Ez a betegség is ott rejtőzhet a csendes elhízás mögött: amikor az akaraterő már nem elegendő.

Néhány órás utazás után egy varázslatos kisvárosra bukkanhatunk, ahol a Duna partján álló vár ősszel mesés látványt nyújt. A falevelek színesedése és a víz tükröződése együtt teremtik meg ezt az igazi csodát.

Az anorexia és bulimia mellett a falászavar, vagyis a binge eating disorder ma világszerte, így Magyarországon is az egyik legelterjedtebb evészavarnak számít. Ez a zavar, amely már az 1990-es évektől kezdve a szakemberek figyelmének középpontjába került, hivatalosan csak 2013 óta található meg a diagnosztikus rendszerekben.

Míg a két másik említett evészavar gyakrabban fordul elő nőknél, a falászavar esetében az érintettek fele férfi, abban pedig, hogy megjelenése egyre gyakoribb napjainkban, szakértők szerint jelentős szerepet játszik a környezeti és társadalmi nyomás fokozódása: a diétakultúra, a szépségideálok torzulása, a teljesítménykényszer és az érzelmek elfojtására ösztönző elvárások mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az evés sokaknál megküzdési formává váljon.

A témával összefüggésben Dr. Babusa Bernadett, evészavarokra szakosodott klinikai pszichológus, értékes tapasztalatokat osztott meg velünk. Véleménye szerint a mai rohanó életmód számos hajlamosító tényezőt rejthet magában. A rendszertelen napi rutin, a stresszes szituációk és az érzelmi elszigeteltség mind hozzájárulhatnak a falásrohamok megjelenéséhez.

Szakértőnk rámutatott, hogy sokan tévesen úgy vélik, a falászavar csupán egyfajta kontrollálatlan nassolás vagy gyenge akarat kérdése, pedig valójában ez egy diagnosztizálható evészavar, mely komoly pszichológiai és fizikai következményekkel járhat. A legnagyobb probléma, hogy a korai jelek gyakran rejtve maradnak, de ha az alábbi tünetek közül bármelyik jelen van, érdemes felfigyelni rá, és szakmai segítséget kérni. A korai felismerés kulcsfontosságú lehet a súlyosabb problémák elkerülésében:

Dr. Babusa Bernadett megfigyelései szerint a falászavar és a bulimia első pillantásra sok hasonlóságot mutat, hiszen mindkét állapotban megjelennek a kontrollvesztett falásrohamok. Azonban a kulcsfontosságú eltérés a kompenzáló viselkedés hiányában rejlik: míg a bulimiában szenvedők gyakran alkalmaznak önhánytatást, hashajtókat vagy extrém edzéseket a falásrohamok után, addig a falászavarban élők esetében ezek a súlycsökkentési kísérletek nem jellemzőek. Ennek következményeként a falászavarral küzdők körülbelül fele túlsúlyos vagy elhízott állapotban van.

A doktornő hangsúlyozza, hogy a falászavar és az általános elhízás nem ugyanazt a jelenséget jelentik. Nem minden túlsúlyos egyén szenved evészavarral, de a falászavarban érintetteknél jellemző a rendszertelenség az étkezések során. Gyakori az érzelmi motivációval történő evés, a túlnyomó nassolás, és sokszor anélkül fogyasztanak nagy mennyiségű ételt, hogy valódi éhségérzetük lenne. Ezen kívül, a falászavarosoknál gyakrabban tapasztalhatók társuló mentális problémák, mint például a depresszió vagy a szorongás.

Ahogy a pszichológiai szakértők is hangsúlyozzák, a falászavar mögött gyakran rejtőző mélyebb érzelmi problémák húzódnak. A falásrohamok sok esetben a szorongás, a magány vagy a melankólia elviselésére tett próbálkozások, különösen akkor, ha az érintett személy nem rendelkezik más hatékony módszerekkel az érzelmeik kezelésére. Más szavakkal, a falásroham gyakran egyfajta elkerülő vagy menekülő reakció, amelynek célja a kellemetlen érzelmi állapotok gyors enyhítése. Azonban ez a megkönnyebbülés csupán ideiglenes, hiszen a roham után gyakran bűntudat, szégyen és önvád lép fel, amelyek újabb falásrohamokat idézhetnek elő, így fenntartva egy ördögi kört.

Az életünkben előforduló különféle kihívások – mint például a tartós stresszes helyzetek, a veszteségek, a párkapcsolati nehézségek vagy a munkahelyi nyomás – mind hozzájárulhatnak a falásrohamok kialakulásához. Emellett a társadalmi elvárások is jelentős hatással bírnak: az idealizált testkép, a gyors fogyást ígérő diéták és az "akaraterő" köré épített narratívák könnyen megingathatják az önértékelést, és szégyenérzetet válthatnak ki, különösen azoknál, akik már eleve sérülékenyebbek.

Az evés már csecsemőkorban sem csupán egy biológiai igény kielégítése; érzelmi szempontból is jelentős szerepet játszik. Az étkezés gyakran megnyugtató, vigasztaló vagy éppen biztonságérzetet nyújt számunkra. Ráadásul, amikor ételt fogyasztunk, a szervezetünk dopamin és endorfin szabadul fel, amely aktiválja az agy jutalmazó rendszerét. Ez a folyamat átmeneti megkönnyebbülést és enyhülést hozhat, ahogyan azt a doktornő is kifejtette.

