áttekinti az egészséges öregedés kulcsfontosságú tényezőit, beleértve a táplálkozást, a mozgást és a mentális jólétet, miközben a legfrissebb kutatások eredményeit is bemutatja. Az olvasók számára inspiráló útmutatást nyújt arra vonatkozóan, hogy hogyan formálhatják meg saját életmódjukat az egészségesebb, hosszabb élet érdekében.

A 21. Század Kiadó legfrissebb, 2024-es megjelenése egy lenyűgöző, 496 oldalas kötet, amely izgalmas tartalmával és gazdag mondanivalójával hódítja meg az olvasók szívét.