Megemlíti azt is, hogy sok családban az etetés a szeretet kifejezésének elsődleges módja, azaz az evés már egészen korán érzelmi töltettel telítődik meg. Vagyis az evés nemcsak a testi szükségleteket, hanem az érzelmi hiányokat is kielégítheti, és ez a minta sokszor felnőttkorra is megmarad.

Az étkezés valójában egy gyors, legális és bárhol hozzáférhető módszer a fájdalmas érzelmek enyhítésére. Azok számára, akik nehezen azonosítják be és fejezik ki érzéseiket, vagy akik nem rendelkeznek megfelelő eszközökkel az érzelmeik kezelésére, az étkezés könnyen válhat érzelmi megnyugtató technikává. Ha valakinek hiányoznak a hatékony stresszkezelési stratégiái, az evés biológiai és pszichológiai szempontból is rendkívül jutalmazó élmény, így könnyen a megküzdés elsődleges formájává léphet elő.

Ahogy Dr. Babusa Bernadett is rámutat, a falászavar mentális hatásai között kiemelkedően gyakoriak a depresszió, szorongás és szégyenérzet, továbbá az önértékelés tartós csorbítása is. A falásrohamokat gyakran kísérik bűntudat, önvád és lehangoltság, amelyek egy önromboló érzelmi spirált indíthatnak el.

A fizikai következmények szempontjából érdemes hangsúlyozni, hogy a túlsúly és az elhízás kialakulásának kockázata jelentősen megnő. Ez a jelenség hozzájárulhat a metabolikus szindróma, a 2-es típusú cukorbetegség, a magas vérnyomás, valamint a szív- és érrendszeri problémák megjelenéséhez, továbbá ízületi gondokat is okozhat. A hirtelen, túlzott kalóriabevitel nemcsak az emésztőrendszert terheli meg hosszú távon, hanem hormonális egyensúlyzavarokat is előidézhet. Ezen kívül a falásrohamokat követően gyakran tapasztalhatóak átmeneti fizikai tünetek, amelyek közé tartozik az ödéma, a test vízvisszatartása, emésztési zavarok vagy a testsúly ingadozása.

Bár a túlsúly és az elhízás gyakori következménye a betegségnek, tévhit, hogy az csak a túlsúlyosokat érinti. Sok falászavaros ember túlsúlyos, de ez nem kizárólagos jellemző. A falászavar előfordulhat átlagos testsúlyúaknál is, és a diagnózist nem a testsúly, hanem a viselkedéses és érzelmi jellemzők alapján állítják fel.

Szakértőnk fontosnak tartja megemlíteni, hogy a falászavarban érintettek egyik legnagyobb tévhite az is, hogy minden megoldódik, ha majd lefogynak. A testsúly csökkentése ugyanis önmagában nem oldja meg az evészavart, sőt, a diétázás sokszor súlyosbítja azt. A valódi felépüléshez átfogó pszichoterápiára és érzelemszabályozási eszközök elsajátítására van szükség.

A falászavar kezelése összetett megközelítést követel meg, hiszen a terápia során különféle elemeket kell figyelembe venni. Fontos a pszichoterápia, amely lehet egyéni vagy csoportos formában is, és gyakran társul pszichiátriai tünetekkel, amelyek gyógyszeres kezelést igényelnek. Ezen kívül, ha a páciens túlsúlyos vagy elhízott, célszerű egy speciálisan kidolgozott testsúlycsökkentő programot alkalmazni a hatékonyabb eredmények érdekében.

A doktornő tapasztalatai alapján a pszichoterápia folyamata során a résztvevő képes lesz azonosítani azokat az érzelmi és gondolati mintázatokat, amelyek a falásrohamokhoz vezetnek. E mellett fejleszti az érzelemszabályozási képességeit, és olyan új megküzdési stratégiákat sajátít el, amelyek egészségesebbek. A terápia egyik kiemelt célja, hogy segítse a résztvevőt abban, hogy visszanyerje az evés feletti kontrollt, erősítse az önértékelését, és új alapokra helyezze a testével való kapcsolatát.

A szakértő véleménye szerint a gyógyulás lehetőségei kedvezőek: megfelelő támogatás mellett a legtöbb esetben jelentős előrelépés érhető el, és sokan hosszú távon is képesek stabilizálni állapotukat, elkerülve a falásrohamokat. Ugyanakkor kiemelten fontos a korai felismerés és a mielőbbi segítségkérés.

Az evészavarokkal foglalkozó pszichológus hangsúlyozza, hogy a környezet reakciója kulcsfontosságú a problémával küzdők számára. A falászavar gyakran titkos, szégyenteljes harc, amelyet sokan egyedül vívnak. Az, hogy a környezet mennyire támogatja az érintettet, döntő hatással van arra, hogy mer-e segítséget kérni, és képes-e megtalálni a felépüléshez vezető utat. A korai terápia jelentősen növeli a gyógyulás esélyeit, ezért rendkívül fontos, hogy a környezet bátorítsa a beteget a szakember felkeresésére.

Mit nem szabad?

Gyanú esetén kulcsfontosságú nem csupán a támogatás megléte, hanem az is, hogy a érintett minél sürgősebben találkozhasson azokkal a szakemberekkel, akik segíthetnek neki a gyógyulás folyamatának elindításában. Az első lépés gyakran a háziorvos vagy gyermekorvos felkeresése, aki képes felmérni a páciens fizikai állapotát, és amennyiben szükséges, továbbirányítja őt pszichiáterhez, pszichológushoz vagy dietetikushoz.